Az Alkotmányszerződés ratifikációjáról tartott 2005. május 29-i francia1 és 2005. június 1-i2 holland népszavazások elutasító eredményei folytán az Európai Unió jogi működése fenntarthatóságának kritikus határértékéig jutott. Azt, hogy milyen rossz állapotba került az elsődleges közösségi joganyag, mutatja az is, hogy az Európai Parlament 2009 és 2014 közötti összetételének nagy jelentőségű kérdését a bolgár - román csatlakozási szerződés rendezte csupán, a 2009 novemberében felálló Bizottság összetételére vonatkozóan pedig egyáltalán nem volt megoldás az elsődleges joganyag jogforrásaiban.3 Az Alkotmányszerződés ratifikációjának elakadását észlelve a tagállamok állam- és kormányfői az Európai Tanács 2006. június 15-16-ai ülésén elfogadtak egy úgynevezett párhuzamos cselekvési tervet azzal a szándékkal, hogy 2008 végéig megoldás és megállapodás szülessen az Alkotmányszerződés sorsáról. A párhuzamos cselekvési terv lényege az volt, hogy az Alkotmányszerződés hatálybalépése lehetőségének megőrzése mellett, a hatályos Szerződések által nyitva tartott lehetőségeket is ki kell használni az elsődleges közösségi joganyag fejlesztésére. Az utóbbi szándék megvalósítása érdekében az Európai Tanács ütemtervet is elfogadott. Ennek az ütemtervnek a célpontja az volt, hogy a 2009. évi Európai Parlamenti választásokig rendezni lehessen a függőben lévő intézményi kérdéseket. Az ütemtervben fontos szerepet kapott a 2007 első felében esedékes német elnökség és az is, hogy a Római Szerződés aláírásának e félévre eső 50. évfordulóját is fel kell használni az intézményi reformok lebonyolításához való lendületvételhez.4 A reformok ügye és az ünneplés sajátos módon összekapcsolódott tehát. Ennek során pedig némileg feledésbe merült, hogy az Európai Unió 2000. május 9-én Brüsszelben látványos ünnepség keretében már megemlékezett 50. születésnapjáról. Akkor az 1950. május 9-ei Schuman-nyilatkozathoz viszonyítottak.
A 2007 második felében, portugál elnökség alatt megtartott kormányközi konferencia előkészítése az úgynevezett nemzeti kapcsolattartó személyek ("focal points") találkozóinak keretében lebonyolított egyeztetések során történt. A Római Szerződés aláírásának 50 éves évfordulójára tervezett 2007. március 25-i Berlini Nyilatkozatról folytatott egyeztetések céljából 2007 januárjában összehívott "focal points" csoport tevékenységét némi túlzással előrehozott szakértői szintű informális kormányközi konferenciának is lehetett tekinteni. A tagállamok képviselői, akik általában a miniszterelnökökhöz közel álló politikusok és kormányzati tisztviselők közül kerültek ki, egyrészt plenáris formában tanácskoztak, másrészt pedig az Unió elnökségét 2007 első félévében adó Németország nemzeti kapcsolattartó személyével bilaterális alapon folytattak megbeszéléseket (Magyarországot Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára képviselte, a helyettes nemzeti kapcsolattartó pedig Iván Gábor, a külügyminisztérium európai igazgatója volt.)
