Zlinszky János emberi és jogászi nagyságát, a zseni szerénységét és a magyar géniusz alázatosságát aligha lehet 10-15 percbe bezsúfolni. De nyilvánvalóan egy egész napos konferencia se elegendő erre. A ráemlékezésre, személyére és alkotásaira való reminiszcenciára felkért előadónak választani kell: bemutatni az alkotót - töredékesen - alkotásain keresztül, vagy bemutatni az átlagot messze felülmúló embert, a mélyen hívő és etikus személyt, a családfőt és a Katolikus Egyetem juristáinak atyját, mindazokat a kimeríthetetlen emberi értékeket, amelyekkel megáldotta a kegyelem.
Én azt választottam, hogy egyetlen könyvén - a sok tíz közül - mutatom be emberi és szakmai nagyságát, amelyet már - szinte munkássága összegezéseként - írt és ajándékozott vele meg bennünket. Ez könyv a 2007-ben a Szent István Kiadónál megjelent Közéleti-jogászi etika a gyakorlatban című nagyívű munkája,[1] amelynek alapján felvázolhatom arcképvázlatát, még akkor is, ha - Pál apostol nyomán - vállalom, hogy csak a "tükör által homályosan" láthatjuk őt, de a homályon át is felismerhetjük azt az apostoli - misszionáriusi lelkületet, amellyel mi magunk is gazdagodhatunk. Mégpedig a legnagyobb gazdagsággal.
Ez a könyv egy intellektuálisan etikus ember szenvedélyes krédója alkotmányosságról, jogról és igazságosságról, szabadságról és humánus erkölcsiségről, transzcendens és emberi értékrendről, világnézeti és politikai elkötelezettségről, egyéni vágy és közösségi kötelesség összhangjáról. Mintha az ember Arany János Őszikéit olvasná prózában. Minden részletéből kisüt a fiatalság számára eszményeket állító, és általuk megközelíthetetlen talán leggazdagabb és legteljesebb emberi érték: a végső bölcsesség, amely szinte már egy másik, szebb és jobb világból forrásozik. Ha nem volna a Trilogie der Leidenschaft, és nem volnának Arany Oszikéi, a teljesség hiányozna a költészetből. Zlinszky János könyve valami olyasmit ad a jogtudománynak, mint Goethe és Arany időskori lírája a költészetnek, olyasmit, mint amiben a jogi és etikai gondolkodás minden lényeges eleme együtt van, és ez nem más, mint a befeje-
- 65/66 -
zettség, a teljesség. A szerző jogi és etikai világképének ez a teljessége abroncsolja össze az amúgy rendkívül sokrétű, szakadékos időskori életművet, amely az idős jogász férfikora legérettebb esztendeinek tövistermése, és a tövisekre adott válasza.
A szerkezetileg remek egységbe foglalt munkában a rendszerváltás, a "jogállami forradalom" első tíz éve utáni időszakban vagyunk. Az eleven hagyomány és a formálódó jövő, a latin antikvitás és a magyar modernség, az európai élet mozgása és a nemzeti érzés fonódik össze benne hitelesen úgy, hogy nemcsak újat mond, de a régit is őrzi.
A szerző egységbe foglalt egyes írásaiban rendre felsorakoznak a rendszerváltás tíz év utáni torzói: a közdolgok visszásságai, a kibontakozó újkapitalizmus sivatagosodó, mechanizálódó anarchiája, a törvényből kibillent emberek, intézmények és intézkedések sokasága, a társadalom züllött oldalának a "haláltánca", mint Arany János legkeserűbb és legjövőtlenebb balladájában, a Híd-avatásban, és mindenütt ott van a mélyen etikus ember mindezek ellen forduló kemény tusakodása. A tárgyilagosan ábrázolt valósággal, a rendszerváltás eszményeinek erodálódásával szembeni ítéleteiben a transzcendens és a természetes humanitásban gyökerező erkölcsiség, az Alkotmány betűjéhez és értéktartalmához való hűség, a politikai felfogás tisztasága és lényegre törő realizmusa érhető tetten, amely mindenkor és mindenki számára tiszteletet parancsoló marad.
