Mit jelent az alávetés a választottbíróságokkal kapcsolatban? Van-e a polgári eljárásjogon túli többletjelentése a kifejezésnek a választottbíráskodás területén? Ez a kérdés merült fel Dr. Mikó Zoltán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság elnöke nyilatkozatának olvasása után.
Az agrarszektor.hu internetes honlapon 2013. szeptember 17-én megjelent riportban a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság elnöke úgy nyilatkozott, hogy "2013. március 28-a, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) megalakulása óta csak a NAK mellett működő állandó választottbíróságon indíthatók új agrárgazdasági perek, ha a szerződő felek választottbíróságnak vetik alá magukat. Az agrárpiaci szereplők fordulhatnak polgári bíróságokhoz is, de az agrárkamaráról szóló törvény szerint csak a NAK mellett működő testületet választhatják, ha választottbíróság mellett döntenek. Korábban az ipari és kereskedelmi kamara, az ügyvédi kamara vagy a tőzsde mellett működő választottbíróságok is kompetensek voltak agrárügyekben.
Mikó Zoltán tájékoztatása szerint március 28-a óta az agrárgazdasági jogvitákban akkor is az agrárkamarai választottbíróság az illetékes, ha a szerződő felek megállapodásaikban korábban egyéb választottbíróság illetékességét kötötték ki. Eddig egy esetben fordult elő, hogy per indult más választottbíróságon az agrárkamarai testület megalakulása óta. E jogvita kapcsán azonban alaposan megkérdőjelezhető, hogy a meghozott ítélet a közrenddel mennyire egyeztethető össze"
A bírósági hatáskör és illetékesség tárgykörében a Polgári perrendtartás 41. §-a rendelkezik arról az esetről, hogy a felek szerződésükben milyen feltételek esetén rendelkeznek azzal a jogosultsággal, hogy meghatározhassák, mely bíróság elé kívánják vinni a szerződésből fakadó esetleges jogvitájukat. A jogszabály ezt a jogintézményt nevezi alávetésnek, illetékességi kikötésnek, és kikötött bíróságról beszél.
A jogszabály tehát egyértelműen meghatározza,
- 24/25 -
hogy az alávetés az illetékes bíróság megnevezését jelenti. Jelenthet-e ez a kifejezés mást az alternatív vitarendezés területén? A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) rendelkezik arról, hogy mit értünk alávetésen a választottbíráskodás területén. A törvény a 3. §-ban meghatározza az ügyeknek azt a körét, ahol a felek kivonhatják magukat az állami igazságszolgáltatás alól, és az alternatív vitarendezés eszközéhez fordulhatnak: Ezt követően a Vbt. 5. §-ában a választottbírósági szerződés definíciója alatt rendezi, hogy mit és milyen formában kell rögzíteni a feleknek ahhoz, hogy ez a kikötés érvényes legyen. "A választottbírósági szerződés a felek megállapodása, amely szerint meghatározott, akár szerződéses, akár szerződésen kívüli jogviszonyukból keletkezett vagy keletkező vitájukat választottbíróság elé terjesztik. A választottbírósági szerződés más szerződés részeként vagy önálló szerződésként köthető, és akár eseti, akár állandó választottbíróság kikötését tartalmazhatja." Ebből a definícióból nyilvánvalóan látszik, hogy a feleknek meg kell nevezniük a választottbíróságot, amelynek a kizárólagos illetékességét kikötik az adott jogvita elbírálására. Tehát a választottbíráskodás területén az alávetés ugyanúgy, ahogy a polgári eljárásjogban a vitarendező fórum megnevezését jelenti.
Lehetőséget biztosít ugyan a Vbt. arra, hogy az ügyek meghatározott körére törvény előírhassa valamely állandó választottbíróság kizárólagos hatáskörét, azonban a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény 32. § (2) bekezdése, mely szerint "az agrárkamara által működtetett állandó választottbíróság alávetés esetén az agrárgazdasági tevékenységgel kapcsolatos jogvitákban kizárólagos hatáskörrel rendelkezik" igazából nem azt az értelmezést tartalmazza, amit dr. Mikó Zoltán, a Választottbíróság elnöke a fenti nyilatkozatában megfogalmaz. A riportban megfogalmazott álláspont szerint a kizárólagos hatáskör azt jelenti, hogy a felek bármely választottbíróság döntésének vetették alá magukat agrárgazdasági ügyekben (mindegy, hogy eseti vagy intézményes választottbíróságról van-e szó), ilyenkor csak a NAK mellett szervezett Választottbíróság járhat el. Azonban ez az értelmezés álláspontom szerint téves, és ez a rendelkezés valójában nem agrárgazdasági kizárólagosságot, hanem hatásköri szűkítést jelent a Vbt. 3. §-ban megfogalmazott hatáskörhöz képest. A rendelkezés helyes értelmezése szerint, ez az agrárkamarai választottbíróság akkor járhat el, ha a felek alávetéssel éltek, tehát kikötötték a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos illetékességét, de a választottbíróság eljárásának csak akkor van helye, ha a jogvita agrárgazdasági tevékenységgel kapcsolatos.
Ez utóbbi értelmezést támasztja alá a Szegedi Ítélőtábla Gpkf.lI.30.420/2013/1. számú ügyében közelmúltban hozott ítélete is. Ez az ítélet egy, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróság ítélete végrehajtásának elrendelését követő eljárásban született. Az adós a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmet terjesztett elő.
A választottbíróság VB/12129. számú ítéletével kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a végrehajtást kérőnek meghatározott tőkeösszeget, ennek késedelmi kamatát és az eljárás költségeit. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a cégkivonat tanúsága szerint az adós - egyebek mellett - különböző növények termesztésével és nagykereskedelmével foglalkozik és a felek keretszerződése mezőgazdasági termény szállítására vonatkozik.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
