A Budapesti Közjegyzői Kamara megkeresésére - miszerint a közjegyzőt, mint hivatalos személyt terheli-e a Be. 171. § (2) bekezdésében írt feljelentési kötelezettség az eljárása során tudomására jutott bűncselekményekkel kapcsolatban - a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztálya, illetőleg a Fővárosi Bíróság - indokaiban lényegében megegyező - állásfoglalást adott ki.
Állásfoglalásukban kifejtik, hogy a közjegyzőre vonatkozik a Be. 171. § (2) bekezdésében írt rendelkezés, azaz mint hivatalos személy, köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt - ha az elkövető ismert, annak megjelölésével - feljelenteni.
A Legfőbb Ügyészség "a közjegyző általános titoktartási kötelezettsége, illetve a hivatalos személy feljelentési kötelezettsége között ellentmondást nem lát..., utóbbi speciális - az általános szabály alóli kivétel - jellegére figyelemmel".
A kérdésre adott válasz korántsem megnyugtató.
A Kjtv. 1. § (2)-(3) bekezdése egyértelműen kijelöli a közjegyző hatáskörét. Ennek alapján a közjegyző hatáskörébe nem csak a hagyatéki és egyéb nemperes eljárások lefolytatása tartozik, hanem - többek között - a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről szóló közokirat kiállítása is.
A Be. 171. § (2) bekezdése nem különbözteti meg a hivatalos személy eljárását abból a szempontból, hogy nemperes eljárást folytat-e le, vagy sem, elegendő, ha a hatáskörébe tartozó eljárásban merül fel a bűncselekmény elkövetésére utaló adat, feljelentési kötelezettsége fennáll.
Felmerül a kérdés, hogy a Be. 171. § (2) bekezdésében írt feljelentési kötelezettség kiterjed-e arra az esetre, amikor a közjegyző ügyleti okirat felvételére vagy tanúsítvány kiállítására irányuló eljárása során észleli bűncselekmény elkövetését. Úgy vélem, a szabály mechanikus alkalmazása esetén ez a kötelezettség ezen eljárások lefolytatása esetén is terheli a közjegyzőt.
A Be. 171. § (2) bekezdésében írt szabály közjegyzőkre történő alkalmazása azonban felveti, hogy a Be. 82. § (1) bekezdésének c) pontjában írt vallomástételi akadály, mely szerint a tanúvallomást megtagadhatja, aki a foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással a titoktartási kötelezettségét megsértené, a közjegyzőkre nem vonatkozik. Hiszen az egyértelmű, hogy ha a törvény feljelentési kötelezettséget ró a közjegyzőre, akkor logikailag értelmetlen lenne ugyanebben a körben a tanúvallomás megtétele alóli mentességet kínálni neki.
Ez a gondolatmenet tehát oda vezet, hogy a közjegyző a vallomástétel akadályaként büntetőeljárás során nem hivatkozhat a Be. 82. § (1) bekezdés c) pontjában írt mentességre, holott a Be. kommentárja szerint e mentességet élvezik mindazon személyek, akiknek a foglalkozásához valamilyen formában szorosan kötődik a bizalmi elvből, bizalmi viszonyból fakadó titoktartási kötelezettség.
E szerint, ha a közjegyző az ügyfél nyilatkozatának megtétele során bármely közvádra üldözendő bűncselekmény elkövetéséről szerez tudomást, az illetékes nyomozó hatóságot az ügyről tájékoztatni köteles az ügyfél adatainak közlésével, az okirat megküldésével annak ellenére, hogy az ügyfél a közjegyző előtt abban a hitben tárja fel a cselekmény elkövetését, hogy a közjegyzőt a bizalmi viszonyból fakadó titoktartási kötelezettség terheli.
Irányadó ez bármely közvádra üldözendő bűncselekmény esetén, így akkor is, ha sikkasztásból eredő tartozását kívánja elismerni és e vonatkozásban kíván kötelezettségvállaló nyilatkozatot tenni közjegyzői okiratba foglaltan az ügyfél, de akkor is, ha a közjegyző helyszíni ténytanúsítást végez, és ekkor derül fény áru hamis megjelölése bűntettének elkövetésére.
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény (Pmt.) 23. § (1) bekezdése szerint pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény felmerülése esetén a szolgáltató vezetője, alkalmazottja (jelen esetben a közjegyző, és a közjegyzőhelyettes) köteles haladéktalanul bejelentést tenni. A Pmt. 36. § (2) bekezdése szerint a törvényben meghatározott ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettség a közjegyzőt akkor terheli, ha bizalmi őrzést végez, vagy a Kjt.-ben meghatározott közjegyzői tevékenységet végez a következő jogügyletek előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban:
a) gazdasági társaságban vagy egyéb gazdálkodó szervezetben lévő vagyonrész (részesedés) vétele, eladása,
b) ingatlan vétele, eladása,
c) gazdasági társaság vagy egyéb gazdálkodó szervezet alapítása, működtetése, megszűnése.
