A gyermekvédelem fogalmára vonatkozóan számos (jogi, szociológiai, pedagógiai stb.) meghatározás ismeretes és elfogadott a társadalomtudomány egy-egy ágában. A különböző szempontok alapján megalkotott definíciók közös vonása, hogy a gyermekek védelmét kétféle - tágabb és szűkebb - értelemben is megközelítik.
A közigazgatási jog(tudomány) az alábbiak szerint definiálja a gyermekvédelmet. Tágabb értelemben gyermek (és ifjúság)védelem alatt értendő minden olyan tevékenység, amit a gyermek érdekében a család, az óvoda, iskola, munkahely, illetve a társadalom bármely intézménye tesz (kedvezmények, juttatások, intézményi ellátás, jogszabályalkotás). Ez az értelmezés tehát mind a "harmonikusan fejlődő", mind a hátrányos helyzetű, potenciálisan vagy effektív veszélyeztetett gyermekekre kiterjed. Ebben a megközelítésben a gyermekvédelem a szociálpolitika egyik részterülete.
Szűkebb értelemben a gyermekvédelem azt az állami feladatot jelenti, amely a különleges védelemre szoruló gyermekek érdekeit óvja hatósági eszközökkel. Az állam (és az önkormányzat) különleges védelmét olyan (anyagi, környezeti, magatartási, vagy egészségügyi okból fakadó) veszélyeztetettség alapozza meg, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló (2002. évi IX. illetve 2003. évi IV. törvénnyel módosított) 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) a következők szerint határozza meg a gyermekvédelem fogalmát. A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányuló tevékenység. A törvényi meghatározásból következik a gyermekvédelem alábbi - cél szerinti - felosztása.
Az általános gyermekvédelem a gyermekek családban történő nevelésének támogatását, a veszélyeztetettségnek a megelőzését jelenti. Ez a megelőző tevékenység döntő részben az oktatási, egészségügyi és szociális intézményhálózatban (esetenként civil szervezetek bekapcsolódásával) valósul meg, az egyes ágazatok komplex együttműködésén alapul.
A speciális gyermekvédelem az árva, elhagyott, veszélyeztetett (esetleg bűnelkövető gyermek) különleges fokozott védelmét garantálja. A családból kikerült, vagy kiemelt gyermek teljes körű ellátását az ún. intézményes gyermekvédelem biztosítja. Ebben kiemelt szerepe van a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatoknak, a gyermek- és lakásotthonoknak, a hivatásos nevelőszülőknek, a család- és utógondozóknak, valamint a javítóintézeteknek.
A hazai gyermekvédelem első írásos megjelenése Szent István király I. törvényében található, amelyben rögzítették az özvegyek és a vagyonos árvák védelmét. A középkorban egyházi menhelyek adtak megfelelő ellátást az öregeknek, a betegeknek és az árváknak. Az első árvaházakat a 18. században alapították.[1]
Az első - 1997-ig egyetlen egységes - gyermekvédelmi törvényt 1901-ben fogadták el. Ez a törvénycikk - melynek megalkotása Széll Kálmán (akkori miniszterelnök) nevéhez fűződik - nem csupán gyermekmenhelyek (lelencházak) felállítását rendelte el, hanem kiépítette a nevelőszülői gondozási formát is. A törvény alapgondolata az úgynevezett telepek létesítésén alapuló családi nevelés volt. Az állami gondozásba vett gyermekek számára a községekben telepeket alapítottak.[2] A menhelyekről a gyermekeket a telepeken élő nevelőszülőkhöz helyezték ki. A családokat telepfelügyelők látogatták, akik ellenőrizték a bánásmódot és a körülményeket.
A második világháború után az egyházak és a társadalmi szervezetek gyermekmentő tevékenysége a háborúban elárvult, szegény gyermekekre irányult. Majd 1950-ben felszámolták az addigi - döntően nevelőszülőkre épülő - rendszert, helyette (általában vidéki kastélyokban) csecsemőotthonokat alakítottak ki.[3] Az 1952-ben hatályba lépő Családjogi törvény[4] eltörölte az elhagyott gyermek fogalmat, és helyette bevezette az állami gondozott gyermek kifejezést, az elhagyottság helyett a veszélyeztetettséget vette figyelembe, az állami gondozás időtartamát kiterjesztette a gyermek 18 éves koráig.
1957-ben hozták létre a "szocialista gyermekvédelem szimbólumává"[5] vált Fóti Gyermekvárost, ahol a gyermekek 3-18 éves korukig - intézetváltás nélkül - testvéreikkel együtt nevelkedhettek. 1963-ban alakult meg a Gyermek és Ifjúságvédő Intézet, amelynek keretei között nagyméretű - nem gyermekvédel-
- 140/141 -
mi célú - nevelőotthonok létesültek.
A 20. század második felében a gyermekvédelemnek nem volt önálló törvényi szabályozása. A gyermek- és ifjúságvédelem alapvető rendelkezéseit az 1974. évi I. Csjt. novella emelte be a törvénybe oly módon, hogy a hatóság intézkedéseit a jogszabály csak keretjelleggel rendezte, a részletes szabályokat külön kormányrendelet határozta meg. Az állami gondoskodással kapcsolatos rendelkezések az 1986. évi Csjt. novellával kerültek a törvénybe.
