Az új Polgári Törvénykönyv jogi személyekre vonatkozó gondolataimat - főként az elvi, általános jellegű kérdéseket - két évvel ezelőtt írt tanulmányomban1 már kifejtettem. (Kéretik jelen sorokat a korábbi cikkel együtt olvasni.) Lényege e gondolatsornak az volt, hogy a hatályos törvény igen szűkszavú szabályozása helyett meg kell alkotni a jogi személyekre vonatkozó általános részt az új Polgári Törvénykönyvben. Ellenvetést e gondolatok tartalmával kapcsolatban nem tapasztaltam, sőt néhány megállapításommal (javaslattal) más tanulmányban is találkoztam. Az Igazságügyi Minisztérium által közzétett Koncepcióban - a személyekre vonatkozó részben - foglaltak is - a nem vagyoni kárra vonatkozó rész kivételével - elképzeléseimet tartalmazták, beleértve a szövegszerű javaslatot.2
A személyiségi jogra vonatkozó javaslataimat már közzétettem,3 most - a sokak által nem megvalósíthatónak ítélt - a jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezések kodifikációs javaslata (a továbbiakban: Javaslat) van soron. A szövegjavaslathoz némi magyarázat is tartozik. Íme:
a) A jogi személyek mai társadalmi-gazdasági jelentőségét kifejező szabályozás Polgári Törvénykönyvünkből hiányzik, holott a jogi személy tana a század első felének magyar jogtudományában is jelentős szerepet játszott, s - minőségét tekintve - európai színvonalú tudományos eredményeket produkált, felismerve azt, hogy "a jogi személy a jogalany elméletének próbaköve".4 Nem a törvény feladata, hogy a jogi személyiség körüli jogtudományi vitát - a törvényhozó segítségével - eldöntse. Ugyanakkor nem titkolom, hogy nem fogadom el a jogi személyiség lényegére vonatkozó azt az álláspontot, amely szerint a jogi személy objektív jelenségek absztrakciója, ami nélkülözhetővé teszi az embert a jogi személyiségben, s az ember legfeljebb a jogi személy lényegét tevő akaratnak, célnak, vagyonnak stb. képviselője, eljáró közege. A szervezetszociológia nézeteinek a jogba való újabbkori behatolása ez utóbbi irányzatokat erősítette fel, amelyek szerint a jogi személy egy hatalmi struktúra részeleme, nem a magánjog jelensége, amelyben az intézmény a domináns, ugyanis a szervezet több és más mint az esetleges tagok összessége (Raisen, Ott).
A jogi személyiségnek szüksége van cselekvő, gondolkodó, akaratát kifejezni tudó, tehát jogképességgel rendelkező emberre. A jognak nem minden ágában van ez így, hiszen a közigazgatási jog (ideértve a nemzetközi jogot és a nemzetközi közjogot is) jól elboldogul az ember, mint jogképességgel bíró személy nélkül is. A polgári jog azonban e nélkül nem képzelhető el. Felfogásunkhoz legközelebb áll Moór Gyula elvi alapvetése, amely szerint a lényeg: a jogi személy és a teljesen cselekvőképtelen természetes személy között tökéletes a hasonlóság.5 Érvelése szerint elválik egymástól az alanyi jog és a cselekvőképesség fogalma, a tételes jog szerint ugyanis alanyi joggal cselekvőképtelen személy is bírhat. Ebből vezethető le a jogi személy lényege: egy mesterséges jogi konstrukció szerint a tételes jog alanyi kötelességeket és jogosultságokat, vagyis tulajdonképpen cselekvéseket tulajdonít nem embereknek. Ezt azáltal éri el, hogy cselekvőképes embereknek (a jogi személy képviselőinek) cselekvését nem ezeknek, hanem a mesterséges alakulatnak, a jogi személynek számítja be. Ehhez képest alakul az alanyi jog fogalma, amely lényege szerint mindig emberi cselekvés, de ezt a cselekvést a tételes jog alapján nem mindig annak számítják be, aki végrehajtja a valóságban.6
Ez a tudományos álláspont azonban a törvény szövegében közvetlenül nem jelenik meg, bár ez a szabályozás kiinduló pontja.
