Pankotainé dr. Nagy Gabriella: Közjegyzői Kényszer (KK, 2010/3., 20-32. o.)[1]

A közjegyzőség egyidős az írásbeliség megjelenésével. A közjegyzői tevékenység kiemelkedő és egyben legklasszikusabb területe az okiratszerkesztés. A jelenlegi modern polgári eljárásokban az okirati bizonyítás már egyértelműen túlsúlyba került más eszközökkel szemben. Európában, a határon átlépő okiratforgalom jelentős részét a közjegyzői okiratok teszik ki. Az uniós joganyag alkalmazása ezért komoly kihívást jelent a tagállamok jogszolgáltató hatóságai, így a Közjegyzői Kar számára. A hamarosan életbelépő új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) miatt azonban további változásokra kell felkészülnie a magyar közjegyzőknek.

Közjegyzői kényszeres okiratok napjainkban

A társadalmunk folyamatos átalakulása kapcsán meghatározott jogügyletek területén a jogbiztonság feltétel nélküli érvényesülésének érdekében az egyes jogszabályok kizárólagos közokirati formát írnak elő.

Kizárólag cselekvőképes személy adományozhat szervet, illetve szövetet. A szerv adományozásának szándéka esetén a donor beleegyezését közokiratba kell foglalni. A magyar köznyelvben is jól ismert donor kifejezés azt jelenti, én adok, adományozok, ajándékot adok. A donor kifejezés jelentése pontosan: az, aki ad, vagyis adományozó. A "donor" tehát ajándékot ad valakinek. Ajándékot adni nemes, nagylelkű cselekedet. Az ajándékozó jó ember, másoknak jót tesz, örömet szerez. Szervátültetés vonatkozásában a donor tehát ajándékot ad valakinek azzal, hogy valamilyen szervet, vagy szövetet ad magából másnak, hogy annak életét megmentse, illetve könnyebbé, szebbé tegye. Minden esetben azonban közjegyzői okirat szükséges a vizsgálatok végeztével. A közokiratnak a beleegyezés általános követelményein túlmenően a donor arra vonatkozó nyilatkozatát is tartalmaznia kell, hogy az adományozás minden kényszertől, fenyegetéstől, és megtévesztéstől mentesen, ellenérték nélkül történt, valamint a donor esetleges halála esetén, hozzájárul a kórboncolásához.1 A donor azonban még a nyilatkozattételét követően a szerv, illetve szövet eltávolításáig bármikor, formai kötöttség nélkül visszavonhatja. Szervet cselekvőképes személy abban az esetben adományozhat, ha a donor a) egyeneságbeli rokona, b) egyeneságbeli rokonának testvére, c) testvére, d) testvérének egyeneságbeli rokona, e) vagy bizonyíthatóan szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással.

Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 209. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a szerv, illetve szövet eltávolítása előtt a donort az általános szabályokon 13. § túlmenően szóban, és írásban részletesen tájékoztatni kell a beavatkozással kapcsolatos minden lényeges körülményről, különös tekintettel a szerv, illetve szövet eltávolításának, a szerv hiányának várható hosszú, és rövid távú következményeire, valamint arra, hogy a szervdonort halála esetén kötelező boncolásnak kell alávetni.2

A reprodukciós eljárások célja, hogy az egészségügyi okból gyermektelen párokat vér szerinti gyermekhez juttassa. A megtermékenyítéshez, illetőleg embrió beültetéshez kizárólag emberi ivarsejt, illetve embrió használható fel. Az Egészségügyről szóló tv. IX. fejezet 168. § (1) bekezdése foglalkozik e témával.

Az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások, így az embriókkal és ivarsejtekkel végzett kutatások, művi meddővé tétel reprodukciós eljárással - házastársak, illetőleg élettársak együttes kizáró nyilatkozat hiányában, valamint a letétbe helyezett embrióval kapcsolatos rendelkezési jog keretei között - az egyedülálló nő írásbeli kérelmére végezhető el. A kérelmet teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Az élettársi kapcsolat fennállásáról az élettársak azonban közokiratban nyilatkoznak.

A váltójogi szabályok közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet 44. § (1) értelmében az elfogadás vagy a fizetés megtagadását közokirattal kell igazolni (óvás az elfogadás vagy a fizetés hiánya miatt)3 A váltóóvás esetében, ha lejáratkor a fizetés nem történik meg, óvási eljárást kell lefolytatni. Az óvás bizonyítási eszköz, mely alapján a megtérítési kötelezettek irányában a váltó jelenlegi birtokosa azt bizonyítja, hogy igénye nem nyert kielégítést. A fizetés megtagadását közokirattal kell igazolni (óvás a fizetés hiánya miatt). felvenni. Ha a címzett fizetéseit megszüntette, vagy ha a vagyonára vezetett végrehajtás sikertelen maradt, a váltóbirtokos csak akkor érvényesítheti megtérítési igényét, ha a váltót a címzettnek fizetés végett bemutatta, és az óvást felvette. Az óvást közjegyző veszi fel. Közhitelű óvásfolyamataként a közjegyző vizsgálja a váltóbirtokos jogosultságát és a váltó lényeges alaki kellékeit, ezzel együtt az óvás felvételekor a váltó vagy csekk birtokosa a közjegyző jelenlétében hívja fel fizetésre a csekken vagy váltón megjelölt fizetési helyen vagy a fizetésre kötelezett székhelyén a fizetésre kötelezettet. Ha a fizetés meghiúsul, a közjegyző ezt hitelesen írásban az óvás felvételével tanúsítja. A közjegyző az óvatolt váltót az óvatolásra utaló záradékkal látja el, melyet a váltóhoz fűz.