A "focal points" csoport egyeztetéseinek kiindulópontja az volt, hogy az Alkotmányszerződés szövegét nem lehet módosítás nélkül elfogadni, ugyanakkor az Alkotmányszerződés tartalmának radikális újraírása se lenne célszerű.5 A "focal points" fórumain megfogalmazott vélemények mindvégig ingadoztak atekintetben, hogy az intézményi reformokkal kapcsolatos tárgyalások az Alkotmányszerződés, vagy a Nizzai Szerződés alapjairól indulnak-e. Lényeges véleménykülönbségeket sejtető látványos stiláris eltérések az Unió különböző szervezeti formációi által kiadott nyilatkozatok és állásfoglalások között is érzékelhetőek voltak. A Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója alkalmából 2007. március 25-én kiadott Berlini Nyilatkozat III. részében azt tartalmazta, hogy "…50 évvel a Római Szerződések aláírása után - közös célunk, hogy a 2009. évi európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót." Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2007. március 14-én kibocsátott "állásfoglalása" a Római Szerződések aláírásának 50. évfordulója tárgyában a Berlini Nyilatkozat végső változatánál még ambiciózusabban fogalmazott. Eszerint: "Az Európai Unió új megalapozása azt jelenti, hogy - világos jövőképből és alapvető egyetértésből kiindulva - erősebb és átfogóbb szerződéses alapot kap. Ennek során nem szabad megelégedni működési szabályainak felülvizsgálatával, hanem jövőbeli céljait is meg kell fogalmazni, és vázolni kell az ehhez szükséges alkotmányt. Mind az országok, mind a polgárok unióját képező Európai Uniónak - hogy az emberek érdekében sikeres lehessen és vonzó legyen olyan új tagok és fiatal generációk számára is, amelyek nem élték át az elmúlt évtizedeket - a jövőben a következő két, az európai konvent által kidolgozott alkotmányszerződésben is rögzített dimenzióit kell követnie...".
Az Alkotmányszerződés ratifikációja elakadásának kezelésében kiemelkedő szerepe volt a 2007 első félévi német elnökségnek. A német elnökséget lezáró 2007. június 21-22-i Európai Tanácsülés nemcsak azt határozta el, hogy a következő félévben portugál elnökség alatt összehívásra kerüljön egy új kormányközi konferencia, melynek célja az Alkotmányszerződés helyett Reformszerződés kidolgozása, hanem a kormányközi konferenciák történetében először konkrét tartalmi mandátumot is megállapított e kormányközi konferencia számára.
A hatályban lévő Szerződések anyagában a jogfejlesztő változásokhoz jogalapként az Európai Uniós Szerződés 48. cikke kínált lehetőséget. Eszerint: "Bármely tagállam kormánya, vagy a Bizottság javaslatot nyújthat be a Tanácsnak az Unió alapját képező szerződések módosítására. Ha a Tanács az Európai Parlamenttel, illetve adott esetben a Bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok kormányai képviselőinek részvételével tartandó konferencia összehívását támogató véleményt bocsát ki, a Tanács elnöke összehívja a konferenciát abból a célból, hogy közös megegyezéssel meghatározzák a fenti szerződések módosításait. A módosítások azt követően lépnek hatályba, hogy azokat alkotmányos követelményeiknek megfelelően valamennyi tagállam megerősítette."6
Az Európa Unió jövőjével kapcsolatban a brüsszeli Európai Tanács 2007. június 21-22. ülésén a következő célokat és feladatokat fogalmazta meg:
"1. Európa egységes álláspontja az, hogy csak együttműködve tudjuk képviselni érdekeinket és céljainkat a holnap világában. Az Európai Unió eltökélt szándéka, hogy a fenntartható, hatékony és igazságos gazdasági és társadalmi rendről alkotott elképzeléseivel hozzájáruljon a globális folyamathoz.
2. Az Európai Unió kettős felelősséggel néz szembe. Annak érdekében, hogy a gyorsan változó világban és a folyamatosan növekvő kihívásokkal szemben aktív szereplőként biztosítsuk jövőnket, fenn kell tartanunk és fejlesztenünk kell az Európai Unió cselekvési kapacitását és elszámoltathatóságát a polgárok felé. Ezért erőfeszítéseinket a szükségszerű belső reformfolyamatra kell összpontosítanunk. Az Európai Unió ugyanakkor felkérést kapott arra, hogy az európai politikát itt és most, az európai polgárok javára alakítsa."7
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
