A Széchenyi István Egyetem Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszéke a Parlamenti Kutatások Központjával együttműködésben 2019. február 7. napján "Parlamentarizmus és demokrácia - lehetőségek és kihívások" címmel tartott workshopot. A rendezvény nyújtott keretet a Parlamenti Kutatások Központjának immár hagyományos, téli kutatóhelyi műhelykonferenciájának is.
A tudományos tanácskozást Kukorelli István, a Parlamenti Kutatások Központjának vezetője nyitotta meg, köszöntőjében néhány szót szólt a parlamentarizmus és a demokrácia szoros összefüggéséről, a rendezvény mottójaként felvillantva a közjog- és politikatudomány klasszikussá vált kérdését: válságban van-e a parlamenti demokrácia. Kukorelli professzor röviden vázolta a győri Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszék mellett 2011 óta működő Parlamenti Kutatások Központjának eredményeit - köztük a Parlamenti Szemle és a Parlamenti Kötetek szerkesztését, a Parlamentarizmus Napja című konferencia megszervezését -, melyek hozzájárulnak a hazai parlamentarizmuskutatás ébren tartásához, újbóli felvirágoztatásához.
A vitaindítót Smuk Péter tartotta, aki a parlamenti funkciók aktuális kihívásait, kérdéseit mutatta be "A Jó, a Rossz és a Csúf: a Házszabály, a Házelnök és az Ellenzék" című előadásában, amelyben gondolatébresztő jelleggel mutatott rá az Országgyűlés működésében fellelhető anomáliákra, kérdésekre. Elemzésének vezérfonala a problémák parlamenti funkciók szerinti csoportosítása volt, kiindulópontként pedig az Országgyűlés honlapján közzétett, az Országgyűlés működéséről szóló tájékoztatók szolgáltak. Kiemelte, hogy ezek a beszámolók roppant alaposak - például a 2010-2014-es ciklusról 584 oldalas anyag született -, azonban kérdésesnek nevezte, hogy a parlamenti funkciók vonatkozásában ezek a vizsgálati szempontok relevánsak-e: az Országgyűlés megfelelően jeleníti-e meg a társadalom politikai tagoltságát, kielégíti-e a demokratikus legitimációs igényeket, képes-e betölteni a törvényalkotási és az ellenőrzési funkciókat, működik-e politikai viták fórumaként, ha igen, milyen minőségben.
A felvetett kérdésekre a választ több aspektusból - a normák és a praxis oldaláról - is kereste az előadó, először azonban a parlamenti jog állapotát vizsgálta meg. A parlamenti jog szabályozását alapvetően pozitívan értékelte, azonban a jogalkotó adósságaként azonosította a parlament belső működésével kapcsolatos sajátos források - köztük elsősorban a házszabályi rendelkezések - tisztázatlan jogforrási stá-
- 149/150 -
tusát, és ennek következményét, az ezekkel szembeni jogorvoslat hiányát. Az értékelés másik nézőpontja a parlamenti gyakorlatra koncentrált. Kiemelte, hogy az írott forrásokon kívül jelentős mértékben határozzák meg a magyar parlamentarizmus arcát a parlamenti jog alkalmazói, akik egyúttal annak alakítói is. Smuk Péter szerint a házszabály az elmúlt harminc évben komoly fejlődésen ment keresztül, és alkalmas keretet biztosít arra, hogy szép, jogállami elvek mentén működő, s jogállamot működtető, üzemszerűen, békésen funkcionáló Országgyűlésünk legyen - amihez képest a gyakorlat köztudottan mást mutat, amelynek okát elsősorban a házelnök és az ellenzék szerepfelfogásában jelölte meg. A házszabályok nagy teret hagynak arra, hogy a házelnök saját stílusában vezesse a T. Házat. A jelenlegi házelnök egy rendkívül erős személyiség, aki markánsan lép fel a hatásköreinek gyakorlása során. Más házelnök másfajta működést alakíthatna ki, ebben a házszabály nem korlátozná. Az ellenzék által alkalmazható politikai eszközök tárát ehhez hasonlóan jellemezte Smuk professzor: a házszabály a muníció széles skáláját biztosítja, politikai mérlegelés kérdése, hogy ezek közül mivel él az ellenzék.
