Az Amerikai Egyesült Államok szövetségi rendszeréből adódóan - a részletszabályokat illetően - minden tagállam eltérően rendelkezik az öröklési viszonyokról, a lényeges vonásokban azonban megegyeznek. A rendelkezések szövetségi szinten kidolgozott öröklési jogi kódexen (Uniform Probate Code-on) alapulnak. Bár ezek átvétele túlnyomó többségében nem kötelező, mégis nagyon sok állam beépítette jogrendszerébe.
Mint általában minden jogrendszerben, így az amerikaiban is a két fő öröklési jogcím a végintézkedés és a törvényes öröklés. Az utóbbira akkor kerül sor, ha végrendelet nincs, vagy ha van, de az a teljes hagyatékot nem meríti ki, illetve, ha a meglévő végrendelet érvénytelen.
Ahogyan hazánkban, úgy az USA-ban is érvényesül a végrendelkezési szabadság, mely lehetővé teszi, hogy a végrendelkező halála esetére vagyonáról kedve szerint rendelkezzék. E rendelkezési jogát azonban számos szigorú szabály korlátozza.
A végrendelet kétoldali, vagyis alaki és alanyi érvényességi feltételei - a magyar joghoz hasonlóan - az amerikai jogban szintén megtalálhatók.
Az amerikai öröklési jog szerint az készíthet végrendeletet, aki végrendelkezési képességgel bír, tehát egyrészt elérte a törvényes kort (legal age), ami az államok többségében 18 év. A végrendelkező lehet fiatalabb is, ha házasságot kötött (így Georgia joga szerint már 14 éves házas ember is készíthet önállóan végrendeletet), vagy ha katonai szolgálatot teljesít, illetve törvényesen emancipált. Az említett 18 éves kor tehát nem feltétlenül esik egybe a nagykorúsággal. A másik feltétel, hogy az örökhagyó megfelelő értelmi szinttel (sound mind)1 bír, mely a következő konjuktív feltételeket kívánja meg, képes legyen megérteni:
1. tulajdonának természetét és mértékét,
2. azt a módszert, eljárást, ami által végrendelete alapján hagyatéka a jogosultakhoz kerül,
3. mi a végrendelet és milyen célt szolgál,
4. közte és azon emberek közötti kapcsolatot (rokonságot), akikre vagyonát kívánja hagyni, továbbá
5. el tudja dönteni azt, hogy vagyonát hogyan kívánja felosztani.
A legtöbb államban a végrendeletnek tartalmaznia kell a következőket:
1. Legalább egy lényegi intézkedést: vagy valamely tulajdon továbbadását, vagy gyám, illetve gondnok megnevezését, aki a szülő nélkül maradt árva gyerekek gyámolítását látja majd el.
2. A végrendelet készítője általi aláírást és dátumozást.
3. A végrendelet két olyan kívülálló személy általi tanúsítását, akik a végrendelet alapján nem részesültek a javakból.
4. Érthető, tiszta megfogalmazást a végrendelet egészére nézve.
Az amerikai tagállamok jogára is jellemző, hogy írásbeli és szóbeli végrendeletet különböztetnek meg, ám ez utóbbit az Egyesült Államok csak néhány államában fogadják el érvényesnek. Tehát azt mondhatjuk, hogy tipikus forma az írásbeliség.
A magyar és az amerikai öröklési jogban egyaránt az írásbeli végrendelet két csoportját különítjük el: a köz- és magánvégrendeletet. A magyar jog a végrendelet szigorú feltételeit állapítja meg a vonatkozó bírósági határozatokban a végrendelkezés nyelve, írásjelei, a keltezés, valamint az aláírás tekintetében.2
Az amerikai jogban hazánk jogához viszonyítva "lazább" szabályozás érvényesül a végrendelkezés tekintetében. A végrendeletnek közel 500 éve ugyanaz a formája. Míg ebből az első 450 évben az önállóan készített végrendelet volt a főszabály, és az ügyvédi segítség igénybevétele a kivétel, az utóbbi 50 évben ez az ellentétébe fordult át.
Az amerikai rendelkezések szerint a végrendelet bármely nyelven írható, nem szükséges az állam hivatalos nyelvén, angolul, és az sem, hogy a végrendelkező értse a végrendelet nyelvét, feltéve, hogy megértette az okirat tartalmát, és saját akarata szerint ez a végrendelete. E rendelkezés eredete a bevándorlók, illetve az Amerikában letelepedett külföldiek nagy számára vezethető vissza. Azok a magyar kivándorlók, akik nem tudtak még megfelelően angolul, és Amerikában végrendelkeztek - szükségképpen angol nyelven - elegendő volt, hogy nagyjából értsék végrendeletük tartalmát, nem szükségeltetett, hogy tökéletesen tudjanak angolul írni vagy olvasni.
A végrendelet írásának feltétele is kötetlenebb hazánk jogához viszonyítva. Az Amerikai Egyesült Államok tagállamaiban ugyanis elegendő, ha a végrendeletet olyan anyagra írják, ami olvasható és maradandó feljegyzést eredményez. (Nem szükséges tehát a papírra vetés - ellentétben a magyar szabályozással -, lehet a végrendeletet file-ban is tárolni.) Ennek eredete pedig az, hogy régen számos végrendeletet különböző dologra írtak, mint pl. vonatjegy, boríték hátulja, vagy mint a híres, nemzeti figyelmet felkeltő "petticoat will"3, ahol a haldokló a nővér alsószoknyája egy darabjára írta végrendeletét.
Fontos feltétel továbbá - melyet mindkét jog egyöntetűen megkövetel -, hogy a végrendelkező írásbeli magánvégrendeletét saját kezűleg aláírja.
A magyar jog főszabályként a végrendelkezőtől teljes (család és utó-) nevének leírását kívánja meg a végrendelet szövegétől elkülönült helyen. Kivételesen a családi név is elegendő, ha abból és az eset összes körülményeiből a végrendelkező személyazonossága kétségtelenül megállapítható. Ha az örökhagyó végakaratát közeli hozzátartozóihoz intézett levélben nyilvánítja ki, elegendő lehet az utónév feltüntetése is.4
Az Egyesült Államok-beli Kentucky bíróság egyik esete kapcsán arra az álláspontra jutott, hogy a végrendelkező kiírhatja teljes nevét, rövidített nevét vagy álnevet is használhat, feltéve, hogy ez nem megtévesztő jellegű, és célja az, hogy végrendeleteként funkcionáljon. Ha azonban az örökhagyó teljes nevét ki kívánja írni, de az aláírás közben meghal, a végrendelet érvénytelen.
Az enyhébb szabályozást támasztja alá Amerikában az a követelmény, hogy a végrendelet csak egy helyen - az államok többségében a végrendelet végén - legyen aláírva. Hazánkban ezzel szemben, ha a végrendelet több lapból áll, folyamatos sorszámozás után mindkét tanúnak és a végrendelkezőnek az okirat minden lapját alá kell írnia. Így, ha csak egy lapot írtak alá, csak ez a lap lesz érvényes, a többi érvénytelen, tehát a végrendelet részlegesen érvénytelenné válik.5 Ha pedig az ilyen végrendeletet összefűzik, ez csak a közvégrendeletet teszi érvényessé, hisz az összefűzés, mint érvényességi feltétel a több lapból álló közvégrendelet érvényességi feltétele, és nem az írásbeli magánvégrendeleté.6
A korábban már említett, a hazai és az amerikai jogrendszerben is megtalálható három írásbeli végrendeletfajta a holográf, az allográf végrendelet és a közvégrendelet.