A zálogszerződés ma már a gazdasági élet minden területén akár a banki széférában, akár a cégek világában, de még a magánszemélyek éltében is napi rendszerességgel van jelen. A zálogszerződés jelentősége azon túl, hogy egyfajta biztosítékot nyújt, az, hogy a zálogjogosult a zálogtárgyból - törvény eltérő rendelkezése hiányában - más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet, ha a zálogkötelezett nem teljesít.

A közjegyzői okiratba foglalt szerződésekben, egyoldalú nyilatkozatokban vállalt kötelezettségek a végrehajtásról szóló törvényben írtak szerint bírósági pereskedés nélkül végrehajthatóak. A zálogszerződésre ez abban az esetben igaz, ha az azzal biztosított követelés bizonyíthatóan elismert, továbbá annak esedékessége lejárt, vagy szerződés szerint lejárttá tehető. A végrehajthatóság érdekében tehát fontos mind a főkötelem (kölcsönszerződés, szállítási szerződés, stb.), mind pedig a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyzői okiratba foglalt szerződésekben, egyoldalú nyilatkozatokban vállalt kötelezettségek a végrehajtásról szóló törvényben írtak szerint bírósági pereskedés nélkül végrehajthatóak. A zálogszerződésre ez abban az esetben igaz, ha az azzal biztosított követelés bizonyíthatóan elismert, továbbá annak esedékessége lejárt, vagy szerződés szerint lejárttá tehető. Az 1997. évi XXX. 6. § szól arról, hogy a jelzálog-hitelintézet által kötött jelzáloghitel szerződést - a kölcsönszerződés és a zálogszerződés külön okiratba foglalása esetén mindkettőt - közjegyzői okiratba kell foglalni. A végrehajthatóság érdekében tehát fontos mind a főkötelem (kölcsönszerződés, szállítási szerződés, stb.), mind pedig a zálogszerződés közjegyzői okiratba foglalása. Zálogszerződés készítése kapcsán azonban ingóság és vagyont terhelő zálogjog kizárólag közjegyzői okiratba foglaltan alapítható, mivel azokat be kell jegyezni a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett zálogjogi nyilvántartásba. Az ingatlant terhelő zálogjogot a területileg illetékes földhivatal jegyzi be az ingatlan-nyilvántartásba, az üzletrészt terhelő zálogjog pedig a cégnyilvántartásban kerül feltüntetésre.4

Közokirati kényszer a közvégrendeletben

A közvégrendelet okiratba foglalására jogosult közjegyző eljárása során a közokiratok szerkesztésével kapcsolatos szabályokat köteles a lehető legpontosabban betartani. Meghatározó jelentősége van annak, hogy a közjegyző a nála végrendelkezés céljából megjelent személy személyazonosságáról meggyőződjék. Ennek a meggyőződésnek és alkalmazott módjának a szerkesztett okiratból egyértelműen ki kell derülnie. Meg kell a közjegyzőnek győződnie a végrendelkezni kívánó fél cselekvőképességéről. Ennek módjáról a közjegyzők kiváló ismeretekkel rendelkeznek, vagyis a féllel a végrendelettel kapcsolatos kérdések, megbeszélését megelőzően a közjegyző meggyőződik a fél gondolkodóképességéről, mely tapasztalat leírását szintén tartalmaznia kell a közokiratnak.

A jelenleg még hatályos Polgári törvénykönyvünk 625. § (1) szakasza első helyen említi, hogy közvégrendeletet közjegyző vagy bíróság előtt lehet tenni.

626. § pedig kimondja, hogy a közvégrendelet alaki érvényességére a közjegyzői okiratok érvényességét szabályozó rendelkezések irányadók.

