A Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának 52. számú véleménye[1] kimondta és megalapozta a know-how gazdasági társaságok részére nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásként történő rendelkezésre bocsátásának lehetőségét. A vélemény irányadó volt a joggyakorlat számára, amennyiben a védett ismeret tárgyiasult formában megjelent és így az apportőr személyétől elválaszthatóvá vált[2], nem volt akadálya annak, hogy a gazdasági társaságok vagyonába kerüljön. A következetes gyakorlatot azonban megtörték az elmúlt évek bírói döntései, illetve az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) know-how-ra vonatkozó rendelkezései, a know-how és az üzleti titok közötti kapcsolat ellentmondásossága, amelynek következtében egyelőre kérdéses a védett ismeret apportálhatóságának a jövője, a diszharmóniák feloldását és a kérdés megválaszolását az elkövetkező évek - a Ptk. rendelkezéseit értelmező és alkalmazó - bírói gyakorlatától remélhetjük. A gazdasági társaságok vagyonára vonatkozó legfontosabb rendelkezések vázlatos bemutatását követően célom bemutatni a know-how apportjával kapcsolatban felmerülő dilemmákat, rámutatni a megválaszolatlan kérdésekre és ellentmondásokra, ismertetve az üzleti titok és a védett ismeret egymáshoz való viszonya kapcsán kialakult nézeteket, végül röviden kitérni a know-how közkinccsé válása esetén a szolgáltató tag esetleges felelősségének a kérdésére.
A polgári jogi kodifikáció a társasági jog területét is jelentős mértékben érintette és komoly változást eredményezett, a korábbi gyakorlattól eltérően a terület
- 6/7 -
szabályozása nem önálló törvényben[3], hanem a Ptk.-n[4] belül, annak Harmadik Könyvében található. A Ptk. gazdasági társaságra adott definíciójából[5] következően 2014. március 15-től működési formától függetlenül minden gazdasági társaság jogi személy. A jogi személyiségnek az egyik legfőbb jellemzője a tulajdoni elkülönülés elve, amely szerint a jogi személy elkülönült vagyonnal rendelkezik, ami nem megfeleltethető tagjainak vagyonával és ezzel a vagyonnal köteles kötelezettségeiért helytállni, azaz önálló vagyoni felelősséggel rendelkezik.[6] Az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatásához elengedhetetlenül szükséges a vagyon, ezért a vagyoni hozzájárulás teljesítése a gazdasági társaság minden tagjának kötelezettsége[7], és ezen hozzájárulás sajátossága, hogy végleges vagyonátengedést jelent.[8]
A gazdasági társaságok vagyona pénzbeli vagyoni hozzájárulásból, illetve nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásból, azaz apportból tevődik össze. A Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános rendelkezései között az apport lehetséges tárgyaként dolog tulajdonjoga vagy vagyoni értékű jog kerül megjelölésre.[9] A gazdasági társaságok általános szabályait tartalmazó részben kógens normaként jelenik meg, hogy az apport tárgyaként a fentiek mellett követelés is szolgáltatható, ha azt az adós elismerte vagy jogerős bírósági határozaton alapul. Ezen kiterjesztés mellett negatív szabályként kerül meghatározásra, hogy a tag személyes közreműködésre, munkavégzésre vagy szolgáltatásra irányuló kötelezettségvállalása nem képezheti a nem pénzbeli hozzájárulás tárgyát.[10]
