A gyermek és szülő viszonyát jogi szempontból a szülő szülői felügyeleti joga határozza meg, mely magában foglalja a gondozás és nevelés, a törvényes képviselet, a vagyonkezelés, a gyámnevezés és a gyámságból történő kizárás jogát. E jogokat - a gyámnevezés és gyámságból való kizárás jogának kivételével - Családjogi törvényünk[1] egyben a szülő kötelezettségévé is teszi, védelmet biztosítva ezzel a kiskorú gyermekek számára. Ideális esetben a szülői felügyeleti jogokat a szülők együttesen gyakorolják, s ebben az esetben nem igényel külön szabályozást a szülő - gyermek közti kapcsolattartás módja, hiszen szülői felügyeleti jog részét képező gondozás, nevelés feltételezi a gyermekkel való személyes többnyire napi kapcsolatot.
A kapcsolattartás szabályozásának igénye azokban az esetekben merül fel, amikor a szülő szülői felügyeleti jogból eredő jogosítványait valamely okból gyakorolni nem tudja. Családjogi törvényünk a gyermekétől különélő szülő jogává teszi, hogy gyermekével rendszeres kapcsolatot tartson fenn.[2] A szülői felügyeleti jog szünetelése esetén fennmaradó egyik - álláspontom szerint legjelentősebb szülői jogosítvány - a gyermekkel való kapcsolattartás joga. Ezen jog szabályozása azért válik szükségessé, mert a gyermekétől külön élő szülő esetén megszakad a gyermekkel a személyes, napi kapcsolat, ezért a szülő - a kapcsolattartást magába foglaló - gondozási, nevelési jogát gyakorolni nem tudja.
A gyermekétől külön élő szülő esetén tehát a kapcsolattartás jogának szabályozásával kell biztosítani, hogy a gyermek - szülő viszony ne szakadjon meg teljesen.
Különbséget tesz a törvény azonban, hogy a szülő milyen okból nem tudja szülői felügyeleti jogait gyakorolni. Ha azért nem, mert szülői felügyeleti joga szünetel,[3] akkor a kapcsolattartás joga széles körben megilleti a szülőt. Ha azonban a szülő szülői felügyeleti joga - a bíróság jogerős határozata alapján - megszűnt, a kapcsolattartás lehetőségére csak kivételesen, szűk körben kerülhet sor. Ennek oka, hogy a szülői felügyeleti jog megszüntetésére csak a szülő gyermekével szemben tanúsított felróható magatartása miatt kerülhet sor.[4]
A kapcsolattartás jogát Családjogi törvényünk a szülő - gyermek viszonyában szabályozza, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet azonban a nagyszülő, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van - a gyermek nagykorú testvére, szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa számára is lehetővé teszi a gyermekkel való kapcsolattartást.[5]
A kapcsolattartás célja a Gyer. szerint, hogy a gyermek és a szülő, valamint a más kapcsolattartásra jogosult közeli hozzátartozó közötti családi kapcsolatot
- 25/26 -
fenntartsa, továbbá az arra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően elősegítse.[6]
A mindennapi életben azonban azt tapasztalhatjuk, hogy a kapcsolattartás joga számtalan esetben sérül, annak korlátozása, akadályozása - különösen különélő szülők esetében - gyakran előfordul, és sokszor a volt házastárssal, élettárssal szembeni bosszúállás eszközévé válik.
Így van ez annak ellenére, hogy a hazánk által is ratifikált, 1989-ben elfogadott, a Gyermek Jogairól szóló New York-i Egyezmény a kapcsolattartás lehetőségét a gyermekek alapvető jogaként fogalmazza meg, melynek értelmében "az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenekfelett álló érdekével ellenkezik."[7]
Gyermekvédelmi törvényünk (1997. évi XXXI. törvény) - mely a gyermeki jogok nemzeti katalógusát tartalmazza -, ezt akként fogalmazza meg, hogy a gyermeknek joga van ahhoz, hogy mindkét szülőjével kapcsolatot tartson abban az esetben is, ha a szülők különböző államokban élnek. Ha e jog gyakorlása a gyermek személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolja, a szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult közeli hozzátartozó kapcsolattartási joga a törvényben foglaltak szerint korlátozható, megvonható vagy szüneteltethető.[8] A gyermek személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolhatja például az, ha a szülő italozó, bűnöző, erkölcstelen életmódot folytat, gyermekét fizikai vagy lelki bántalmazásnak teszi ki, illetve a gyermek gondozását - a nála töltött idő alatt - elhanyagolja.
A Csjt. szabályozása az előbb említett törvénytől annyiban különbözik, hogy ez a kapcsolattartás jogát már nem csak a gyermek oldaláról nézve közelíti meg, hanem a különélő szülő jogává és egyben kötelességévé (!) is teszi, hogy gyermekével rendszeresen érintkezzen.
Látható, hogy a kapcsolattartás jogát jogrendszerünk elismeri, annak kikényszerítése mégis nehézkes, sokszor szinte lehetetlen.
E tanulmányban csak a kapcsolattartás jogának néhány problematikus esetére térnék ki, valamennyi részletszabály ismertetésétől eltekintek.
1. Örökbefogadás esetén - melyet a gyámhivatal engedélyez - a gyermek kikerül vér szerinti családjából és az örökbefogadóval, valamint annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép.
Az örökbefogadás folyamata meglehetősen összetett, szükséges annak megállapítása, hogy az örökbefogadni szándékozó szülő általánosságban alkalmas-e a szülői feladatok ellátására, a gyermek jogi szempontból örökbe adható-e, valamint hogy adott örökbefogadni szándékozó szülő az általa "választott" gyermek nevelésére alkalmas-e.
Az örökbefogadást lehetővé tevő gyámhatósági engedély megadásához a felek közös kérelmét tartalmazó nyilatkozat, továbbá a gyermek vér szerinti szüleinek, valamint a házasságban élő örökbefogadó házastársának hozzájárulása szükséges. A vér szerinti szülő az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatát - fő szabály szerint - nem vonhatja vissza, amire őt figyelmeztetni kell.[9]
Az érdekeltek hozzájárulását követően az örökbe fogadni szándékozó személy a gyermeket legalább egy hónapig gondozza, s az örökbefogadás csak ezen gondozást követően engedélyezhető.[10] A gondozási idő előírásának célja, hogy a gyámhivatal meggyőződhessen arról, hogy az örökbe fogadni szándékozó személy és az általa örökbe fogadandó gyermek között milyen kapcsolat alakult ki, milyen módon sikerült a gyermeknek az örökbefogadó családjába beilleszkednie.
Ha rokonok, a szülő házastársa, illetve a gyermeket a szülő hozzájárulásával legalább egy éve folyamatosan a saját háztartásában nevelő, illetőleg külföldi állampolgárságú személy kívánja örökbe fogadni, ezeknek a személyeknek az alkalmasságát az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás keretében állapítja meg a gyámhatóság.[11] Hozzátartozók esetében az egy hónapos gondozási idő eltelte nem szükséges az örökbefogadás engedélyezéséhez, hiszen ők a gyermeket már ismerik, nevelik, így az egy hónapos gondozási idő előírása teljesen formális lenne. A külföldi örökbefogadónak pedig már az örökbefogadók nyilvántartásába történő felvétele iránti kérelemhez csatolnia kell mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az örökbefogadásra alkalmasságát bizonyítják.[12]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
