Az új magyar Ptk. koncepcióját a Kodifikációs Főbizottság a 2001. november 8-i ülésén fogadta el és határozta el annak szakmai vitára bocsátását.1 A Koncepcióhoz (továbbiakban: K.) elsősorban gazdasági jogi vonatkozásokban és a kötelmi jogi oldalt érintve abból a nézőpontból kívánok hozzászólni, hogy a gazdasági globalizáció mai, részben előnyös, részben pedig hátrányos irányvonala mellett egyre élesedő gazdasági és egzisztenciális verseny közepette az anyagi javakhoz, a megfelelő egzisztenciához jutás terén az esélyegyenlőség a polgári jogi viszonyokban azok számára is biztosítva legyen, akik az üzleti forgalomban, a gazdasági életben és a munka világában a másik partnertől gazdasági-szakmai, valamint objektív szociális helyzetüknél fogva olyan függőségbe kerülhetnek, amelyet a másik fél a maga előnyére tisztességtelenül felhasználhat. Az e viszonyhelyzetekhez tartozó intézmények koncepcionális kérdéseivel kívánok foglalkozni e cikk keretében, elsősorban az itt említett szempontokra koncentrálva, ugyanakkor azonban más felmerülő problémák megvitatását sem mellőzve. Mindez azt jelenti, hogy írásom a K. negyedik könyvének egyes kérdéseit érinti, amelynek szerzői Vékás Lajos és Lábady Tamás.
A K. kidolgozása során uralkodó állásponttá vált, hogy a munkajogot a polgári jog részének kell tekinteni, és így a Munka Törvénykönyvének (Mt.) mögöttes jogterülete a Ptk. és értelemszerűen a Kötelmi jog Általános része. Ezzel még az az irányzat is egyetértett, amely nem tartja szükségesnek, hogy a munkaszerződés bekerüljön a Ptk. negyedik könyvének a Kötelmi jog Különös részének az egyes szerződéseket tartalmazó fejezetei közé. (Radnay).2 A munkajog témakörét érintő másik két kodifikációs előtanulmány viszont a munkaszerződésnek a Ptk.-ba történő beemelése mellett foglalt állást azzal, hogy a munkaszerződés és a munkaviszony részleteit (individuális munkajog), csakúgy, mint a munkaügyi kapcsolatok jogát (kollektív munkajog) a maga teljes egészében az Mt. rendezze (Kiss, Prugberger).3 E másik két tanulmány közül az egyik csak a munkaszerződésnek a Ptk.-ba történő beemelését javasolta (Kiss), míg a másik - utalva az új holland Bjurgerliches Weetbook kodifikátorai egyikének (Prof. Hartkamp) a felvetésére4 és a svájci OR. hasonló meg-oldására,5 hogy a munkaszerződés mellett alcímként a kollektív (munka) szerződésről, sőt az üzemi megállapodásról sem ártana, ha a főbb vonásokat érintően az új Ptk. Kötelmi jogi Különös része is szólna azzal, hogy a részletes szabályozás továbbra is az Mt.-nek a munkaügyi kapcsolatokat rendező részéhez tartozik (Prugberger).6 A K. jelenlegi kidolgozott változatából ez a megoldási lehetőség kimaradt, és csak a munkaszerződést látja szükségesnek felvenni az új Ptk. Kötelmi jogának Különös részébe.7 E megoldás sem okoz jogdogmatikai törést, mivel a kollektív munkajog e két kontraktuális intézményénél is azokon a nem ki-
fejezetten munkajogi kérdéseken túl, amelyekben a Polgári jogi-Kötelmi jogi szempontoknak szerepe lehet, és amelyekre nem utal az Mt., az új Ptk., azaz a Kötelmi jog Általános részének rendelkezései mögöttes jogterületként direkt módon alkalmazásra kerülhetnek, miként ezt Radnay József a már hivatkozott kodifikációs előtanulmányában a munkajog egészére nézve kifejtette.8 Ezt a nézetet e sorok írója Kiss Györggyel együtt szintén vallja azzal a különbséggel, hogy Kiss a munkaszerződés Ptk.-ba beemelését, én pedig ezen kívül a két munkaügyi kapcsolati szerződés beemelését is javaslom. Bár, ha ez utóbbira nem kerülne sor, az előbb kifejtettek alapján ebből nem fog előállni kodifikációs hiba vagy hiányosság. Esetleg abból a szempontból azonban mégis megfontolás tárgyává volna tehető a kollektív szerződésnek és az üzemi megállapodásnak az új Ptk.-ba elvi szintű rendezésre irányuló beemelése, hogy a munkaszerződésben és a munkaviszonyban szereplő felek nem állnak egyenrangú pozícióban, mivelhogy a munkáltató az erősebb, a munkavállaló pedig a gyengébb fél. A munkavállalók szociális érdekeit a munkáltatói "túlerővel" szemben "in abstracto" az Mt.-ben elhelyezett "minimálstandardok" védik. Eme "ex lege" és "in abstracto" fennálló minimálstandardok azonban a kollektív szerződésekben és az üzemi megállapodásokban konkretizálódnak úgy, hogy azok tartalma a munkaszerződésekbe be is kerüljenek mintegy "alakító jogokként".