Vizsgálódásunkat a szellemi alkotások apportjára szűkítve kijelenthető, hogy a Ptk. hatálybalépését megelőzően az említett apporttárgyakra vonatkozó szabályozás indokolatlanul szűkítő volt, mivel az csak a szellemi alkotáshoz fűződő jogok rendelkezésre bocsátását tette lehetővé[11], azonban ahogyan arra Papp Tekla rámutat, egyes szellemi alkotások esetén lehetőség van maga a szellemi alkotás mint dolog apportálására, illetve a szellemi alkotáshoz fűződő jogok közül nem az összes, csak a vagyoni jellegűek képezhetik nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás tárgyát.[12] A jelenleg hatályos szabályozás orvosolta elődje hiányosságait, a dolog tulajdonjogának[13] az átruházásába az arra alkalmas szellemi alkotások, így például egy szobor is beleértendő, a vagyoni értékű jogok[14] közé pedig a szellemi alkotásokhoz kapcsolódó vagyoni jogok is besorolandók. A szellemi alkotásokat vizsgálva két nagyobb terület különíthető el, a szerzői jog, amely "az irodalom, a tudomány és a művészet területén születő művek védelmére terjed ki" és az iparjogvédelem, amely a "műszaki jellegű alkotások oltalmát jelenti".[15]
Az iparjogvédelmi alkotások között érdemes külön kitérni a know-how kérdéskörére, illetve apportálhatóságára, ugyanis több bizonytalanság és nyitott kérdés is tetten érhető az alaposabb vizsgálat során. A know-how, avagy védett ismeret "az azonosításra alkalmas módon rögzített, vagyoni értéket képviselő műszaki, gazdasági vagy szervezési ismeret, tapasztalat vagy ezek összeállítása".[16] Görög Márta szavait idézve "a know-how tudásvagyon, mely tudásvagyon eredője az azt létrehozó, létrehozók szellemi potenciálja".[17] A know-how jogintézményének ellentmondásosságát igazolja, hogy már fogalmi jellemzőinek megítélésével kapcsolatban is két eltérő elmélet alakult ki, a maradékelmélet és az absztrakciós elmélet.[18] A maradékelmélet alapján csak azon szellemi alkotások, ismeretek minősülnek know-how-nak, amelyek nem nyernek nevesített védelmet más iparjogvédelmi intézmények által.[19] Az absztrakciós elmélet lényege pedig az, hogy az esetleges speciális védelemtől függetlenül valamennyi forgalomképes műszaki megoldás a know-how fogalmi körébe sorolandó.[20]
A know-how fogalmát meghatározó és a védelmére vonatkozó rendelkezések az 1977. évi Ptk.-novellával kerültek be a kódexbe.[21] Korán felmerült a kérdés a know-how apportálhatóságával kapcsolatban, amit az 52. számú Gazdasági Kollégiumi állásfoglalás válaszolt meg, amely kimondta, hogy "a gazdasági társaság tagja vagyoni értékű gazdasági, műszaki, szervezési ismereteit és tapasztalatait nem pénzbeli betétként a társaság
- 7/8 -
rendelkezésére bocsáthatja"[22]. A döntés indoka, hogy a védett ismeretek a szellemi alkotások közé tartoznak, a jogosulatlan felhasználással szemben védelemben részesülnek és gyakran kerül sor ellenérték fejében történő átruházásukra, tehát vagyoni értékkel rendelkeznek és forgalomképesek, így apportálhatóak.[23] Fontos követelmény, hogy az apportálni kívánt know-how tárgyiasult formában jelenjen meg, így az apportőr személyétől elválasztható legyen.[24]
Az elmúlt évek kodifikációs folyamatai közben azonban felmerültek kérdések, ellentmondások a know-how mibenlétével, védelmével és apportálhatóságával kapcsolatban, ezeknek a diszharmóniáknak a feloldását a Ptk. tekintetében kialakuló bírói gyakorlattól remélhetjük.[25]
A Szegedi Ítélőtábla 2009-ben kimondta, hogy "a felperes személyéhez kötődő műszaki-technológiai ismeretanyag [...] a know-how-jának tekinthető, ami pedig [...] az üzleti titok speciális fajtájának minősül", emellett fenntartotta gazdasági, szervezési, műszaki ismeret és tapasztalat jellegét.[26] Az ítélet továbbá leszögezte, hogy az üzleti titok nem kizárólagos jogot biztosít a jogosult számára, csak a "titok közlésének, megszerzésének és felhasználásának tisztességtelen módjaival szemben biztosít védelmet"[27]. A hivatkozott ítélet tehát nem azonosította a védett ismeretet az üzleti titokkal, hanem az üzleti titok egy speciális fajtájának minősítette, ami meglátásom szerint egyfajta rész-egész viszonyra enged következtetni, ahol a know-how az üzleti titok "halmazán" belül egy kisebb, önálló egységet képező ismeretcsoport.
