Ez a kérdés, gondolom, számtalan családjoggal foglalkozó szakemberben felmerült, és a megválaszolása nem könnyű. Ennek felelős eldöntéséhez ugyanis számos - elsősorban pszichológiai - szempontot kell számításba venni, továbbá mérlegelni a meghallgatással járó előnyöket és hátrányokat. Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 12. cikke alapján az Egyezményben részes államoknak - így hazánknak is - biztosítania kell az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, és a gyermek véleményét korára és érettségi fokára figyelemmel tekintetbe kell venni. Ebből a célból lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.
A magyar bírói gyakorlatban a gyermekek közvetlen, bíróság által történő meghallgatására a családjogi perek többségében mégsem kerül sor. Ez következik a Csjt. vonatkozó szabályaiból, a hiányzó tárgyi feltételekből és esetleg a bíróknak a gyermek meghallgatásához szükséges hiányos pszichológiai felkészültségéből.
Természetesen egy gyermek meghallgatása még egy tapasztalt, arra pszichológiailag felkészült és alkalmas, kellő empátiával rendelkező családjogi bírónak is kihívást jelenthet. Ha a gyermeket az eljárásba ily módon mégis bevonják, a felek, illetve jogi képviselőik nem egyszer azt kifogásolják, hogy a gyermek meghallgatása formális volt, a bíró nem tett fel konkrét, az ügyre vonatkozó kérdéseket, és saját kérdésfeltevésük is korlátozott mértékű volt. Nehezményezik továbbá, hogy ezen eljárásbeli eseményre semmiféle ráhatásuk és rálátásuk nincs.
A hazai lex fori szerint a bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával, örökbefogadással kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatni. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat.
A Tanács 2005 márciusától hatályos 2201/2003/EK (2003. november 27.) rendelete (továbbiakban: Brüsszel IIA. R.) - amely Dánia kivételével az Európai Unió minden tagállamában (a csatlakozást követően az új tagállamokban is) belső, nemzeti jogszabályhoz hasonlóan alkalmazandó -, már a preambulumában leszögezi, hogy a gyermek meghallgatása fontos szerepet játszik e rendelet alkalmazásában, jóllehet nem módosítja a nemzeti eljárásokat. A Brüsszel IIA. R. 11. cikkének (2) bekezdése a jogellenesen elvitt gyermek visszavitele miatt eljárásokban kötelezően előírja a gyermek eljárásban való részvételét. E körben a gyermeknek lehetőséget kell biztosítani a meghallgatására, kivéve, ha ez a gyermek életkora vagy érettségi szintje miatt nem tűnik célszerűnek. A szülői felelősségre vonatkozó határozat a Brüsszel IIA. R. 23. cikkének b) pontja alapján nem ismerhető el, ha - a sürgős eseteket kivéve - a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, megsértve ezzel annak a tagállamnak az eljárási alapelveit, ahol az elismerést kérik. Noha a Brüsszel IIA. R. nem kívánta módosítani a nemzeti eljárásokat, az Unió állampolgárai által egyre inkább gyakorolt szabad költözés jogára figyelemmel felmerül az eddigi gyakorlat módosításának szükségessége annak érdekében, hogy a szülői felelősségről szóló határozatot más tagállamban feltétlenül elismerjék.
Az Európai Unió tagállamaiban eltérő jelentőséget tulajdonítanak a gyermek eljárásban való részvételének, meghallgatásának, de talán Németország az egyetlen tagállam, ahol az Alkotmány[1] és egy vonatkozó törvény[2] is előírja, hogy a gyermeket a szülői felügyelettel kapcsolatos eljárásokban közvetlenül a bíróságnak kell meghallgatnia.
Noha a német gyakorlat a franciák számára kezdetben meglehetősen idegennek tűnt, a Code Civil 2009. január 1-jétől hatályos 388-1 cikkelye alapján Franciaországban a kiskorú gyermeket a bíróság mind a bíró döntése, mind a gyermek kérelmére meghallgathatja. Ennek a meghallgatásnak célja, hogy a gyermeket érintő eljárásban a gyermek érzelmei megismerhetőek legyenek. Ilyen, gyermeket érintő per a gyermek szüleinek bontópere, a szülői felelősség gyakorlásával kapcsolatos jogvita, például a szülők egyet nem értése esetén a gyermek vallásának, oktatási intézményeinek megválasztása. A perben a kiskorú a meghallgatásával sem válik peres féllé, abban érdekeltként vesz részt.[3]
"Az ítélőképes kiskorút a szülői felügyeleti jogot gyakorló személy, a törvényes gyám, vagy az a személy tájékoztatja, aki meghallgatási jogot kapott, és akit az eljárás bármely szakaszában ügyvéd támogat. Egy eljárás létezik. A 18. életévét be nem töltött és jogképességgel nem rendelkező gyermek sem felperes, sem alperes nem lehet ebben a peres eljárásban, de a jegyzőkönyv tartalmazhat rá vonatkozó részeket. Figyelem! Egyedül az ítélőképes gyermeket lehet meghallgatni. Azaz a meghallgatásnak nincs alsó életkori határa. Az olyan szubjektív elemek, mint a gyermek érettsége, értelmi szintje, a helyzet megítéléséhez szükséges képessége, véleménynyilvánítása és ennek során mutatott kifejezőkészsége bizonyítják az ítélőképességet. A meghallgatás iránti kérelem alaki kötöttségek nélkül terjeszthető elő az említett eljárások bármely szakaszában. A felek és a gyermek is benyújthatja. A gyermek ilyen irányú kérelme esetén a gyermek vagy képviselője a bírónak címzett, alaki kötöttségek nélküli levéllel nyújthatja be ez irányú kérelmét. A meghallgatását csak akkor lehet elutasítani, ha gyermek nem ítélőképes vagy az eljárás a gyermeket nem érinti. A bíró határozata ellen nem lehet fellebbezni.
A kiskorút az elutasításra vonatkozó határozatról bármilyen módon lehet tájékoztatni. A felek is kérhetik a gyermek meghallgatását. A bíró a gyermek kérelmének ellentmondó bizonyítékokon (az ítélőképesség hiányán vagy az eljárással való érintettség hiányán) kívül is elutasíthatja a felek kérelmét, ha úgy ítéli meg, hogy a meghallgatás a jogvita megoldásához nem szükséges vagy az a gyermek érdekeivel ellentétes. A felek kérelmét elutasító bírói határozatot csak a fellebbezés során vagy a jogvitáról érdemben döntő határozat megsemmisítése iránti kérelemben lehet megtámadni.
A gyermek alaki kötöttségek nélküli levéllel idézhető. A levélben tájékoztatni kell arról, hogy a meghallgatás során joga van ügyvéd vagy más, általa választott személy segítségét igénybe venni. A feleket ugyanekkor tájékoztatják a meghallgatás szabályairól. A bíró személyesen vagy egy általa megjelölt személy útján hallgatja meg a gyermeket. Miután a meghallgatásra kijelölt gyermeknek joga van egy általa kiválasztott ügyvéd segítségét igénybe venni, ha ezt nem teszi meg, a bíró a kamarai jegyzékből jelöl ki ügyvédet számára. Az ügyvéd szerepe ilyenkor nem a szokásos értelemben vett ügyvédi képviselet vagy segítség ellátása; az érzelmei kifejezésében segíti a gyermeket, illetve erkölcsi és lelki támaszt nyújt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
