A családi jog területén a gyermek számára a kapcsolattartás kétségkívül az egyik legfontosabb jogintézmény, hiszen a kapcsolattartás biztosítja számára a lehetőséget, hogy különélő szülőjével ne veszítsék egymást szem elől, s a bensőséges kapcsolat közöttük továbbra is fennmaradhasson.
Mind a magyar, mind a német jog kifejezetten tiltja a szülő-gyermek kapcsolattartás bármilyen módon történő akadályozását, megzavarását. A Csjt. 92. § (1) bekezdése szerint a gyermeket gondozó szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. A BGB (német Polgári Törvénykönyv) 1684. § (2) bekezdése alapján a szülők kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a gyermek másik szülővel való kapcsolatát befolyásolja, vagy a nevelést megnehezíti. Mindezek ellenére a gyakorlatban a kapcsolattartás gyakran konfliktusokkal jár, s mint ahogy a gyakorlati tapasztalatok mutatják, ezekben az ügyekben a végrehajtás rendkívül nehéz, amely a viszony személyes jellegére, s ebből kifolyólag a hatékony végrehajtási eszközök hiányára vezethető vissza. A következőkben röviden áttekintjük a kapcsolattartás körében biztosított magyar végrehajtási jogi eszközöket, majd részletesebben ismertetjük a német jogi szabályozás biztosította lehetőségeket.
Mielőtt azonban a végrehajtási eszközök taglalására rátérnénk, szükséges kitérni a kapcsolattartást szabályozó, illetve a végrehajtást elrendelő határozat meghozatalára, hiszen egyrészről ezek képezik a végrehajtás alapját, másrészről pedig jelentős különbségek fedezhetők fel a két szabályozás között e téren.
A kapcsolattartás szabályozásának alapjait a Csjt. 92. §-ában találjuk, míg a szabályozás bővebb kifejtést a Gyer. 33. §-ában nyert. A magyar jog alapján a gyámhivatal, illetőleg a bíróság a kapcsolattartást elsősorban egyezség létrehozásával rendezi. A kapcsolattartásról - a szülők megegyezésének hiányában, illetőleg a szülők és a gyám közötti vita esetében - a gyámhatóság dönt. Ha házassági vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt. Az egyezséget a bíróság végzéssel jóváhagyja, a gyámhivatal pedig határozatba foglalja és jóváhagyja, ha az megfelel a gyermek érdekének és a kapcsolattartás céljának. Ezen rendelkezések hivatottak biztosítani a szülők egyezsége feletti bírósági, illetve gyámhatósági kontrollt. Természetesen ideális esetnek a szülők közötti egyezség létrejötte tekinthető, hiszen ez a legalkalmasabb megoldás a kapcsolattartás minden fél számára megnyugtató, méltányos rendezésére, s ez egyben a hosszú távú zavartalan kapcsolattartás záloga is.
A magyar szabályozástól a német ezen a ponton némiképp eltér. A német jogi szabályozás alapján is elsősorban a szülők megegyezésére kell törekedni a kapcsolattartás rendezése során, ám ha nem tudnak egyezségre jutni, a kapcsolattartás szabályozására kizárólag a bíróság jogosult. A BGB 1684. § (3) bekezdése szerint a családjogi bíróság dönthet a kapcsolattartás terjedelméről és megvalósítását harmadik személyekkel szemben is közelebbről szabályozhatja.
Véleményem szerint a magyar szabályozás ezen a téren ésszerűbb és előnyösebb. Ha csak perökonómiai szempontból vizsgáljuk a kérdést; a bíróságok túlterheltek, az eljárások hosszadalmasak, két tárgyalási időpont között egy-két hónap is eltelhet, valamint nagyobb költséggel járnak (esetleges ügyvédi költségek, további perköltségek). Ezzel ellentétben a gyámhivatalok előtt az eljárás gyorsabb és pergazdaságossági szempontból is előnyösebb. Az eljárás légköre is más, nem annyira formális, kötött. A gyámhivatalok további előnyének tekinthető, hogy a munkatársak más képzésben részesülnek, amely során nagyobb hangsúlyt fektetnek a szociális kérdésekre. Mindezekből következik, hogy a kapcsolattartást szabályozó határozat hamarabb megszületik, mely mind a gyermek, mind a szülők érdekét jobban szolgálja.