Nem véletlen, hogy a Ptk. a közjegyzőt említi elsősorban ama hatóságok között, amely előtt közvégrendeletet lehet tenni, hatáskörébe tartozik a közokirat készítése, így a végrendelkezések felvétele. A tv. a közjegyző mellett vagylagosan említi a bíróságot mint olyan hatóságot amely előtt közvégrendeletet lehet tenni. A tv. itt általában beszél a bíróságról úgy azt akár a helyi, mint a városi vagy fővárosi kerületi bíróság előtt is megteheti a végrendelkezi akaró fél. Hatáskört tehát tartalmaz, de illetékességet azonban nem. Ebből következik, hogy bármely közjegyző és bármely bíróság előtt megtehető mindez. Az okirati kényszer tehát kiemelt jelentőségű jogügyletek esetében indokoltak, a jogbiztonság csorbíthatatlan érvényesüléséhez szükségesek. A végintézkedési képesség elemzése kapcsán láthatjuk azt, hogy a cselekvőképtelen személy az egyedüli, aki nem tehet végintézkedést, nem végrendelkezhet, jognyilatkozata semmis, nevében a törvényes képviselője sem tehet végrendelkezési nyilatkozatot. Azonban a jogalkotóknak nem célja a közjegyzőkényszeres okiratok számának radikális növelése, ezért a jogszabályok gyakran akként rendelkeznek, hogy a jogügylet érvényességét szubszidiáris jelleggel vagy közokirati vagy teljes bizonyító erejű magánokirati formához kötik.

Az aktív cselekvőképes személy szerződési képességét a törvény nem korlátozza és nem zárja ki, így maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot. A cselekvőképes személy végakaratát bármilyen formában kinyilváníthatja: így végrendelkezhet, öröklési szerződést vagy halál esetére szóló ajándékozási szerződést köthet. A törvény a cselekvőképesség szabályozásánál abból az elvből indul ki, hogy a cselekvőképesség minden embert megillet, ha cselekvőképessége a törvény értelmében nem esik korlátozás alá, vagy nincs kizárva. A speciális eset minden estben az akik e képességgel korlátozott mértékben rendelkeznek vagy akiknek cselekvőképessége teljesen hiányzik. A cselekvőképesség szabályozása a polgári jognak az a területe, amelynek az egész jogrendszerre kiható jelentősége van. Ez határozza meg, hogy az általános egyenlő és feltétlen jogképességgel rendelkező ember milyen feltételekkel tehet jognyilatkozatot. A jognyilatkozat pedig nem más mint az ügyleti akarat kifejezése bizonyos joghatás elérésére érdekében. A cselekvőképesség az embernek az a képessége, hogy maga nevében saját személyében érvényes jogügyletet köthet, vagyis saját cselekményeivel jogokat szerezhet és kötelezettséget vállalhat. A jognyilatkozat tételekor a belátási képesség fennállása nem ténykérdés, hanem a cselekvőképesség elismerése vagy el nem ismerése e helyzetnek a jogi minősítése. A végrendeleti formát csak azok nem választhatják meg szabadon, akik esetében a törvény kizárólag közvégrendeleti formát ír elő, illetve akik írásbeli magánvégrendeletben nem végrendelkezhetnek.

A teljes cselekvőképesség el nem ismerése kivételes, csak akkor kerülhet rá sor, ha az érintettnek a belátási képessége a jogügylet megkötésekor hiányzott vagy csökkent. A jog ezen esetben nem ismerheti el teljes cselekvőképesnek. A belátási képesség hiánya vagy korlátozottságának oka lehet életkori sajátosság, vagy mentális képesség hiánya. Ez utóbbinak oka lehet értelmi fogyatékosság. A szabályozás szempontjából tehát fontos megkülönböztetni az ezekben szenvedő mentális sérülteket más fogyatékosaktól mint a: látás, mozgás, hallás vagy más kommunikációjukban korlátozott személyektől. Míg az utóbbiaknál elsősorban a jognyilatkozat kinyilvánítása igényel általánostól eltérő szabályozást - a törvény szigorúbb alakiságot követel meg -, az értelmi képességükben korlátozottak más jellegű segítségre szorulnak: egy másik személlyel együtt, vagy egy másik személy helyettük tegyen meg jognyilatkozatot. A jognyilatkozat tételének ilyen korlátozása vagy elvonása mindenképp a cselekvési szabadság autonómiájába való súlyos beavatkozást jelenti. Fontos tehát, hogy az egyén megfosztása a teljes körű önrendelkezéstől csak és kizárólag szabályozott eljárásban történjen, a közjegyzői kényszernek mindig a szükségesség és arányosság mezején kell mozognia.

A korlátozott cselekvőképességre a Ptk. 12. § (1) és 13. § (1) bekezdése az irányadó. Ilyen hatályú gondnokság alá helyezés nélkül a nagykorú örökhagyót még abban az esetben is cselekvőképesnek kell tekinteni, ha a kirendelt orvosszakértői vélemény szerint a végintézkedéskor cselekvőképessége korlátozott volt. Végrendeletet korlátozottan cselekvőképes személy is alkothat, azonban kizárólag közvégrendeleti formában. Az ilyen személyek sem írásbeli magánvégrendeletet, sem szóbeli végrendeletet nem alkothatnak, utóbbit még akkor sem, ha annak a törvényi feltételei egyébként fennállnak. A közjegyző, vagy a bíróság előtt tehető közvégrendelet fokozott garanciát nyújt. A törvény - a szabályozottaktól eltérően - kimondja, hogy ebben az esetben a közvégrendelet érvényességéhez a törvényes képviselő, gyámhatóság beleegyezése (utólagos jóváhagyására) sem szükséges. (Igen lényeges eltérés mutatkozik azonban a korlátozottan cselekvőképes személy végrendelete és általa kötött öröklési szerződés közötti jóváhagyások tekintetében. Míg az előbbinél utólagos jóváhagyására nincs szükség, addig utóbbi érvényességéhez a közjegyzői okiratba foglalás mellett is a törvényes képviselő és a gyámhatóság jóváhagyására van szükség.)

