Az adatalapú gazdaság további térnyeréséből és fejlődéséből egyenesen következik, hogy az adat (digitális adat), mint vagyontárgy vagyoni forgalomban betöltött szerepe tovább fog növekedni. Az adatok hitelbiztosítékként való felhasználása méltán tekinthető e folyamat szükségképpeni velejárójának, amely már ma is létező gyakorlat pl. az Amerikai Egyesült Államokban. A tanulmány elsődlegesen az adatok hitelbiztosítékként való felhasználására a magyar jogban nyitva álló lehetőségeket vizsgálja. Ilyen, az adatokhoz kapcsolódó és hitelbiztosíték tárgyaként is felhasználható jogosultság lehet a hatályos magyar jogban, az üzleti titok védelméhez fűződő jog, az adatbázis-előállítót megillető sui generis védelemhez fűződő jog és/vagy az adatbázis-előállító szerzői joga. A tanulmány másodlagosan az EU (elfogadás előtt álló) Adatmegosztási jogszabályában lefektetett adathozzáférési jogokat és adatmegosztási jogot veszi górcső alá. Kialakításuknál fogva e jogok nem alkalmasak arra, hogy hitelbiztosítékként szolgáljanak, ugyanakkor e jogok gyakorlásával összefüggésben - megfelelő technológiai kontextusba helyezve - elképzelhetőek olyan konstrukciók, amelyeknél e jogok gyakorlásán keresztül megszerzett adatok atipikus hitelbiztosíték szerepét tölthetik be.
Az adatalapú gazdaság fokozódó térnyerése maga után vonja az adat (digitális adat), mint vagyontárgy jelentőségének növekedését is. Az adatok hitelbiztosítékként való felhasználása nem a jövő zenéje, hanem jelen és valóság (lásd 3. fejezet). Fontos elhatárolni ettől azt a helyzetet, amikor az adatok, mint adósról rendelkezésre álló információk befolyásolhatják azt, hogy mennyiben kíván meg biztosítékot a potenciális finanszírozó a potenciális adósától a finanszírozás nyújtása érdekében (2. fejezet).
Jelen tanulmány elsődleges célja annak feltárása, hogy milyen lehetőségeket kínál a hatályos magyar jog az adatok hitelbiztosítékként való felhasználására (5-6. fejezet). A vizsgálat tárgyát képezi ezen felül az Európai Unió (egyelőre javaslat formájában létező) Adatmegosztási jogszabályában szabályozott adathozzáférési jogok és adatmegosztási jog, illetve de facto adathozzáférési "konstellációk" és adatmegosztási "konstelláció" alkalmazhatósága e célból (7. fejezet).
Ezt követően a tanulmány röviden kitér egy de lege ferenda megoldási javaslatra (8. fejezet), majd a záró fejezetben a lefolytatott vizsgálatok eredményeinek összegzésére kerül sor (9. fejezet).
Jelen tanulmány címét olvasva két jelenség juthat az olvasó eszébe. Egyrészt gondolni lehet a hitelező/finanszírozó terhére fennálló információs aszimmetria csökkentésére az adatalapú technológiák alkalmazása révén, mivel ezek többlet információt nyújtanának az adósról, így visszaszorítva a hitelbiztosíték szükségességét. Másrészt felmerülhet a lehetősége a pénzbeli értékkel bíró, vagyontárgyként viselkedő digitális adatok (elsősorban nem személyes adatok, de korlátok között a személyes adatok is szóba jöhetnek) hitelbiztosítékok tárgyaiként történő felhasználásának is. Fontos leszögezni, hogy jelen tanul-
- 701/702 -
mány csak ez utóbbival foglalkozik, azonban az első jelenségre is röviden reflektál az alábbiakban.