Az egyes írások és az írásban rögzített előadások sorai között felvonul a jogállam és a demokrácia torzulásainak megannyi protagonistája: a neoliberális pártelnök, aki a vallást a magánszféra rezervátumaiba tartozónak állítja és a közdolgokból kitessékeli; a sikerdíjas ügyvédnő - bírójával együtt -, akinek magánvagyona a közvagyon terhére több száz millióval gazdagodott; a magát nyíltan homoszexuálisnak valló teológus, aki az egyenlő bánásmód sérelmét és diszkriminációt lát abban, hogy teológiai tanulmányait nem folytathatja; a mellette asztalverő érveket harsogó miniszterek és a velük együtt harsánykodó média, sőt, az ügyben első fokon eljárt bíró is; a vagyonbukott bankár, aki vagyonát közszereplőknek adott kedvezmények miatt veszítette el, s akinek tőkéjét ezután közpénzekből pótolták; az egészségügyi miniszter, akinek intézkedései súlyosan sértették a vallásszabadság alkotmányos alapjogát, és akinek a nevéhez fűződő kórháztörvény oly sok alkotmányos kihágás forrása lett; aztán - mint a Híd-avatásban, már "nem is egyenként - seregben / Czikázva jönnek" egyes politikusok, képviselők, bírák, parlamenti bizottságok, pártválasztmányok és egyebek, akik sorozatosan átlépnek az alkotmányon és a törvényeken, de legalábbis a jogot és az erkölcsöt heteronom viszonyban állónak mondják, mint Jürgen Habermas, a nagy hatású frankfurti filozófiaprofesszor, aki szerint a jog értelmezése és alkalmazása körében erkölcsi kategóriák érvényesítésének nincs helye.
Azt tudhatja meg az olvasó Zlinszky professzor könyvéből, hogy a jog értékrendjét devalváló e nézetekre, teorémákra, a jogállami demokratikus rendszerváltás torzulásainak a valóságban megjelenő tényállásaira mi az igaz értékeket hordozó, tiszta közéleti és jogászi etika válasza. S miközben az olvasót meggyőzik a lelkébe beépülő hiteles válaszok, az egyes epizódok egymásutániságában kibontakozik a tudós alkotó teljes személyisége: egészen rendkívüli antik műveltsége, szoros kötődése az európai jogi kultúrához, nemzeti érzülete, vérbeli jogászi kvalitása, aki hol közjogászként, alkotmányjogászként, hol a magánjog és a római jog professzoraként, tudós elméleti el-
- 66/67 -
meként vagy éppen gyakorló jogászként mutatja magát, nyitja ki páratlan szellemét és nem utolsósorban világnézetének szigorát, hogy az olvasó teljes nagyságában ismerje fel korunkban a legnagyobb tiszteletet kiérdemlő és oly ritka etikus embert.
A szerző műve - műfaját tekintve - egyetemi tankönyv. Kiegészítő tananyag és kötelező olvasmány a jogi és etikai felsőfokú képzésben résztvevő egyetemi hallgatók számára. Ugyanakkor sokkalta több is annál. Haszonnal forgathatják a közéleti emberek, hívők és nem hívők egyaránt. Sőt, Zlinszky professzor írásának el kellene jutnia minden politikushoz, ott kellene lennie valamennyi parlamenti és önkormányzati képviselő és minden közéleti szereplő asztalán, a bírói pulpitusokon és az ügyvédi irodákban, mégpedig nem a porosodó polcokon, hanem kéznél, elöl, hogy naponta beleolvashassanak. A könyv egyes részeinek koherens összeállásából eggyé kovácso-lódott, a teljességet tükröző mondanivalóját át kell, hogy vegye a média. A könyv etikai hitvallásának el kell jutnia az emberi szívekbe.
Hiszen ez a könyv rólunk szól. Arról, hogy milyen országban és hogyan akarunk élni. Arról, hogy át akarunk-e lépni az Alkotmányon és a törvényeken, vagy szívünkbe vésődik az etikai parancs: a törvények betartása és tisztelete. Alkotmányos jogállamot, jogbiztonságot, igazságosabb és testvériesebb világot akarunk-e, vagy a neoliberálisok egoista, szaggatott, atomjaira széthullott individualista világát. Szing-liként élni - magzatainkat megölve - a magány hómezőin, mint Ibsen Brandja, vagy olyanokká válni, mint akikkel Peer Gynt a kairói őrültek házában találkozott, vagy megteremteni az élet civilizációját. Egyáltalában akarunk-e élni, tisztelni és szeretni a teremtett világot és a teremtett életet és megteremteni az élet civilizációját a halál civilizációja helyett? Zlinszky János etikai könyve az életre voksol. Mint ahogy ő maga is. És ezen nem változtat halála sem. Mert halálával tanítása egy másik világból süt ránk ezüstös sugarakat.■
- 67 -
JEGYZETEK
[1] Zlinszky János: Közéleti-jogászi etika a gyakorlatban. Budapest, Szent István Kiadó, 2007.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző c. egyetemi tanár (PPKE JÁK).
Visszaugrás
