Napjainkban a vállalatok fenntartható megközelítése az üzleti életben is egyre gyakoribbá válik. A Vállalati Fenntarthatósági Jelentési Irányelv célja annak biztosítása, hogy a vállalatok megfelelő információkat hozzanak nyilvánosságra a náluk felmerülő fenntarthatósági kockázatokról és lehetőségekről, továbbá az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásukról. Ennek fényében az irányelv egyes nagyvállalatok számára 2026-tól jelentés készítését írja elő.
2023. január 5-én hivatalosan hatályba lépett az Európai Parlament és Tanács (EU) 2022/2464 Irányelve - új Vállalati Fenntarthatósági Jelentési Irányelv - (a továbbiakban: CSRD), mely alapján a 2025-ös évre vonatkozóan, 2026-ban szükséges a CSRD szerinti jelentés elkészítése azoknak a nagyvállalatoknak, amelyek - összhangban a számviteli irányelvvel - az alábbi küszöbértékek közül legalább kettőt átlépnek, így például:
• adott pénzügyi év során az alkalmazottak száma átlagosan 250 fő,
• 40 millió EUR nettó árbevétel,
• 20 millió EUR mérlegfőösszeg.
A CSRD célja annak biztosítása, hogy a vállalatok megfelelő információkat hozzanak nyilvánosságra a náluk felmerülő fenntarthatósági kockázatokról és lehetőségekről, továbbá az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásukról (kettős lényegesség elve). Az irányelv szerint a fenntarthatósági jelentésnek "összehasonlíthatónak, megbízhatónak és a felhasználók számára digitális technológiák segítségével könnyen megtalálhatónak és használhatónak kell lennie".
Vagyis 2025. január 1-jétől a vállalatok bővülő körének már egységesített EU-s jelentési sztenderd alapján kell beszámolni a fenntarthatósági/ESG-célokról és teljesítményről. Az új elvárások alapján ezeket a beszámolókat harmadik, független féllel kötelezően auditáltatni kell, valamint digitálisan hozzáférhetővé kell tenni.
Az Európai Unióban a nagyvállalatoknak közzé kell tenniük a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) kérdésekkel kapcsolatos információkat. Fontos a jövőben az ESG-jelentések minősége, hiszen eredményeik mind alkalmazhatók és hasznosak lesznek a befektetők számára a tőzsdei befektetési döntések meghozatalakor.
A fenntarthatóság korunk témája - és a pénzügyi rendszernek kulcsszerepet kell játszania ezen ambíciók megvalósításában. 1972-ben Stockholmban tartották az Egyesült Nemzetek első globális környezetvédelmi és fejlődési konferenciáját (stockholmi konferencia), amelynek során először használták a "fenntartható fejlődés" kifejezést. 1987-ben a Környezet és Fejlődés Világbizottsága (Brundtland Bizottság) közzétette a Közös jövőnk című jelentést, amely a fenntartható fejlődés fogalmát úgy határozta meg, mint "olyan fejlődés, amely lehetővé teszi a társadalmak jelenlegi igényeinek kielégítését anélkül, hogy korlátozná ezt a lehetőséget a jövő generációi számára". Eredetileg ez a koncepció elsősorban környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozott, ez azonban fejlődött és kibővült a társadalmi és irányítási szempontokra is. 2015 szeptemberében az Egyesült Nemzetek Szervezete benyújtotta a nemzetközi közösségnek a Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend című dokumentumot, amelyben 17 fenntartható fejlődési célt (SDG) határoztak meg. 2015 decemberében, a párizsi éghajlatváltozási konferencián aláírták a Párizsi Megállapodást. Ez volt az első jogilag kötelező érvényű globális éghajlatváltozási megállapodás (tehát közvetlenül kapcsolódik a környezetvédelmi kérdésekhez), és utal a globális felmelegedés korlátozásának szükségességére. 2016 novemberében lépett hatályba. A dokumentumok nem emelték ki a pénzügyi rendszernek mint a fenntartható gazdasági újjáépítés egyik kulcsfontosságú elemének szerepét és fontosságát, az újjáépítési folyamat kiegészítésének tekintették őket, nem pedig immanens résznek. Ez a megközelítés alábecsülte a fenntartható finanszírozás szerepét a fenntartható fejlődésben.
