Úgy tűnik a kontinentális és angolszász jogrendszerek különbsége a főleg természettudományra alapozódó kriminalisztika esetében is fennáll. Katona Géza nemrégiben mutatott rá, hogy "az Egyesült Királyságban a kriminalisztika mint tudományos fogalom nem terjedt el. A bűnügyi tudományok (forensic science) fogalmát részben a kontinentális krimináltechnikával azonosították. Szakirodalmi források a "forenzikus" (bírósági, bűnügyi) jelzővel, azonos tartalommal használták a "scientific" (tudományos) jelölést.
A bűncselekmények felderítése és bizonyítása során alkalmazható ismereteket nem tekintették a "bűnügyi tudományok" részének. A bűncselekmények tudományos vizsgálata vagy nyomozása alatt az angol szakirodalomban egészen az utóbbi időkig rendszerint a természettudományos módszerek alkalmazását értették."[1]
A klasszikusnak számító forenzikus biológia, kémia, ballisztika, fényképezés mellé újdonságként felsorakozott a forenzikus számítástechnika (benne pl. az emberi hang és a hanghordozók komputerizált vizsgálata), antropológia (az archeológiai vonatkozások hangsúlyozásával), a bizonyítékelemzés, a bűnügyi ügyintézés (forensic nursing), tevezési-építési balesetek (engine-ering failure), tűzesetek (fire science), robbantások (explosion) nyomozása, a szakértők jogi felelőssége.[2]
Az Egyesült Államokban szintén a "forensic science" (bűnügyi tudományok) elnevezéssel, megfogalmazással találkozhattunk sok évtizeden keresztül. "A 'bűnügyi tudományok'[3] fogalma alatt rendszerint a tárgyi bizonyítékok felkutatására, vizsgálatára, értékelésére alkalmazott tudományos ismeretanyagot értik. Fő ágazatai a kriminalisztika és a bűnügyi (forenzikus) orvostan."[4]
Napjainkra azonban azt látjuk, hogy - 1960-as évektől kezdődően, közelítve a kontinentális megjelöléshez - egyre több kötet jelenik meg kriminalisztika (Criminalistics) címszó alatt.[5] Ennek egyik ékes példánya a 2001-ben megjelent Lab Manual kötet. Alcímeként még a régi terminológiának megfelelő szerepel; An introduction to forensic science, ugyanakkor a főcím már; Criminalistics.[6]
A számunkra is esetlegesen hasznosítható (módszertanilag kidolgozható) speciális kriminalisztikai ágazatokat itt is találunk. Ezek közé tartozik a személyiség profilkészítés, a molekuláris genetika és biológia, biztonsági menedzsment.[7]
A kontinentális országok közül Franciaországban (Belgiumban[8]) a bűnüldözés egyes területeinek műveléséhez a "Police scientifique" (tudományos rendőrség) vagy Locard nyomán "Manuel de technique policiere" (rendőrségi technika)[9] elnevezésű ismeretanyagot kapcsolták, ám ezzel párhuzamosan napjainkra megjelent a kriminalisztika megjelölés is.[10] A 2001-ben kiadott párizsi egyetemi könyv már "Manuel de criminalistique moderne" (A modern kriminalisztika kézikönyve) főcímmel és "La science et la recherce de la preuve" (A bizonyítékok és kutatásának tudománya)[11] alcímmel jelent meg.[12]
A német nyelvterületeken és attól Keletre Európában mindenhol a kriminalisztika elnevezés volt és jelenleg is honos, elfogadott.[13] Németországban a kriminalisztikai kutatásokat elsősorban a rendőrség tudományos intézményei végzik, mindenekelőtt a Wiesbadenben székelő Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) útmutatásai, kutatási célirányai alapján.[14]
Azon újdonságokat értem az alcím alatt, amelyek megjelenése, bemutatása kívánatos a kriminalisztika egyetemi oktatásában, a kriminalisztika tárgyú tankönyvekben. Amelyek mellett ma már nem lehet szó nélkül elhaladni, amelyeknek ma már a korszerű egyetemi kriminalisztika oktatásban legalább előadás keretében meg kell jelennie.
