Dzsula Mariann: Miért kógens a diszpozitív? V. (CH, 2014/10., 8-11. o.)

Az elsődlegesen gazdasági tevékenység céljára alapítható jogi személyek szabályain kívül a Ptk. Harmadik Könyve az egyesületek, alapítványok működésével kapcsolatos rendelkezéseket is tartalmaz, melyek közül néhányat a tanácskozás résztvevői is megvizsgáltak a Ptk. 3:4. § (2)-(3) bekezdése szempontjából, és állást foglaltak abban a kérdésben, hogy az adott szabály kógens vagy diszpozitív.

Az egyik ilyen rendelkezés a Ptk. 3:63. § (2) bekezdése volt, amely az egyesület fogalmának a meghatározásánál mondja ki azt a tilalmat, hogy egyesület nem alapítható gazdasági tevékenység céljára, de az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység végzésére jogosult [3:63. § (3) bekezdés]. Ezt a szabályt egészíti ki a Ptk. 3:63. § (4) bekezdése, amely szerint az egyesület vagyona nem osztható fel tagjai között és a tagok részére nem juttathat nyereséget. A kérdés eldöntéséhez a tanácskozásnak először abban kellett állást foglalnia, hogy a Ptk. 3:63. § (1)-(4) bekezdéseiben meghatározott rendelkezések az egyesület fogalmához tartoz-

- 8/9 -

nak-e, mert ha igen, ilyen tartalmú tilalom hiányában sincs lehetőség az eltérésre. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a Ptk. szabályozási rendszerében az egyesület a magánautonómia egyik legfontosabb biztosítéka, olyan, a személyek szabad akaratából létrejövő jogi személy, amely a tevékenységek koordinálásával valósítja meg a tagok közös célját, az egyesületi tagság azonban nem vagyoni tagság. A Ptk. mellett az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil törvény) is tartalmaz szabályokat az egyesületek működésére, melyekre a diszpozitív felhatalmazás nem terjed ki, de a Ptk. rendelkezéseinek a "minősítésénél" ezeket is figyelembe kell venni. Bár a Ptk. az egyesület célja vonatkozásában nem tartalmazza a régi Ptk. 61. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltakat (az egyesület nyilvántartásba vétele nem tagadható meg, ha az egyesület alapszabályában foglalt célok és tevékenységek nem ellentétesek az Alaptörvénnyel) azt azonban, hogy az egyesület az Alaptörvénnyel összhangban álló tevékenység céljából alapítható és olyan tevékenységre, amelyet a törvény nem tilt, a Civil törvény 3. § (4) bekezdése is tartalmazza, illetve a 17. § (1) bekezdése azt is kimondja, hogy civil szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatására nem alapítható. A Ptk. a gazdasági tevékenység fogalmát nem határozza meg, azt a Civil törvény 2. § (1) bekezdésének 11. pontja tartalmazza. Ez alapján a gazdasági tevékenység fogalmába az üzletszerűen végzett tevékenység tartozik, míg a 2. § (1) bekezdésének 7. pontja szerint elsődlegesen gazdasági tevékenységű szervezet az a szervezet, amelynek az éves összes bevétele 60 százalékát eléri vagy meghaladja a gazdasági-vállalkozási tevékenységből származó összes bevétele. Ez utóbbi szempont az egyesület alapításakor még nem vizsgálható, az azonban igen, hogy az a gazdasági tevékenység, amit az egyesület végezni fog, kizárólag az egyesületi cél megvalósításával közvetlenül összefüggő gazdasági tevékenység-e. A fogalom-meghatározás alapján ellenőrizhető az, hogy gazdasági egyesület ne kerüljön nyilvántartásba vételre. A tanácskozás résztvevői a fenti jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján úgy foglaltak állást, hogy a Ptk. 3:63. § (1)-(4) bekezdése az egyesület fogalmát meghatározó rendelkezéseket tartalmaz, melyektől való eltérésre a diszpozitív felhatalmazás nem terjed ki, ezért egyesület nem alapítható gazdasági tevékenység folytatására, a vagyona nem osztható fel a tagok között, nyereséget nem juttathatnak a tagok számára.