A nyolcvanas évek végétől a hatósági gyermekvédelem[6] helyett a tágabb értelemben vett gyermekvédelem elfogadása került előtérbe. A társadalmi szerveztek, alapítványok, valamint egyházi és más polgári kezdeményezések megelőző tevékenységről és családgondozásról, családvédelemről szólnak.[7]
1989. november 20-án New Yorkban az ENSZ elfogadta a Gyermekek Jogairól szóló Egyezményt, mely hazánkban 1991-ben vált a belső jog részévé.[8] A nemzetközi egyezmény(ek)ben meghatározottak és a hazai gyakorlat között kialakult ellentmondások vezettek "A gyermekek védelméről, és a gyámügyi igazgatásról" szóló törvény[9] megalkotásához. A szabályozás magalkotásakor a jogalkotó azt tartotta szem előtt, hogy a speciális hatósági beavatkozásra épülő gyermekvédelmi rendszert minden esetben előzze meg az önkéntes ellátásokra alakuló gyermekjóléti rendszer. Az egymásra épülő gyermekjóléti és gyermekvédelmi rendszer a családi típusú nevelésre helyezi a hangsúlyt. Azokat a megoldásokat állítja előtérbe, amelyekkel megelőzhető a gyermek családból való kiemelése, illetve amelyek a családba történő visszahelyezést segítik elő.
A törvény célja, hogy az állam, az önkormányzatok, valamint a gyermekek védelmét ellátó természetes és jogi személyek meghatározott ellátásokkal és intézkedésekkel
- segítsék a gyermekek jogainak védelmét, érdekeinek érvényesítését,
- elősegítsék a szülői kötelezettségek teljesítését - ha ez nem lehetséges - a hiányzó szülői gondoskodás pótlását,
- gondoskodjanak a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzéséről, illetve annak megszüntetéséről,
- segítsék a gyermekvédelmi rendszerből kikerült fiatal felnőttek (18-24 év) társadalmi beilleszkedését.[10]
Mindezek érdekében a törvény meghatározza
- a gyermekek alapvető jogait és kötelességeit, a jogok védelmét,
- a gyermekek védelmének rendszerét (az ellátásokat és a hatósági intézkedéseket),
- a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szerveket, valamint
- a gyámügyi igazgatás szervezetét és feladatait.[11]
A gyámhatóságról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról kormányrendelet rendelkezik.[12]
Az alapelvek egy részét expressis verbis megnevezi a törvény, másik részük a törvény szövegének értelmezésével ismerhetők fel.
A gyermek mindenekfelett álló érdekének szolgálata
Ez az elv a legtöbbet vitatott, a legnehezebben értelmezhető (sőt, sokak szerint betarthatatlan és végrehajthatatlan), mégis a legfontosabb, a törvény egészét átható alapelv. A gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhivatalok, bíróságok, rendőrség, ügyészség, pártfogó felügyelői szolgálat, más szervezetek és személyek a törvény alkalmazása során a gyermek mindenekfelett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogaikat biztosítva járnak el.[13] E szerveknek a gyermek érdekében szorosan együtt kell működniük.
A család önállóságának elve, illetve a családban maradás elve[14]
A gyermek nevelésére elsősorban a családja jogosult és köteles, melyhez az állam és az önkormányzat segítséget nyújt. Az eljáró szervezetek és személyek tevékenységük során együttműködnek a családdal és elősegítik a gyermek családban történő nevelkedését.[15] A gyermeket a családi környezetéből kizárólag anyagi okból nem lehet kiemelni.
A célszerűség elve
A rászoruló gyermek gondozásához, neveléséhez és társadalmi beilleszkedéséhez komplex, célzott, differenciált ellátást kell biztosítani.[16] A gyermek családban történő nevelkedését segítő ellátást a gyermek és családja helyzetéhez, szükségleteihez igazodóan kell nyújtani. A családjából bármely okból kikerült gyermek biztonságát, korához és szükségleteihez igazodó gondozását, nevelését, egészséges személyiségfejlődését biztosítani kell.[17]
A legkisebb kényszer (önkéntesség) elve
A jogszabályban meghatározott ellátások igénybevétele általában önkéntes. A gyermek szülője vagy más
- 141/142 -
törvényes képviselője csak törvényben meghatározott esetekben kötelezhető valamely ellátás igénybevételére.[18] A család életébe történő hatósági beavatkozás kizárólag akkor engedhető meg, ha az a gyermek érdekében elkerülhetetlen.
A hátrányos megkülönböztetés és az ellátással való visszaélés tilalma
A gyermekek védelme során - nemhez, nemzethez, nemzetiséghez, etnikai csoporthoz való tartozás, lelkiismereti, vallási vagy politikai meggyőződés, származás, vagyoni helyzet, cselekvőképesség hiánya vagy korlátozottsága miatt, valamint a gyermekvédelmi gondoskodásba kerülés alapján - tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés.[19]
A személyi és vagyoni érdek biztosítása
A gyermek személyi és vagyoni érdekvédelmét (valamint a gyámügyi feladatok ellátását) a gyámhivatalok biztosítják.
A családi környezetbe való visszahelyezés előkészítése
Ez az elv magában foglalja a családi kapcsolatok ápolásának elősegítését, és a családgondozást. Az alapelv érvényre juttatása elsősorban a gyermek helyettesítő védelmét ellátó intézmény vagy személy kötelessége.
A szükségletekhez igazodó speciális ellátás
Az otthont nyújtó ellátások során a fogyatékos, beilleszkedési, magatartási vagy tanulási zavarokkal küzdő, valamint a kora miatt sajátos szükségletekkel bíró gyermek számára speciális ellátást kell biztosítani.
A nevelőszülői ellátás elsődlegessége
A családjukból kiemelt gyermeket elsősorban nevelőszülőnél kell elhelyezni, ha erre nincs lehetőség, abban az esetben kell számára gyermekotthonban vagy más bentlakásos intézményben az ellátást biztosítani.
Korlátozott gyermeklétszám a nevelőszülői elhelyezés esetén, továbbá kis létszámú gyermekotthonok, és családias lakókörnyezet biztosítása[20]
A magas gyermeklétszám túlzott anyagi megterhelést okozhat egyes családoknál, másrészt a kis létszám a családias jelleget erősíti.
Ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy család gondoskodik (az állam és az önkormányzat segítségével, vagy anélkül) a gyermek megfelelő testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődéséről és jólétéről, érvényre kell juttatni a gyermek alapvető jogait. Gyermeki jogokat nem csak a Gyermekek jogairól szóló New York-i Egyezmény, hanem az Alkotmány és a Gyvt. is tartalmaz. A gyermekvédelmi törvény a gyermeki jogok kapcsán rendezi az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett, illetve a speciális gyermekotthonban elhelyezett gyermekek jogait (és kötelességeit).[21] Mivel a gyermeki jogok szorosan összefüggnek a szülői jogokkal és kötelezettségekkel, a Gyvt. "Alapvető jogok és kötelességek" címszó alatt (II. Fejezet) együtt kezeli ezeket.[22] A törvény az alábbi gyermeki jogokat határozza meg:
- a családi környezetben való nevelkedés joga,
- a családtól való elválasztás tilalmának, illetve korlátozottságának elve,
- a családban nevelkedés támogatásához való jog,
- a fogyatékos gyermek különleges ellátáshoz való joga,
- a helyettesítő védelemhez való jog,
- a családi kapcsolatok megőrzéséhez való jog,
- az ártalmas hatások és szerek elleni védelemhez való jog,
- az emberi méltósághoz és a bántalmazással szembeni védelemhez való jog,
- az információhoz való jog,
- a véleménynyilvánításhoz és a vélemény figyelembevételéhez való jog,
- az átmeneti nevelésbe vett gyermek sajátos alapvető jogai.
A gyermekvédelem rendszere az alábbi pillérekre épül:
a) alapellátások,
b) szakellátások,
c) hatósági intézkedések (gyermekvédelmi gondoskodás),
d) a bűnelkövető fiatalkorúak "ügyei".
ad a) Az alapellátás célja, hogy a gyermek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét, és családban történő nevelését elősegítse. Az alapellátás a megelőzésre irányul, célja tehát, hogy a gyermek veszélyeztető körülményektől mentesen, saját családjában nevelkedhessen. Az alapellátás pénzbeli- természetbeni, illetve személyes gondoskodást nyújtó ellátás formájában valósulhat meg. Az alapellátások biztosítása a települési önkormányzat által ellátandó feladat.[23] Az alapellátás keretében nyújtott személyes gondoskodást - lehetőség szerint - a jogosult lakóhelyéhez (tartózkodási helyéhez) legközelebb eső ellátást nyújtó intézményben (vagy személynél) kell biztosítani.
- 142/143 -
ad b) A szakellátás célja elsősorban a családjából (bármely okból) kikerült gyermek helyettesítő védelmének biztosítása. A szakellátások mindig személyes gondoskodást nyújtó ellátások. A szakellátások biztosítása a megyei/fővárosi önkormányzatok kötelező feladata.[24]
ad c) A gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó hatósági intézkedés(eke)t hoz a települési önkormányzat jegyzője, illetve a gyámhivatal, ha a szülő nem teszi meg a gyermek érdekében szükséges intézkedéseket, azok megtételéhez nem járul hozzá, vagy egyébként akadályozza, hogy a gyermek a körülményeinek megfelelő gyermekjóléti, illetve más alapellátást igénybe vegye. A hatósági intézkedések kiválasztásánál figyelembe kell venni
- a veszélyeztetettség jellegét és okait,
- a gyermek személységét és családi körülményeit,
- az intézkedés várható hatásait,
- valamint a gyermeknek a saját családjában történő nevelkedéséhez fűződő jogát.
ad d) A gyermekvédelmi rendszer részét képezi
- a bíróság által javítóintézeti nevelésre utalt, illetve oda előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorúak intézeti ellátása, továbbá
- a fiatalkorúak pártfogó felügyelete azzal, hogy mindkettőről külön törvény rendelkezik.[25]
a) A rendszeres gyermekvédelmi támogatás célja a szociálisan hátrányos helyzetben lévő családok anyagi támogatása, és ezzel annak elősegítése, hogy a gyermek családi környezetben nevelkedjen.
A rendszeres gyermekvédelmi támogatást a települési önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg (kérelemre), ha a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét. A jogosultság feltételeit a képviselőtestület évente legalább egyszer felülvizsgálja. A támogatás összege megegyezik az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 22 százalékával.
b) Rendkívüli gyermekvédelmi támogatást állapít meg a képviselő-testület, ha a gyermeket gondozó család időszakosan létfenntartási gondokkal küzd, vagy létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került. Elsősorban azokat a gyermekeket (családokat) kell rendkívüli támogatásban részesíteni
- akiknek az ellátásról más módon nem lehet gondoskodni, illetve
- az alkalmanként jelentkező többletkiadások miatt anyagi segítségre szorulnak (pl. gyermek családba való visszakerülése, betegség, iskoláztatás, válsághelyzetben lévő anya gyermekének megtartása).
A rendkívüli támogatás mértékét a képviselőtestület rendeletben határozza meg.
c) A gyermektartásdíj megelőlegezésének akkor van helye, ha
- a bíróság a tartásdíjat jogerős határozatában már megállapította és
- gyermektartásdíj összegének behajtása átmenetileg lehetetlen, továbbá
- a gyermeket gondozó szülő vagy más törvényes képviselő nem képes a gyermek részére a szükséges tartást nyújtani,
- feltéve, hogy a családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét.
A gyermektartásdíj megelőlegezését a gyámhivatal (azonnal végrehajtható) határozata alapján a települési önkormányzat jegyzője biztosítja a központi költségvetés terhére. A jogerősen megállapított tartásdíj folyósítása a kérelem benyújtásától esedékes, és az alapul szolgáló ok előrelátható fennállásáig, legfeljebb azonban három évig tart. (Indokolt esetben egy ízben újabb három évre megállapítható.) A kötelezett kamattal együtt köteles az előlegezett díjat az államnak visszafizetni.
d) Az otthonteremtési támogatás célja, hogy az átmeneti vagy tartós nevelésből kikerült fiatal felnőtt lakáshoz jutását, tartós lakhatása megoldását elősegítse.