A krimináltechnika, illetve taktika körébe tartozónak vélem - külön részletezés nélkül, hiszen arra hivatott pont a tankönyvi leírás - csak felsorolásszerűen az alábbiakat.
a) a spektoroszkópos eljárás szélesedő alkalmazása, különös tekintettel a hangazonosításra (hanspektrogram használata),
(az emberi hang és hanghordozók komputerizált vizsgálata),
b) a DNS-vizsgálatok elterjedése, a genetikai azonosítás rendszeressé, mindennapossá válása,
c) a számítógépes személyazonosítási módszerek megjelenése és bővülése,
d) a matematikai alapú Bayes-analízis alkalmazása az azonosítási vizsgálatok körében,
- 165/166 -
e) a kriminalisztikai ("crime analysis", bizonyíték-, bűn-, adat-térkép-)elemzés módszereinek bővülése,
f) a specifikus profilalkotás módszertanának megjelenése,
g) a számítógépírás, illetve számítógép nyomtatójának azonosítása,
h) igazságügyi tűzszerészet, azon belül a robbantások (robbanások) felderítése, vizsgálata.
Az előző pontban felsorolt újdonságok megjelenítése, leírása, kidolgozása - értelemszerűen - minden tankönyvírónak feladata. Midezen aktualizáló (updating) program mellett azonban elgondolkodtató, hogy a jelenlegi, főleg általános részű (technikai-taktikai összeállítású) egyetemi kriminalisztika tankönyveket, köztük a Kriminalisztika tankönyv és atlasz-t[1] bővíteni célszerű a legfontosabb (leggyakoribb, illetve kiemelt) bűncselekmények (összefoglaló jellegű, nem túl részletező) kriminálmetodikai leírásával. Ezek közé tartozónak vélem:
a) az élet elleni bűncselekményeket, kiemelten az emberölést,
b) a vagyon elleni bűncselekmények közül a betöréses lopást,
c) a rablást,
d) a nemi bűncselekményeket, kiemelten közülük az erőszakos jellegűeket,
e) a "speciális nyomozások" összefoglaló címszó alatt pedig a
f) a gazdasággal,
g) a számítógéppel (beleértve a számítógépírás azonosítást is)
h) a gyújtogatással, robbantással (robbanással),
i) szervezett bűnözéssel,
j) terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményeket.
A kriminalisztika "kakukktojás" jellegét a hazai jogi kari oktatásban több érv is alátámasztja. Elsőként jelölöm meg, hogy nem jogágról van szó, határozottan ténytudomány, amelynek nincsenek jogi kódexei, tételes joga, legfeljebb jogi kerete, amely a büntetőeljárásról szóló törvény legfőképpen. Másodikként említem meg, hogy főképp természettudományos ismeretekre épül, szemben a jog erősen társadalomtudományi jellegével. Végül praktikus tudományterületről van szó, vagyis a megtanult ismeret nagyon gyorsan "készpénzre váltható" és egyúttal kell váltani, csak így hozhatja meg a kellő eredményt, sikert. Ezen utolsó érvet, annak létjogosultságát és megvalósítását szolgálja a Pécsi Tudományegyetem Jogi Karán, a Büntetőeljárási Tanszéken belül, a Baranya Megyei Rendőr-főkapitánysággal közösen felállított és berendezett kriminalisztikai laboratórium. Itt - mint a latin eredetű elnevezésből is látható - kriminalisztikai munkáról, gyakorlásról van, illetve lehet szó. Az ideális az lenne, ha a demonstráció mellett minden hallgató valóban maga is elvégezhetné legalább a legalapvetőbb kriminalisztikai, főleg technikai feladatokat (pl. nyomkutatást, előhívást, rögzítést; anyagmaradványok felkutatását, rögzítését, egyszerűbb azonosítási vizsgálatokat, bűnügyi fényképezést, személyleírások számítógépes elkészítését stb.). Ezen ideális állapot eléréséhez további fejlesztések szükségesek, jelenleg be kell érnünk azzal, hogy a helyszíni tevékenység kiemelet mozzanatait, tárgyi segédeszközeit be tudjuk mutatni, illetve az összes kriminalisztikai ágazatot képekkel, tárgyakkal, videofelvétellel életszerűvé tudjuk tenni.