- Holográf végrendelet esetében a végrendelkező saját kezűleg - kézírással7 - írja, aláírja, majd keltezi végrendeletét. Ez a szabály hazánkban és az amerikai öröklési jogban is megegyezik, azonban az Egyesült Államok nem minden államában megengedett e végrendeleti forma.
- A magyar jog szerint allográf végrendeletnél az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében írja alá a végrendeletet, vagy ha azt már aláírta, aláírását két tanú együttes jelenléte előtt magáénak ismeri el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is aláírják. Az USA egyes tagállamaiban ez a forma két tanút követel, másokban azonban hármat. A tanúknak a végrendelet tartalmát egyik jog rendelkezése szerint sem kell ismernie. Amerikában csak tanúskodásukat kell igazolni, és nem követelmény a tanúk nagykorúsága sem. A magyar szabályok az amerikaival ellentétben jóval szigorúbb feltételeket támasztanak (tanúknak tudniuk kell a végrendelkező személyi azonosságát tanúsítani, nagykorúnak kell lenniük, nem állhatnak cselekvőképességet érintő gondnokság alatt, és nem lehetnek írástudatlanok sem).
- A harmadik írásbeli végrendeleti fajta a hazánk joga által közjegyző előtt letett végrendelet, mely a Ptk. szerint "az az írásbeli magánvégrendelet, melyet az örökhagyó aláír, és végrendeletként feltüntetve - akár nyílt, akár zárt iratként - a közjegyzőnél személyesen letétbe helyez".8 Amerikában a legtöbb államban is ismeretes egy, a fentiekhez hasonló végrendeleti fajta, ami az ún. "self - proving affidavit"-tal9 (eskü alatt tett írásbeli nyilatkozattal) rendelkezik. Ez az örökhagyó közjegyző előtt tett, és általa hitelesített írásbeli nyilatkozata. Amennyiben a végrendelet megfelelően alá volt írva, bizonyításra ajánlják, mely mellőzi annak szükségességét, hogy az örökhagyó halála után az aláírás tanúsítása érdekében egy vagy több tanút a bíróság elé idézzenek.
Hazánk jogához képest10 további érdekesség, hogy az amerikai jogban szokás volt kapcsolódó végrendeletet (joint will)11 írni, azaz olyan végrendeletet, amiben a házastársak együtt végrendelkeztek. Ez azonban számos nehézséget vetett fel. Egyrészt a házastársak különvagyonukat önállóan birtokolják, s erről mindenképp önállóan kell rendelkezniük. Másrészt nehézséget okozott, ha az egy végrendeletben rendelkezők egyike korábban meghal, és a túlélő azt részben vagy egészben meg kívánja változtatni. Ezen végrendeletfajtát az említettek miatt már ritkán használják az USA-ban. Akad azért néhány ügyvéd, aki készít ügyfeleinek ilyen végrendeletet, számolva azzal a kockázattal, hogy később bíróság előtt valószínűleg érvénytelennek fogják nyilvánítani.
Fontos kérdés az öröklési képesség is. Az amerikai jogban, ha az öröklő gyermek a 18. életévét még nem töltötte be, és nincs olyan természetes vagy örökbe fogadó szülője, aki a vagyonkezelési feladatokat ellátná, vagyonkezelőt, vagy gyámot kell a végrendeletben kinevezni, aki általában természetes személy, de lehet egy intézmény is pl.: bank vagy trust társaság. A kinevezett személy (personal guardian)12 csak olyan felnőtt lehet, aki alkalmas az adott gyámsági feladat ellátására, és ezen feladat ellátását vállalja is. Célszerű olyan személyt választani, aki már valamilyen kapcsolatban van a gyermekkel. Lehetőség van továbbá utógyám (alternate personal guardian)13 kijelölésére, arra az esetre, ha az eredeti meggondolná magát, képtelenné válna a feladat ellátására, vagy elhalálozna.
Itt kell említést tenni az UTMA (The Uniform Transfer to Minors Act)14-ról, mely egyike a legtöbb államban hatályban lévő, kiskorúakat szabályozó egységes jognak. Lehetővé teszi, hogy az örökhagyó gyámot (custodian)15 nevezzen ki a kiskorú vagyona kezelésére, ami államtól függően a kiskorú 18-25 éves koráig tarthat. (18 év pl.: Nevada, Oklahoma; 21 év pl.: Florida, Indiana; 25 év pl.: Alaszka, Kalifornia). Az államok több mint fele kisebb módosításokkal átvette ezt, kivéve pl.: New York, Texas.
Az örökölt vagyont miután a felmerült terheket kiegyenlítették a gyermek iskoláztatására, egészségügyi kezelésére, alapvető szükségleteire kell fordítani, s az ezután fennmaradt vagyont kapja meg a kiskorú. A végrendeletben ki kell jelölni az örökhagyó jövedelmének vagy vagyonának azt a részét, melyet az executornak (végrendeleti végrehajtó, vagyonkezelő) a tartozásokra, a hagyaték költségeire, illetve a hagyatéki vagy öröklési adóra kell fordítania.
Bármely kedvezményezett örökölhet a WillMaker program szerint a végrendelet alapján, ha az örökhagyót legalább 45 nappal túlélte. Ez alóli egyedüli kivétel a házastársaknál van, ahol elég, ha az örökhagyót pusztán túléli a házastárs. (A Willmaker program az IBM által kidolgozott és kiadott számítógépes program, melyet egyszerű végakaratokra dolgoztak ki. Célja, hogy az amerikai átlagembereknek segítséget nyújtson érthető magyarázat és útmutatás útján a végrendelkezés útvesztőiben.)
Általános örökös (kedvezményezett) (residuary beneficiary)16 nevezése abban áll, hogy ha az örökhagyó kisebb értékű, de darabszámra több juttatást szán barátoknak, jótékonysági szervezeteknek, az ezen felül maradt hagyaték egészét egy személynek az ún. általános örökösnek adja. Ebben az esetben az ő örökrészét nem kell részletezni. Ha az örökhagyó több személyt nevezett meg általános örökösnek, ezek között a hagyaték maradék része egyenlő arányban oszlik meg, kivéve, ha az örökhagyó eltérően rendelkezett.
Kedvezményezett csak természetes személy vagy szervezet lehet. Állatokat egyik állam joga szerint sem lehet kedvezményezettként megnevezni. Hagyaték tárgya állat lehet, de miután az amerikai jogban feltétellel nem lehet hagyományt tenni, így a megoldás az, hogy az állatot, mint tulajdont valamely személyre kell hagyni, vagy valamely összeget kell hagyni az állat gondviselőjének a végrendelethez csatolt külön levélben megmagyarázva, hogy azt az állatra kell fordítani.
Mind a magyar, mind az amerikai öröklési jogra érvényes az a szabály, ha több kedvezményezett van megjelölve, ám részesedésük aránya nincs feltüntetve, akkor ez egyenlő arányban történő részesedést jelent, ellenkező esetben a kedvezményezett neve mellett kell feltüntetni a rá vonatkozó hányadot.
A legtöbb amerikai állam joga abban az esetben, ha egy kiskorú vagy felnőtt gyermek az örökhagyó végrendeletében sem megnevezve, sem kifejezetten kitagadva nincs, azt feltételezi, hogy az örökhagyó véletlenül elfelejtette belefoglalni gyermekét a végrendeletébe. Ennek a következménye az, hogy a kifelejtett gyermek végrendelet hiányában a rá jutó törvényes örökrészt kapja meg.