Otthonteremtési támogatásra jogosult az a fiatal felnőtt, akinek
- legalább hároméves időtartamú folyamatos nevelésbevétele nagykorúvá válásával szűnt meg és
- készpénze (lekötött betétje), vagy ingatlan vagyonának értéke nem haladja meg az öregségi nyugdíj legkisebb összegének hatvanszorosát. (A vagyonba az árvaellátásból és a keresményből származó megtakarítást nem lehet beszámítani.)
A támogatás a fiatal felnőtt részben vagy egészben tulajdonába kerülő
- építési telek, lakás, családi ház vásárlására, építésére, továbbá a
- fentiek lakhatóvá tételére, felújítására, bővítésére,
- bérleti díj kifizetésére, bérlői jogviszony megvásárlására,
- államilag támogatott lakásprogramban való részvételre,
- hitelintézeti kölcsön egyösszegű törlesztésére használható fel.
A támogatást a gyámhivatal állapítja meg. A jogosult a támogatás felhasználása során köteles az utógondozójával együttműködni. A támogatás mértékét a nevelésben eltöltött évek és a jogosult vagyonának értéke alapján állapítják meg.[27] Az otthonteremtési támogatással megszerzett ingatlanra a gyámhivatal jogosult - öt évi időtartamra - elidegenítési tilalmat bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba.
- 143/144 -
A rendszeres és a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás a képviselő-testület döntése alapján természetbeni ellátás formájában is adható - különösen a jegyző által védelembe vett gyermek számára. Természetbeni ellátásnak minősül
- az általános iskolás gyermekek tankönyv- és tanszerellátásának támogatása,
- az étkezési térítések díjkedvezménye,
- a tandíj, az egészségügyi szolgáltatásért fizetendő díj, illetve egyéb ellátás kifizetésének az átvállalása.[28]
A személyes gondoskodást nyújtó ellátások formáiról, azok igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjakról a képviselő-testület rendeletet alkot. A személyes gondoskodást az önkormányzatok, az önkormányzattal kötött szerződés alapján természetes személyek, jogi személyek, vagy jogi személységgel nem rendelkező más szervezetek (együtt: nem állami szervek) biztosítják.[29]
A személyes gondoskodás igénybevétele - főszabályként - önkéntes. Ha a gyermek védelme azért nem biztosított, mert az ellátást (önként) nem vette igénybe, a törvény az ellátás kötelező igénybevételét rendeli el.
A személyes gondoskodást nyújtó ellátás igénybevételét
- a helyi önkormányzat képviselő-testületének határozata,
- a települési önkormányzat jegyzőjének vagy a gyámhivatalnak a határozata,
- az átmeneti gondozást nyújtó intézmény vezetőjének az intézkedése
alapozza meg.
A személyes gondoskodás feltételeiről (az ellátás tartamáról, a hozzátartozói kapcsolattartásról, a látogatás rendjéről, az intézmény házirendjéről, a jogosult érdekeit képviselő fórumról, a gondozási díjról) a kérelmezőt tájékoztatni kell.
Az ellátás megszűnik
- a határozott idő elteltével,
- a jogosultsági feltételek megszűnésével.
Az önkéntesen igénybe vett ellátás esetén a megszüntetést a jogosult, illetve törvényes képviselője kezdeményezheti.
A gyermekjóléti szolgáltatás olyan, a gyermek érdekeit védő speciális személyes szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával a gyermek
- testi és lelki egészségét,
- családban történő nevelkedését,
- veszélyeztetettségének megelőzését, illetve
- a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését szolgálja.[30]
Az önkormányzatok gyermekjóléti feladataik ellátása során a családsegítő szolgálat, és egészségügyi, illetve közoktatási intézmények önálló intézményegységei mellett elsősorban a(z 1998. óta valamennyi településen működő) gyermekjóléti szolgálatra támaszkodhatnak. A szolgálat dolgozói közalkalmazottak, az általuk nyújtott szolgáltatások ingyenesek. A gyermekjóléti szolgálat szervezési, szolgáltatási és gondozási feladatokat végez, így különösen:
- folyamatosan figyelemmel kíséri a településen élő gyermekek szociális helyzetét, veszélyeztetettségét,
- meghallgatja a gyermek panaszát és annak orvoslása érdekében megteszi a szükséges intézkedéseket,
- elkészíti a védelembe vett gyermek gondozási-nevelési tervét,
- segíti a nevelési-oktatási intézmény gyermekvédelmi feladatának ellátását,
- a területi gyermekvédelmi szakszolgálat felkérésére vizsgálja az örökbe fogadni szándékozók körülményeit,
- biztosítja a gyermekjogi képviselő munkavégzéséhez szükséges helységeket.
A települési (kerületi) önkormányzat, amelynek területén negyvenezernél több állandó lakos él (és a megyei jogú város) köteles gyermekjóléti központot működtetni. Gyermekjóléti központnak minősül az az önálló intézményként működő gyermekjóléti szolgálat, amely általános szolgáltatási feladatain túl egyéni és csoportos speciális szolgáltatásokat, programokat nyújt, így különösen:
- utcai és lakótelepi szociális munkát,
- kapcsolattartási ügyeletet,
- kórházi szociális munkát,
- készenléti szolgálatot biztosít.[31]
A gyermek napközbeni ellátása a családban élő gyermek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését jelenti.