Korlátozottan cselekvőképes személy helyett és nevében csak közjegyzői okiratban erre felhatalmazott gondnok járhat el.5 [5.] Ilyen felhatalmazás azonban még közokiratba foglaltan sem adható érvényesen azon jognyilatkozatok tekintetében, melyeket a gondnokolt a (2) bekezdés alapján önállóan tehet meg, és azokra sem, amelyekre jogszabály a gondnokolt személyes nyilatkozatát kívánja meg. A közokiratba foglalt feljogosítás addig hatályos, amíg azt a gondnokolt vissza nem vonja. Ilyen rendelkezést a gondnokolt bármikor tehet, a gondnok egyidejű tájékoztatása mellett. A feljogosítás visszavonásának alakszerűségére nem a közokirati, hanem teljes bizonyító erejű magánokirati formát kíván meg, ezért a gondnokolt az általános érvényű feljogosítást közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan vonhatja vissza érvényesen. Az ezen alakiságok mellőzésével történt visszavonás érvénytelen. Cselekvőképes személy - esetleges korlátozottan cselekvőképessé vagy cselekvőképtelenné válása esetére - közjegyzői okiratban gondnokot nevezhet ki.6

Ha a gondnoknevezésre még cselekvőképes állapotában került sor, annak érvényességéhez a törvény minősített írásbeli alakot, mégpedig közokirati kényszert (Pp. 195. §) ír elő. Ha a gondnok személyének megnevezésére a gondokság alá helyezést követően kerül sor, a nyilatkozat akár szóban, akár írásban, és ez utóbbi esetben alakszerűségi korlátozás nélkül megtehető.

Ptk. 624. § (3) bekezdése a további specialitásokat taglalja: nevezetesen a vak, az írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet. A vakság testi, míg az írástudatlanság szellemi fogyatékosság. Az aláírásra képtelenség nem azonos az írástudatlansággal. Az aláírásra képtelenségnek ugyanis lehet testi oka (sérülés, bénulás) és átmeneti állapot is lehet. A fogyatékossággal rendelkező személyek csak írásbeli magánvégrendeletet nem tehetnek, azaz tehetnek közvégrendeletet és - a feltételek fennállása esetén - szóbeli végrendeletet is. Írástudatlan az olyan személy, aki csak a nevét tudja leírni, de a betűkkel, írásjegyekkel nincs tisztában, azok jelentését nem ismeri. A törvény ide sorolja az állandó jelleggel vagy csupán átmenetileg olyan állapotban lévő személyeket is, akik olvasásra vagy nevük aláírására képtelenek. A fogyatékosságban szenvedő személyek öröklési szerződést és halál esetére szóló ajándékozási szerződést is csak közvégrendeleti formában tehetnek, hiszen e két végintézkedési formára az írásbeli magánvégrendeletre irányadó szabályok alkalmazandóak. (Ptk. 656., 659. §).

A fogyatékosságok a végrendelkezési képesség vizsgálata körébe és nem a végrendelet alakiságai közé tartoznak. Az írástudatlanság kivételével a felsorolt fogyatékosságok vizsgálata általában orvosszakértői kérdés. Az írástudatlanság vizsgálatánál abból kell kiindulni, hogy a törvény az írni-olvasni tudás szintjét nem határozza meg, de mércét sem állít fel.7 Írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozatán alapuló ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is csak közokiratba foglaltan érvényes. A Ptk. az írástudatlanságot és a névaláírásra képtelen állapotot az írásbeli magánvégrendelet alkotásának lehetőségét kizáró körülményekben tünteti fel. Az írástudatlan nem alkothat akkor sem magánvégrendeletet, ha még képes is neve aláírására. Nincs tisztában a betűjelekkel vagyis egyértelműen megállapítható, hogy írástudatlan. Szerződő fél írástudatlansága esetén, ha a szerződés érvényességéhez írásbeli forma szükséges, akkor a jogügylet közokiratban is megköthető érvényesen. Ha a szerződő fél nem tud, vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez annak körokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása (Pp. 195-196. §) szükséges. A törvényi rendelkezésből kitűnően azonban e minősített írásbeli alak csak akkor érvényességi feltétele a jogügyletnek, ha az írásbeli formát jogszabály írja elő (pl. ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés). A közokirati forma minden más alakszerűséget pótol.