A gyermekek trustja (children's trust)17 minden államban elfogadott törvényes struktúra, mely a végrendeletben helyezkedik el. A trustee (megbízott) jogkörét is a végrendelet határozza meg, és ennek időtartama legfeljebb a gyermek 35. életévéig terjedhet. Ha az örökhagyó kiskorú vagy fiatal részére is hagy hagyatékot, el kell döntenie, hogy melyik módszert választja: az UTMA-t vagy a children's trust-ot. Mindkettő igen megbízható, azonban az UTMA használata egyszerűbb.
Szintén mindkét jog szerint ismeretes az utó (helyettes) örökös (alternate beneficiary)18 nevezése arra az esetre, ha az elsődlegesen kinevezett örökös nem élné túl az örökhagyót, azaz kiesne. Ez természetesen relatív hatályú, hisz csak az érintett személy figyelmen kívül hagyását eredményezi. Az amerikai jogban az örökhagyó választhat, hogy melyik módon kívánja ezt megvalósítani: a kedvezményezett gyermekei örököljenek a kieső helyett egyenlő arányban, vagy pedig egy vagy több általa kijelölt alternatív kedvezményezett.
Az amerikai törvényes öröklés némiképp eltér a magyartól. Az USA-ban, abban az esetben, ha az örökhagyó házastársat és gyerekeket hagyott hátra, őket a vagyon fele-fele arányban illeti meg a legtöbb államban. (Más államban ez az arány 1/3 a túlélő házastárs, 2/3 a gyermekek javára.)19 Ha egy gyermek az örökhagyó előtt meghal, azaz kiesik az öröklésből, ennek a gyermekei - ha vannak -, fogják megszerezni egymás között egyenlő arányban a szülői részt.
Ha azonban az örökhagyónak van túlélő házastársa, de sem gyermekei, sem unokái nincsenek, a hagyaték fele a házastársat, míg a másik fele az elhunyt közeli rokonait (next of kin)20 illeti, tehát az ő vérszerinti rokonait. Ilyenkor tehát a túlélő házastársnak a hagyatékot elsősorban az örökhagyó szüleivel kell megosztania - feltéve, ha azok még élnek. Ez a rendelkezés természetesen még hátrányosabb az élettársi közösségben élő párokra nézve, ugyanis egyetlen állam törvényes öröklési joga sem biztosít jogot élettársi közösségben élő társnak az örökhagyó tulajdonához.
Abban az esetben, ha az örökhagyó gyermekeket vagy unokákat hagyott hátra, de túlélő házastársat nem, a gyermekek között egyenlő arányban osztják meg a vagyont. Ha a gyermek kiesik, az unoka örököl.
Egyenesági rokonok és házastárs hiányában az egész vagyon a közeli rokonokra száll, ezek hiányában pedig, hasonlóan hazánk rendelkezéseihez, az államra.
A legtöbb államban, ha az örökhagyót a szülei és testvérei is túlélték, elsődlegesen a szülők örökölnek, utánuk a testvérek, majd végül a testvérek gyermekei. Az örökhagyó gyermekeinek és unokáinak feleségei alig örökölnek a törvényes öröklésben.
Az örökhagyó halála után született gyermek ugyanúgy örököl, mintha élt volna az örökhagyó életében. Adoptált gyermeket az amerikai jog úgy kezeli, mint a vérszerinti gyermeket. Az örökbefogadott gyermek az örökbefogadó szülei után fog örökölni és nem vérszerinti szülei után, e joga az örökbefogadás pillanatától illeti meg. Tehát lényeges a különbség a magyar szabályozással szemben. A Ptk. ugyanis ún. kettős öröklési jogot biztosít az örökbefogadottnak, nevezetesen: az örökbefogadó és annak rokonai után ugyanúgy örököl, mint az örökbefogadó vér szerinti leszármazója. Ez a tény azonban nem szünteti meg az örökbefogadott törvényes öröklési jogát vér szerinti rokonaival szemben.
Az USA-ban törvényes öröklés esetében, ha az örökös kiskorú, a részére történő gyám illetve gondnok kirendelése a bíróságok, illetve a szociális ügynökségek (social service agencies)21 feladata. Hazánkban e kötelezettség a gyámhatóságot terheli, mely történhet kérelemre, illetve hivatalból is.
Hazánkban az özvegyi jog a házastárs elvben korlátlan haszonélvezeti joga az örökhagyó leszármazóinak állagöröklése, valamint az ági vagyon tekintetében. Célja, hogy a házasság fennállása alatt "megszokott életkörülményeket fenntartsa".22
Mielőtt rátérnék az amerikai rendelkezésekre, ismertetném a később majd többször előforduló "probate" és "nonprobate estate" fogalmát. Az örökhagyó halálakor meglévő vagyona (estate) két részre oszlik. Általában a nagyobb részt képezi a "probate estate", vagyis az örökség, mely a végrehajtó (executor)23 hagyatékkezelő tevékenysége, valamint a Hagyatéki Bíróság (Probate Court) eljárása által az örökösökhöz kerül. A kisebbik rész az ún. "nonprobate estate", mely nem képezi részét a hagyatéknak (pl.: életbiztosítási trust, halál esetére történő alapítvány létrehozása stb.), s így kikerül a hagyatéki bíróság eljárása alól.
Az amerikai jog szerint, ha az örökhagyó végrendeletében kitagadja házastársát, a házastárs a legtöbb államban a kitagadás ellenére kötelesrészre jogosult. Ez a hagyaték 1/3-a, mely több államban a "probate estate. A trend az, hogy megnövelik a fent említett hagyatékot, amely már magában fogja foglalni a "nonprobate estate"-t, valamint a bizalmi viszonyban (trust) elhelyezett hagyatékot, az elhunyt másokkal fennálló közös tulajdonát, néhány esetben pedig azon ajándékot is, melyet az örökhagyó halála előtt 2 vagy 3 évvel korábban ajándékozott.
Azon államokban, ahol a túlélő házastárs joga csak a "probate estate"-re terjed ki, egyszerű a kitagadás, hisz csak "nonprobate estate"-t képez az örökhagyó a hagyatékából.
A kötelesrész iránti igényt - a végrendelet Hagyatéki Bíróság elé terjesztése, valamint a végrehajtó kinevezése után - meghatározott időn belül kell érvényesíteni, ami eltérést nem enged, kimentést nem tűr, vagyis jogvesztő.
Az államok kétféle mechanizmus mögé sorakoznak fel. Az elsőben csak akkor érvényesítheti a túlélő házastárs kötelesrész iránti igényét, ha elég hosszú ideig él, hogy ezt véghezvigye. Így ha hat hónapon belül kell érvényesíteni e jogát, és a házastárs ezen időn belül meghal, véglegesen megszűnik az érvényesítési lehetőség. A második esetben azonban, ha a túlélő házastárs rövid időn belül meghal, az ő végrehajtója érvényesítheti az igényt. Ha a lemondást ténylegesen megtették, a túlélő házastárs részét általában előnyben részesítik a végrendeleten alapuló többi résszel szemben, ám a hagyaték adóit, költségeit ez sem előzheti meg.
Főszabályként tehát a hagyatéki hitelezők kielégítése után megmaradt örökség fog szolgálni a kötelesrész kiegyenlítésére. Ha a maradék örökség elégtelen erre a célra, a meghatározott hagyományt fogják csökkenteni, hogy egyensúlyt teremtsenek. A házastárs kötelesrésze a fent említett növelt vagyon 1/3-a, egyes államokban fele.
A vagyonközösségi államokban a vagyonközösség joga megadja a jogosultságot minden, a házasság alatt, a házastársak által szerzett vagyon felére. Amikortól a házastársi vagyon fele a túlélő házastársé, nincs lehetősége az örökhagyónak, hogy végrendeletében azt valaki másra hagyja.