A gyermekek napközbeni ellátása megszervezhető:
- bölcsődében, hetes bölcsődében, (3 éven aluli gyermek számára),[32]
- családi napköziben (olyan gyermekek számára, aki bölcsődei és óvodai ellátásban nem részesülnek, illetve iskolai oktatásban részesülők számára az iskola nyitva tartási idején kívül),
- házi gyermekfelügyelet keretében (ha a gyer-
- 144/145 -
mek állandó vagy időszakos ellátása nappali intézményben nem biztosítható (pl. betegség miatt) és a szülő a gyermek napközbeni ellátását nem tudja megoldani),
- óvodában (3-6 éves korig),
- iskolai napköziben (iskolai oktatásban részesülő gyermek számára),
- napközis táborban,
- alternatív napközben ellátás formájában (10 év feletti, iskolai napközis ellátásban nem részesülő, különösen csellengő vagy egyéb okból veszélyeztetett gyermek számára).[33]
A gyermek átmeneti gondozását kell biztosítani (a szülő vagy törvényes képviselő kérelmére vagy belegyezésével), ha a szülő a gyermek nevelését a családban - valamely okból[34] - nem tudja megoldani. Az átmeneti gondozás keretében a gyermek teljes körű ellátásáról (étkezés, ruházat, lakhatás, gondozás, nevelés) kell gondoskodni. Az átmeneti gondozás az alapjául szolgáló ok fennállásáig, de legfeljebb 12 hónapig tart.
Az átmeneti gondozás történhet
- helyettes szülő[35] saját háztartásában (legfeljebb 5 gyermek - saját gyermekekkel együtt),
- gyermekek átmeneti otthonában (ha gyermek átmenetileg ellátás és felügyelet nélkül marad; gyermekotthonban: 12-40, lakásotthonban legfeljebb: 12 gyermek),[36]
- családok átmeneti otthonában (ha a szülő és a gyermek lakhatása nem biztosított, és emiatt a gyermeket el kellene választani szülőjétől; 12-40 fő együttesen.)[37]
Otthont nyújtó ellátást kell biztosítani
- az ideiglenes hatállyal elhelyezett, illetve
- az átmeneti és a tartós nevelésbe vett gyermek számára.[38]
Teljes körű ellátásról van szó, amelynek elő kell segítenie a gyermek családi környezetbe való visszahelyezését, vagy - ha ez nem lehetséges - az örökbefogadását. Az otthont nyújtó ellátás keretében különleges, illetve speciális ellátást kell biztosítani az arra rászoruló gyermekek számára.[39]
Otthont nyújtó ellátást biztosíthat
- a nevelőszülő (hivatásos, speciális hivatásos nevelőszülő),[40]
- a gyermekotthon, vagy
- a fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthona - a területi gyermekvédelmi szakszolgálat támogatásával.
A fiatal felnőtt számára a gyámhivatal rendel el utógondozói ellátást, amelynek célja:
- (szükség esetén) teljes körű ellátás, és
- az önálló élet megkezdéséhez szükséges tanácsadás, illetve segítségnyújtás a társadalomba való beilleszkedéshez (utógondozás).
Utógondozói ellátást biztosíthat
- a nevelőszülő,
- a gyermekotthon,
- az utógondozó otthon, vagy
- a területi gyermekvédelmi szakszolgálat által működtetett ún. külső férőhely.
A területi (megyei illetve fővárosi önkormányzat) gyermekvédelmi szakszolgálat(a)
- szolgáltatási, szervezési, tanácsadói és gondozási feladatokat végez,
- közreműködik a gyermek (átmeneti és tartós) nevelésbe vétele során,
- közreműködik az örökbefogadási eljárások lebonyolításában,
- javaslatot tesz az ideiglenes hatállyal elhelyezett gyermekek ellátását biztosító nevelőszülőre, gyermekotthonra,
- működteti
• a nevelőszülői hálózatot
• az eseti gondnoki és hivatásos gyámi hálózatot,
• az ideiglenes elhelyezést biztosító otthonokat,
• a külső férőhelyeket (fiatal felnőttek számára).
Ha a gyermek veszélyeztetett és ezt az alapellátás(ok) önkéntes igénybevételével nem lehet megszüntetni, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése családi környezetben mégis biztosítható, a jegyző védelembe veszi.[41]
A jegyző a védelembevétellel egyidejűleg kirendeli a gyermekjóléti szolgálat családgondozóját, aki a gyermek számára egyéni gondozási-nevelési tervet készít.
A védelembevétel nem érinti a szülő felügyeleti jogát.
- 145/146 -
Családba fogadás[42] esetén a gyermeket a szülő által megnevezett család átmenetileg befogadja, gondozza, neveli. Erre a szülő egészségi állapota, indokolt távolléte, vagy más családi ok miatt kerülhet sor.
A gyámhivatal a családba fogadáshoz akkor járul hozzá
- ha azt a szülő kéri (a fenti okokra hivatkozva),
- az a gyermek érdekében áll, és
- a családba fogadó szülő ezt vállalja, valamint személysége és körülményei alapján alkalmas erre.
A családba fogadás ideje alatt a szülő felügyeleti joga szünetel.
A jegyző, a gyámhivatal, vagy más ún. beutaló szerv (határőrség, rendőrség, ügyészség, bíróság, büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka) ideiglenesen helyezi el a gyermeket, ha
- felügyelet nélkül maradt, vagy
- fejlődését családi környezete vagy önmaga súlyosan veszélyezteti.[43] (Veszélyeztetettségi okok: súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek olyan bántalmazása, elhanyagolása, amely életét közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésében jelentős és helyrehozhatatlan károsodást okozhat.)
Ideiglenesen lehet elhelyezni a gyermeket
- a nevelést vállaló különélő szülőnél, vagy más hozzátartozónál, illetve személynél, ha erre nincs lehetőség
- nevelőszülőnél, gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben.
A gyámhivatal az ideiglenes elhelyezés elrendelésétől számított 30 napon belül
- megszünteti azt, ha az okok nem állnak fenn, vagy
- elrendeli a gyermek átmeneti vagy tartós nevelésbe vételét, vagy
- 60 napon belül pert indít az ideiglenes hatályú elhelyezés fenntartása vagy megváltoztatása mellett, illetve a szülői felügyelet megszüntetése iránt.