Két évvel később szintén a Szegedi Ítélőtábla mondta ki, hogy az üzleti titok "nem minősül "vagyoni értékű jogosítványnak", nem "szellemi tulajdon", hanem "a kft. személyiségi joga", azaz az üzleti titok nem felel meg az apport tárgyával szemben támasztott követelményeknek (ezek a pénzben kifejezhető érték és a forgalomképesség),[28] így nem képezheti nem pénzbeli vagyoni hozzájárulás tárgyát.[29]
A 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. az üzleti titokkal azonos védelemben részesíti, azaz üzleti titoknak tekinti a védett ismeretet[30], amely ismételten kérdésessé teszi a know-how apportálhatóságát amellett, hogy megfosztja a védett ismeretet a tartalma és specialitása alapján indokolt önállóságától. A Ptk. rendelkezései alapján az üzleti titok jogosultja nem hivatkozhat az őt megillető védelemre azzal szemben, aki a védett ismerethez "a jogosulttól független fejlesztéssel vagy jogszerűen megszerzett termék vagy jogszerűen igénybe vett szolgáltatás vizsgálata és elemzése útján jutott hozzá",[31] illetve aki azt "harmadik személytől kereskedelemi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerezte meg"[32].
A Ptk. vonatkozó szabályozásának az ismeretében határozta meg az Iparjogvédelmi Szakértői Testület (a továbbiakban: ISZT) a know-how fogalmi elemeit, illetve az üzleti titokhoz való viszonyát.[33] Az Iparjogvédelmi Szakértői Testületet szakértői vélemény elkészítésére a bíróság rendelte ki, feladata volt többek között annak a meghatározása, hogy a felperesek által létrehozott gyermek ügyességi lovasverseny-rendszer részesül-e a szellemi alkotások számára biztosított törvényi védelemben. Szakértői véleményében az ISZT a következőképpen határozta meg a védett ismeret fogalmi elemeit: "relatív titkossággal bír (közkinccsé még nem vált); vagyoni értéket képvisel; gazdasági, műszaki vagy szervezési jellegű; jogosultja az a személy (jogalany), aki az ismeretet, tapasztalatot kifejlesztette, illetve a meglévő korábbi ismeretekből, tapasztalatokból leszűrte (szintetizálta); gyakorlati ismeretnek minősül, azaz nem valamilyen jelenség felismeréséről van szó, hanem olyan - a gyakorlatban alkalmazható - ismeretről vagy tapasztalatról, amelynek a hasznosítása legalább tervbe van véve; nem áll más, nevesített iparjogvédelmi oltalom alatt"[34]. A fogalmi elemek meghatározását követően párhuzamot vont az üzleti titokkal is, és megállapította, hogy a védett ismeret az "üzleti titok titkossági kritériumához képest szélesebb kört ölel fel"[35], mivel nem csak titkos információk, hanem bárki által hozzáférhető, de speciális szempontok alapján csoportosított ismeretek is képezhetik a know-how tárgyát, amelyek esetén a felhasználó számára kedvezőbb a kész ismeret megszerzése, mint az, hogy saját kutatása útján előállítsa, mivel az ismeretek összeállítása aránytalanul nagy munkaráfordítást igényelne.[36]
Az előzőekben kifejtett álláspontok alapján kétséges a védett ismeret apportképességének a jövője, azonban a korábbi bírói gyakorlatból kiindulva, valamint az üzleti titokkal való azonosítás problematikáját remélhetőleg észlelve és orvosolva, álláspontom szerint célszerű lenne a know-how apportálásának a lehetőségét a jövőben is fenntartani. Az ISZT véleménye ugyanis világosan rámutat arra, hogy a védett ismeret nem azonosítható az üzleti titokkal, hiszen annál nagyobb kiterjedésű információhalmazt ölel fel, ahol a titkosság mellett jelentős szerepet kap a titkosnak nem minősülő információk egyedi módon történő összeállítása is, amely szintén a létrehozók "szellemi potenciáljának"[37] a kife-
- 8/9 -
jeződése. Jól kirajzolódik az ellentét az ISZT és a Szegedi Ítélőtábla álláspontja között, az Iparjogvédelmi Szakértői Testület ugyanis kifejtette, hogy a know-how az üzleti titoknál nagyobb kiterjedésű információhalmazt ölel fel[38], azaz határai az üzleti titok keretein túlterjeszkednek, ezzel szemben az ítélőtábla a védett ismeretet az üzleti titok speciális fajtájának minősítette[39], így az ISZT álláspontjával szembenálló rész-egész viszonyt határozott meg a két fogalom viszonyára.
