Közel hat évvel ezelőtt ezen kiadványban már érintettem a pihenéshez és a vállalkozáshoz való jog összhangjának igényét, illetve azt, hogy egy kerületi önkormányzat miképpen működhet ebben közre. Az azóta bekövetkezett események és az eltelt idő, illetve az első rendeleti próbálkozástól eltelt 18 év alapot szolgáltat arra, hogy áttekintsük ismét az elmúlt időszak jogszabályi és egyéb változásait. Teszem ezt egy belvárosi önkormányzat szemszögéből - kiemelve azt, hogy minden önkormányzat életében megvannak azok a specialitások, amelyek meghatározzák a mindennapi életüket, feladataikat, megoldandó problémáikat, a helyzetüket. Terézvárosban az egyik ilyen nagy súlypontú kérdés a csend, másképpen az itt élők nyugalma, szemben a szórakozóhelyek és szálláshelyek nagy számával és a működésükből származó zajterheléssel.
Terézváros Budapest egyik pesti, belvárosi kerülete. Csodálatosan színes városszövet rajzolódik ki minden szempontból, ha az ember végigtekint a kerület múltján, jelenén és földrajzi elhelyezkedésén. Ez a sokszínűség azonban egyvalamit biztosan nem jelent: csendet és ebből következően nyugalmat. A kerület nagyon él minden értelemben, akár a kultúrára, a diplomáciára, az állami feladatokra, a közlekedésre vagy a kereskedelemre gondolunk. Ez érthető is, hiszen Terézváros területe csupán 2,38 négyzetkilométer, amely Budapest területileg második legkisebb kerületévé teszi (népesség szempontjából a körülbelül 35 ezeres lakosságszámával a negyedik helyet foglalja el a kerületek között). Azonban ezen parányi terület is otthont ad tizenegy színháznak, huszonegy nagykövetségnek, nagy múltú állami intézményeknek, úgymint az Operának, a Zeneakadémiának, a Balettintézet volt (az Andrássy úton található Drechsler-palotában ma már egy szállodalánc luxusszállodája működik) és jelenlegi épületének, a Magyar Művészeti Akadémia épületének (korabeli nevén Schanzer-villának), a Pesti indóház helyén álló, Gustave Eiffel által tervezett Nyugati pályaudvarnak és az üzleti élet jelképes épületeinek is, gondoljunk csak a barna füstüveg borítású, tördelt, sokszögű elemekből álló Nyugati téren 1984-ben átadott üzletházra vagy a Váci úton vele szemben elhelyezkedő - szintén üveg borítású -, és jelenleg Közép- és Kelet-Európában a legnagyobb területűnek tartott bevásárlóközpontjára. A sor még hosszan folytatható lenne intézmények, szálloda- és üzletláncok felsorolásával. Azonban ehelyett érdemes arra is kitérni, hogy Terézváros a centrális fekvésén túl népszerűségét nemcsak annak köszönheti, hogy - mind a felszíni járatok, mind a metrók vonatkozásában - a közösségi közlekedéssel legjobban ellátott kerületek egyike, hanem annak is, hogy 2002 óta a három szakaszra osztható Andrássy út és a millenniumi földalatti vasút a világörökség része lett. Ebből a kis ismertetőből is látható, hogy a kerület nagyon összetett struktúrával rendelkezik, amely eleve meghatározza a rendeltetését és a jelentős cél- és átmenő forgalmát is. Így nem csoda, hogy az üzletek üzemeltetői, ezen belül kiemelten a vendéglátással foglalkozók, előszeretettel létesítik itt üzleteiket, nem kis forgalmat és zaj-, valamint egyéb jellegű terhelést generálva ezzel az itt élőknek. A legfrissebb hatósági nyilvántartás szerint Terézvárosban 1789 üzlet található, amelyből 644 vendéglátóhely, ezek közül pedig 155 rendelkezik meghosszabbított, azaz 22.00 óra utáni, vagyis eltérő nyitvatartási engedéllyel. Az utóbbi jelentését nemsokára tisztázzuk, előbb azonban lássuk - a teljesség igénye nélkül -, hogy milyen alkotmányos kérdések merülhetnek fel a kérdés szabályozása kapcsán a helyi jogalkotó, azaz a képviselő-testület előtt. Kortörténet, de a hat évvel ezelőtt boncolgatott kérdések során még fel sem merült az a zajforrás, amely az elmúlt évek legnagyobb, de mindenképpen leginkább felkapott problémáját jelentette a kerületben: a hostelkérdés. Erre is kitérek a későbbiekben.
