A tanulmány második része az első részben felsorolt három wholesale piaccal, a nyilvános mobil rádiótelefon-hálózathoz való hozzáférés és nyilvános mobil rádiótelefon-hálózatból való híváskezdeményezés piacával, a beszédcélú hívásvégződtetés egyedi mobil rádiótelefon-hálózatban piaccal, és a nyilvános mobil rádiótelefon-hálózatokon nyújtott nemzetközi roaming szolgáltatások nemzeti piacával foglalkozik. A hozzáférés és híváskezdeményezés piacán potenciálisan fellelhető közös erőfölénnyel való visszaélést az írországi piacon véltem felfedezni; a nemzetközi roaming-hívások wholesale nemzeti piacán tapasztalható erőfölényes helyzetet az egész Unióra vonatkoztatva ábrázolom, a hívásvégződtetési piacon példájával pedig egy ambivalens, már konkrét GVH Versenytanácsi döntés elemzésén keresztül a magyar piac problémáit szemléltetem.
A Comreg ír szabályozó hatóság piacelemzése[1] szerint az ír mobilpiaci szereplők közül a Vodafone és az O2 a vizsgálat lezárásának időpontjában, 2004. decemberében közös erőfölényt élveztek az ír hozzáférési és híváskezdeményezési piacon. A Vodafone és az O2 együttes piaci részesedése 94% volt 2004. szeptemberében, ami kiugróan magas. Versenytársuknak, a Meteornak kettejük mellett elhanyagolható a részesedése (előfizetőkben 6%, árbevételben mindössze 3%). Az érintett cégek jelentősen hasonló a termék- illetve szolgáltatáscsomagokat kínálnak. Létezik egy tarifaegységesítő számítási módszer, mellyel nyomon követhetők az árbeli változások, így a piac transzparens. A közös erőfölényt erősítette a két cég egymáshoz és a többi piaci szereplőhöz viszonyított mérete, az infrastruktúra fölött gyakorolt ellenőrzésük, a vevői ellensúlyozó erő hiánya, a folyamatosan magas szintű tőkearányos megtérülés, a nagy európai csoportok tagjaiként élvezett méret-és választékgazdaságossági előnyök, valamint fejlett logisztikai és értékesítési hálózatuk.
Az erőfölénnyel való visszaélésre utal nézetem szerint, hogy a Comreg megállapítja: a két cég nem, illetve csak részben törekedett arra, hogy egymástól vevőket raboljon. A retail post-paid szolgáltatások vonatkozásában minimálisra korlátozták a köztük levő árversenyt, ami a költségektől elszakadó magas árakhoz vezetett. Ez azért állt érdekükben, mert a post-paid piac eleve jóval nyereségesebb: így háromszor annyi árbevételt generáltak a post-paid piacon, mint a pre-paid piacon.
Ami az árakat illeti, 2001 óta nem voltak jelentős csökkentések, párhuzamos mozgás és erős korreláció állt fenn a duopólium árai között, a kisebb csökkentéseket nem követte megtorló akció. A post-paid szegmensben alig volt árcsökkenés, melynek oka az lehet, hogy a Meteor ebben a szegmensben nem nagyon tudott versenyezni. A Meteor a pre-paid piacon ugyanakkor agresszív árversenyt folytatott: jelentősen "aláígért" versenytársainak, de alacsony áraival mégsem sikerült evvel arányos előfizetői bázisra szert tennie. Ez is azt igazolja, hogy a két "nagy" a "kicsitől" függetlenül tudott tevékenykedni.
A visszaélés másik formája a wholesale piacon nyilvánult meg: többletkapacitásaik ellenére a két oligopólium egyetlen közvetlen hozzáférési szerződést sem kötött a belépni szándékozó független szolgáltatókkal, és a Meteorral is csak a Comreg erőteljes nyomásának köszönhetően írt alá az O2 egy országos belföldi roaming-megállapodást az országos lefedettség biztosítására. A közös erőfölénnyel való visszaélés eredményeként a két mobilszolgáltató egy egységre jutó átlagos árbevétele és nyereségessége európai viszonylatban kiemelkedő volt.