A közgazdaságtan szempontjából a hitelviszonyhoz kapcsolódó biztosítékok egyik funkciója, hogy az információs aszimmetriából eredő megbízó-ügynök problémában rejlő kockázatokat kezelje, illetve enyhítse.[2] A megbízó-ügynök probléma arra az érdekkonfliktusra utal, amely minden olyan kapcsolat velejárója, ahol az egyik féltől elvárják, hogy a másik fél érdekében járjon el. A kölcsönt nyújtó azért kéri a kölcsönvevőtől vagyontárgyak biztosítékként való bevonását, hogy ezzel mérsékelje a kölcsön nyújtását megelőző kontraszelekció problémáját, vagyis, hogy a kölcsönt nyújtó más, hatékonyabb döntést hozott volna, ha minden lényeges információ rendelkezésére állt volna, mivel nem ismerheti teljes mértékben a potenciális adósát[3] (emellett pedig jobban fel tudta volna mérni az adós fizetésképtelenségének kockázatát). A biztosíték felfogható továbbá a kölcsön nyújtását követően fellépő visszásságok, így például az erkölcsi kockázat,[4] költséges állapotellenőrzés, vagyis információszerzés[5] és a szerződések érvényesítésének tökéletlensége[6] csökkentésének eszközeként.[7]
A digitális technológia térhódítása, a big data és gépi tanulási technológiák alkalmazása az információs aszimmetria kezelésénél a biztosítékok szerepének csökkenéséhez, átértékelődéséhez is vezethet. Ez megvalósulhat például úgy, hogy a hitelképesség megítélésénél immáron hagyományosnak nem tekinthető adatok (információk) - például a digitális platformon tanúsított aktivitás - is rendelkezésre állnak.[8]
A technológiai cégek a mesterséges intelligenciát segítségül hívva a bankoknál hatékonyabban képesek kezelni az információs aszimmetriát. Az egymást erősítő ún. adat-hálózat-tevékenység (data-network-activity, rövidítve: "DNA") visszacsatolás által a technológiai cégek a bankoktól eltérő módon és jobban meg tudják ítélni az ügyfeleik igényeit és képességeit, például a felhasználók közösségi média aktivitásai és digitális lábnyomai bevonásával.[9] Az adatok tehát átvehetik a biztosítékok szerepét,[10] amiből az is következik, hogy a technológiai cégek idővel akár a bankok szerepét is átvehetik, ha úgy döntenek, hogy finanszírozási üzletágat indítanak.
Douglas B. Laney 2022 decemberében a Forbes hasábjain megjelent cikkében[11] rámutatott arra, hogy a globális gazdasági válsággal összefüggő gazdasági visszaesésre a nagy technológiai vállalatok létszámleépítéssel, illetve létszámstoppal reagáltak, míg az efféle költségcsökkentési-tényezővel nem rendelkező vállalkozások eszközeikből (vagyontárgyaikból) igyekeztek minél több értéket kipréselni, hogy a kellő likviditást fenntartsák. Akadnak vállalkozások, amelyeknél az adatvagyon a legjelentősebb tőketétel a mérlegben, ennek ellenére még ma is gyakran előfordul, hogy az adatvagyon figyelmen kívül marad a vállalatértékelésnél, vagy ha finanszírozáshoz bevonható fedezet feltárásáról van szó.[12] Ennek oka többek között az is - legalábbis a magyarországi szabályozási környezetet alapul véve -, hogy a számviteli szabályozás jelenleg még nem képes megfelelően kezelni az adatot, illetve az adatvagyont, ezek értékét és értékleírását.
Laney példaként hozza fel a United Airlines és az American Airlines több milliárd dolláros hitelfelvételét a világjárvány kezdetén, amikor is a hűségprogramjaikból származó ügyféladataikat vonták be fedezetként. A United Airlines ügyféladatait 20 milliárd dollárra értékelték, míg a társaság piaci tőkeértékét akkoriban 9 milliárd dollárra tették.[13] A kis- és középvállalkozások számára
- 702/703 -
ugyanakkor lényegesen nehezebb az adatok fedezetként való bevonása, amely elsősorban az adatok értékének meghatározásával kapcsolatos nehézségekkel függ össze.[14]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