A Ktv. 133. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 124. § a) és c) rendelkezésének megfelelően két ügyleti tanú közreműködése mellett kell létrejönnie. Nem lehet azonban ez esetben ügyleti tanú a Ktv.125. § alapján: a) nem lehet azonossági tanú a Ktv. 123. § szerint, b) írástudatlan, c) nem ért azon a nyelven amelyen a közjegyzői okirat készül, d) a közjegyző hozzátartozója (ezt a Pp. 13. § (2) bekezdése sorolja fel) e) aki a végrendelet szerkesztésekor a közjegyzőnél teljesít szolgálatot, f) akinek személyére illetve megjelölt hozzátartozójára a végrendelet bármilyen előnyt vagy hátrányt tartalmaz.

Fő szabályként az ügyleti tanúk az okirat elkészítését követően és annak felolvasásánál vannak jelen. A végrendelkező fél azonban kérheti a közjegyzőtől, hogy a tanúk, csak a végrendelet aláírásakor legyenek jelen. Ez esetben a félnek a tanúk előtt ki kell jelenteni, hogy a végrendelet felolvasása megtörtént és hogy az ő akaratának mindenben megfelel. Különös szabály érvényesül akkor, ha a végrendelkező vak, süket, mert ilyenkor a tanúk együttes jelenléte nem nélkülözhető, még akkor sem ha végrendelkező ennek mellőzését kérte. Ugyancsak különleges szabályok érvényesülnek a süket a néma vagy süketnéma fél végrendelet alkotása alkalmával. Ez esetben a közokirati kényszer elkerülhetetlen, további specialitás, hogy két ügyleti tanú alkalmazása mellett a jelbeszédet ismerő bizalmi személy igénybevétele is szükséges. Az esetben ha a végrendelkező fél néma vagy süketnéma de írni olvasni képes, akkor saját kezűleg ráírja az okiratra, hogy elolvasta az okiratot és azt akaratával egyezőnek ismeri el, és ezután írja alá a végrendeletet. A jelbeszédet ismerő bizalmi személy alkalmazása ez esetben sem nélkülözhető. További speciális esete a végrendelet elkészítésének amikor a fél nem érti a magyar nyelvet. Ez esetben az eljáró közjegyző vagy okirat szerkesztési jogosítvánnyal ügyfél által beszélt nyelven ért, és készíti el a végrendeletet, vagy tolmács közreműködése mellett.8

A közjegyző akkor jár el helyesen, ha teljes körűen meggyőződik mindezekről kellő figyelmet fordít annak vizsgálatára, hogy a fél képes-e aláírásra. A mai napig akadnak olyan ügyfelek kik "jól begyakorolva" képesek aláírásra, de írásra és szövegértésre képtelenek. Ha az eljáró közjegyző mindenre kiterjedő alapossággal járt el, úgy a hagyaték megnyílta után kivédhet az örökösöktől indított olyan támadásokat, kik épp e fogyatékosságra hivatkozva kívánják a végrendeletet megtámadni.

A közvégrendelet szerepe napjainkban

A végintézkedés mint jogszokás a ma ismét felfutás előtt áll. A végrendeletek száma növekvő tendenciát mutat folyamatosan. Nyilvánvalóan a hagyatékok értékének növekedése is döntő tényezőt játszik ebben. Egy 1904-ben készült statisztikai felmérésből az derült ki, hogy adott évben: Borsodban 6, Pest megyében 10, Veszprém megyében 16 végintézkedés történt. Átlagban a felnőtt lakosság 9,6 százaléka készített annak idején végrendeletet. (Megjegyzendő azon fontos tényező, hogy a lakosság 40 százaléka akkoriban még írástudatlannak számított!)9 E számszaki adatokból is világosan kitűnik, hogy egyrészt az írástudatlanság, másrészt a közjegyzői rétegbe vetett közbizalom indokolta, hogy az állampolgárok a közjegyzőt választották végrendeletük elkészítésénél. Az 1991. évi közjegyzői tv. állította vissza tulajdonképp az 1874. évi XXXV. tv. alapján bevezetésre kerülő latin típusú közjegyzőséget. 1992. január elsejétől a közjegyzői hatásköröket ismét az állammal munkaviszonyban nem létező, gazdaságilag önálló, de állami felhatalmazás alapján továbbra is a közhatalmi jogkört a közjegyzők gyakorolják.

Mint már előző fejezetben is utaltam: közvégrendeletet közjegyző vagy bíróság előtt lehet tenni. Nem lehet érvényesen közvégrendeletet tenni olyan személy előtt, aki a végrendelkezőnek vagy a végrendelkező házastársának hozzátartozója, gyámja vagy gondnoka. A kizáró ok fennállása az egész közvégrendeletet érvénytelenné teszi. Ha a közvégrendelet az abban közreműködő személy, ezek hozzátartozója, gyámja, gyámoltja, gondnoka, gondnokolta javára szóló juttatást tartalmaz, a közvégrendelet részben és csak e tiltott juttatásra kiterjedő hatállyal érvénytelen. E rendelkezés alkalmazása szempontjából mindig közreműködőnek kell tekinteni azt, aki a végrendelet tartalmának kialakításában meghatározó szerepet tölt be. Ezt meghaladóan azonban a közvégrendelet fogalmazása, szerkesztése, leírása is kimeríti a közreműködés fogalmát függetlenül attól, hogy az így közreműködő személynek a végrendelet tartalmának kialakításában volt-e szerepe, vagy nem. A végrendelet készítésében ilyen módon résztvevő személyek mindig közreműködők. A közvégrendelet ettől annyiban "több", hogy ennél a formánál tartalmi felelőssége is van a közjegyzőnek; okirata azt is közhitelesen tanúsítja, hogy a végrendeletben foglaltak a valóságnak megfelelők, érvényesíthetők. A végintézkedésekről a Magyar Országos Közjegyzői Kamara országos nyilvántartást vezet. A hagyatéki eljárás során ennek segítségével a közjegyző a végintézkedésről tudomást szerez és biztosítja annak érvényesülését.10