A nemzetközi roaming olyan wholesale szolgáltatás, mely révén a mobilszolgáltatók eleget tesznek vevőik azon igényének, hogy külföldi tartózkodásuk alatt is képesek legyenek hívások indítására és fogadására.
A Bizottság 2000-ben Munkatanulmányt adott ki, mely megállapítja, hogy a roaming-tarifák az 1997-2000 közti időszakban jelentősen emelkedtek, annak ellenére, hogy a belföldi tarifák csökkentek[2]. Az INTUG ezt kiegészítette azzal is, hogy a szegmensben tapasztalt jövedelmezőség aránytalanul magas volt, a nemzetközi roaming-bevételek a szolgáltatók bevételének 15-20%-át is kitehették[3].
A piacon a közös erőfölény jelei mutatkoztak: kevés szereplő van jelen, koncentrált a piac, a gyakori kapcsolattartást erősíti a nemzetközi roaming-szövetség (GSM Association) tagsága, a piac átlátható a jól hozzáférhető, transzparens tarifáknak köszönhetően, hasonlóak a termékek, hasonlóak a költségstruktúrák, magasak a belépési korlátok (csak nemzeti licensszel rendelkezők lehetnek tagok), rugalmatlan a kereslet a nemzetközi hívás korlátozott helyettesíthetősége miatt, és nincsen marginális verseny.
Csakugyan közös erőfölénnyel való visszaélés történt? Az elemzés megállapítja, hogy a fogyasztók jelentős tudatlanságot mutattak a roaming-díjszabást illetően, ami annak is köszönhető, hogy nehezen fértek hozzá a roaming feltételekre és árakra vonatkozó információkhoz[4]. Másrészt a GSM-Szövetség által előírt egyenlő elbánás elve miatt nem is volt különbség a látogatott ország nemzeti mobilszolgáltatóinak a látogató szolgáltatóval szemben alkalmazott tarifái közt. Így mind a külföldre érkező fogyasztó, mind a fogyasztó hazai szolgáltatója úgy érzékelte a külföldi
- 165/166 -
piacot, mint amit a helyi szolgáltatók kollektív egységként teljes mértékben uralnak.
Az árcsökkenés a roaming-díjszabásra és a szolgáltatók közti kézi átváltás lehetőségére vonatkozó fogyasztói tájékozatlanságnak köszönhetően nem eredményezett volumennövekedést.
Elemzők azonban azt is észrevették, hogy amikor kisebb versenytársak tarifáik csökkentésével próbáltak betörni a piacra, ez kevés sikerrel járt[5]. Az árcsökkenés a roaming-díjszabásra és a szolgáltatók közti kézi átváltás lehetőségére vonatkozó fogyasztói tájékozatlanságnak köszönhetően nem eredményezett volumennövekedést. Ez alapján: "ahogyan az új belépő nem volt ösztönözve arra, hogy árait a piacvezetők ára alá csökkentse, ugyanezen ok miatt a vezető GSM 900 szolgáltatóknak sem volt motivációjuk arra, hogy reagáljanak az IOT tarifák versenytársak általi csökkentésére"[6]. A közös erőfölénnyel való visszaélés egyik alapvető kritériuma, a megtorló mechanizmus tehát hiányzik: a megtorlásnak nincs értelme, mert a "csalásnak" sincs. Egy alapvető tényező, a fogyasztói tudatlanságból adódó retail piaci versenynyomás hiánya az, amitől a közös összejátszás értelmét veszíti, egyszerűen nem lesz rá szükség: az egyes szolgáltatók egymagukban is képesek urai lenni a helyzetnek.
A roaming probléma kezeléséhez tehát más megközelítésre van szükség, és ez valószínűleg az egyedi erőfölény - végül a Bizottság is erre alapozva küldte el a két brit szolgáltatónak, a Vodafone-nak és az O2-nek a magas roaming-tarifáikat kifogásoló tiltakozó közleményét. Ez is jelzi, hogy csak óvatosan, nagy körültekintéssel lehet leszögezni, hogy közös erőfölénnyel való visszaélés okozza-e a verseny torzulását.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
