Fennállásának ötvenedik esztendejébe lépett a Magyar Táncművészeti Főiskola, amely alapításától 1990-ig a ma még mindig jóval ismertebb Állami Balett Intézet nevet viselte. A táncművészképzés életkori sajátosságai miatt az intézmény évtizedekig speciális tanintézetként működött. Mai főiskolai jogállását egyedi fejlődési út során érte el, s lett szakmai értelemben egyenrangú partnere a többi művészeti ág egyetemeinek. Az alábbi tanulmányban e sajátos fejlődés bemutatására teszünk kísérletet.[1]
A ma működő művészeti egyetemek eredete a múlt század második felére nyúlik vissza. Az intézményalapításhoz kedvező politikai környezet kellett, nem véletlen tehát, hogy csak a konszolidáció kezdeteit jelentő 1860/61. évi országgyűlés, de még inkább a kiegyezés után indult meg e folyamat. Elsőként - királyi leirattal - a színészképzés kapott iskolát: az Országos Színészed Tanoda 1865-ben nyílt meg. Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia - vallás- és közoktatásügyi miniszteri utasítás alapján - 1875-ben alakult. A képzőművészek oktatása 1871-ben a miniszteri rendelettel felállított Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében indult meg, majd 1880-ban avatták fel ezen belül a Magyar Királyi Iparművészeti Tanodát, amely 1896-ban önállósult Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola néven.[2] A századfordulóra tehát kialakult a négy, egymástól jól elkülöníthető művészetoktatási ág, négy önálló intézményhez rendelve. A képzési szintek eltérése miatt a négy iskola jogállása nem volt azonos, ráadásul az iparművészetet csupán tanodai (tehát középfokú) szinten művelték. Az egységes szabályozásra egészen 1948-ig várni kellett. Ekkor látott napvilágot a 100/1948. (I.8.) Korm. rendelet a művészeti főiskolák tanárainak és oktatószemélyzetének fizetési osztályokba és fokozatokba való besorolása tárgyában. A jogszabály első ízben említette "művészeti főiskolák" néven a négy intézményt. 1949 novemberében aztán a kormányzat felszámolta a korábbi autonómiákat: négy, azonos szerkezetű jogszabállyal maga alá gyűrte az intézményeket (4.304/1949.(XI.5.) MT rendelet a Magyar Képzőművészeti Főiskola, a 4.305/1949.(XI.5.) MT rendelet a Magyar Iparművészeti Főiskola, a 4.306/1949.(XI.5.) MT rendelet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, és a 4.307/1949.(XI.5.)MT rendelet a Színház- és Filmművészeti Főiskola szervezeti szabályzata és tanulmányi rendje tárgyában).
A művészeti főiskolákat is érintő törvényi szintű szabályozás 1945 után először a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló 1961. évi III. törvénnyel történt meg, amely bevezette az "egyetemi jellegű főiskola " mint intézménytípus fogalmát. Ennek alapján az 1971. évi 20. tvr. a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, a Magyar Iparművészeti Főiskolát, a Magyar Képzőművészeti Főiskolát és a Színház- és Filmművészeti Főiskolát egyetemi jellegű főiskolává szervezte át. Tekintve, hogy az egyetemek és az egyetemi jellegű főiskolák között érdemi különbség nem állt fenn, a szóban forgó intézmények elérték a legmagasabb képzési lehetőséget.[3] Az egyetemi jellegű főiskolákat, mint intézménytípusokat az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény megszüntette, amelynek nyomán az 1985. évi 17. tvr. kimondta, hogy ezek 1986. szeptember 1-től egyetemként folytatják működésüket. Azóta a művészeti egyetemeknek sem a jogállása, sem az elnevezése ("főiskola"!) nem változott, jóllehet időközben hatályba lépett a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény.