A Legfelsőbb Bíróság a szellemi alkotások apportja körében meghatározta a know-how, illetve a tanulmányok elkülönítési szempontjait, mivel az érintett esetben a társasági szerződés az apportot know-how-nak minősítette, az apportlista azonban tanulmányként határozta meg.[40] A legfőbb bírói fórum szerint azonban a cégbejegyzési eljárás során egyértelműen tisztázni kell, hogy mi az apport tárgya: know-how vagy tanulmány, vagy olyan tanulmány, amelynek know-how-nak minősülő eleme is van, utóbbi esetben pontosan meg kell határozni, hogy melyik rész minősül védett ismeretnek.[41]
"Természetes személyek szellemi apportként nem vihetik be gazdasági társaságba a másik alapító tag által harmadik személyekkel kötött - részükre »átadott« - átalánydíjas megbízási szerződések teljesítéséhez szükséges hozzáértésüket."[42] A bíróság megállapította, hogy az érintett megállapodások megbízási szerződések, így önmagukban nem felelnek meg sem a forgalomképesség, sem a vagyoni értékkel való rendelkezés követelményének, ennek ellenére a gazdasági társaság tagjai rendelkezhetnek olyan gazdasági, műszaki, szervezési ismeretekkel és tapasztalatokkal, amelyek a know-how szintjét elérik, azonban ezek függetlenek az általuk kötött szerződésektől.[43]
Egy szállodaprojekt megvalósításához és üzemeltetéséhez kapcsolódó szellemi termék rendelkezésre bocsátása körében a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az erudíció nem elégíti ki a know-how követelményeit, "csupán általános ismereteket rögzít, nem tartalmaz semmilyen konkrét adatot a megvalósítandó létesítményt illetően, nem nyújt segítséget a szálloda építészeti, tervezési koncepciójának, belső berendezésének kialakításához, nem tekinthető részletes instrukciókat tartalmazó üzemeltetési kézikönyvnek sem"[44], azaz megjelenik a know-how-val szemben támasztott követelmény, hogy amennyiben általános ismereteket rögzít, azok speciális szempontok alapján úgy legyenek csoportosítva, hogy a felhasználónak tényleges előnyt jelentsenek.
A know-how-t védelem addig illeti meg, amíg közkinccsé nem válik, értékét ugyanis az adja, hogy korlátozottan hozzáférhető, így tudása másokkal szemben előnyt jelent.[45] A közkinccsé válás megállapítása kapcsán a bírói gyakorlat szerint "az a tény, hogy a tudomány állásához kapcsolódó, feltételezett ismeret az adott megoldás előállításának lehetőségét az érintett szakmai kör részére nem zárja ki, önmagában nem eredményezi a megoldás közkinccsé válását"[46]. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben az apportálást követően a védett ismeret a gazdasági társaság vagyonának részévé válik, és ezt követően válik közkinccsé és ezáltal elveszíti az értékét vagy legalábbis az jelentős mértékben csökken, vizsgálható-e a know-how-t szolgáltató tag felelőssége.
Értelemszerűen a védett ismeret széles körben való elterjedése negatív hatással van a társaság vagyonára. Kérdés, hogy az apportot szolgáltató tag tudott vagy tudhatott-e arról, hogy a védett ismeret a közeljövőben ismertté válhat, mert például más is jelentős és sikeres kutatásokat folytat az adott területen vagy megkezdődött-e olyan szintű mérnöki visszafejtés, amelynek eredményeképpen szintén várható a know-how közkinccsé válása.
