A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2014. március 15-i hatálybalépése óta az új kódex egyik legtöbbet vitatott rendelkezése az ún. negyven eurós behajtási költségátalányról szóló 6:155. § (2) bekezdése. A behajtási költségátalány egy új, önálló, sui generis "jogcím", amely az adós fizetési késedelmének a jogkövetkezménye. A behajtási költségátalány a vállalkozások egymás közötti szerződéseihez, valamint szerződő hatóságok és szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozások között létrejött szerződésekhez kapcsolódó jogintézmény. Más típusú szerződésekre, így például fogyasztók egymás közötti szerződéseire, valamint fogyasztók és vállalkozások közötti szerződésekre (fogyasztói szerződések) a Ptk. 6:155. § (2) bekezdése nem terjed ki.
A könyvvizsgálók, adószakértők, adótanácsadók, számviteli szakemberek, illetve könyvelők szakmai érdekképviseleti szervei a Ptk. hatálybalépése óta több alkalommal is az Igazságügyi Minisztériumhoz fordultak annak érdekében, hogy a Ptk. módosítását kezdeményezzék. Ebbéli szándékukat a Nemzetgazdasági Minisztérium is támogatja.
Az IM mindezidáig ellenállt a Ptk. módosítására irányuló törekvéseknek, így a behajtási költségátalányról szóló szabály módosítását sem támogatta. A jelzett problémák kezelésére azonban megszületett egy, a Ptk. hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) módosítására vonatkozó javaslat, amely a behajtási költségátalány Ptk.-beli szabályait is érintette. Ennek a módosításnak a kihirdetésére a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló 2015. évi LXXI. törvény 26. §-ában került sor. A szóban forgó módosítás 2015. június 19-én lépett hatályba.
Továbbra is úgy tűnik azonban, hogy a könyvvizsgálói szakma, valamint az NGM számára sem megfelelő ez a megoldás. Ezzel kapcsolatban folynak a szakértői egyeztetések a két minisztérium, illetve a könyvvizsgálói kamara között.
Az alábbi áttekintés röviden bemutatja ennek az új jogintézménynek az uniós jogi hátterét, illetve azt, hogy a legújabb Ptké. módosítás milyen céllal született meg. Végül kitérünk arra is, hogy véleményünk szerint hogyan lehetne a felmerült problémákat megnyugtatóan megoldani.
A behajtási költségátalány intézményének gyökerei európai jogi eredetűek, így valamennyi uniós tagállamban alkalmazásra kerülnek. Uniós szinten erről a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011/7/EU irányelv rendelkezik. Az irányelv fő célja a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetés visszaszorítása érdekében kiegészítő rendelkezések megállapítása. Az irányelv lehetővé kívánja tenni a vállalkozások számára, hogy a határon átnyúló ügyleteik ne járnak nagyobb kockázattal, mint a belföldi eladások.
Az irányelv (12) preambulum bekezdése felhívja a figyelmet arra, hogy a késedelmes fizetés olyan szerződésszegés, amelyet a legtöbb tagállamban az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok, illetve a hosszadalmas jogorvoslati eljárások az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek. E folyamat visszaszorításához és a fizetési késedelem előnytelenné tételéhez a pontos fizetés kultúrájára való áttérés szükséges, ideértve azt is, hogy a késedelmi kamat felszámításához való jog kizárása mindig súlyosan hátrányos szerződési feltételnek vagy gyakorlatnak minősüljön.
Az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel. Késedelmes fizetés esetén az irányelv azonban lehetővé teszi a hitelezőknek, hogy előzetes felszólítás vagy más olyan felszólítás nélkül folyamodjanak késedelmi kamat felszámításához, amelyben fizetési kötelezettségére emlékeztetnék az adóst.
Az irányelv (19) preambulumbekezdése külön felhívja a figyelmet arra, hogy a késedelmes fizetés előnytelenné tétele érdekében a késedelmes fizetés következtében felmerült behajtási költségekért a hitelezőnek nyújtott méltányos kártérítést kell biztosítani. Ennek érdekében az irányelvnek egy rögzített minimumösszeget kell meghatároznia, amelyhez a késedelmi kamatot is hozzá kell adni. A (20) preambulumbekezdése szerint a belső behajtási költségeket fedező átalányösszegre való jogosultság mellett a hitelezőnek jogosultnak kell lennie az adós késedelmes fizetése által okozott más behajtási költségek megtérítésére is. E költségek közé tartoznak különösen az ügyvéd vagy behajtással foglalkozó cég megbízása következtében a hitelezőnél felmerülő költségek.
Mindezekkel összefüggésben az irányelv 6. cikke rendelkezik a késedelemhez kapcsolódó behajtási költségek megtérítéséről. Ennek (1) bekezdése alapján a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben a 3. vagy a 4. cikkel összhangban késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább negyven eurós összegű átalány megfizetését követelni.
Az irányelv 6. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett átalányösszeg külön fizetési felszólítás nélkül, a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé. Hogy a külön fizetési felszólítás nélküliség pontosan mit is jelent, azt az irányelv nem részletezi. Már itt érdemes rámutatni arra, hogy ez a
- 7/8 -
hazai gyakorlatban felmerülő bizonytalanságok egyik okozója, hiszen az irányelv szövege mintegy automatizmusként kezeli a behajtási költségátalányra való jogosultságot.
A 6. cikk (3) bekezdés végül kimondja, hogy a hitelező az említett átalányösszegen felül jogosult megfelelő kártérítésre az adós késedelmes fizetése következtében felmerült és az átalányösszeget meghaladó összes fennmaradó behajtási költsége miatt. E költségek közé tartoznak többek között az ügyvédi vagy behajtással foglalkozó cég megbízása miatt felmerülő költségek.
Az irányelvi rendelkezésekből levonható fontosabb következtetések a következők:
- a behajtási költségátalányt (legalább negyven eurót) akkor lehet az adóstól követelni, amikor a késedelmi kamat esedékessé válik (késedelembeeséskor);
- a behajtási költségátalány a hitelező számára felmerült behajtási költségekért járó kártérítés (kárátalány);
- ez az átalányösszeg a hitelezőtől származó külön felszólítás nélkül esedékessé válik;
- a hitelező jogosult az ezen felüli kárának a megtérítését is követelni.
Mindebből az is következik, hogy a behajtási költségátalány csak akkor illeti meg a hitelezőt, ha késedelmi kamatot is követelhet. Az irányelv alapján az a következtetés vonható le, hogy a behajtási költségátalány akkor jár, ha késedelmi kamat is jár. A költségátalány tehát akkor követelhető, ha a késedelmi kamat esedékessé vált, ha tehát van késedelem és van esedékes késedelmi kamat. Ebben az esetben azonban az átalányösszeg külön fizetési felszólítás nélkül esedékes. Mivel azonban a hitelező részéről a késedelmi kamatot sem kötelező felszámítani, így a negyven eurós kárátalány követelése is csak lehetőség, ha azonban a hitelező fellép, mindkettő jár neki (Bor Zoltán: Késedelem és behajtási költségátalány az új Polgári Törvénykönyvben. In: A gazdasági társaságok működése és szerződések összeállítása az új Ptk. alapján. Fórum Média, 2014/4.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