A fentebb vázolt kriminalisztika tankönyv és atlasz, valamint laboratórium bővítésén túlmenően az oktatási segédanyagok körében az elkövetkezendő tízéves periódusban az alábbi kiadványokat tervezzük megjelentetni.
a) kriminalisztikai lexikon[16]
b) kriminalisztikai bibliográfia[17]
c) kriminalisztikai esettanulmányok[18]
d) évente megjelenő periodikát, amely a "Pécsi Bűnügyi Műhely" munkatársainak írásait tartalmazza, köztük a kriminalisztikai témájúakat is.[19]
Ez utóbbira annál inkább szükség lenne és van, mivel az utóbbi években szűkült a kriminalisztikai jellegű publikációk száma. Legjobb tudomásom szerint, sajnálatos módon megszűnt az ilyen profilú RTF Figyelő, a Magyar Rendészet, nem találkozunk a hajdanvolt Technikai Közleményekkel sem. A Belügyi Szemle szerkesztőségébe is alig küldenek a szerzők kriminalisztikáról szólót, ha elvétve valaki ilyenre vállalkozik, az is inkább a taktikát, a metodikát helyezi előtérbe, mintsem a technikát.
Sajnos a neves tudományos műhely, az Országos Kriminológiai Intézet is kiejtette már feliratából a "kriminalisztikai" jelzőt, a kutatások, a publikációk már csak a megmaradt profilhoz igazodnak.
- 166/167 -
A kriminalisztika egyetemi oktatása terén biztatónak tűnik az a szemléleti változás, hogy - a rendőrtiszti főiskolán kívül - egyre több jogi kar vezetője, szakapparátusa ismeri fel, a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - és ezt a két évvel ezelőtt végzett felmérésünk is bizonyította -, hogy a kriminalisztika olyan ténytudomány, amely nem kizárólag a legfőbb nyomozószervek munkatársainak, nemcsak rendőröknek szóló "rendőrtudomány", hanem módszertana miatt az összes, bizonyítással foglalkozó jogág művelésében szerepet játszó tudományterület és így helye és szerepe van és kell lennie a joghallgatók, a későbbi jogalkotók és jogalkalmazók oktatásában, az egyes jogi karok tantárgyi struktúrájában.
Ez egyúttal tisztes és közös kötelezettséget is ró a kriminalisztikával most és majdan foglalkozó oktatókra, kutatókra; megújulásra képes, korszerű szemléletű oktatási segédanyagokat és eszközöket kell alkotni. És ez nem kevés! ■
JEGYZETEK
[1] Katona Géza: A kriminalisztika és a bűnügyi tudományok. BM Kiadó, Budapest, 2002. 39. o.
[2] Ami az egyetemi kriminalisztikai oktatást illeti, az angol egyetemeken nagy számban szervezett jogi, illetve büntető igazságszolgáltatási (Criminal Justice) szakokon a bűnügyi tudományok művelését és oktatását folyamatosan - gyakran nemzetközi szintű - kutatások egészítik ki. Katona Géza: i.m. 55. o.
[3] "Az USA jogrendszer egyik sajátossága, hogy nem határolja el élesen a büntető és polgári eljárásban alkalmazott szakértői bizonyítást. A 'Bizonyítás Szövetségi Szabályai (Federal Rules of Evidence) mindkét jogi területre érvényesek és útmutatást adnak a szakértői nyilatkozat tárgyának és a módszerének meghatározásához is'. Ebből a célból a 'Szövetségi Igazságügyi Központ' mint kormányszerv a bírák és az igazságszolgáltatási tisztviselők tájékoztatására, szakismereteinek bővítésére tematikus szakkönyveket ad ki." Katona Géza: i.m. 40. o.
[4] Katona Géza: i.m. 41. o.
[5] Ami a kriminalisztika egyesült államokbeli egyetemi oktatását illeti; számos egyetem önálló kutatóintézet fenntartásával (pl. a Florida Nemzetközi Egyetem) vagy a "bűnügyi" forenzikus fakultás, tanszék keretében szervezett kutatóhelyek (John Jay Egyetem, New York; Georg Washington Egyetem, Washington D.C.) létrehozásával mozdítja el a bűnügyi tudományok súlyponti területein a kutatások szervezését, amelyeket hasznosítanak az oktatás során is.
