Fővállalkozási szavatossági kártérítés tárgyában döntött a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság.
A Ptk. 310. §-a szerint szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a jogosult a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy jár el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A hibás teljesítés egyben megalapozza a hibás teljesítéssel okozott kár iránti igényt is, amennyiben a kötelezett nem menti ki magát a felelősség alól (I. sz. PGED). A kártérítési igény ebben az esetben is az általános elévülési időn belül, vagyis az esedékességtől számított öt év alatt érvényesíthető [Ptk. 324. § (1) bek.]. A Választottbíróság vizsgálta az elévülés megszakadását és nyugvását. A Ptk. 327. § (1) és (2) bekezdése értelmében a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ideértve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést. Az elévülés nyugszik, ha a felek a hiba okának felderítése érdekében közös vizsgálatot folytatnak mindaddig, amíg a vizsgálat eredménye vagy eredménytelensége ismertté nem válik [Ptk. 326. § (2) bek.].
A GK 41. sz. állásfoglalás szerint, ha a kártérítési igény a szavatossági igénnyel azonos tartalmú, az a szavatossági idők eltelte után gazdálkodó szervezetek egymás közti viszonyában általában akkor lehet megalapozott, ha a jogosultat nem terheli mulasztás abban, hogy a hibás teljesítést e határidőkben nem ismerte fel, illetőleg ha a kötelezett magatartása vagy egyéb ok folytán a jogosult indokolatlanul volt olyan feltevésben, hogy a hibás teljesítést orvosolták vagy orvosolni fogják. Az állásfoglalás szerint magas mércét kell állítani a kötelezettel szemben abban a tekintetben is, hogy a megrendelő kifogásait haladéktalanul megvizsgálja, a hiba orvoslása érdekében a szükséges intézkedéseket megtegye, és a javításokat szakszerűen, a hiba végleges elhárítására alkalmas módon tegye meg.
A Választottbíróság azon hibák közül, ahol az igazságügyi szakértői intézet az alperes felelősségét megállapította, a mélygarázs padozatával kapcsolatos hibák vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy a felperes kártérítési követelése a szakértő által megállapított mértékben megalapozott.
A szakértő egyértelműen megállapította, hogy a hiba az átadás-átvételkor nem volt észlelhető. A szakértő azt is kiemelte, hogy a mélygarázsokat úgy kell megtervezni, hogy a mélygarázsok területén keletkezett szennyvizet és csapadékvizet el kell vezetni, és iszap- és olajkifogó tisztító műtárgyon keresztül a közcsatornába be kell kötni. A csurgalékvíz elvezetése a terven nem szerepelt. A terv szerinti fél centiméter vastag önterülő gyantabevonat nem burkolat, festékbevonatnak minősül, gépkocsiforgalomra alkalmatlan. A zsugorodási repedésekbe jutó csurgalékvizek korrodálják a vasbetonszerkezetet, az alsó szinten álló gépkocsikat is veszélyeztetik. Az alperes által készített utólagos födémáttörések a vízelvezetést nem oldják meg. A szakértő szerint egyértelműen tervezői hiba történt. A perbeli bizonyítás során a mélygarázsfödém problémáival kapcsolatosan egyértelműen bizonyítható volt, hogy az alperes injektálással több alkalommal, a szakértői vélemény szerint szakszerűtlenül kísérelte meg a javítást. A perbeli bizonyítékok közé becsatolt okiratok tanúsága szerinti igénybejelentések és javítások és a tanúbizonyításokkal is igazolt állandó javítások következtében a felperes által benyújtott kártérítési igény elévültnek nem tekinthető, az öt éves elévülési idő félbeszakadt, ill. nyugodott. A kártérítési igényt a felperes a keresetlevél benyújtásával érvényesítette. Megállapítható volt, és erre a felperes helyesen is hivatkozott, hogy az alperes a mélygarázsnál alkalmatlan anyagot használt, és ezáltal olyan helyzet keletkezett, hogy a vasbetonfödém folyamatos korrodálódásnak van kitéve, és az átcsorgó esővíz, hólé veszélyezteti az ott parkoló gépkocsikat és a rendeltetésszerű használatot. A Választottbíróság megítélése szerint nem alkalmas a tervezői, kivitelezői felelősség alóli kimentésre az az érv, hogy a felajánlott három burkolat közül a felperes választotta ezt, a repedés áthidalására nem alkalmas bevonatot. A tervező nem tervezhet olyan anyagot burkolásként, amely alkalmatlan a rendeltetési céljára, és amely olyan állapotot teremt, amely a födém szerkezetét károsítja a folyadék átcsurgásával, és eleve kárt okozhat az ott parkoló autóknak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