Néhány állam kivételével, ahol a házastársi kötelesrész egyenlő a törvényes örökrésszel, a kötelesrész általában kevesebb, mint a törvényes örökrész. Törvényes örökrész terjedhet a hagyaték 1/3-ától az egészéig.
Az élettársakat, ha legalább hét évig életközösségben élnek, úgy kell tekinteni, mintha házastársak lennének, így a túlélő élettársat megilletik mindazok a jogok, mint a túlélő házastársat.
Az elvált házastársnak az elhalt volt házastársa vagyona iránt főszabályként nincs követelési jogalapja, kivéve, ha a válóperes ítéletnek vannak olyan - ritkán előforduló - rendelkezései, amely fizetési kötelezettséget állapít meg. Ha a válást azonban jogerősen még nem mondták ki, a válófélben lévő felek örökölhetnek egymás után.
Minden államban a szülőnek joga van arra, hogy gyermekét kitagadja végrendeletében, a gyermek azonban jogosult ezt megtámadni. Ilyen esetek rendezése céljából a kitagadott gyermekek védelme érdekében a szabályozás két típusa alakult ki.
1. Missouri típus: annak ellenére, hogy a gyermeket kitagadják a végrendeletből, automatikusan részesedni fog a hagyatékból a kitagadás okára tekintet nélkül.
2. Massachusets típus: ha a gyermek javára nem rendelkeznek a végrendeletben, részesedni fog a hagyatékból, kivéve, ha a kitagadás a szülő részéről szándékos volt.24
A szülőnek nincs törvényi kötelezettsége arra nézve, hogy gyermekének bármit is juttasson végrendeletében, még akkor sem, ha kiskorú volt, és őt a szülőnek életében el kellett tartani. Természetesen nem szándékos a kitagadás, ha a végrendelkezés után született a gyermek, vagy fogadták örökbe. Ilyen esetben a legtöbb államban azt a részt juttatják a gyermeknek, amely őt végrendelet hiányában megilletné.
Általában a szülők nem tagadják ki gyermeküket. A legtöbb szándékos kitagadás félreértésre, tévedésre vezethető vissza. Így pl.: ha eltűnt gyermekét azért tagadja ki, mert abban a hiszemben van, hogy meghalt, vagy, mert úgy gondolta, hogy a gyerek nem tőle származik - mint azt Owen Scholz25 esete is mutatja. Ha nem szándékos a kitagadás, ám a kitagadott meghal, azon államok, melyek a kitagadott gyermeket védik, megadják a jogot, hogy azok egyenesági rokonai részesedjenek.
A házasságon kívül született gyermek joga megegyezik a törvényes gyermek jogával, örökölhet apja után is, ha az elismerte.
Az amerikai öröklési jog szabályozása a feltételes juttatással, (conditional bequest)26 kapcsolatban a következő. Garantálja, biztosítja a végintézkedőnek, hogy akaratát véghez vigyék halála után és néhány esetben halála előtt. Ennek hiányában ugyanis nem örökölhet az örökös. A feltétel lehet szélsőségesen szubjektív, ám bizonyos követelményeknek meg kell felelnie.
Ha fennáll a feltétel, vélelmezhető az átszállás a megnevezett személyre. Ezen feltételnek törvényesnek kell lennie, és nem lehet közérdekbe ütköző. Ha a feltétel jogszabályellenes, vagy nem érthető, vagy a törvényi követelményekbe ütközik, a feltétel semmisnek tekinthető, így általában az örökös a feltétel teljesítésétől megszabadul, és megkapja az örökséget. Ha a feltétel a halál időpontjában jogszabályi követelményeknek megfelelő, ám később jogszabályellenessé válik, emiatt érvénytelen lesz. Így az örökös a feltétel érvénytelenné válásának pillanatától mentesül annak további teljesítése alól. Hogy mi ütközik közérdekbe, nehezen meghatározható. Ha több feltétel van, és közülük egy jogszabályellenes, vagy közérdekbe ütköző, míg a többi érvényes, a bíróság azt az egyet semmisnek veszi, míg a többit érvényes feltételnek tekinti.
E feltételnek véghezvihetőnek, megvalósíthatónak kell lennie. Ha az örököstől függetlenül, neki fel nem róhatóan számára megvalósíthatatlanná válik a feltétel, azt érvénytelennek kell tekinteni. A teljesítés időpontjának határozottnak, pontosnak kell lennie. A feltételes hagyománynak két kategóriája van: az egyik a felfüggesztő feltételhez (condition precedent) kötött, míg a másik fajta a bontó feltételhez (condition subsequent). Felmerül továbbá a helyettes örökös problémája. Az angol "gift over"27 kifejezés foglalja magában azt, hogy gondoskodni kell arról az esetről, hogy mi történjen a hagyatékkal, ha az örökös nem tesz eleget a feltételnek. Továbbá bizonyos esetekben, ha valamilyen oknál fogva a bíróság érvénytelennek vagy végrehajthatatlannak találja a feltételt, a vagyon a helyettes örökösre száll.
A feltételes hagyomány néhány változata:
- Leggyakoribb az örökös jövőbeli házasságtól való tiltása ill. korlátozása. Mivel a teljes korlátozás közérdekbe ütközik, így érvénytelen, de a részleges korlátozás általában érvényes, feltéve, ha nem ésszerűtlen (pl. ha csak 50 évesen nősülhet).
- Az előző konkretizált változata lehet az az eset, amikor a házasságkötést általában nem tiltja, csak korlátozza azzal, hogy csak egy bizonyos családba nősülhet. Valamilyen valláshoz tartozás megtiltása is érvényes feltétel.
- Az alkoholfogyasztástól, dohányzástól tiltás szintén érvényes feltétel, hisz személyiségfejlesztő jellegű.
- Egyéb érdekes feltétel még egy hagyományos családi név megtartására való kötelezés.
- Vonatkozhatnak feltételek temetésekre, emlékművekre, melyek szintén akkor érvényesek, ha nem jogszabályellenesek, és nem ütköznek közérdekbe. Az emlékművek további korlátozás alatt állnak, hisz ezek nem létezhetnek az idők végezetéig. Az örökhagyó által megjelölt személy halála, vagy személyek közül az utolsó elhalálozása utáni 21 évig állhatnak fenn.
Amíg az Amerikai Egyesült Államok tagállamai öröklési anyagi jogi szabályozásai jelentős hasonlóságot mutatnak hazánk öröklési anyagi jogával, addig az eljárásjogi szabályozásnál inkább eltéréseket tapasztalhatunk.
A magyar hagyatéki eljárás az öröklési jogszabályok érvényesülését szolgálja. A közjegyző előtti hagyatéki eljárás célja a hagyaték átadása, melynek során a közjegyző a felek jogainak érvényre juttatását segíti elő. Ezen túlmenően is segítséget nyújt a feleknek azzal, hogy az eljárásban tisztázza a hagyaték terjedelmét, s az örökösként, vagy egyéb jogosítottként fellépő személyét, egyezséget próbál meg létrehozni e felek között, nekik felvilágosítást ad stb.
Az amerikai tagállamok joga szerint a hagyatéki eljárás nem a közjegyző, hanem hagyatéki bíróság előtt zajlik. A hagyatéki eljárás részletszabályai az eljárás helyétől függően államonként különböznek, de a főbb szabályok megegyeznek. Ezek a következők.
Az amerikai hagyatéki eljárás (probate process)28 az elhunyt halála időpontjában érvényes lakóhelye szerinti kerületi hagyatéki bíróságon29 (probate court, surrogate court)30 indul. Az eljárás menete attól függ, hogy törvényes, vagy végrendeleti öröklésről van-e szó.
