A tanulmány a nemrégiben elfogadott mesterséges intelligencia rendelet központi jelentőségű definícióját, magának az MI-rendszernek a fogalmát vizsgálja meg. Elemzi a fogalmat az OECD és a Bizottság által kiadott magyarázó dokumentumok alapján, ahol a fő megállapítása az, hogy a definíció több bizonytalan, olykor nehezen értelmezhető elemet is tartalmaz. Ezután ismertet egy írást, amely a bizonytalanságot egy háromdimenziós teszttel igyekszik kiküszöbölni. A Nessler - Wendehorst szerzőpáros írásában foglalt módszer a hagyományos szoftvereket igyekszik az MI-ktől elkülöníteni a rendszer építési, működési és kimeneti jellegzetességei segítségével.
The paper examines the central definition of the recently adopted Artificial Intelligence Regulation, the concept of AI systemitself. It analyses the concept based on explanatory documents issued by the OECD and the Commission, where the main finding is that the definition contains several uncertain and sometimes difficult to understand elements. It then presents a paper that attempts to eliminate uncertainty with a three-dimensional test. The method included in the paper by the authors Nessler and Wendehorst attempts to distinguish traditional software from AI using the construction, operation and output characteristics of the system.
Mivel a mesterséges intelligencia (MI) nemcsak a sajtóban és a közbeszédben lett fontos téma, hanem egyre inkább a nemzetközi politikának, a hatalmi versengésnek és a jogi szabályozásnak is a tárgya, olybá tűnhet, hogy nagyjából konszenzus van a legfontosabban: a definíciójában. A helyzet azonban nem ez. Ez a látszólag könnyűnek tűnő kérdés többféle ok miatt bonyolult, de a jogi definíció bizonytalanságát az okozza, hogy a jogalkotók nem szerettek volna konkrét technológiákat beleírni a definícióba. Márpedig ha ennek kikerülésével akarjuk definiálni ezt a jelenséget, (amely maga egy technológia, egy szoftver), egy sor nagyon nehéz filozófiai problémába ütközünk.
A bizonytalanságok persze nemcsak ebből fakadnak, vannak mélyebb okai is. Először is, az MI történetileg változó definíciókkal, és az ezekkel összefonódott kulturális asszociációkkal rendelkezik.[1] Amire a 70-es években azt mondták hogy MI, az ma már megszokott és mindennapos számítógépes funkció, mint mondjuk a helyesírás- és elütésjavítás, vagy az optikai karakterfelismerés. Másodszor, tovább-bonyolítja a helyzetet, hogy ahogy azt Samoili és szerzőtársai megállapítják[2] az MI-nek eleve legalább háromféle megközelítése, (és így definíciója) lehetséges aszerint, hogy a piaci, a szabályozási, vagy a tudományos perspektívát, megközelítést alkalmazzuk.
A szabályozási perspektívát az különíti el a többitől, hogy kötelezettségeket és szankciókat kapcsol a definícióhoz, így a tétje sokkal nagyobb, és emiatt a lehető legpontosabbnak kell lennie. Ez nem jelenti feltétlenül azt hogy szabályozási szempontból csak egy definíció képzelhető el. Ha például egy szektorális szabályozási modellben gondolkodunk, (például csak a generatív MI-ket akarjuk szabályozni, mint a kínaiak)[3] a definíciónak csak a szektorban kell érvényesnek lennie, és egy másik szektorban (például az orvosdiagnosztikában, vagy az autonóm járművek területén) lehet egy másik, testhezállóbb definíciót alkalmazni. Az EU azonban a mesterséges intelligencia rendelettel[4] kifejezetten mindent átfogó általános, horizontális szabályozást akar megvalósítani, így egy ilyen definíciót kellett találnia. A horizontális szabályozás nemcsak a mindent átfogó MI definíció miatt okoz problémákat, de erre később egy másik írásban térek majd ki.
A jogalkotási eljárás során az eredeti bizottsági javaslat jelentős módosuláson ment keresztül, és az EU végül az alábbi definíciót fogadta el. (3. cikk 1. pont)
"MI-rendszer": gépi alapú rendszer, amelyet különböző autonómiaszinteken történő működésre terveztek, és amely a bevezetését követően alkalmazkodóképességet tanúsíthat, és amely a kapott bemenetből - explicit vagy implicit célok érdekében - kikövetkezteti, miként generáljon olyan kimeneteket, mint például előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket, amelyek befolyásolhatják a fizikai vagy a virtuális környezetet"
Az EU döntéshozói nem is tagadták, hogy már az eredeti definíció is az OECD 2019-ben publikált anyagán alapszik[5], de a kezdetekkor ezt még kiegészítették néhány pontosító elemmel. Ezek az elemek azután eltűntek, és maradt szinte teljesen az OECD ajánlás szövege. A 2019-es ajánlásban az alábbi definíció szerepelt:
Az AI-rendszer olyan gépi alapú rendszer, amely az ember által meghatározott célok adott halma-
- 8/9 -
zához képes előrejelzéseket, ajánlásokat vagy döntéseket tenni, amelyek befolyásolják a valós vagy virtuális környezetet. Az AI-rendszereket úgy tervezték, hogy különböző szintű autonómiával működjenek.
2022-ben azután berobbantak a generatív mesterséges intelligenciák és az OECD is frissítette az ajánlását, az alábbira. (A lényegesebb változásokat dőlttel jelzem):
"Az AI-rendszer egy gépi alapú rendszer, amely explicit vagy implicit célok esetén a kapott bemenetből arra következtet, hogy hogyan hozhat létre kimeneteket, például előrejelzéseket, tartalmat, ajánlásokat vagy döntéseket, amelyek befolyásolhatják a fizikai vagy virtuális környezetet. A különböző mesterséges intelligencia-rendszerek autonómiájukat és alkalmazkodóképességüket tekintve eltérőek a telepítés után."
Már itt megjegyzem, de a tanulmány végén részletesebben is beszélek arról, hogy ezek a betoldások jól mutatják, hogy egy olyan, a fejlődésének kezdeti fázisában levő technológiával állunk szemben, amelyet abszolút időtálló módon egy horizontálisnak, technológiasemlegesnek szánt megfogalmazással sem lehet definiálni. Ez erősen megkérdőjelezi, hogy érdemes volt-e emiatt a filozófiai bizonytalanságokat vállalni.
Az OECD 2024 márciusában közzétett egy magyarázó anyagot is[6], amely nemcsak az egyes fogalmi elemeket igyekszik bővebben kifejteni, hanem a változtatás okait is, majd nemrégiben a Bizottság is kiadott a Rendelethez egy útmutatót[7] amely nagyobbrészt változtatás nélkül ismétli meg az OECD anyagban található magyarázatot. A továbbiakban a két magyarázó anyag MI-definíciójának elemeit egyszerre ismertetem.
A definíció első eleme a "gépi alapú rendszer". Sem a 2019-es, sem a 2024-es OECD anyag nem tér ki ennek az elemnek a magyarázatára, a Bizottsági anyag pedig csak azt említi, hogy a "gépi alapú" egyszerre jelent hardvert és szoftvert, és ide lehet sorolni a teljesen új elvek szerint működő kvantumszámítógépeket is, sőt, meglepő módon az organikus alapú, (például sejtcsoportokból álló), de számítógépként működő rendszereket is.[8] A gépi alapú tehát lényegében a "nem élőt" jelenti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