A gyámhivatal a gyermeket átmeneti nevelésbe[44] veszi, ha
- a gyermek fejlődését a családi környezet veszélyezteti, és az az alapellátásokkal vagy a védelembevétellel nem szüntethető meg,
- a gyermek megfelelő gondozása a családján belül nem biztosítható.
A gyámhivatal a gyermeket tartós nevelésbe[45] veszi, ha
- a szülő (vagy mindkét szülő) felügyeleti jogát a bíróság megszüntette,
- a szülő (vagy mindkét szülő) elhalálozott,
- a gyermek ismeretlen szülőktől származik, és nincs kirendelt gyámja,
- ha a szülő gyermekek örökbefogadásához hozzájárult, feltéve, hogy a gyermek ideiglenes hatállyal nem helyezhető el a leendő örökbefogadó szülőknél.
A(z átmeneti vagy tartós) nevelésbe vett gyermeket nevelőszülőnél, vagy ha ez nem lehetséges gyermekotthonban, illetve fogyatékos vagy pszichiátriai betegek otthonában kell elhelyezni és számára (hivatásos) gyámot kell kirendelni. A gyámhivatal az átmeneti nevelésbevétel fennállásának szükségességét évente - 3 éven aluli gyermek esetében félévente - felülvizsgálja. A nevelésbe vett gyermek szülőjének szülői felügyeleti joga szünetel.
Ha a(z átmeneti vagy tartós) nevelésbe vett gyermek
- egészségi vagy pszichés állapotának zavara következtében olyan magatartást tanúsít, amely saját vagy mások életére, testi épségére veszélyt jelent,
- és ez csak teljes körű ellátásának azonnali, zárt körülmények közötti felügyeletével hárítható el,
a gyermekotthon vezetője a gyermeket személyes szabadságában korlátozhatja.
E korlátozás keretében elrendelheti, hogy a gyermek a gyermekotthon területét nem hagyhatja el, illetve csak a számára kijelölt helyiségekben tartózkodhat. A korlátozás elrendeléséről haladéktalanul értesíteni kell a gyermekjogi képviselőt, a TEGYESZ által működtetett gyermekvédelmi szakértői bizottságot, valamint az illetékes gyámhivatalt. Ezzel egyidejűleg a speciális gyermekotthon vezetője kezdeményezheti a gyermek nevelési felügyeletének[46] elrendelését, ha valószínűsíthető ahogy a személyes szabadság korlátozása 48 órát meghaladóan szükséges.
A gyámhivatal - hivatalból vagy kérelemre - a(z átmeneti vagy tartós) nevelésbe vett gyermek nevelési felügyeletét rendeli el, ha
- a gyermek egészségi vagy pszichés állapotának zavara következtében olyan magatartást tanúsít, amely saját vagy mások életére, testi épségére jelentős veszélyt jelenthet, vagy jelent,
- feltéve, hogy ez csak zárt körülmények között biztosított teljes körű ellátással, kivizsgálással és terápiával hárítható el.
A nevelési felügyelet nem haladhatja meg a két hónapot. A nevelési felügyelet céljának elősegítése
- 146/147 -
érdekében a gyámhivatal elrendelheti, hogy
- a gyermek a speciális gyermekotthon meghatározott helységeiben tartózkodjon,
- hozzátartozóival kapcsolatát csak meghatározott (korlátozott) módon gyakorolhassa,
- a (hivatásos) gyám egyetértésével gyógykezelésnek vesse alá magát.
A gyámhivatal a határozathozatala előtt meghallgatja a gyermeket, a törvényes képviselőt, a gyermekjogi képviselőt, a gyermekotthon vezetőjét, továbbá beszerzi a szakértői bizottság véleményét, amelytől csak kivételesen indokolt esetben térhet el.
A gyámhivatal a határozatát megküldi a bíróságnak, amely nemperes eljárásban dönt a nevelési felügyelet fenntartásáról vagy megszüntetéséről. A bíróság érdemi határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.
A gyermekvédelmi feladatok ellátása a települési és a megyei önkormányzatokhoz tartozik. Hatósági intézkedéseket a jegyző (elsőfokon), illetve a gyámhivatal (másodfokon) hozhat. Az ágazati irányítást és a szakmai felügyeletet az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium látja el.
A gyermekek védelme helyi ellátó rendszerének kiépítése és működtetése, a területén lakó gyermekek ellátásának megszervezése a települési önkormányzat feladata.
Így a települési önkormányzat képviselő-testülete biztosítja
- a rendszeres gyermekvédelmi támogatást,
- a rendkívüli gyermekvédelmi támogatást,
- az alapellátások keretében a gyermekjóléti szolgáltatást, a gyermekek napközbeni ellátását, a gyermekek átmeneti gondozását, továbbá
- szervezi és közvetíti a máshol igénybe vehető ellátásokhoz való hozzájutást.
A megyei és a fővárosi önkormányzat biztosítja a személyes gondoskodást nyújtó szakellátás keretében
- az otthont nyújtó ellátást (nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban),
- a területi gyermekvédelmi szakszolgáltatást (amely szakértői munkát, hivatásos gyámi és nevelőszülői hálózat működtetését, családgondozást és utógondozást jelent).
A személyes gondoskodást nyújtó ellátást vagy egyes körülhatárolható és elkülöníthető feladatok ellátását a helyi önkormányzat, valamint az állami szerv nem állami szervvel kötött ellátási szerződés útján is biztosíthatja.
Nem állami szerv - külön jogszabályban meghatározott feltételekkel - létesíthet és tarthat fenn gyermekvédelmi szolgáltatást. (A gyermekvédelmi szolgáltatás keretében nem végezhető olyan szolgáltató tevékenység, amelyet jogszabály kizárólagosan állami szerv hatáskörébe utal.)