Végrendeleti öröklés esetén az eljárás első lépése, hogy a végrendelet eredeti példányát az illetékes kerületi Hagyatéki Bíróságának kell megküldeni. Ez az eljárás főszereplője. Az első lépést főszabályként az örökhagyó által végrendeletében a vagyon kezelésére kinevezett végrendeleti végrehajtó (executor) teszi meg, vagy más államokban a személyi képviselő (personal representative)31 kéri meg a hagyatéki bíróságot a végrendelet jóváhagyására, továbbá felelős azért, hogy a végrendelet rendelkezéseit véghezvigye.
A végrendelet hagyatéki bírósághoz küldésére más olyan érdekelt személy is jogosult, aki a végrendelettel rendelkezik. Ezen utóbbi személy kitölt egy kérelmet a végrendelet "közjegyzőileg történő" megerősítése, valamint az executor kijelölésére. Erre egyes államokban formanyomtatványok állnak rendelkezésre.
Amennyiben a hagyatéki bíróság a beküldött végrendelet megvizsgálása után úgy dönt, hogy az valódi és érvényes, kibocsát egy határozatot, a végrendelet hagyatéki eljárásra bocsátásáról. A megyei tisztviselő (county clerk) ezek után rögzíti a végrendeletet. Egyes tagállami jogok megkövetelhetik, hogy a hagyatéki eljárásról közfelhívást tegyenek közzé. Ezen bírósági döntés formálisan a végrehajtót is kijelöli, amely teljes jogkört biztosít neki arra, hogy az örökhagyó számláit kezelje. A végrehajtó egy hiteles bírósági dokumentumot (Letters of Administration; Letters Testamentary) kap, amelyet tevékenysége során a pénzügyi intézmények elfogadnak.
Egy végrehajtó (executor) feladata vegyíti mindazokat, melyeket nálunk a települési jegyző által kijelölt leltárelőadó, illetőleg a közjegyző lát el, így az:
- Hagyatéki leltárt készít, a hagyatéki eljárásra kerülő hagyatékot felbecsülteti;
- Kifizeti az adótartozást és hitelezőket;
- Kifizeti a temetési költségeket;
- Kifizeti az adminisztrációs költségeket, így pl. az ügyvédnek, értékbecslőnek járó munkadíjat;
- Zárolja az üzleti folyószámlákat;
- Továbbítja a tulajdont a végrendeletnek megfelelően, vagy végrendelet hiányában a tagállami jog szerint az arra jogosultaknak.32
Executornak általában házastársat, közeli rokont neveznek ki, vagy nagyobb hagyaték esetén pénzügyi intézetet. Két vagy több személy kapcsolódó személyi képviselete tilos. Ezzel szemben alternatív személyi képviseletről lehet beszélni, ha az első sorban választott személy képtelenné válik, vagy nem akarja ellátni a feladatot, és más látja azt el helyette.
Ha valamilyen oknál fogva az említett végrehajtó nem ajánlja fel a végrendeletet megerősítésre, bármely érdekelt fél, még az elhunyt hitelezője is jogosult ennek megtételére. A végrendelet megerősítése iránti kérelmek (petito)33 relatíve egyszerű űrlapok, melyek az elhunyt állandó lakóhelye szerinti megye vagy kerület Hagyatéki Bíróságánál szerezhetők be.
Amennyiben az örökhagyó nem készített végrendeletet, akkor valamely az ügyben érdekelt személynek meg kell kérni a bíróságot, hogy executor hiányában jelölje ki őt adminisztrátornak. Ezen személy általában a túlélő házastárs, vagy nagykorú gyermek, vagy egyéb más érdekelt személy.
Törvényes öröklés esetén a formátum eltérő. A petitio-ban kérik a bíróságot egy, az ott meghatározott személy kijelölésére, akinek feladata az elhunyt vagyonával kapcsolatos ügyintézés.
Végrendelet léte és hiánya esetén is a legtöbb állam megköveteli, hogy a kérelem tartalmazza az örökösök (heirs at law) nevét, valamint lakcímét. Ezek után a bíróság megküldi a kérelemről szóló értesítést az örökösök, valamint a többi érdekelt részére. (Az értesítés nem minden államban kötelező). Néhány esetben nyilvánosságra hozatalra is sor kerülhet, ha pl. a közlést helyi újságban teszik közzé.
Ha senki sem mond ellent a petito-nak, a bíróság kinevezi az elhunyt hagyatéki végrehajtóját vagy ügyintézőjét (végrehajtót a végrendeletben, ügyintézőt a kérelemben neveznek meg). Ők felelnek az egész hagyaték rendezéséért. A végrehajtót a jog kötelezi, hogy kinevezése után (1-3 hónappal) a hagyatéki vagyont leltárba vegye. A leltárt a bíróság elé terjesztik a többi irattal együtt, amely így nyilvános archívummá válik (public record). A leltár bármiféle vagyontárgyat tartalmazhat, ami az örökhagyó halálakor a tulajdonában volt.
Az amerikai szabályok szerint az illetékes kerületi bíróságon informális, azaz alakiságokhoz nem kötött leltárt (informal inventory) készítenek, melyben a személyi képviselő (personal representative) legjobb tudásának megfelelően nyilatkozik arra vonatkozóan, hogy a leltár listázva magában foglal valamennyi vagyonkezelés alá vett tulajdont, az ingatlant terhelő jogokat, zálogjogot, egyéb terheket, valamint, ha van házastársi közös vagyon, annak azonosítását. Ezen személy biztosítja továbbá azt, hogy a leltárról készült másolatot minden érdekelt személynek eljuttatja, ahogyan azt a jog megkívánja. Mindezt követi egy, közjegyző vagy bírósági hivatalnok előtt tett aláírás és hitelesítés.
Az említett nyilatkozatok után rögzítik az elhunyt tulajdonának összesítését, azaz a halál időpontjának megfelelően a hagyaték értékét, (természetesen a halál időpontjának feltüntetésével), ezen belül is a vagyonkezelés alá vett vagyon teljes értékét, a levonandó ingatlant terhelő jog, zálogjog és egyéb teher teljes értékét, végül pedig a tulajdon nettó értékét. Ezen formátum legvégén a hagyatéki lista, azaz a hagyatéki vagyontárgyak, jogok tételes feltüntetésére kerül sor, amely értelemszerűen minden örökhagyó esetében más és más. Tartalmazhat a magyar szabályokhoz hasonlóan ingatlant, pontos fekvésének és értékének megjelölésével; készpénzt; meghatározott banknál folyószámlát vagy takarékbetét számlát, számával feltüntetve; gépjárművet, számítógépet stb.
Miután valamennyi hagyatéki tartozást és adót kifizettek, és az örökösök megkapták örökségüket, a végrehajtó jelentést (report), vagy végelszámolást (final account)34 készít, melyet a bíróságra jóváhagyásra megküld. A jelentés a hagyatéki terheket tartalmazza. Ezt személyi képviselő meghatározott időszakról készíti, ami az örökhagyó halálának időpontjától vagy a korábbi beszámoló időpontjától kezdődik. A következőkkel igazolja azt, hogy a rábízott hagyaték vagyonkezeléséről szóló beszámolója helyes és valós: számlák, elismervények segítségével, amely alatt lehet osztalék, részesedés, leltározott vagyon, egyéb elismervények. Természetesen mindezek értékét is fel kell tüntetni. Költségek címszó alatt temetési költség, az örökhagyó tartozásai, adó, kamat, vagyonkezelési költségek, egyéb kifizetések stb. lehetnek. Ezek után a költségek, elismervények összesített egyenlegét kell feltüntetni, majd a további levonandó költségeket: így az ügyvédi, a személyi képviselői, valamint gondnoki díjat. Ezt az előzőekhez hasonlóan szintén közjegyző vagy bírósági hivatalnok előtt kell aláírni és hitelesíteni.