Ami a művészeti felsőoktatás kormányzati irányítását illeti, a felügyeletet mindig az (önálló) oktatási, vagy az (egységes) művelődésügyi tárca látta el, két periódus kivételével. Az első az 1949-ben felállított Népművelési Minisztérium 1956 végéig fennálló időszaka. A népművelési miniszter ügykörének ideiglenes megállapításáról szóló 4.267/1949. (X.5.) MT rendelet név szerint kiemelte a művészeti főiskolákat, azzal a megszorítással, hogy a pedagógusképzési ügyekben továbbra is kikötötte a vallás- és közoktatásügyi miniszter egyetértését. A második
- 104/105 -
periódus a Kulturális Minisztérium, amelyet 1974-ben választottak le a művelődésügyi tárcáról, és e formájában 1980-ig állt fenn. A kormány salamoni döntést hozott: az 1030/1974. (VI.22.) Mt. határozat szerint a művészeti szakoktatás a kulturális miniszterhez tartozott, de ezt a jogát az oktatási miniszterrel megosztva volt köteles gyakorolni. Ebben az időszakban az Állami Balett Intézetet érintő kormányzati döntések kulturális miniszteri rendeletekben öltöttek testet.
1. A táncművészet terén önálló, állami alapítású iskola 1945 előtt nem létezett. A képzés első, államilag szervezett formáját a Magyar Királyi Operaház biztosította, amikor 1937-ben saját balettiskolát hozott létre. A szakmai képzésen kívül itt közismereti oktatás is folyt: az Operaház gondoskodott a négy évfolyamos elemi oktatásról. A polgári iskolai végzettséget a növendékek csak magánúton szerezhették meg.[4]
Az 1949-es esztendő a magyar táncművészképzésben is fordulópont: a művészeti ág állami iskolát kapott. A 8.399/1949.(XII.10.) NpM rendelet Táncművészeti Iskola szervezése, szervezési szabályzata és tanulmányi rendje tárgyában csupán az év végén jelent meg, bár az oktatás már szeptemberben megindult. A rendelet kimondta, hogy az Iskola két tagozatból áll: alapfokú táncművészeti tagozatból, amelynek tanulmányi ideje hét év; valamint középfokú táncoktató-képző tagozatból, amely három éves tanulmányi idejű. Az előbbi tagozat "magasabb táncművészeti tanulmányra jogosító" végbizonyítványt, az utóbbi "táncművészeti főiskolai felvételre is jogosító" szakoktatói oklevelet adott (bár ilyen főiskola és képzés nem létezett). A jogszabály a tanulmányi rendről és a tandíjakról külön szabályozást helyezett kilátásba.
Ez a rendelet ténylegesen alig egy tanévet ért meg. 1950 szeptemberében ugyanis megnyitotta kapuit az Állami Balett Intézet - jóllehet az erről szóló jogszabály - (A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 54/1951. (II.25.) M.T. számú rendelete Állami Ballet Intézet létesítéséről) - ismét késve, csupán 1951 februárjában látott napvilágot.
A végrehajtásra jelent meg a népművelési miniszter 1.011-5-57/1951. (II.25.) NpM rendelete "az Állami Balett Intézet szervezeti szabályzata és tanulmányi rendje tárgyában". (Amint látható, itt már a "balett" kifejezés szerepelt "ballet" helyett.) A miniszter az Intézet tanulmányi idejét kilenc évben, az esti tagozatét három évben határozta meg. A rendelet kimondta, hogy a növendékek a szakmai gyakorlatot az Operaházban teljesítik. A tanulmányok végén képesítő oklevél szerezhető, amely "bármilyen táncosszínpadon való alkalmaztatásra és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán való továbbtanulásra" képesít.
Tekintettel a táncművészképzés fokozott fizikai igénybevétellel járó folyamatára, az egészségügyi miniszter 1954-ben intézkedett a balettiskolák - így az Állami Balett Intézet -, és a tánccsoportok tagjainak kötelező sportorvosi vizsgálatáról, a népművelési miniszter pedig aprólékosan szabályozta az Intézet növendékeinek táncművészeti és közismereti képesítővizsgáit.[5]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