Gyakori a több diszciplína együttes oktatása, pl. forenzikus tudomány és kriminológia, vagy kémia, forenzikus tudománnyal és toxikológia vagy analitika és forenzikus tudományok. A tárgyak komplex oktatására utal a "büntető igazságszolgáltatás vagy a kriminalisztika és jogi ismeretek összekapcsolása".
Katona Géza: i.m. 55-57. o.
[6] Clifton E. Meloan-Richard E. James-Richard Saferstein: Criminalistics. An Introduction to Forensic Science. Prentice Hall, New Jersey, USA, 2001.
Hasonló folyamat látható még egy-egy szerző esetében is, példaként említem meg O'Hara, C. esetét. Két alapművében mindkét irányvonal szerepel, lásd: O'Hara, C.-O'Hara G.: Fundamentals of Criminal Investigation. 6th. edition, Springfield, 1994, valamint O'Hara, C.-Osterburg, J.W.: An Introduction to Criminalistics, New York, 1960
[7] Csakúgy mint az Egyesült Királyságban az USA-ban is jelen van a bűnügyi ügyintézés (forensic nursing), valamint a tűzismeret.
[8] Lásd Goddefroy, E.: Manuel élémentaire de police technique. Bruxelles, Larcier, 1931; Louwage, F. E.: Technique et tactique de la police criminelle. Ninove, Belgique, 1948
[9] Locard, (ed.): Manuel de technique polciére. Paris, Payot, 1923. (továbbá, Gayet, J.: Manuel de police scientifique. Paris, 1965
[10] Lásd: Ceccaldi P. F.: La criminalistique. "Que sais-je?" Paris, PUF, 1962.; Chevet G., Marand Ph.: Cours de criminalistique. Préfecture de police, Paris, 1981, Fombonne, J.: La criminalistique. Paris, 1996
[11] Alain Buqoet: Manuel de criminalistique moderne. (La science et la recherche de la preuve). Presses Universitaires de France, Paris, 2001
[12] A cím egyúttal utal arra a fontos tényre, hogy a bizonyítás és a kriminalisztika között nagyon szoros kapcsolat van és ez a kapcsolat - nézetem szerint - nem pusztán a büntetőeljárásbeli bizonyításban igaz, hanem mindazokban a jogágakban, jogalkalmazási területeken, ahol bizonyítás folyik (pl. államigazgatási, munkajogi, civiljogi ügyekben).
[13] Nem kimerítő jelleggel: Bosznia-Hercegovinában: Wilhelm, J. G.: Uvod u prakticnu kriminalistiku. Sarajevo, 1965
Vodinelin, V.: Kriminalistika Otkrivánije i dokazivanije. Skopje, 1985
Csehországban: Musil, J.: Kriminalistika. Prag, 1994
Horvátországban: Kobovac, I.: Kriminalistika. Zagreb, 1960
Papes, D.: Privredna kriminalistika. Zagreb, 1988
Vodinelic, V.-Aleksic, Z.: Kriminalistika. Zagreb, 1991
Pavisic, B.-Modly, D.: Kriminalistika. Rijeka, 1999
Jugoszláviában: Akcimovic, M: Kriminalistika. Privredna stampa, Beograd, 1979
Krivokapic, V.: Kriminalisticka taktika. VSUP, Beograd, 1982
Vodinelic, V.: Kriminalistika. Savremena administracija. Beograd, 1984
Mitrovic, V.: Kriminalisticka technika. Beograd, 1986
Lengyelországban: Kryminalistyka, lásd: S. Adamczak-T. Hanausek-J. Jarosz: Kryminalistyka, zagednienia wybrane. Krakow, 1971; Z. Czeczot-M. Czubalski: Zarys kryminalistyki. Warsawa, 1972; Z. Czeczot-T. Tomasewski: Kryminalistyka ogolna. Warsawa, 1996.; B. Holyst: Kryminalistyka. Warsawa, 1996; B. Fischer: Kazusy z kryminalistyki. Zakamycze, 1998
Litvániában: E. Palskys-M. Kazlauskas-P. Danisevicius: Kriminalistika. Vilnius "MINTIS" 1985
Németországban: Walder, H.: Kriminalistisches Denken. Hamburg, 1975
Geerds, F.: Kriminalistik. Scmidt-Rhömhild, Lübeck, 1980
Kube, E.-Störzer, H. U.-Timm, K. J. (Hrsg): Kriminalistik (1-2.) Boorberg Verlag Stuttgart, München, Hannover, Berlin, Weimar, 1992
Brodag, W-D.: Kriminalistik. Ricard Boorberg Verlag, Stuttgart, München, Hannover, Berlin, Weimar, Dresden, 1995.