Az 1993. évben bevezetett végintézkedések országos nyilvántartása (VONY) melyet a Magyar Országos Közjegyzői Kamara üzemeltet, csak fokozta az állampolgárok jogbiztonságát és végrendeletüket napjainkban szívesebben készítik el közokirati formában vagy helyezik letétbe közjegyzőnél. A végrendelet elkészítésétől és annak a végrendeleti örökösök által való felhasználása között hosszú évek is eltelhetnek, minek során gyakran előfordul, hogy a végrendelet egyszerűen elveszik, vagy az örökösök sok esetben nem tudják bizonyítani annak létezését. A magánvégrendeletek sok esetben alakilag aggályosak, (hiányos a keltezés, dátum, nincs aláírás stb.). A végrendelkezők ezért a "biztosra" szeretnek menni és szakemberre bízzák ennek elkészítését sok esetben pedig ügyvéd helyett inkább közjegyzőkre bízzák. A 2008-ban készült statisztikai kimutatás (Magyar Országos Közjegyzői Kamara adataira alapulva) híven tükrözi e folyamat felfutását. Bár e kimutatás nem taglalta külön, hogy közjegyzők által készített közvégrendeletek esetében, mennyi volt ténylegesen azon állampolgárok százaléka, kik életkori vagy mentális hiányosságuk folytán korlátozottságuk miatt csak közvégrendeletet készítethettek. Hogy mégis mi lehet az oka annak, hogy olyan esetekben is amikor az ügyfelek alternatív megoldásként választhatnak ügyvéd vagy közjegyző között, mégis biztosabbnak ítélik meg a közjegyző közreműködését, részben a közjegyző személyébe, szakmai tudásába vetett bizalom, részben pedig már a köztudatban is elterjedő okirat megőrzése a VONY az oka. Az öröklés és ezen belül a végrendelkezés éltünk mindennapjai közé sorolható. Az állampolgárokat életük egy-egy szakaszában komolyan érinti ez a téma.

Múlt év január elsejétől ezen garanciális feltételek csak kiszélesedtek. Az új internetes VONY (továbbiakban iVONY) eltér az eddigiektől. Olyan változásokat tartalmaz mint az internet hozzáférés, web böngészés. A közjegyzők által kezelt végrendeletek kötelező központi regisztrálása nemcsak azt a célt szolgálja, hogy az örökhagyók akarata garantáltan érvényesüljön idehaza. Az új állami nyilvántartás beindítása uniós kötelezettség is - az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jogszabálytervezete ezt szolgálná. Az EU állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács jogi információs munkacsoportja ugyanis egy uniós igazságügyi portált készül létrehozni, integrálva ebbe például a már jelenleg is működő kereskedelmi, illetve büntetőjogi elektronikus nyilvántartásokat. Az új igazságügyi portálon nemcsak a nemzeti telekkönyvek, a cég-, illetve csődfelszámolási nyilvántartások, továbbá a bűnügyi regiszterek lennének elérhetők, hanem a tagállamok központi testamentumkönyvei is.

A közjegyzői kényszer egyéb előfordulásai

Európa 26 országában található meg közjegyzőség. Megkülönböztetjük angolszász és kontinentális jogrendszerben való megjelenésüket. A kontinentális-jogrendszerű országokban a közjegyzőség megegyezik a hazánkban megismerttel, hiszen a latin-típusú közjegyzőség körébe tartozik. Az angolszász típusú jogrendszerben a szerepük minimális, az uniós szabályozások Angliára, Írországra és a skandináv országokra nem alkalmazhatóak, viszont a kontinentális jogrendszerű országok közjegyzői a közös ismérvekre nyitottabbak az egységesítési törekvések iránt. Az alább ismertetett lényegi jegyek szinte valamennyi EU-beli és egyben kontinentális jogrendszerű országra jellemzőek. Az okirati bizonyításnak nagyobb szerepe van mint valaha.11

Az EU-ban működő közjegyzők hasonló kompetenciája sok területen megkönnyíti az együttműködést. Valamennyi országról elmondható, hogy az ingatlanokra vonatkozó szerződések, az ajándékozások, házasfelek közötti megállapodások, a hagyatéki osztály és a cégalapítás, átalakulás stb. csak közjegyzői okiratban érvényesek. (Kivétel Ausztria, ahol az ingatlanforgalomra és Franciaország, ahol a cégalapításokra nincs ilyen előírás.) A széleskörű közokirati kényszer magyarázza a közjegyzők viszonylag magas létszámát. Ide sorolhatóak a különböző nemzeti nyilvántartások tartalmáról adott, külföldi felhasználásra szolgáló tanúsítványok. Ma már elfogadott gyakorlat a külföldi jog közjegyző általi tanúsítása, főleg a családjog, öröklési jog területén, mely tanúsítványok az államigazgatás és bíróságok ezzel kapcsolatos munkaterhét csökkentik.