A szülők közötti egyezséggel kapcsolatban elmondható, hogy a német jog alapján sem kizárólag a bíróság előtt kerülhet sor egyezség létrejöttére. A Jugendamtnak (feladatait tekintve a gyámhatóság német megfelelője, ám a gyámhatósággal ellentétben hatósági jogkörrel nem rendelkezik) is van a felek között közvetítő szerepköre, sőt fő feladatának ez tekinthető. Az esetek nagy részében sikerül is a szülők megegyezését elérni, melyet írásba foglalnak. Ám ez az írásba foglalt egyezség önmagában nem végrehajtható, végrehajthatóságát kizárólag a bírósági határozatba foglalás biztosítja, s a Jugendamt nem rendelkezik megfelelő eszközökkel sem, melyekkel a megállapodást be tudná tartatni. Ezen a ponton érkezünk el a két szabályozás közötti következő eltéréséhez, nevezetesen a végrehajtás különbségeihez.
Míg a Gyer. 16. § (3) bekezdése alapján a kapcsolattartásra vonatkozó döntés foganatosításáról - függetlenül attól, hogy a döntést a bíróság vagy a gyámhivatal hozta - a gyámhivatal gondoskodik, addig a német jogban a végrehajtási intézkedések elrendelése is a bíróság feladata. Könnyen belátható, hogy ha minden egyes figyelmeztetés vagy bírság kiszabása ügyében bíróságnak kell döntenie, ez az eljárás elhúzódásához vezet. Ezzel szemben a gyámhivatal sokkal hamarabb képes intézkedni.
Míg a német jogban a tényleges végrehajtás a bírósági végrehajtó feladata, addig a magyar jog szerint a végrehajtás körében nem csak a döntési kompetencia, hanem a tényleges végrehajtás is a gyámhivatal hatáskörébe tartozik. A gyámhivatal általi végrehajtás előnye tehát, hogy a végrehajtásról szóló határozat meghozatala után a gyámhivatal azt rögtön végre is hajtja. De nem ez az egyetlen előnye. A bírósági végrehajtó általi végrehajtás legnagyobb problémája, hogy a végrehajtónak nincs gyakorlata az ilyen ügyek terén, hiszen ezek az ügyek atipikusak a szokványos végrehajtási eljárásokhoz képest.
Mindent összevetve megállapítható, hogy a magyar szabályozás által választott megoldás előnyösebb, hiszen oda összpontosítja az eljárás legnagyobb részét, ahol a szükséges szakértelem és gyakorlat is található, ám legalább ennyire fontos az időtényező, az eljárás minél gyorsabb befejezése is.
A magyar jog által a kapcsolattartás végrehajtása során alkalmazható eszközök, azok szabályozása és hatékonysága jól ismert a témával foglalkozók előtt, ezért ezen eszközökről csak röviden, felsorolásként teszünk említést. Ezek alapján a magyar jog által a kapcsolattartás végrehajtásával kapcsolatban a gyámhatóság és a bíróságok rendelkezésére álló eszközök: a figyelmeztetés, az eljárási bírság, a rendőrség közreműködésével történő végrehajtás (utóbbi kettő kifejezetten végrehajtási jellegű eszköz), a gyermekjóléti központ kapcsolatügyeletének, illetve a gyermekjóléti szolgálatnak az igénybevétele, a gyermekvédelmi közvetítői eljárás (mediációs eljárások), a védelembevétel, a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti per és a kiskorú veszélyeztetése miatti feljelentés. A következőkben térünk rá a német jog biztosította eszközök bővebb ismertetésére.[1]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