Burghard, W.: Kriminalistik-lexikon. Kriminalistik Verlag, Hüthig GmbH, Heidelberg, 1996
Clages, H.: Kriminalistik. Boorberg, Stuttgart, München, Hannover, Berlin, Weimar, Dresden, 1997
Oroszországban: Belkin, R.S.-Winberg, A.I.: Kriminalis-tika i dokazivanje. Moskva, 1969
Szlovéniában: Hepp, R.: Kriminalistika med znanostjo in ideologijo. RKK, Ljubljana, 1979
Zerjav, C.: Kriminalistika. MNZ RS Ic, Ljubljana, 1994 Maver, Darko: Kriminalistika. Ljubljana, 1997
[14] Ezzel magyarázható, hogy Németországban egyedül az ulmi egyetemen található meg az oktatott tantárgyak között a kriminalisztika. Németország újraegyesítését megelőzően az NDK-ban több egyetem is, különösen a Humboldton oktattak kriminalisztikát, azonban ezeket is megszüntették a fúziót követően, a fenti struktúrával összhangban.
Itt jelzem, hogy a németországi Freiburg im Breisgrauban található Max Planck Institut für Auslander und Internationalen Strafrecht könyvtárában a világ egyik leggazdagabb krimalisztikai gyűjteménye található, amely minden e témában kutatónak hasznára válhat.
Svájcban a lausanne-i egyetem az egyik bázisa a bűnügyi tudományok oktatásának. Az intézmény "Rendőrtudományi és Kriminológiai Intézete" széles körű kriminalisztikai kutatásokat végez.
A (múlt) századelőn Olaszországban is megjelent "rendőrtudományú" összefoglaló mű. L. részletesebben: Ottolenghi, S.: Polizia scientifica. Roma, 1910
- 167/168 -
[15] Tremmel Flórián-Fenyvesi Csaba: Kriminalisztika tankönyv és atlasz. 3. kiadás, Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 2002
Ennek a jól bevált, hasznos szemléltető részét tartalmazó "atlaszát" bővíteni kell a felsorolt bűncselekmények metodikájának illusztrálásával, képi megjelenítésével.
[16] Ilyen jellegű művet alkotott (például) Hans Gross: A kriminalisztika enciklopédiája címmel 1900-ban, Burghard, W.-Hamacher, H.W.-Herold, H.-Schreiber, M.-Stümper, A.-Vorbeck, A.: Kriminalistik Lexikon címmel 1986-ban, Dusko Modly: Pirucni kriminalisticki leksikon. Sarajevo, 1998
[17] Magyarországon utoljára ilyet az Állam- és Jogtudományi Intézet Kriminalisztikai Munkaközössége szerkesztett 1956-ban, "A magyarnyelvű kriminalisztikai szakirodalom bibliográfiája" címmel.
[18] Ilyen jellegű, nagyobb lélegzetű, szisztematikusan ösz-szeállított, a kriminalisztika tudományos eredményeire épülő egyetemi oktatási segédanyag - legjobb tudomásom szerint - nem jelent meg.
[19] Ezen sorozatot a tavaly megjelentetett ünnepi emlékkötet nyitotta meg. L.: Fenyvesi Csaba-Herke Csongor (szerk.): Minúciák. Tanulmányok Tremmel Flórián professzor 60. születésnapjának tiszteletére. Pécs, 2001
A periodika címe a továbbiakban (várhatóan) "Acta Criminalis" lesz.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens.
Visszaugrás