Újabb kérdést vet fel, hogy amennyiben megállapítható, hogy az apportőr már a hozzájárulás szolgáltatásakor tudomással bírt az ismertté válás lehetőségéről, felelősséggel tartozik-e a gazdasági társaság és a hitelezők irányába abban az esetben, ha a védett ismeret rövid időn belül ténylegesen közkinccsé válik. Amennyiben felelősséggel tartozik, mindenképpen szükséges annak a megállapítása, hogy a felelősségére alkalmazandó szabályok azonosak az apport felülértékelése esetén irányadó rendelkezésekkel vagy más felelősségi szabályokat lenne célszerű alkalmazni.
Álláspontom szerint ezek a kérdések megelőzhetőek azzal, hogy amennyiben a tag a know-how-t a társaság tulajdonába adja, a többi tag pedig azt meghatározott értéken elfogadja, az apport tárgya véglegesen elválik az apportőr személyétől és átkerül a gazdasági társaság tulajdonába. A tagoknak tudniuk és vállalniuk kell azt a kockázatot, hogy a védett ismeret előbb-utóbb közkinccsé válhat, így a versenytársakkal szembeni előny megszűnhet. Az apportőr oldaláról megvizsgálva a kérdést, véleményem szerint kijelenthető, hogy a tag szempontjából sem kívánatos egy olyan know-how apportja, amelyről tudomással bír, hogy a védettsége a közeljövőben megszűnhet, hiszen a tagnak is gazdasági, vagyoni érdeke fűződik a gazdasági társaság sikeres működéséhez és a kitűzött cél eléréséhez. A vagyoni hozzájárulást szolgáltató tagnak, aki eredményes gazdálkodás esetén osztalékban részesülhet, nem fűződhet érdeke ahhoz, hogy a gazdasági társaság vagyonához egy olyan elemmel járuljon hozzá, amelyről tudja, hogy belátható időn belül nagy valószínűséggel elveszíti az értékét vagy értéke jelentős mértékben csökken, így a társasági vagyon egy része fiktívvé válik. A fentiekben kifejtettek alap-
- 9/10 -
ján, álláspontom szerint nem vizsgálható az apportőr felelőssége a know-how közkinccsé válása esetén, hiszen az a rendelkezésre bocsátással véglegesen átkerült a gazdasági társaság vagyonába.
Az elmúlt évek jogalkalmazási és jogalkotási tendenciáinak vizsgálatát követően megállapítható, hogy a know-how jogi megítélése és ezáltal apportálhatósága is ellentmondásos és kérdéses, annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság 1989-ben deklarálta a védett ismeret apportképességét.[47] A fennálló diszharmóniák megoldását és az apportálhatóság kérdésének a megválaszolását az elkövetkező évek bírói gyakorlatától várhatjuk és remélhetjük.
Álláspontom szerint a gazdasági társaságok életében, az üzletszerű gazdasági tevékenység sikeres folytatásában kiemelt jelentőséggel bírhat az az immateriális előny, amit a know-how biztosít az adott társaságok számára, így a szabályozás és a bírói gyakorlat azon irányba történő elmozdulása, amely kizárná a védett ismeret apportálhatóságát, csorbítaná a gazdasági társaságok érdekeit, illetve kivonná a vagyonukból azt a szellemi terméket, amely a specialitásuk alapját képezheti és így a gazdasági életben meglévő potenciáljukhoz nagymértékben hozzájárul. ■
- 10 -
JEGYZETEK
[1] GK 52. szám 1989. október 31.
[2] BH 1995.111.I.; BH 2000.219.
[3] 2014. március 15-ét, az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépését megelőzően a 2006. évi IV. törvény tartalmazta a gazdasági társaságokra vonatkozó szabályanyagot.
[4] 2013. évi V. törvény.
[5] 2013. évi V. törvény 3:88. § (1) bek.: "A gazdasági társaságok üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, a tagok vagyoni hozzájárulásával létrehozott, jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik."