A magyar szabályoktól eltérően az említett személyeknek a megbízatásuk lejártát is fel kell tüntetni. Fel kell sorolni az érdekelt személyeket, örökhagyóhoz fűződő kapcsolatukat, lakcímét, kiskorú esetében születésének idejét is. Ügyvéd nevét, címét és a személyi képviselő aláírását és címét természetesen itt is meg kell jeleníteni. A végrehajtó meghatározott öszszegű díjra jogosult szolgáltatásaiért, mely gyakran a hagyaték egy bizonyos százalékára van limitálva. A végrehajtó ezen díja gyakran fel van sorolva a végelszámolásban, annak érdekében hogy a hagyatéki bíróság azt is jóváhagyja.
Mindezekhez kapcsolódik továbbá egy részletes lista, mely aprólékosan tartalmazza, hogy mely tételek milyen részelemekből, részköltségekből állnak. Így például azt is, hogy a vagyonkezelési költségek a kiárusítás, a reklámozás, a szállítás, formátum és iktatás, nyilvánosságra hozatal, az egyéb kifizetések áram, energia, telefon, biztosítás, csatorna díjából, utazási költségekből stb. állnak össze. Mindezek után készíthető még szükség esetén ún. kiegészítő végelszámolás az előző végelszámolás utáni időszakról, ha még el nem rendezett pénzügyi problémák akadnak, vagy pl. visszatérítés esetén további költségek merülnek fel.
Ha tehát összevetjük a magyar és az amerikai hagyatéki leltárt, számos eltérést találunk. Így pl. nincs az amerikaiban külön szeparálva az ingó és ingatlan hagyaték, míg a magyarban igen. Az amerikaiban a hagyaték halálozáskori értéket veszik figyelembe, nálunk azonban a forgalmi értéket. Míg Magyarországon kérik az öröklésre jogosult személy születési adatait, és foglalkozását, addig Amerikában az előbbit csak kiskorú esetében kérik, az utóbbit irrelevánsnak tartják. Míg Amerikában a hagyaték személyi képviselője gondoskodik a leltározásról, addig nálunk többségében az illetékes polgármesteri hivatal ügyintézője.
Tovább folytatva a hagyatéki eljárás menetét, az amerikai jogban a követelések kifizetésére a határidő államonként eltérő. Kezdeti időpontja a végrehajtók kinevezése vagy a hitelezők értesítése után kezdődik, és 6-12 hónappal ér véget. Fontos a kielégítési sorrend betartása (adók, díjak, költségek, hitelezők, és tartozások kifizetése, legvégül az örökösök kifizetése). Ha a végrehajtó a határidő vége előtt az örökösöknek többet adott a kelleténél, személyesen felelős a hitelezők követeléseiért.
Amennyiben szükséges az executor eladhatja az örökhagyó ingatlan vagyonát, vagy személyes tulajdonú tárgyait annak érdekében, hogy a hagyatéki tartozásokat kielégítse. Általában van egy várakozási idő a végrendelet felbontása után, mielőtt a végrehajtó elkezdheti a végrendeletben felsoroltak részére a hagyatékot szétosztani. Ez az időintervallum lehetőséget biztosít a hitelezőknek, hogy érvényesítsék azon követeléseiket melyekről a végrehajtónak a rendelkezésére álló dokumentumok alapján nincs tudomása. A hagyatéki bíróság nem engedélyez semmilyen követelést, melyet a várakozási időintervallumban a végrehatónak írásban nem jelentettek be. A végrehajtó ügyvéd segítségét is igénybe veheti tanácsadás, vagy a hitelezői követelések megvédésének támogatására.35
Miután a végrehajtó kifizetett a hagyatékból minden arra jogosultat, eljuttatja a végleges elszámolást (final account) a hagyatéki bíróságnak, és kéri a saját díjazását. Ha tehát a bíróság és az örökösök elfogadták a "tudósítást" a hagyatékról, az eljárást lezárhatják, és kifizethetik a végrehajtót.
A hagyatéki eljárás (probate process) igen hosszadalmas (általában 9-18 hónapig tartó) procedúráját36 a legtöbben megpróbálják elkerülni, hisz számos hátrányával csak igen kevés előny áll szemben. Meglehetősen költséges ez az eljárás, hisz a hagyaték 5-7%-t ki kell fizetni ügyvédeknek, becsüsöknek, könyvelőknek és magának a hagyatéki bíróságnak. Tehát minél nagyobb az adott hagyaték, a költség is annál magasabb. Egyetlen előnye, hogy azon hitelezők, akiket a hagyatéki eljárásban megfelelően bejegyeztek, a hagyatékkal szemben adott határidőig formális követelést támaszthatnak.
Számos hátránya miatt sokan választanak más formátumot tulajdonuk halál esetére történő átruházásához, aminél nincs hagyatéki eljárás.
A hagyományos értelemben vett hagyatéki eljáráson kívül azonban vannak egyszerűsített - és egyes helyeken igen hatékonyan működő eljárások - melyet a helyi bírósági rendszer állít fel a kisebb méretű, vagy nagyobb méretű, de nem komplikált hagyatékok elrendezésére.
A hagyatéki eljárást a következő módszerekkel lehet elkerülni:
1. Halál esetén fizető bankszámla (Pay - on - Death Bank Account)37:
Más néven informális trust (Informal trust). Bankok, takarékpénztárak lehetővé teszik, hogy az örökhagyó megnevezzen valakit, aki az örökhagyó halála esetére a számlán maradt pénzét örökölje. Ezt az államtól és a helyi szokásoktól függően "pay-on-death", "savings bank", vagy "informal trust" számlának hívják. Aki ilyen számlát alapít, haláláig a benne lévő pénzzel teljes mértékben rendelkezik: visszavonhatja azt, vagy megváltoztathatja a kedvezményezett személyét. A kedvezményezett joga csak a hagyaték megnyíltával nyílik meg. Az ilyen, halál esetén fizető számlán történő kijelölést lehet használni az Egyesült Államok Kormányzati Kötvényénél (United States Government Bond), kincstári jegyeknél (Treasury Bills), és kincstári kötelezvénynél (Treasury Notes). Mindezen említett esetekben nincs hagyatéki eljárás, az összeg közvetlenül a kedvezményezettekhez kerül.
2. Az örökhagyó élete során folytatott ajándékozása (Gifts made during life):
Mindaz, amit az örökhagyó élete során, akár halálát röviddel megelőzően elajándékoz, nem képezi többé a hagyaték részét, így kikerül a hagyatéki eljárás alól.
3. Életbiztosítás (Life insurance):
A halotti bizonyítvány hiteles másolatának segítségével az életbiztosítás kedvezményezettje megkapja részét hagyatéki eljárás nélkül. Ha az örökhagyó saját hagyatékát jelöli ki a biztosítási kötvény kedvezményeként, ekkor csak a hagyaték szolgál arra, hogy az adókat és tartozásokat kifizessék, az eljárást hagyatéki eljárás alá kell vonni.
4. Nyugdíjba vonulási számlák (Retirement accounts):
Az örökhagyó halála estére nyugdíjazási számlát nyithat, amelyen lévő összeget halálakor a számladokumentumban megjelölt kedvezményezettnek adnak ki. E nyugdíjba vonulási számla sincs hagyatéki eljárás alá rendelve. A nyugdíjas nyugdíjba vonulásától kezdődően számláján lévő összeget járadék formájában felhasználhatja, halála után a fennmaradt összeg a kedvezményezettet illeti.