A kerületben a zajterhelést okozó szórakozó- és szálláshelyek jelenléte és különösen nagy száma, valamint a fentiekben már részletezett egyes értékek - amelyek a lakosság szempontjából valójában néha inkább terhelések - elkerülhetetlen konfliktusokhoz vezetnek. Nemcsak a mindennapi életben használt fogalom szerint, hanem jogi értelemben is, hiszen alapjogok, jogok ütköznek. Pontosabban szólva nem közvetlenül a jogok, hanem az azok gyakorlásához kapcsolódó következmények (zaj) és a jog találkozásáról beszélhetünk. De még egy kicsit talán ennél is bonyolultabb a helyzet a jogi környezet részbeni szabályozatlansága miatt. A klasszikus alkotmányjogi értelemben vizsgál-
- 10/11 -
va a területet, találkozhatunk itt a vállalkozáshoz, a pihenéshez, a szabadidőhöz (szórakozáshoz) való jog egymáshoz való viszonyrendszerével. Anélkül, hogy kitérnénk a jelenlegi alapjogi szabályozás rendszerére, azt azért meg kell említenünk, hogy az Alaptörvényben külön nevesítve a vállalkozáshoz való jogon kívül a fent említett jogok nem szerepelnek. De az is igaz, hogy az Alaptörvény Záró- és vegyes rendelkezéseinek 5. pontja szerint az Alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik azzal, hogy a rendelkezés nem érinti az ezen határozatok által kifejtett joghatásokat. Kitérek arra is, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépését követően maga is értelmezte a korábbi határozatokkal kapcsolatos viszonyát, eszerint: az újabb ügyekben felhasználhatja azokat az érveket, amelyeket az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott korábbi határozata az akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve hogy az Alaptörvény konkrét - az előző Alkotmányban foglaltakkal azonos vagy hasonló tartalmú - rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges [22/2012. (V. 11.) AB határozat]. "Az egyes intézményekről, alapelvekről és rendelkezésekről kialakított értelmezése a határozataiban található meg. Az Alkotmánybíróságnak azokra az alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek az Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak." Ezek alapján egyértelműen helye van a vizsgálatnak. Az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy "Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz". A pihenéshez való alapjog konkrét tartalma felleltározhatatlan maradt a mai napig. Az Alkotmánybíróság maga is kimondta az 1030/B/2004. AB határozatában, hogy [...] az Alkotmány a pihenéshez való jog konkrét tartalmát, feltételeit közelebbről nem határozza meg (ABH 2005, 1307, 1311). [...] Az Alaptörvény XVII. cikk (4) bekezdése - az Alkotmány 70/B. § (4) bekezdéséhez hasonlóan - a munkavállaló alapjogaként rögzíti mind a munkavégzéshez közvetlenül kapcsolódó napi pihenőidőhöz, mind a munkavállaló tartós pihenését szolgáló heti pihenőidőhöz, továbbá a munkavállaló éves fizetett szabadsághoz való jogát. "Az Alaptörvény az Alkotmánynál részletesebben határozza meg a pihenéshez való jog tartalmát, mert a munkavállaló tartós pihenésének biztosítására szolgáló éves fizetett szabadság mellett a munkavégzéshez közvetlenül kapcsolódó napi és heti pihenőidőt is külön említi." {3341/2017. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [39]-[40]}. Az Alaptörvény tehát nem általában határozza meg a pihenéshez való jogot, hanem összekapcsolja azt a munkavállalói szempontokkal. Általános értelemben tehát nem konkrét alapjoggal állunk szemben, ha a pihenéshez való jogról beszélünk, hanem egy olyan joggal, amely már egyébként is alkotmánybírósági értelmezésre szorult és tartalmát valójában - jelenleg - szabadon állapítják meg. Ez a jog éppen úgy magában foglalja az éjszakai nyugalomhoz való jogot, mint az aktív pihenés megnyilvánulásaként a kikapcsolódáshoz, a szórakozáshoz, de - ellentmondásos jelleget keltve - konkrét esetben a zenés szórakozóhelyen történő időtöltéshez való jogot is. Továbblépve ki kell térni arra is, hogy nagyon fontos alapjog az Alaptörvényben nevesítetten a vállalkozáshoz való jog. A fentiekkel ellentétben a vállalkozáshoz való jogot az Alkotmánybíróság a konkrét alkotmányi nevesítésből fakadóan mindig is alkotmányos alapjognak ismerte el. Az alkotmányvédelem rendszerében ennek azért van dogmatikai jelentősége, mert az alapjogi jellegből következően a vállalkozáshoz való jog tekintetében, korlátozhatóságának megítélése során a szükségesség/arányosság tesztjét kell alkalmazni, illetve lényeges tartalmát illetően - alkotmányosan - még törvény sem korlátozhatja. A vállalkozáshoz való jog alapjogi elismerése tehát egy erős védelmet jelent, amely védelem nem jelenti ugyan a korlátozhatatlanságot, de megköveteli a korlátozás szigorúbb alkotmányossági kritériumainak vizsgálatát és érvényesítését. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alaptörvény biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése. A vállalkozás joga a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott jogi formában való gyakorlásához. A cikk jellege miatt a vállalkozás jogának alanyi jogi, szubjektív oldalának és objektív, intézményi oldalának elemzését mellőzöm, inkább az tűnik most hangsúlyosnak, hogy a vállalkozáshoz való jog, alapjogi jellegéből következően a gazdasági alkotmányosság egyik alapvető biztosítéka. Ezek alapján a fő kérdés tehát, hogy miképpen biztosítható az összhang a jogok között és egy önkormányzat beavatkozhat-e a vállalkozás szabadságába.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