[6] Papp Tekla: Vázlatos áttekintés a jogi személyről az új Polgári Törvénykönyv apropóján 1. o.; Forrás: http://uni-nke.hu/uploads/media_items/papp-tekla-vazlatos-attekintes-a-jogi-szemelyrol-az-uj-ptk_-apropojan.original.pdf Letöltés ideje: 2015. 12. 13.
[7] Auer Ádám - Bakos Kitti - Buzási Barnabás - Farkas Csaba - Nótán Tamás - Papp Tekla: Társasági jog; Lectum Kiadó; Szeged; 2011.; 74. o. (a továbbiakban: Társasági jog).
[8] Vékás Lajos (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázatokkal; Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft.; Budapest; 2013.; 89. o. (a továbbiakban: Complex kommentár).
[9] 2013. évi V. törvény 3:10. § (2) bek.
[10] 2013. évi V. törvény 3: 99. § (1) bek.
[11] 2006. évi IV. törvény 13. § (2) bek.
[12] Társasági jog i. m. 80. o.
[13] 2013. évi V. törvény 3:10. § (2) bek.
[14] 2013. évi V. törvény 3:10. § (2) bek.
[15] Barzó Tímea - Bíró György - Juhász Ágnes - Lenkovics Barnabás - Pusztahelyi Réka: Általános tanok és személyek joga; Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért; Miskolc; 2014.; 391. o. (a továbbiakban: Barzó Tímea).
[16] Barzó Tímea i. m. 431. o.
[17] Görög Márta: A know-how jogi védelmének alapvető kérdései; HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.; Budapest; 2012.; 11. o. (a továbbiakban: Görög Márta).
[18] Görög Márta i. m. 27. o.
[19] Barzó Tímea i. m. 431. o.
[20] Görög Márta i. m. 27. o.
[21] Menyhárd Attila: A know-how apportálhatósága In: Emlékkönyv Lontai Endre egyetemi tanár tiszteletére; ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék; Budapest; 2005.; 129. o.
[22] GK 52. szám 1989. október 31.
[23] GK 52. szám 1989. október 31.
[24] BH 1995.11.I; BH 2000.219.
[25] A probléma felvetése és bemutatása Papp Tekla Társasági jog I. előadásán a 2014/2015-ös tanév I. szemeszterében, illetve Papp Tekla Atipikus szerződések előadásán a 2015/2016-os tanév I. szemeszterében hangzott el.
[26] SZÍT Gf. I. 30.199/2009. sz.
[27] SZÍT Gf. I. 30.199/2009. sz.
[28] Társasági jog i. m. 77. o.
[29] SZÍT Gf. I. 30.152/2011. sz.
[30] 2013. évi V. törvény 2:47. § (2) bek.
[31] 2013. évi V. törvény 2:47. § (2) bek. a)-b) pont.
[32] 2013. évi V. törvény 2:47. § (3) bek.
[33] ISZT - 3/2013. In: Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 9. (119.) évfolyam 4. szám, 2014. augusztus 230-244. o. (a továbbiakban: ISZT - 3/2013.) Forrás: http://www.sztnh.gov.hu/sites/default/files/files/szemle/iparjog.pdf Letöltés ideje: 2016. 03. 07.
[34] ISZT-3/2013.
[35] ISZT-3/2013.
[36] ISZT-3/2013.
[37] Görög Márta i. m. 11. o.
[38] ISZT - 3/2013.
[39] SZÍT Gf. I. 30.199/2009. sz.
[40] LB Cg. törv. II. 32.070/1991. sz.
[41] LB Cg. törv. II. 32.070/1991. sz.
[42] LB Cgf. II. 30.724/1990. sz.
[43] LB Cgf. II. 30.724/1990. sz.
[44] LB KfV. V. 35.104/2010/4. sz.
[45] SZÍT Gf. I. 30.378/2014/2. sz.; FÍT 8. Pf. 20.692/2012/6. sz.; LB Pfv. IV. 22.067/2012/6. sz.
[46] BH 1992.391.
[47] GK 52. szám 1989. október 31.
Visszaugrás