5. Közös bérlemény a túlélő fél jogának kikötésével (Joint Tenancy with the Right of Survivorship):
Tökéletes hagyatéki eljárást elkerülő eszköz akár személyes, akár ingatlant közösen birtokló házastársaknak, vagy közös tulajdonosoknak, akik azt szeretnék, hogy bármelyikük halála után a túlélő tulajdonostársuk, illetve bérlőtársuk örökölje meg részüket.
6. Visszavonható Élők Közötti Trust38 (Revocable Living Trust):
A végrendelethez egy igen hasonló formátumú dokumentumról van szó, mely meglehetősen flexibilis. A végintézkedő akár teljes vagyonát, akár csak bizonyos vagyontárgyait hagyhatja a trusban, a többit pedig végrendeletben vagy az előbb említett, hagyatéki eljárást elkerülő technikák valamelyikével rendezheti. Az örökhagyó ezt bármikor visszavonhatja.39
Végezetül szót kell ejteni az örökléshez kapcsolódó adónemekről, azok kifizetésének módjáról, hisz azok a magyar rendszerhez kapcsolódva jelentős eltérést mutatnak.
Az amerikai jogrendben, az adózás lehet szövetségi és állami szintű egyaránt. A hagyatékot terhelhetik:
- szövetségi hagyatéki adók (federal estate taxes),
- állami halálozási adó (state death taxes),
- hagyatéki adó (estate taxes),
- öröklési adó (inheritance taxes),
- jövedelemadó (income taxes),
- és az ingatlanvagyont terhelő biztonsági tartozás (secured debts).
Abban az esetben, ha az örökhagyó halála időpontjában a hagyaték nettó értéke a 600 ezer dollárt nem haladja meg, a hagyaték mentes a szövetségi hagyatéki adók alól, függetlenül attól, hogy ez milyen vagyontárgyakat tartalmaz, kire hagyja azokat az örökhagyó, illetve, hogy milyen módon teszi ezt - végrendelet, living trust, vagy esetleg joint tenancy útján. Ez alól kivételt képez az, ha az örökhagyó élete során lényeges mértékű ajándékozást visz véghez.
Ha a hagyaték nettó értéke 600 ezer és 750 ezer dollár között van, a szövetségi adó már igen magas, a vagyon értékének 37%-a, és ezek után minél nagyobb a tulajdon, az adó annál magasabb, egészen a tulajdon 55%-ig terjed. Ez szembetűnően igen magas érték, azonban csak a 3 millió dollár feletti hagyatékokra vonatkozik.40
A szövetségi jog mentesít a hagyatéki adó alól a fent említett eseten túl akkor is, ha az örökhagyó valamennyi tulajdonát házastársára (marital deduction)41, vagy ha valamennyi tulajdonát nyereségre nem törekvő jótékonysági szervezetre hagyja, vagy ha az adott összeget az örökhagyó utolsó betegségére, temetésére vagy a hagyatéki eljárás költségeire fordították.
A szövetségi hagyatéki adó csökkentésének legkézenfekvőbb módja, hogy a hagyaték nagyságát csökkentik, mégpedig úgy, hogy az örökhagyó élete során a tulajdonát kisebb ajándékozás formájában átruházza azon személyek ill. szervezetek részére, akikre egyébként is hagyná vagyonát. Ha azonban nagyobb értékű ajándékozás történik - így személyenként vagy szervezetenként 10 ezer dollárnál több évente -, akkor a 10 ezer fölötti összeget leszámítolják a 600 ezer dolláros mentességből. Minden non-profit szervezet részére juttatott ajándék mentes az ajándékozási és hagyatéki adó alól is.
Az adó kifizetés útjának négy variációja van:
1. Az örökhagyó nem hagy meg semmilyen útmutatást az adó kifizetésére vonatkozóan. Ekkor a személyi képviselő (personal representative) fizeti azokat ki az adott állam joga szerint. Bizonyos államok a képviselőre hagyják a kifizetés módját, más államok azonban megkövetelik, hogy a kedvezményezettek között a fizetendő adókat arányosan kell megosztani.
2. Az adófizetésre kijelöli az örökhagyó a vagyontárgyakat. Ha azonban nem elegendőek a források, a személyi képviselő fogja meghatározni, hogy a hagyaték mely részéből és hogyan fedezik a különbözetet.
3. Az örökhagyó kiköti, hogy az adófizetést arányosan osszák meg.
4. Előírja az örökhagyó, hogy a maradék vagyonból (residuary estate) fizessék az adókat. Itt a személyi képviselőt jelöli ki, hogy kifizesse a hagyatéki és öröklési adót, ráhagyva a döntést, hogy melyik vagyontárgyakat és milyen sorrendben használja fel.
Ha az örökhagyó nem határozza meg, hogy melyik vagyontárgyat kire hagyja (hanem csak úgy rendelkezik, hogy egy személyre hagyja azt, vagy több személyre egyenlő arányban) akkor nem kell megtervezni, hogy hogyan lesz a halálozási adó (death taxes) kifizetve. Az örökösöknek kell majd ebben a személyi képviselővel megegyeznie. Minden kedvezményezett öröksége arányosan, meghatározott százalékkal lesz csökkentve a hagyaték likvid tőkéjéből (pl.: bankszámlákból, pénzpiaci számlákból, értékesíthető/piacképes biztosításokból). Mivel az ingatlan és ingó személyes tulajdon ebbe nem tartozik bele, értelemszerűen hátrányos arra, aki csak bankszámlát vagy egyéb likvid tőkét örököl, hisz az adó felemésztheti az egész örökségét.
Az államok kb. fele halálozási adót vet ki42:
- valamennyi ingatlanra, amely az adott állam területén fekszik, függetlenül attól, hogy az örökhagyó hol él,
- minden állandó lakos más vagyontárgyára, függetlenül a vagyontárgy helyétől.
Vannak azonban államok, ahol halálozási adót nem vezettek be, pl.: Alabama, Alaszka, Kalifornia, Hawaii, Florida, Texas.
A halálozási adó mértéke egyrészről a hagyaték nagyságától, másrészről azonban attól függ, hogy az adott vagyonösszességet vagy vagyontárgyakat az örökhagyó kire hagyja. Alacsonyabb ugyanis a ráta, ha házastárs vagy rokon lesz a kedvezményezett. Így pl. Nebraszkában, ha 25 ezer dollárt hagyna az örökhagyó a barátjára, a halálozási adó 15%, míg ha ezt a házastársnak juttatja, az adó rátája csak 1%.43
Házastársak évente 20 ezer dollárt adhatnak adómentesen egy személynek, és 40 ezer dollárt egy másik házaspárnak.
Felvetődik azonban a kérdés, hogy magyar és amerikai jogot egyaránt érintő öröklési jogviszony esetén a magyar vagy az amerikai adózási rendszert kell-e alkalmaznunk.
1979. február 12-én a Magyar Népköztársaság Kormánya az Egyesült Államok Kormányával Washingtonban Egyezményt írt alá, mely rendezi a két állam között - a kölcsönös gazdasági kapcsolat bővítése és megkönnyítése érdekében -, a kettős adóztatás elkerülését, és az adóztatás kijátszásának megakadályozását. Ezt az Egyezményt a 49/1979. (XII. 6.) MT rendelettel hirdették ki Magyarországon.
