A jogtörténész céh figyelemére mindenképpen méltó az a 19. század végi igazságszolgáltatási szervezeti modernizációnak szentelt monográfia, amelyet a szegedi jogtörténész professzort, Ruszoly Józsefet mesterének valló fiatal joghistórikus, Antal Tamás bocsátott közre, 2006-ban.
A magyar jogtörténeti szakirodalomban magas mércével szembesül a szerző, ha a választott témában kutat - publikál, ugyanis jogtörténet-tudományi megállapítás az a tény, hogy a hazai igazságszolgáltatás szervezeti bemutatásánál, és működésének értékelésénél Vinkler János az egyik historikus előzmény, a Bónis-Degré-Varga a fundamentális szintézis és a polgári korszak bírósági organizációjának genezisének elemzését adó Máthé Gábor monográfiája az etalon![1]
Az Antal Tamás által közzétett monográfia (vagy összetettsége alapján kialakított, önmagukban is nagy valószínűséggel megálló alkotóelemeket összegző monográfia) fejezeteinek bemutatása előző megállapításunkra, a fenti felvetésünknél a szakmai érdeklődő olvasó esetében egy határozott válasz részét képezheti.
I. Az Ítélőtáblák decentralizációja (1890:XXV. tc.) és a bírói szolgálati jogviszony változásai (1891:XVII. tc.) 1. A királyi ítélőtáblák a jog intézményrendszerében. 2. Az ítélőtáblák szervezete. 3. Az újonnan szervezett vidéki ítélőtáblák felállítása.[2] 4. A bírói szolgálati jogviszony reformja: az 1891:évi XVII. tc. megalkotása. 5. Az 1891. évi XVII. tc. új intézményei.
A második részt a szerző az esküdtszéki rendszer átalakításának szenteli, az esküdtszéki előzményekkel helyesen összekötve. A folyamatos fejezetszámozás szerint ennek a résznek a kifejtése a következőképpen alakul: 6. Az esküdtszékek szervezésének dogmatikai és rendeleti rendszere. 7. A sajtóesküdtszéki eljárás (1867-1896). 8. A sajtóesküdtszékek a korabeli gyakorlat tükrében. Ezt a fejezetet különösen plasztikusnak tartjuk a tételes jog - gyakorlat összefüggésben. 9. Az esküdtszékek reorganizációja (1896-97). 10. Az esküdtszékek megszervezése (1899-1900) fejezet jelzi egy reform időbeli átfutásának korabeli értékeit. 11. Az esküdtszéki reform értékeléséhez - adja a pro és kontra érvek sorát - általában. 12. Nagyon informatív a praxisra és a diszfunkcióra, ez a fejezet "Az esküdtszék problémája a gyakorlatban: két nevezetes jogeset. Ezek az Eremits-gyilkosságban hozott szegedi verdikt, és egy felmentő verdikt Budapestről, 1900-ból. Itt megmutatkozik a szabályzattörténet, a dogmatikai vizsgálatok szükséges kiegészítése egyedi esetekkel! A szerző elemző megjegyzései az esetek mélyére hatolnak.
A "Jogért mindhalálig" záró rész méltó értékelése a reformok által elértnek és a főszereplőnek: a feladathoz megfelelő, felkészült személynek, kiemelten Szilágyi Dezsőnek.[3]
A szerző metodológiai felkészültségét feltétlenül bizonyítja az igen bőséges irodalomjegyzék (benne a saját, tucatnyi előmunkálata) és a nagyszámú felhasznált joganyag, az országgyűlési anyag és a levéltári anyag. Antal Tamás lábjegyzetei kellő számban (1063) dokumentálnak. Terjedelmes a személymutató, pontosan kidolgozott a többféle elnevezésre (helynév adott történelmi periódusban) igazított helynévmutató. A térképmelléklet az ítélőtáblák 1890. évi beosztására vizuálisan járul hozzá a szövegben mondottak adatainak megértéséhez. Másrészről a honismeretnek is forrása, adatbázisa lehet Debrecen és Szeged 1900. évi esküdtjeinek jegyzéke. A kérdés kutatóit igazítja el általános adatok ismertetésével a 3. melléklet: "Az esküdtbíróságok évenkénti ülésszakainak időrendi beosztása."
A tömör angol summary a maga információval első megközelítésben közvetítheti a munka nem anyanyelvű megismerését.
A modern magyar igazságszolgáltatás-történet 19. század végi kardinális reformjait értő kézzel, helyes mesterségbeli fogásokkal és érzékkel Antal Tamás tollával formát kapó munkálat szakjogtörténeti hozadéka jelentősnek ítélhető. Megismerését, feldolgozását, elemeinek felhasználását, beépítését a recenzens, a joghistórikus a történész szakmának javasolni tudja. ■
JEGYZETEK
* (Antal Tamás: Törvénykezési reformok Magyarországon (1890-1900). Ítélőtáblák, bírói jogviszony, esküdtszék. Dél-Alföldi évszázadok 23. Szeged 2006. Készült az Alkotmány- és jogtudományi kutatások (1790-1949) c. T043195. nyt. számú OTKA-szerződés keretében. Kiadja a Csongrád Megyei Levéltár, 351 p. + térképmelléklet.)
[1] Vinkler János: A magyar igazságszolgáltatási szervezet és polgári peres eljárás a mohácsi vésztől 1848-ig I-II.
- 225/226 -
Pécs 1927; Bónis György-Degré Alajos-Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. Zalaegerszeg 1996. Ezen kívül: Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. Debrecen 1997; Máthé Gábor: A magyar burzsoá igazságszolgáltatási szervezet kialakulása 1867-1875. Budapest 1982
[2] Jogi kultúrtörténeti szempontból mindenképpen figyelmet kell szentelni azoknak az ítélőtáblai beiktatási ceremóniáknak, amelyeket Antal Tamás részletesen közöl.
[3] A hódolat a nagy jogásznak keretes: Szilágyi Dezső (1840-1901) Stróbl Alajos alkotta mellszobra már a bevezető részben reprodukálva szerepel.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi tanár.
Visszaugrás