Ezt követően tért át az egyes parlamenti funkciókhoz kapcsolódó problémákra az előadó, amelyek körében inkább a kérdésfelvetésre koncentrált, semmint megoldási javaslatokra. A képviseleti funkció vonatkozásában a győztest erősen felülreprezentáló választási rendszert emelte ki, s adott hangot aggályainak. A törvényalkotás területén a minőségi mutatókat vette górcső alá Smuk Péter. Véleménye szerint egyfajta kormányzati szerepfelfogás tükröződik abban, hogy inkább parlamenti jogalkotás, mint kormányrendeleti alkotás történik. Ennek azonban az alkotmányos háttere egyáltalán nem egyértelmű. Jó-e egyáltalán az, hogy az Országgyűlés részletszabályok megvitatásával és törvényjavaslatok tömegével foglalkozik, ahelyett hogy politikai vitákat folytatna aktuális kérdésekről. A túlterhelt törvénygyár minőségi jogalkotása kérdőjeles, ahogyan az is, hogy ezeket a problémákat házszabály-módosítás megoldhatja-e? Az előadó rámutatott a kormánypárti képviselői törvénykezdeményezés gyakorlatára, amely a parlament elé kerülő javaslatok előzetes szűrőrendszerét iktatja ki. Ugyancsak legitim kérdésfelvetésként jelölte meg a törvényalkotás utólagos kontrolljának eredményességét, az alkotmánybírósági felülvizsgálathoz való hozzáférést. A jogalkotás körében tért ki az ellenzék szerepére is: a többségi demokrácia sajátossága a kormányoldal akaratának érvényesülése, az ellenzéki kezdeményezések sikermutatója azonban beszédes: eddig is csak 10% alatt volt annak esélye, hogy az ellenzék sikeres törvény javaslatot nyújtson be, de ez jelenleg csak 1% körül alakul.
Az ellenőrzési funkcióval kapcsolatban fogalmazott meg legélesebb kritikát Smuk professzor, hiányolva a vizsgálóbizottságokat, s rámutatva arra, hogy 2010-2014 között hét vizsgálóbizottság működött, ezzel szemben a 2014-2018-as időszakban egyetlenegy sem. Ugyanígy hiányolta a politikai vitanapokat, hangsúlyozva, hogy 2018-ban csupán egy kezdeményezés volt az ellenzék részéről.
Az ellenzéki jogok területén maradva az előadó az Országgyűlés önigazgatási jogkörével kapcsolatban a fegyelmi eljárások gyakorlatát vetette fel, továbbá a Házbizottság változó - de elérhető információk miatt nehezen vizsgálható, kutat-
- 150/151 -
ható - szerepére is felhívta a figyelmet: emlékeztetett arra, hogy korábban a Házbiztosság egy konszenzusteremtő, tekintélyes intézmény volt, napjainkra pedig szinte láthatatlanná vált. A kritika után, zárszóként a parlamenti működés egy fontos pozitívumaként emelte ki azt, hogy az Országgyűlés Hivatala széles körű kooperációt kezdeményezett a tudomány képviselővel, amely relatíve rövid idő alatt is számos eredményre vezetett, s amelyért a parlamentarizmuskutatók nevében is köszönetet mondott Bárány Tibornak, az Országgyűlés Hivatala törvényhozási főigazgató-helyettesének.
Smuk Péter előadása valóban vitaindítónak bizonyult: a magyar parlamentarizmus "szélesvásznú" bemutatása a konferencia több résztvevőjét inspirálta hozzászólásra, a legérdekesebb vita Kukorelli István és Stumpf István között alakult ki. Kukorelli professzor szerint "összes funkcióját tekintve a parlament egyre diszfunkcionálisabban működik. Valóságos törvénygyár lett az Országgyűlésből, gyakorlatilag odahordják a jogszabályokat a Tisztelt Ház elé. A kormánynak ehelyett vállalnia kéne a felelősséget, hogy megfelelő kérdésekben rendeletekkel kormányoz. Mindez nem csak jogi kérdés, politikai kultúra kérdése is. Idetartozik, hogy hogyan él a többség a hatalmával. Én el tudom képzelni, hogy önkorlátozó módon. Amikor a '94-es házszabályt készítettük, akkor is kétharmados parlament működött és kimondottan ilyen szemlélet uralkodott az ügyrendi bizottságban" - mondta, mire Stumpf István visszakérdezett: "Ezek az ideák biztos adekvát eszközök a mai világ kormányázásához? Nem vagyunk túl bibóisták?" - tette fel a kérdést, mire partnere úgy válaszolt, hogy megítélése szerint vannak örökkévaló klauzulák az alkotmányjogban, a modernizáció sem ölheti ki ezeket, mivel "ezek nem ideák, hanem intézmények és garanciák".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