A települési önkormányzat hatáskörei:
- teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot vesz fel,
- ügygondnokot, eseti gondnokot rendel ki, a kirendelt gondnokot felmenti, továbbá megállapítja munkadíját,
- gyámsági és gondnoksági ügyekben leltározási feladatokat végez, környezettanulmányt készít, valamint közreműködik a gyámhivatali határozat végrehajtásában,
- felveszi a szülő nyilatkozatát, amelyben hozzájárul gyermeke ismeretlen személy általi örökbefogadásához,
- dönt a gyermek védelembevételéről és annak megszüntetéséről,
- a gyermeket azonnali intézkedést igénylő esetben a különélő másik szülőnél, más hozzátartozónál vagy más alkalmas személynél, illetve nevelőszülőnél, vagy - ha erre nincs mód - gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben helyezi el,
- szakértőt rendel ki és ment fel, továbbá megállapítja a szakértői díjat,
- közreműködik a gyermektartásdíj iránti igény érvényesítésében a nemzetközi szerződésben meghatározottak szerint,
- közreműködik a gondozási díj, valamint a megelőlegezett gyermektartásdíj behajtásában,
- ellátja a törvényben vagy kormányrendeletben hatáskörébe utalt egyéb gyámügyi feladatokat.[47]
- 147/148 -
A városi gyámhivatal hatásköre különösen:
- a gyermekek ideiglenes hatályú elhelyezése,
- a gyermekek nevelésbevétele,
- családba fogadás engedélyezése,
- utógondozás elrendelése, utógondozói ellátás,
- gyermektartásdíj megelőlegezése,
- otthonteremtési támogatás megállapítása, továbbá
- az örökbefogadási, kapcsolattartási, gyámsági és gondnoksági ügyek intézése.
A megyei gyámhivatal feladatai különösen
- az elsőfokú gyámhatóságok (a jegyző, és a városi gyámhivatal) szakmai irányítása és felügyelete,
- másodfokú döntések meghozatala,
- gyermekintézmények működésének engedélyezése és a tevékenységük ellenőrzése.
Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter ellátja a gyermekek védelmét biztosító feladatok ágazati irányítását. E jogkörében
- meghatározza a gyermekek védelmét biztosító feladatok szakmai, képesítési követelményeit, a feladatok törvényességi és szakmai ellenőrzési rendjét,
- létrehozza és fenntartja az országos szakmai intézeteket, kollégiumokat,
- ellátja a gyámhivatalok szakmai felügyeletével és irányításával kapcsolatos feladatokat,
- kijelöli az országos és regionális módszertani feladatokat ellátó intézményeket,
- biztosítja a gyermekek védelmét szolgáló tudományos kutatások és nemzetközi kapcsolatok fejlesztési feltételeit,
- kezdeményezi - az érintett miniszterekkel együttműködve - a külföldön ellátatlanul maradt magyar állampolgárságú gyermekekről való gondoskodás iránti intézkedések megtételét,
- összehangolja és szervezi a gyermekek védelmét biztosító rendszer irányításához és egységes működéséhez szükséges nyilvántartási és információs rendszert,
- gondoskodik az országos gyermekvédelmi szakértői bizottság működéséről,
- gondoskodik az országos örökbefogadási nyilvántartás működtetéséről.[48]
A miniszter tanácsadó testülete a Család és Gyermekvédelmi Tanács. Módszertani, tudományos és továbbképző tevékenységgel segíti az ágazat munkáját a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet.
Az 1997-ben megalkotott gyermekvédelmi törvény az első olyan átfogó jogszabály, amely közel egy évszázad után (újra) egységes szemléletű, minden területre kiterjedő, a gyermekvédelem addigi gyakorlatához képest teljes körű reformot jelentő szabályozás. A Gyvt. célja, hogy a családot támogató gyermekjóléti rendszer, illetve a családot "kiegészítő", átmenetileg helyettesítő (szak)ellátási formák egymásra épüljenek, ezzel (is) növelve a rászoruló gyermekek esélyegyenlőségét. A Gyvt. alapgondolata, hogy a gyermek (lehetőleg vér szerinti) családban történő nevelkedését - elsősorban a megelőzést, illetve a családba való visszakerülést - az állami, önkormányzati, (esetenként civil) szervezetek hatékony együttműködésével kell biztosítani. A szabályozás alaptézisei, hogy
- a gyermekek mindenekfelett álló érdekét kell figyelembe venni, és
- a gyermeket a családi környezetéből kizárólag anyagi okból nem lehet kiemelni.
A törvény hatályba lépése óta zajló folyamat - melynek célja egy "merőben új struktúra" megteremtése - felszínre hozta azokat a hiányosságokat és pontatlanságokat, amelyek megnehezítik a jogszabályt alkalmazók munkáját, és ellentmondásossá tehetik a törvény végrehajtását. Ezt mutatja az is, hogy a törvény a megalkotása óta már "átélt" két módosításcsomagot.
A gyermekek védelme olyan - a társadalom számára is - kiemelt jelentőségű terület, melynek folya-
- 148/149 -
matos korszerűsítése, jobbítása a mindenkori kormányzat egyik legfontosabb ügye kell, hogy legyen.
Herczog Mária: Gyermekvédelmi kézikönyv. KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest 2003
Herczog Mária: A gyermekvédelem dilemmái. Pont Kiadó, Budapest 1997
Dr. Filó Erika-Dr. Katonáné dr.Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest 1998
Szöllősi Gábor: Szociális és gyermekvédelmi jog. JPTE ÁJK Továbbképző Szekció, Pécs 1998
Gáspár Károly: Gyermekvédelmi és gyámügyi kézikönyv. KJK KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest 2003
Magyar Közigazgatási Jog. Különös rész európai uniós kitekintéssel (Szerk.: Ficzere Lajos-Forgács Imre). Osiris Kiadó, Budapest 2001
Szikulai István-Büki Péter: A gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszere átalakulásának tapasztalatai. Belügyi Szemle 2002. 1. sz. 113-122. o.
