"A Biztos Tudás:
erdőt eltakaró fa:
kerüld - vagy vágd ki."
(Fodor Ákos: Útravaló)
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 4:183. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a kapcsolattartásra jogosult vagy kötelezett személy a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt köteles a másik félnek megtéríteni.
A törvény e szakaszának indokolása szerint az új Ptk. "a Legfelsőbb Bíróság által kimondott jogtételt általánosítva a kapcsolattartást akadályozó személy felelősségét állapítja meg a felróható magatartásával megakadályozott vagy meghiúsított kapcsolattartás elmaradásával okozott károkért, amelyekbe mind a feleslegesen felmerült kiadások (például utazási költség) mind az egyéb vagyoni és nem vagyoni jellegű károk megtérítésének kötelezettsége beletartozik."[2]
E jogszabályi rendelkezéshez az új Ptk. kommentárirodalma sem fűz bővebb - különösen a szabályozás véleményem szerinti Achilles-sarkának tekinthető "nem vagyoni jellegű károkért" fennálló felelősség mibenlétét vegyelemző - magyarázatot[3]; a törvény általános indokolásához képest pusztán azzal a többletinformációval kívánja segíteni a jogalkalmazókat, miszerint "a kártérítési felelősség azt jelenti, hogy a felróható magatartást tanúsító szülő nem csupán a feleslegesen felmerült kiadások, pl. utazási költségek megtérítésére köteles, hanem egyéb vagyoni és nem vagyoni jellegű károk megfizetésére is. […] [Így] kártérítési kötelezettséget vonhat maga után […], amikor a különélő szülő a nyári időszakos kapcsolattartást követően nem viszi vissza a megadott napon a gyermeket a gondozó szülőhöz, aki emiatt gyermekével nem tud elutazni a korábban már kifizetett társasutazásra. […] A kapcsolattartással összefüggésben felmerült költségek megtérítése iránti kérelmet a gyámhatóságnál kell előterjeszteni és ennek alapján, indokolt esetben a gyámhatóság kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó, illetve a kapcsolattartás szabályait megszegő szülőt az ennek következtében bekövetkezett, igazolt költségeinek (pl. vonatjegy árának) megtérítésére. Az egyéb kártérítési igények elbírálása a bíróságtól kérhető."[4]
A vagyoni kár(ok)ért fennálló felelősséget már a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 33. §-a (4) bekezdésének c) pontja is tartalmazta, illetőleg tartalmazza; e szerint - helyesen - a gyámhivatal a kapcsolattartás végrehajtását elrendelő végzésében kötelezhette/kötelezheti a mulasztó felet a kapcsolattartás meghiúsítása folytán keletkezett igazolt költségek viselésére, míg a nem vagyoni károk megtérítésének a kötelezettségével kapcsolatos "jogtételt" a Kúria jogelődjeként eljárt Legfelsőbb Bíróság EBH 2000/320. szám alatt közzétett polgári elvi határozata tartalmazza.
E határozat indokolása szerint "az alperes[i édesanya] a gyermeknevelés folyamatában már akkor jogellenes magatartást tanúsított, amikor nem tudatosította a gyermekben, hogy ki a vér szerinti apja, sőt, jelenlegi házastársát kívánta a gyermek vér szerinti apjaként elfogadtatni, és a gyermek valós érdekeivel helyezkedett szembe, amikor saját sérelmeit ellenséges érzésként átvitte a gyermekre. A kapcsolattartást a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 92. §-a alapján szabályozó jogerős ítélet ezt a helyzetet kívánta a gyermek érdekében feloldani a fokozatosság bevezetésével. [...] Az alperes[i édesanya] fokozott szülői felelőssége lett volna az, hogy a gyermeket megismertesse a vér szerinti apjával és őt az apával való találkozásokra kellően felkészítse. A gyermekben a felperes[i édesapával] szemben kialakult félelemérzés és eluta-
- 11/12 -
sítás közvetlen negatív élményen nem alapulhatott, azt csak az alperes[i édesanya] tudatosan hibás nevelési módszere alakíthatta ki, melyre az alperes a kártérítési felelősség alóli kimentése érdekében nem hivatkozhat.
A Legfelsőbb Bíróság egy időben nem sokkal későbbi, publikálásra nem került Pf. II. 25.983/2001/7. számú ítéletében ennél is továbbmenve azt rögzítette, hogy "a gyermek a különélő szülőjénél való kapcsolattartásának jogellenes korlátozása miatt, személyiségi jogai sérelmére hivatkozással nem vagyoni kártérítést a polgári jog általános szabályai alapján követelhet."[5]
A kapcsolattartási jog személyiségi jog mivoltát előbb a Kúria EBH 2009/2048. szám alatti polgári elvi határozata, majd pedig a Fővárosi Ítélőtábla közzétételre nem került, 7. Pf. 21.696/2011/8. számú eseti döntése is megerősítette.
Utóbbi határozat indokolása szerint "önmagában az, hogy a gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás jogellenes akadályozásával szemben a jogvédelmet elsősorban a családjog intézményei biztosítják, nem zárja ki az okozott sérelem miatt a személyiségi jogvédelmi igény érvényesíthetőségét."
A Fővárosi Ítélőtábla ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a nem vagyoni kár megtérítésére ugyanazok a szabályok vonatkoznak, amelyeket a vagyoni károk esetén is alkalmazni kell, vagyis az igényt érvényesítőnek a kárt - e körben is azt, hogy "a meghiúsult kapcsolattartás nála lelki, szellemi károsodást vagy hátrányt eredményezett, társadalmi megítélését rontotta" - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. §-ának (1) bekezdése és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 164. §-ának (1) bekezdése szerint megfelelően bizonyítania kell.
Az új Ptk. 2:53. §-a alapján, aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.
Az új Ptk. 6:522. §-a (2) bekezdésének a)-c) pontjai értelmében a károkozó a teljes kártérítés körében a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket köteles megtéríteni, vagyis a régi Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerinti nem vagyoni, "immateriális hátrány jogkövetkezménye kikerül a kárfogalom keretei közül"[6], s azt a továbbiakban az új Ptk. 2:52. §-ában életre hívott sérelemdíj hivatott kompenzálni.
Miután az új Ptk. megszünteti a nem vagyoni kártérítést, így a 4:183. § (1) bekezdéséhez fűzött indokolásban rögzített, fentebb idézett nem vagyoni jellegű kárnak az új Ptk. szerinti sérelemdíj-követelés alapjául szolgáló személyiségi jogsérelem feleltethető meg[7] azzal, hogy az új Ptk. e szakaszához fűzött indokolás szerint a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének - a vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja mellett - immáron a magánjogi büntetése is.[8]
Írásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a gyermek és a különélő szülő közötti kapcsolattartásnak egyáltalán van-e helye a személyiségi jogok égboltján, s állócsillagai között, valamint a jogviszony alanyainak a magatartása és a kapcsolattartás diszfunkcionális működése avagy működésképtelensége kezelhető-e a személyiségi jogok megsértése esetén alkalmazható jogi eszközökkel.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