Ezzel pedig a munkajog is "betagolódik" abba az általános polgári jogi dogmatikai elvbe, hogy a kötelmi jogi kapcsolatokban, ha a jogokat a kötelmi jogviszony tárgyát képező iparszerű tevékenységet folytató szakmailag jártas fél az ilyen jártassággal nem rendelkező vevő, megrendelő vagy megbízó "fogyasztói" közönség, vagy azok érdekképviselőinek a bevonása, közreműködése nélkül alakítja, a polgári jog a fogyasztói közönségnek érdekvédelmet biztosít. Ez a rendszerváltást követően is többszörösen módosított, ma hatályos Ptk. több előírásában egységes elvi vonalvezetésre felfűzve kifejezésre jut.
Ahogy a német dogmatika általánossá válása folytán a munkaviszonynak alapvonása, hogy a munkavállaló hűséggel tartozik a munkáltatójának, és annak utasításai szerint látja el munkáját, gazdasági érdekeinek megsértésétől pedig tartózkodik, a munkáltató pedig ennek ellentételezéseképpen a munkavállalóról való gondoskodási kötelezettséggel (Fürsorge) tartozik, ugyanígy a Ptk. 205. § (3) bekezdése kimondja, hogy a szerződéskötő felek minden szerződésnél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás érdekeire. E szabály a szakmai bennfentes szolgáltatóval szemben az "outsider" igénylő érdekeinek védelmét általánosságban biztosítja. A szakmai bennfentes szolgáltatóval szemben pedig a laikus igénylő érdekeit -, hogy az tapasztalatlansága folytán kiszolgáltatott helyzetbe ne kerülhessen, a Ptk. 209. és 209/B. §-ának az általános szerződési feltételeket meghatározó, az a mai viszonyokra aktualizálandó előírása biztosítja, hogy az az "iparszerű szolgáltatásokkal foglalkozó" (a jelenlegi "gazdálkodó szervezet" kifejezés helyett), ha egyoldalúan meghatározott olyan általános szerződési feltételeket használ, amelyek a fogyasztók hátrányára indokolatlan egyoldalú előnyt biztosítanak, az ilyen sérelmes kikötést az arra illetékes állami felügyelet, az érdekvédelmi szerv, valamint a sérelmet szenvedő fél a bíróság előtt megtámadhatja, amelyet a bíróság a megtámadás alapossága esetén mindenkire kiterjedő hatállyal érvénytelenné nyilvánít. Ez egyértelműen az ún. "blanketta" szerződésekre vonatkozik, amely szabály összhangban a K. Második része. A. I. 3. pontjának a "gazdálkodó szervezet" kategória kiiktatására irányuló javaslatával,9 olyan megreformálással tartandó fenn, hogy a szerződésblankettát elkészítő és használó "gazdálkodó szervezet" helyett az iparszerű kereskedelmi tevékenységet folytató szerződő fél szerepeljen, mivel piacgazdasági viszonyok között nemcsak szervezet, hanem bármely jogalany, azaz egyéni és társas cég - utóbbi függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkezik vagy sem - iparszerű gazdasági tevékenységet folytathat a hozzá szükséges szakmai előfeltételekkel való rendelkezés esetén.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