Zámbó Géza: A gyermekvédelmi gyámsághoz vezető új szakellátási formák és azok bírálata. Kontroll 2004. 1. sz. 72-83. o.
Örökké késésben (Pénzhiányos gyermekvédelem). Heti Világgazdaság 2004 július 17. 116-117. o.
Nemes Gáborné: A gyermekvédelem története. Eszmélet 1996. 3. sz. 69-71. o.
Orbán István: A gyermekvédelmi törvény módosítása. Magyar Közigazgatás 2001. 3. sz. 160. o.
Purda Zsuzsanna: A kétéves gyermekvédelmi törvény tapasztalatai. Comitatus 2000. 1-2. sz.
Az Állami Számvevőszék 0430. számú jelentése a helyi önkormányzatok gyermekvédelmi szakellátási tevékenységének ellenőrzéséről, 2004 június. (Forrás: www.asz.hu) ■
JEGYZETEK
[1] Nemcsón 1741-ben, Kőszegen 1749-ben létesítettek árvaházat.
[2] 1908-ban 238 községben hoztak létre gyermektelepet.
[3] Ratkó Anna egészségügyi miniszter kezdeményezésére.
[4] A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.)
[5] Herczog Mária: A gyermekvédelem dilemmái. Pont Kiadó, Budapest 1997. 9. és 27. o.
[6] Ti. a veszélyeztetett gyermek problémájának kezelését hatósági feladatnak tekintették.
[7] Nemes Gáborné: A gyermekvédelem története. Eszmélet 1996. 3. szám. 69-71. o.
[8] Kihirdetve az 1991. évi LXIV. törvénnyel.
[9] 1997. évi XXXI. tv., módosította a 2002. évi IX. tv.
[10] Gyvt. 1. § (1) bek.
[11] Gyvt. 1. § (1) és (2) bek.
[12] 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.)
[13] Gyvt. 2. § (1) bek.
[14] Vö.: a szociálpolitika integráció c. alapelvével
[15] Gyvt. 2. § (2) bek.
[16] Mindezek a szociálpolitikának is alapelvei.
[17] Gyvt. 2. § (3) bek.
[18] Gyvt. 3. § (1) bek.
[19] Gyvt. 3. § (2) bek.
[20] A gyermekek számát valamennyi lakó- és gyermekotthonokban (legkésőbb 2005 január 1-jéig) 12-40 főre kell csökkenteni.
[21] Filó Erika-Katonáné Pehr Erika: Gyermekvédelem, gyámügy. HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. Budapest 1998. 164. o.
[22] Terjedelmi okok miatt és arra tekintettel, hogy a gyermeki jogokról önálló tanulmány készül a szerző tollából, ehelyütt eltekintünk azok részletes elemzésétől.
[23] A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) ugyanis kötelező feladatok közé sorolja a gyermek- és ifjúsági feladatokról való gondoskodást (8. § (1) bek.).
[24] Ötv 70. § (1) bek. b) pont
[25] A Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 118-119. §, továbbá "A javítóintézetek rendtartásáról" szóló 30/1997. (X. 11.) NM rendelet, az Igazságügyi Minisztérium Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivataláról szóló 254/2003. (XII.24.) Korm. rendelet, valamint "A fiatalkorúak pártfogó felügyeletének végrehajtási szabályairól" szóló 7/1998. (III. 11.) NM rendelet.
[26] A törvényben megállapított pénzbeli ellátásokon túl az önkormányzat más kedvezőbb formákat, egyéb juttatásokat is nyújthat, a pénzösszegegét - a saját költségvetése terhére - emelheti, a kedvezményezettek körét bővítheti.
[27] Pl. Az öt évet meghaladó időtartamú nevelésbevételnél az otthonteremtési támogatás mértéke: az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének hatvanszorosa (2003-ban kb. 1 millió 300 ezer forint).
[28] Gyvt. 28. § (2) bek.
[29] A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/ 1998. (IV. 30.) NM rendelet alapján
[30] Gyvt. 39. § (1) bek.
[31] Gyvt. 40. § (3) bek.
[32] Az a települési önkormányzat, amelynek területén 10.000-nél több állandó lakos köteles bölcsődét fenntartani.
[33] Az alternatív napközbeni ellátás formái különösen:
- sport- és szabadidő-tevékenységhez kötődő klubfoglalkozás,
- egyéni készségeket és képességeket fejlesztő játszóház,
- a nehéz vagy szociálisan hátrányos élethelyzetű gyermekek számára szervezett személyiségfejlesztő, önsegítő, közösségépítő csoportfoglalkozások.
[34] Pl. a szülő egészségügyi körülménye, életvezetési problémája, indokolt távolléte, vagy más akadályoztatása miatt.
[35] Vö. 261/2002. (XII. 18.) Korm. rendelet a nevelőszülői, a hivatásos nevelőszülői és a helyettes szülői jogviszony egyes kérdéseiről (Neh.)
[36] Az a települési önkormányzat, amelynek területén 20 000-nél több állandó lakos él, köteles gyermekek átmeneti otthonát működtetni.
[37] Az a települési önkormányzat, amelynek területén 30 000-nél több állandó lakos él, köteles családok átmeneti otthonát működtetni.
[38] Gyvt. 53. § (1)
[39] Különleges ellátásra szorul a tartósan beteg, illetve. fogyatékos gyermek, valamint a kora miatt sajátos szükséglettekkel bíró 3 év alatti gyermek. Speciális ellátást kell biztosítani a súlyos pszichés vagy disszociális tüneteket mutató, illetve a pszichoaktív szerekkel küzdő gyermek számára.
[40] Vö. Gyvt. 54. § , 66/A-66/P.§ és Neh. 1-10. §
[42] Vö. Gyvt. 70. §
[46] Vö. Gyvt. 81/A-81/D. §
[47] Gyvt. 107. §.
[48] Gyvt. 101. § (1) és (2) bek.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
Visszaugrás