Azonban a Pmt. 36.§ (4) bekezdése alapján a Pmt.-ben írt ügyfél-átvilágítási és bejelentési kötelezettség sem terheli a közjegyzőt, ha
a) a pénzmosásra vagy a terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény az eljárás megindításának a szükségességével összefüggésben végzett jogi tanácsadás során jutott a tudomására,
b) a közjegyző nemperes eljárást folytat le.
Az előző gondolatmenetet folytatva, a Be. 171. § (2) bekezdésének mechanikus alkalmazása oda vezet, hogy a közjegyzőnek bármely, közvádra üldözendő bűncselekmény felmerülése esetén feljelentési kötelezettsége van, minden, a hatáskörébe tartozó eljárása során, kivéve a pénzmosást és a terrorizmus finanszírozását, mely vonatkozásban csak a Pmt.-ben írt eljárások keretében van feljelentési kötelezettsége, meglehetősen szűk körben.
Felmerül a kérdés, hogy valóban privilegizálni kívánta-e a törvényalkotó a pénzmosás és a terrorcselekmény tényállását megvalósító magatartásokat? Vagy a közjegyzőt Be. 171. § (2) bekezdése alapján terhelő feljelentési kötelezettség ezekre a cselekményekre is kiterjed? Ebben az esetben miért kellett a bejelentési kötelezettséget ezen cselekmények vonatkozásában külön törvényben rögzíteni?
Álláspontom szerint a Legfőbb Ügyészség és a Fővárosi Bíróság álláspontja [ti., hogy a Be. 171. § (2) bekezdésében írt feljelentési kötelezettség a közjegyzőkre is kiterjed], vitatható. Természetesen érthető, hogy a felderítés munkáját az segíti, ha a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó információ minél több csatornán keresztül jut el a nyomozó hatóságokhoz.
A kérdés azonban az, hogy a bizalmi viszony fenntartása érdekében titoktartási kötelezettséggel felruházott közjegyző esetében e bizalmi viszony fenntartásához fűződő jogi érdek, vagy a bűnüldözés eredményessége iránti jogi érdek érvényesüljön?
A Legfőbb Ügyészség okfejtése, miszerint a Be.-ben valamennyi hivatalos személy vonatkozásában előírt feljelentési kötelezettség speciális a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvényhez képest, téves. Álláspontom szerint a közjegyző helyzetét a rá vonatkozó törvény teszi speciálissá a Be. 171. § (2) bekezdésében írt hivatalos személyhez képest. A Kjt. 9. § (1) bekezdésében írt "ha törvény kivételt nem tesz" a Be.-hez képest speciális titoktartási kötelezettség alól határoz meg kivételeket, és nem jelenthet visszautalást az általános szabályra. Ilyennek tekinthető a Pmt. rendelkezése, ahol a jogalkotó nevesíti a közjegyzőt, így ez a rendelkezés a Kjt-hez képest speciális, míg a Kjt. a Be.-hez képest az.
Véleményem szerint a Legfőbb Ügyészség okfejtése, miszerint a feljelentési kötelezettség meglétét alátámasztja a Kjt. 122. § (8) bekezdésében írt bejelentési kötelezettség is, téves. A közjegyzőt a bűncselekmény megelőzése (az igazolvány jogosulatlan felhasználásának megakadályozása) céljából bejelentési kötelezettség terheli a nyomozó hatóság felé. A Kjt. 122. § (8) bekezdésében írt bejelentési kötelezettség azonban nem fogalmaz meg a titoktartási kötelezettség alóli kivételt képező speciális szabályt. Miért? Mert a titoktartási kötelezettség a közjegyzőt a fél, jogutódja, illetve ezek törvényes képviselője vonatkozásában terheli. A Kjt. 122. § (8) bekezdésének alkalmazása során ezzel szemben fel sem merül a titoktartási kötelezettség, hiszen éppen arról szól, hogy a közjegyző - vélelmezhetően - nem az ügyféllel kerül kapcsolatba, így az igazolvány jogosulatlan felhasználója ügyfélként nem minősülhet, vele szemben a közjegyzőt titoktartási kötelezettség sem terheli.
A közjegyző helyzete a magyar jogrendszerben különleges. Nem pusztán hatóság, hanem az ügyfél bizalmát élvező kivételes személy is egyúttal. "...a tudomására jutott titkot - ha az eljárás jellegéből más nem következik - mindenkivel szemben köteles megtartani. A közjegyzőségbe vetett bizalom megtartása és megerősítése megköveteli, hogy felmentés hiányában a közjegyző a hatóság előtt a vallomástételt minden esetben tagadja meg." (Részlet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 13. számú Irányelvével elfogadott Etikai Szabálykönyvből).
Véleményem szerint csak azokban az esetekben terhelheti a közjegyzőt feljelentési kötelezettség, amikor titoktartási kötelezettségével szemben e vonatkozásban őt törvény közvetlenül nevesíti.
Javaslom a kérdés megvitatását a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogi fórumán, melyre a Legfőbb Ügyészség jogi állásfoglalását kiadó ügyész meghívását is indítványozom. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Csernák András közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