A tanácskozáson megvitatásra került az a kérdés is, hogy eltérhetnek-e a tagok a Ptk. 3:65. § (2) bekezdésének attól a rendelkezésétől, amely szerint a tagokat egyenlő jogok illetik meg és egyenlő kötelezettségek terhelik (érvényes-e az alapszabálynak az a rendelkezése, amely szerint többet ér az alapító, vagy a több tagdíjat fizető szavazata, elvonható-e a tag szavazati joga)? A tanácskozáson az az egyhangú álláspont került kialakításra, hogy a Ptk. 3:65. § (2) bekezdése diszpozitív.[1] Az egyik érv a diszpozitív értelmezés mellett az volt, hogy a Ptk. az egyesületeket a magánautonómia egyik legfontosabb biztosítékának tekinti, ezért is hagyta el a definíciójából az önkormányzatiságot, és teszi lehetővé - alapításkor is - a különleges jogállású tagság létesítését, melynek nem határozza meg a fogalmát, így az nem szűkíthető le kizárólag arra az esetre, ha a rendes tagokat nem egyenlő jogok illetik meg vagy egyenlő kötelezettségek terhelik. A Civil törvény módosított 4. § (5) bekezdése a régi Ptk. 62. § (4) bekezdésétől eltérően - az csak a pártoló és tiszteletbeli tagságot értette alatta - sem határozza meg a különleges jogállású tagság pontos fogalmát azon túlmenően, hogy most már nemcsak a pártoló és tiszteletbeli tagság tartozik ide (annyit tartalmaz, hogy az alapszabály ilyen tartalmú rendelkezése alapján minden olyan egyéb tagság, amelynek meghatározzák a jogállása tartalmát). Ezért a különleges jogállású tagság mellett a rendes tagoknál is lehetőség van arra, hogy bizonyos tagokat többletjogokkal ruháznak fel, vagy többletkötelezettségek terhelik. Pl. az egyesület tevékenységében személyesen közreműködő tagot többletszavazat illeti meg, vagy az alapító tagoknak vétójogot biztosítanak a tagfelvétel esetén, illetve a tagdíjfizetésre eltérő szabályokat írnak elő- részletfizetés, mentesség, - esetleg több tagdíj fizetése esetén több szavazatot kap az ilyen tag. A fenti érvek miatt elvetésre került az az álláspont, amely szerint az egyesületi jog személyegyesítő jellegével mélyen ellentétes a rendes tag jogának a korlátozása vagy elvonása, ezért célszerűbb lett volna kifejezett törvényi korlátozás bevezetése. Bár azzal mindenki egyetértett, hogy a tag alapvető joga az egyesület tevékenységében való részvétel, és ebbe általában bele-

- 9/10 -

tartozik az jog is, hogy a szavazati jogát gyakorolja, azonban ha a Ptk. kógenssé kívánta volna tenni ezt a szabályt, azt ki is mondta volna ugyanúgy, mint a közkereseti társaság esetén a Ptk. 3:143. § (1) bekezdésében. A Ptk. 3:71. § (1) bekezdésének e) pontja szerint az alapszabályban kell meghatározni a tag szavazati joga gyakorlásának a feltételeit, amely azt is magában foglalja, hogy korlátozható is. Ezért a Ptk. 3:65. § (2) bekezdésében foglalt szabályt nem sérti az olyan rendelkezés - ha minden tagra azonos szempontok szerint vonatkozik - amely nemfizetés esetére megvonja a tag szavazati jogát, illetve felfüggeszti vagy a tag által fizetett tagdíj mértékéhez viszonyítja, mivel az ilyen rendelkezésekkel az egyesületek biztosítani tudják a hatékonyabb működésüket is.

A tanácskozás foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a tagok eltérhetnek-e a Ptk. 3:65. § (3) bekezdésének attól a szabályától, amely szerint a tagsági jogok forgalomképtelenek és nem örökölhetők. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ez a kérdés nem tartozik a tagok belső szabályozási körébe, ezért erre a szabályra nem vonatkozik a diszpozitív felhatalmazás. Az egyesületek személyegyesítő jellege miatt az egyesületi tagsági viszony nem hasonlítható a gazdasági társaságban fennálló vagyoni részesedést biztosító (vagyoni értéket képviselő) tagsági viszonyhoz, ezért nem minősül olyan vagyoni értékű jognak, amely örökölhető, vagy átruházható lenne. A tagsági jogviszony olyan személyhez kötődő jogosultság, amely értelemszerűen emiatt nem ruházható át és nem örökölhető.