b) Lényegesebb célja a kodifikációnak, hogy rendszerbe foglalja, általánosítsa a jogi személyek egyes fajaira vonatkozó - és a gyakorlatban bevált - hatályos rendelkezéseket, megalkotva így a Polgári Törvénykönyvben a jogi személyre vonatkozó általános részt. Jelenleg a Ptk. a jogi személyek jogképességére, létrejöttére és megszűnésére vonatkozó szabályokat mindössze hat szakaszban tartalmazza. A költségvetési szerv fogalmát, típusait és - részben - felsorolását is az államháztartásról szóló törvény tartalmazza. A gazdasági társaságokról és a szövetkezetekről külön-külön törvény rendelkezik. A nem gazdálkodó (non-profit) jogi személyekre vonatkozó szabályozás hasonlóképpen megoszlik a Ptk. és a külön törvények között, kivéve az alapítványokra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek a Ptk.-ban találhatók. Számos törvény tartalmaz a különféle jogi személy formákról szabályozást, anélkül, hogy a Ptk.-hoz bármiféle kifejezett kapcsolódásuk lenne (pl. a tőzsdéről, az egyetemekről, az egyházakról, egyházi jogi személyekről, a Magyar Tudományos Akadémiáról, az akadémiai kutatóintézet önálló jogi személyiségéről). Következetlen tehát a jogalkotói gyakorlat abban, hogy a konkrét jogi személyre vonatkozó rendezés megjelenik-e a Ptk.-ban, vagy csupán önálló jogszabályban. Megállapítható, hogy a jogi személyekre vonatkozó alapvető rendező elvek a magyar jogrendszerben - a tárgyi jogban - nincsenek.
A jogi személyre vonatkozó - mai megoldás szerinti - párhuzamos szabályozást indokolt megszüntetni. Javaslatom szerint a kódex "A személyek" című könyvének kell tartalmazni a jogi személyekre vonatkozó általános szabályokat. A jogi személyre vonatkozó általános rész így hiányt pótolna, ugyanis ma még indokolatlan eltérések vannak egyes jogi személyek között, akár a nyilvántartásba vételre, a megalakulásra, akár a jogi személy megszűnésére vonatkozó szabályozás tekintetében. Ez különösen akkor szembetűnő, amikor két különböző jogi személy azonos jellegű gazdasági vagy más tevékenységet folytat. Számos olyan rendelkezés található a külön törvényekben, amelyek megfelelő absztrahálásával minden jogi személyre vonatkozó általános szabályozást lehet kialakítani, természetesen megengedve az indokolt eltéréseket a jogi személyek egyes fajtáinál. Ez a szabályozási mód egyben lehetővé teszi az egyes jogi személy fajtákra vonatkozó szabályozás csökkentését.
Nincs egyértelmű állásfoglalás az egyes jogi személyekre vonatkozó szabályozás szerkezeti elhelyezéséről. Három megoldás is elképzelhető: (1) A Személyek könyvben külön-külön cím tartalmazza a társaságokra, az egyesületre, az alapítványra és a költségvetési szervekre vonatkozó rendelkezéseket; (2) mindegyik jogi személyiség-fajta szabályait egy-egy könyv tartalmazza; (3) külön könyvben kapjanak helyet a "Különös szabályok", tehát a négy jogi személy fajtára vonatkozó rendelkezések. Nem értek egyet olyan öszvér megoldással, hogy a társaságokra és a költségvetési szervekre külön törvény szülessék, és csak a "klasszikus" jogi személyre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza az új Ptk. Ez egyrészt a társasági jog és költségvetési szervekről szóló törvény alkotóit arra csábítja, hogy szabadon elkalandozzanak a Ptk. rendelkezéseitől. S attól a nézettől is szabadulni kellene, hogy a költségvetési szerv (s talán a gazdasági társaság is) nem "valódi" polgári jogi alany. A költségvetési szerv valóban gyakran ki akar bújni a polgári jog szorításából, a gazdasági társaságtól sem idegen ez a törekvés. A polgári jog azonban akkor lesz anyajoga ennek a két intézménynek, ha kilép az áruforgalom valamikori szemléletéből, s úgy alakítja rendelkezéseit, hogy azok megfeleljenek közjoggal átszőtt, globalizált világunk jogi szemléletének.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