Az Egyezmény kiterjed mindazon személyekre, akik a Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak. Egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan személyt jelent, akinek ezen állam jogszabályai szerint ott lakóhelye, tartózkodási helye, állampolgársága, ügyvezetés helye, bejegyzésének helye van, vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Azonban olyan személyt nem foglal magában, aki az említett államban csak az ott lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ezen államban található vagyon után adóköteles. Hagyaték után fizetett jövedelem esetén csak akkor, ha a hagyaték úgy adózik, mint az ebben a Szerződő Államban illetőséggel bíró személy akár saját maga, akár kedvezményezettjei adóköteles jövedelme.
Amennyiben egy természetes személy mindkét szerződő államban illetőséggel bír, a természetes személy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha mindkét államban rendelkezik ezzel, vagy egyikben sem, ott tekintendő illetőséggel bírónak, ahol létérdekeinek központja van. Ha ez sem határozható meg, az adott személy szokásos tartózkodási helye lép életbe. Ha mindkét államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, akkor az állampolgárság az irányadó. Ha mindkét állam állampolgára, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai egymással egyetértésben rendezik a kérdést.
Az Egyezmény azokra az adókra terjed ki, melyeket a jövedelem után a Szerződő Államok bármelyike beszed. Az Egyesült Államok esetében a Belföldi Állami Bevételek Törvénykönyve (Internal Revenue Code)44 által előírt szövetségi jövedelemadókra, magánalapítványokra kivetett közvetett adókra stb. terjed ki. Hazánk tekintetében kiterjed az általános jövedelemadóra, a szellemi tevékenységet folytatók jövedelmadójára, kereskedelmi társaságok osztalék és nyereség kifizetése utáni illetékre stb. Mindezeken túl, a jog szükségszerű változásához igazodva, az Egyezmény kiterjed azokra az azonos vagy hasonló jellegű adókra is, melyeket az egyik szerződő állam az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezet.
Ingatlan vagyonból származó jövedelem az ingatlan fekvési helye szerinti államban adóztatható, és az ingatlan vagyon kifejezést is ezen állam joga szerint kell meghatározni.45
Az adóztatás során érvényre kell jutnia az egyenlő elbánás elvének46, vagyis annak, hogy az egyik szerződő Állam állampolgárai, akár illetőséggel bírnak a szerződő Államok egyikében, akár nem, a másik államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő kötelezettség alá, mely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, melynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vetve.
Az Egyesült Államok esetében a kettős adóztatást úgy lehet elkerülni, hogy az USA engedélyezi a nála illetőséggel bíró személynek, vagy saját állampolgárának, hogy a Magyar Köztársaságnak fizetett adó megfelelő részét beszámítsa az egyesült államokbeli jövedelemadóba. ■
JEGYZETEK
1 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989., 154. o.
2 BH 1992. 246.; BH 1998. 281; BH 1981. 320.; BH 2001. 373; BH 1992. 530; BH 1990. 59.
3 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989.
4 Vékás Lajos: Magyar polgári jog, Öröklési jog; Eötvös József Könyvkiadó, Bp. 1997., 80. o.
5 BH 2001. 273.
6 BH 1996. 259.
7 Vékás Lajos: Magyar polgári jog, Öröklési jog, Eötvös József Könyvkiadó, Bp. 1997., 81. o.
9 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 10/4-5
10 A magyar jog szerint kapcsolódó végrendelet tételére nincs lehetőség. A Ptk. 644. § szerint két vagy több személy bármilyen alakban, ugyanabban az okiratban foglalt végrendelete érvénytelen. Itt az érvénytelenség oka alaki jellegű hiba. (BH 1986. 277.)
11 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992. 1/6.
12 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 7/6-10
13 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992 7/8
14 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 19927/13-14.
15 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 19927/8-10.
16 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 5/17-19.
17 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 7/14-15, 17.
18 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 5/9, 5/14-15.
19 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989., 43. o.
20 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989., 43. o.
21 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 7/6-10.
22 Vékás Lajos: Magyar polgári jog, Öröklési jog; Eötvös József Könyvkiadó, Bp. 1997., 52. o.
23 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 8/1-6.
24 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989., 164. o.
25 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989.
26 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 5/4-5
27 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989.
28 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 13/5.
29 Az állami bírósági rendszerben a hagyatéki bíróság egy alacsonyabb szintű bíróságot jelent.
30 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989.
31 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 8/1-3.
32 http://wills-probate.lawyers.com.
33 Alexander A. Bove Jr.: The Complete Book of Wills & Estates; Henry Holt and Co., New York, 1989.
34 Amerikai hagyatéki leltár (formanyomtatvány).
35 http://wills-probate.lawyers.com/common.
36 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 13/6.
37 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 13/7-11.
38 A trust a common law jogrendszerben egy dinamikusan fejlődő, vagyonkezelői intézmény, melynek lényege, hogy az egyik személy noha jogilag tulajdonos, de őt a jog arra is kötelezi, hogy e tulajdont valaki más érdekében kezelje. A trust esetén a kezelés a vagyonkezelőt (trustee) illeti meg. Joga van eladni, elzálogosítani, haszonbérbe adni, megterhelni a trusti tulajdont, a kedvezményezett joga emellett, hogy élvezi a tulajdon hasznait, és kényszerítheti a vagyonkezelőt a tulajdon helyes kezelésére. A jog szerinti tulajdonos, a trustee, azonban köteles a kedvezményezett érdekében eljárni. A kedvezményezett jogai tulajdoni jogok, hisz a nyomon követheti a tulajdont, és bizonyos esetekben követelheti, hogy a tulajdont ruházza át rá. A trust a kontinentális jogrendszerekben épp azért jelent problémát, hisz a tulajdont egységesen kezeli, és így nem tekinthető dologi jogi jogosultnak sem a vagyonkezelő, sem a kedvezményezett. A living trust a végrendelethez hasonlóan arra hivatott, hogy a trust alapító vagyonáról rendelkezzék. Az amerikai jogban sokan választják ezt a formátumot, részben a hagyatéki eljárás költségeinek, ill. hosszadalmasságának elkerülése végett, részben mert nehezebben támadható meg. A trust egy törvényes eszköz arra, hogy a tulajdonos vagyonát még élete során átruházza a bizalmi személyre vagyonkezelőre meghatározott juttatás fejében. A trustnak jelen téma szempontjából két fajtáját különböztethetjük meg: az élők közötti (inter vivos) trust-ot (living trust), valamint a végrendeleti trust-ot (testamentary trust). Az elöbbi elnevezés abból ered, hogy maga az örökhagyó alkotja meg
és rendezi, visszavonhatja, illetve megváltoztathatja haláláig. Mivel a tulajdonos maga is lehet bizalmi személy, és általában élete során ő a trustee, így a vagyona felett teljes ellenőrzéssel bír. Az örökhagyó halála után a vagyonkezelő (successor trustee) a vagyont a megnevezett örökösöknek fogja átadni. A végrendeleti trust az előbbiekkel szemben az örökhagyó halálakor lép hatályba, és végrendelet tartalmazza, vagyis annak részét képezi. A trust számtalan célt valósít meg, azonban számos irodalommal ellentétben, nem a végrendelet helyettesítésére szolgál.
39 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 13/11.
40 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992, 13/13.
41 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992, 13/16.
42 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 13/23.
43 Elias, Warner, Repa: WillMaker, Legal Guide to Your Will, Nolo Press IBM 1992., 13/24.
44 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet - Kettős adóztatás elkerüléséről, 2. cikk (2) a
45 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet - Kettős adóztatás elkerüléséről, 6. cikk
46 49/1979. (XII. 6.) MT rendelet - Kettős adóztatás elkerüléséről, 21. cikk
Visszaugrás