Csehországban

A közjegyző tevékenysége magában foglalja a jogcselekményekről szóló köz- és más okiratok elkészítését, jogilag jelentős tények és nyilatkozatok tanúsítását, valamint okiratok és készpénz letétként történő megőrzését; közjegyzői feladataikkal kapcsolatban a közjegyzők nyújthatnak továbbá jogi tanácsot, elláthatnak jogi képviseletet olyan eljárásban, ahol a határozatot közigazgatási hatóság hozza, illetőleg öröklési eljárásban, végezhetnek vagyonkezelést, valamint csődgondnokként is eljárhatnak. A közjegyzőnek a társasági jog területén már korábban is jelenős szerepét a kereskedelmi törvénykönyv 2001. I.1-én hatályba lépett módosításával még tovább bővítették A társaságalapítás területén is közjegyzői tanúsítványt írtak elő, ha a Rt-t vagy Kft-t több személy alapította, míg az korábban csak egyszemélyes társaság alapítása esetén volt előírás. A cégbírósági előtti eljárást végezheti akár közjegyző, akár ügyvéd akár maga az ügyfél. A kereskedelmi törvény szabályozza melyek a kötelezően közjegyzői okiratok pl. alapító okirat módosítása.12

Horvátország

Közjegyző feladata a közokiratok készítése, magánokiratok hitelesítése, iratok, pénz és értéktárgyak őrzése, eljárások bíróságok és más hatóságok megbízásából. Horvátországban kötelező a közjegyzői okirat készítése kiskorúak és olyan személyek vagyonának való rendelkezésére szóló megállapodások esetén, akiknek ügyleti képességét megvonták (kivéve a szokásos mérték alá tartozókat), ajándékozási megállapodások esetén mely nem jár együtt a dolog közvetlen birtokba adásával, vakok, süketek, némák, analfabéták esetén.

Lengyelország

Főbb közjegyzői feladatok: közjegyzői okiratok és jegyzőkönyvek elkészítése, igazolás és hitelesítés, saját váltóval és csekkel kapcsolatos kifogások elkészítése, örökség átvételéről szóló, illetve öröklésről való lemondásról szóló nyilatkozatok átvétele, különféle letétek átvétele. Kötelező a közjegyzői okiratba foglalás, olyan személyek írásos jognyilatkozata esetén, akik nem tudnak olvasni, ingatlan-átruházási kötelezettségről, és az ingatlan tulajdonjognak átruházásáról. A gyakorlat azt mutatja, hogy az árverések, sorsolások, versenyek, békéltetések és választott bírósági eljárások lefolytatásáról jegyzőkönyvi tanúsítványt kell készíteni. A közjegyző által a jogszabályoknak megfelelően elkészített közjegyzői okiratok a hivatalos okiratokkal azonos megítélés alá esnek.

Szlovákia

Közokiratok készítése, őrzés, magánokiratok készítése és félképviselet, vagyonkezelés, bírósági megbízotti tevékenység, választott bírói és mediátori tevékenység. A közjegyzői okirat kötelező olyan személyek írásos jogcselekményeire, akik nem tudnak írni, olvasni, valamint házastársak közötti megállapodásokra, amelyekkel a vagyonközösség mértékét kívánja megváltoztatni. Társasági jog területén egy személyes Kft. alapítása közjegyzői okiratra van szükség.

Szlovénia

Közokiratok és jegyzőkönyvek készítése, hitelesítés, magánokiratok készítése és félképviselet, bírósági megbízotti tevékenység. Kötelező közjegyzői okiratba foglalni a házastársak közötti vagyoni viszonyok szabályozásáról szóló szerződéseket, továbbá olyan személyek vagyonával való rendelkezésről szóló szerződésüket, kik nem rendelkeznek ügyleti képességgel, beépítetlen építkezési telkek adásvételéről szóló szerződéseket, haszonbérbe adásról, eltartási szerződések, halál esetére szóló ajándékozási szerződések, és ígéretek, valamint örökségről való lemondási megállapodásokat. Társasági jog területén közjegyző tanúsítvány kötelező Rt. közgyűlése és lépcsőzetes alapítás esetére.