A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben megfogalmazott javaslatokkal összhangban a gazdaságban működő szervezeteknek nyomon kell követniük tevékenységeik belső és külső érdekelt felekre gyakorolt hatását három olyan területen, amelyek együttesen ESG-tényezőket hoznak létre: környezeti (E), társadalmi (S) és irányítási (G). A vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos első kutatás az 1970-es években jelent meg, és akkor még nem szerepelt a kutatás fősodrában.
Az ESG (Environmental, Social, Governance) egy olyan vállalati működési keretrendszer, amely a normál üzletszerű működés, valamint az üzleti, stratégiai döntések során legalább egyenértékű súllyal veszi figyelembe a környezeti és társadalmi fenntarthatóságot. A keretrendszer feltétele a felelős és megfelelően felkészült vállalatvezetés, valamint a fenntarthatósági szempontok belső működési mechanizmusokba való beépítése és használata. Az ESG célja a minél magasabb transzparencia biztosítása, így az ESG-szerű működés egyik fő eleme a vállalati fenntarthatósági/ESG jelentés. A jelentés biztosítja a versenytársakkal való összemérhetőséget iparág és méret szerint is. A vállalati megfelelés "csúcsa" a jelentés külső fél általi minősítése és a minősítés folyamatos javítása. Ahhoz, hogy a jogalkotó szándékát megértsük, érdemes egy kicsit áttekintenünk, mi is volt tulajdonképpen a cél a szabályozással.
Európában Franciaország élen jár az ESG-szabályozásban. Olyan lépéseket tettek, amelyek messze túlmutatnak a puszta jelentési követelményeken, és céljuk egy új kapitalizmus kialakítása. Ez jelentős következményekkel jár majd az európai vállalatokra, de az Európában üzleti tevékenységet folytató Európán kívüli vállalatokra nézve is, mivel az EU egyre nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy világszerte érvényt szerezzen ESG-rendeletének. Egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok mohón vitatkozik arról, hogy tanácsos-e bevezetni az éghajlatváltozással kapcsolatos
- 22/23 -
közzétételi szabályokat az állami vállalatok számára, vagy további információkat adni a szakmai befektetők ESG-befektetési gyakorlatairól, közelebbről meg kell vizsgálni, hogy Európa Franciaország vezetésével mit ért már el ezen a területen, és hová vezetnek a jelenlegi jelentős reformok. Szabályozási szempontból ez segíteni fog a két kontinens közötti szakadék mérésében, és talán egyes területeken utat nyit a közeledés felé, hogy a multinacionális vállalatoknak ne kelljen vegyes szabályozáson átesniük, és biztosítsák, hogy sem a vállalatok, sem a befektetők ne szembesüljenek a szabványok, keretek és paraméterek széttöredezett elterjedésével. Gyakorlati szempontból rendkívül fontos, hogy a multinacionális vállalatok igazgatótanácsai ebben a gyors változásokkal teli időszakban azonosítsák a legfontosabb ESG-kérdéseket, és jobban előre lássák a gazdaság zöldítésére irányuló európai szabályozási erőfeszítéseket.
Az elmúlt néhány évben a társadalmi és környezeti átláthatóság biztosítása az NFRD-vel kezdődött, azaz a 2014. október 22-i európai irányelvvel, amely előírja a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információk közzétételét a nagy uniós közérdeklődésre számot tartó szervezetek számára, amelyet nem kötelező erejű iránymutatások egészítettek ki. Amint azt a Green Deal for Europe című dokumentumban bejelentették, az NFRD jelenleg felülvizsgálat alatt áll a fenntartható befektetések alapjainak megerősítésére irányuló stratégia részeként. Az Európai Bizottság 2022. április 21-én tett közzé javaslatot és politikai megállapodásra jutott 2022. június 30-án, hogy az irányelv az NFRD elnevezést CSRD-re változtatná és az érintett vállalatok körét kiterjesztik az összes uniós nagyvállalatra, a tőzsdén jegyzett vállalatokra, növelve ezzel az érintettek számát. Jelentős újítás az olyan nem uniós vállalkozások bevonása, amelyek meghatározó tevékenységet folytatnak az EU területén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