Ausztria

A közjegyző köziratokat készít, idegen javak letéti őrzését végzi, magánokiratokat szerkeszt, és képviseli a feleket, főként perenkívüli területen. Ezenkívül a közjegyző perenkívüli eljárásokban a bíróság megbízottjaként is eljár. Különösen a hagyatéki eljárás lebonyolításában kerül sor úgynevezett bírósági megbízottként történő bevonására.13

Spanyolország

A közjegyzők fő feladata a magánjogi ügyletekkel kapcsolatos okiratok hitelesítése. Segítséget nyújtanak az említett okiratok pontos szövegezésében, valamint azok felhatalmazásukkal és aláírásukkal történő hivatalossá tételében. A közjegyzők kettős feladatot látnak el: tanácsot adnak magánszemélyek részére, valamint hitelesítik a jelenlétükben aláírt, általuk készített okmányokban szereplő tényeket, jogcselekményeket, illetve ügyleteket. Ez a tanúsítás közhiteles. A közjegyzők egyik legfontosabb feladata az ingatlan-nyilvántartásba, valamint a kereskedelmi nyilvántartásokba történő bejegyzésekhez szükséges okmányok kibocsátása. A közjegyző által hitelesíthető okmányok igen sokfélék, 12 kategóriába sorolhatók: a személyi jogállapottal kapcsolatos cselekmények; végrendeletek; házassági szerződések; szerződések általában; az örökösök nyilatkozatai és kérelmei; személyegyesítő társaságok és gazdasági vállalkozások alapítása, módosítása és megszüntetése; hitelek, valamint egyszerű, fedezettel biztosított és zálogtartozások elismerése; tartozásrendezés és kiegyenlítés; mindenfajta meghatalmazás; váltókifogások; a törvényes örökösök nyilatkozatai; továbbá jogi okmányok általánosságban.14 ■

JEGYZETEK

1 Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 168. § (1) és 209. § (1)

2 Az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 168. § (1) és 209. § (1)

3 A váltójogi szabályokról szóló 1/1965 (I.24.) IM rendelet.

4 1997. évi XXX. Törvény a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről.

5 1959. évi IV. tv 14/B§(3) A korlátozottan cselekvőképes gondnokolt közokiratban feljogosíthatja a gondnokát - annak hozzájárulása esetén - arra, hogy helyette és nevében általános jelleggel - eljárjon, jognyilatkozatot tegyen , kivéve (2) bekezdésben meghatározott jognyilatkozatokat, illetve azokat, amelyeknél a jogszabály a korlátozottan cselekvőképes személy saját nyilatkozatát kívánja meg.

6 1959. évi IV. tv19/A (1) Gondnokká - ha ez az érdekeivel nem ellentétes - a gondnokság alá helyezett által még cselekvőképes állapotában közokiratban kijelölt személyt... kell kinevezni.

7 1959. évi IV. tv 624. § (3) A vak, írástudatlan, továbbá az, aki olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban van, írásbeli magánvégrendeletet nem tehet.

8 Imregh Géza: A közjegyzői eljárás IV. fejezet.

9 HVG 2008/45 11.08. 21-22. 10 dr. Kopár Bernadett: A közjegyzőség vidéki és városi környezetben a Magyar Köztársaságban Közj. Közlönye 2008. 12. évf. 3szám

11 Várkonyi Vera: Közjegyzők az Európai Unióban.

12 dr. Mándoki István közjegyző: A cseh közjegyzőségről röviden, Közjegyzők Közlönye 2008. 12. évf. 7-8 szám 17.o.

13 Európai Igazságügyi Hálózat http://ec.europa.eu/civiljustice/index_hu.htm.

14 Európai Igazságügyi Hálózat http://ec.europa.eu/civiljustice/index_hu.htm.

FELHASZNÁLT IRODALOM

dr. Anka Tibor: A közjegyzői nemperes eljárás Közjegyzők Közlönye 2008. 12. évf.9.szám

dr. Kopár Bernadett: A közjegyzőség vidéki és városi környezetben a Magyar Köztársaságban Közjegyzők Közlönye 2008. 12. évf. 3 szám

Dr. Kőrös András: "Jót s Jól!" - Helyes célok, alkalmatlan megoldások a cselekvőképesség tervezett szabályozásában

dr. Mándoki István közjegyző: A cseh közjegyzőségről röviden, Közjegyzők Közlönye 2008. 12. évf. 7-8 szám17.o.

Dr. Sőth Lászlóné: A végintézkedések

dr. Várkonyi Vera: Közjegyzők az Európai Unióban

Imregh Géza: A közjegyzői eljárás IV. fejezet.

Pulay József dr.: A közokirati kényszer elve Magyarország Magánjogi Törvénykönyvében

Walter H. Rechberger: Közép-európai közjegyzőkép Közjegyzők Közlönye 2003. 7.évf. 7-8. szám

Zinner Tibor: Megfogyva és megtörve évtizedek és tizedelések a jogászvilágban 1918-1962

Végrendeletek Országos Nyilvántartása: HVG 2008/45. 11.08. 21-22

Európai Igazságügyi Hálózat http://ec.europa.eu/civiljustice/index_hu.htm.