A joggyakorlatban több mint hetven évvel ezelőtt, először az Amerikai Egyesült Államokban merült fel a fenti kérdés egy kártérítési perben.2 Európában a nem kívánt gyermek születése kapcsán kibontakozott jogi vita negyven évvel ezelőtt kezdődött. 3 Magyarországon a nem kívánt egészséges, illetve fogyatékos gyermek születése kapcsán indult egészségügyi kártérítési eljárások4 a rendszerváltást követően jelentek meg az ítélkezési gyakorlatban.5 A magyar szakirodalom6 - az angol-amerikai szakirodalomból átvett, Európában is meghonosodott módon és kifejezéssel - három esetkörre bontotta a nem kívánt gyermek születésével kapcsolatos kártérítési igényeket7: 1. az egészséges, de nem kívánt gyermek világrajövetele esetén a szülők kártérítési igénye (wrongful conception vagy wrongful pregnancy) 2. a fogyatékossággal született gyermek utáni szülői kártérítési igény (wrongful birth) 3. magának a fogyatékos gyermeknek a kárigénye (wrongful life). A magyar bírósági gyakorlat az első esetkörbe tartozó kevés esetet8, valamint a második esetkörbe tartozó számos esetet9 egységesen ítélte meg. A fogyatékossággal született gyermek kártérítési igénye tekintetében azonban a bírói gyakorlat ellentétes volt10, így a jogegységi kezdeményezés a harmadik esetkört érintette.
A Legfelsőbb Bíróság 1/2008. PJE sz. jogegységi határozatának rendelkező részében kimondta: "A genetikai, teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek a saját jogán nem igényelhet kártérítést a polgári jog szabályai szerint az egészségügyi szolgáltatótól amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében anyja nem élhetett a terhesség-megszakítás jogszabály által biztosított jogával."
A jogegységi határozat a jövőre nézve kötelező módon határozta meg a "wrongful life" keresetek esetében a követendő joggyakorlatot: a fogyatékossággal született gyermek saját jogán kártérítést nem igényelhet.
A jogegységi határozat a "wrongful birth" és a "wrongful life" keresetek megkülönböztetéséből kiindulva, megállapítja a bírói gyakorlat egységességét a szülők kártérítési igényének elismerésében, és az időrendbe állított ítéletekből kiragadott jogi álláspontok alapján ismerteti a Legfelsőbb Bíróságnak és az alsóbb fokú bíróságoknak a fogyatékossággal született gyermek saját jogú kártérítési igényének elbírálására vonatkozó eltérő gyakorlatát.
A Legfelsőbb Bíróság korábban eljárt tanácsának kiinduló tétele az, hogy a kártérítési felelősség alapját azonosnak tekinti (Ekvivalencia-elmélet): a szülők és a gyermek kárát egyazon magatartás okozta. A Legfelsőbb Bíróság pusztán ezen az elvi alapon - az okozati összefüggés konkretizálása nélkül - mondta ki határozatában: "A fogyatékossággal született gyermek saját jogon igényelhet kártérítést, ha a kórház alkalmazottainak hibás, vagy elmaradt tájékoztatása miatt a szülő nem élhetett a terhesség-megszakítással kapcsolatban a jogszabály által biztosított jogával, és a gyermeknek ennek következményeként sérülnek az élethez, emberi méltósághoz, a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogai."12 Az elvi határozat indokolása megnevezi a gyermek kárát: a születésétől kezdve nem élhet teljes életet (az életét károsodottan kell leélnie), de nem tud közvetlen okozati kapcsolatot teremteni a jogellenes magatartás és a gyermek kára között. A szülőknek a törvény által biztosított joggal való élés lehetőségének elmaradásában megjelölt kára közvetíti az okozatosságot. A szülők és a gyermek kára tehát különböző.
Az alsóbb fokú bíróságok a polgári jogi felelősség két szükségszerű elemének hiánya miatt utasították el a fogyatékos gyermek kártérítési igényét. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság álláspontja szerint13a fogyatékossággal született gyermeknek nincs jogilag értékelhető kára, mert az élet annak nem tekinthető. Az ítélet indokolásában megjelenik az a német szakirodalomból "früh Euthanasie"14 vagy "Art pränataler Euthanasie"15 fogalom alatt ismert probléma, miszerint a gyermek azért részesülne kártérítésben, mert megszületett és él, azaz elmaradt haláláért kapnak kártérítést. A Fővárosi Bíróság16 a gyermek fejlődési rendellenességre visszavezethető egészségkárosodása és az egészségügyi intézmény jogellenes magatartása között nem látott oksági kapcsolatot. Megállapította azonban az okozati összefüggést a mulasztás és a szülőknél, a gyermek egészségi állapotával összefüggésben felmerült kár, az egészséges gyermekhez képest felmerülő többletkiadások között. A károsodás közvetlen kiváltó okának a terhesség megszakításának elmaradását, közvetett okának a fejlődési rendellenesség fel nem ismerését tekintette. A Pécsi Ítélőtábla17 szerint az egészségügyi intézmény cselekménye jogellenességének hiánya zárja ki a kártérítési felelősség megállapítását. A magyar jog nem ismeri el a magzat alanyi jogát sem a megszületésre, sem arra, hogy művi beavatkozással elvegyék az életét. A Szegedi Ítélőtábla18 a jogellenes magatartás, a kár és az okozati összefüggés hiányára való hivatkozással utasította el a fogyatékos gyermek kártérítési igényét. A gyermeknek praenatális korban sem családtervezési, sem a saját élete elvételére való joga nincs, így alanyi jog hiányában, hiányzik a cselekmény jogellenessége. A gyermeknek kára sincs, mert az élet kárként nem értelmezhető. A gyermek fogyatékosságából eredő hátrányai és az egészségügyi intézmény cselekménye között pedig okozati összefüggés nem állapítható meg. A Pécsi Ítélőtábla Kollégiumi véleményében19 a szülők vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényének elismerése mellett, elvi éllel mondta ki, hogy "a természeténél fogva fogyatékossággal született gyermek saját jogon nem igényelhet kártérítést, ha a terhességgondozás során elmaradt vagy hibás orvosi tájékoztatás miatt anyja nem élhetett a terhesség-megszakítással kapcsolatban a jogszabály által biztosított jogával".
A legfőbb ügyész álláspontjának kiinduló megállapítása az alapjogok magánjogi viszonyokban való érvényesülésének a tagadása. A Legfelsőbb Bíróság korábban eljárt tanácsa a gyermeket saját jogán megillető kártérítést alapvetően az Alkotmány 54. § (1) bekezdése és a 70/D. § (1) bekezdése megsértésére alapította. A kárigény azonban az ügyészi álláspont szerint kizárólag a Ptk.-n alapulhat. A kártérítésnek a Ptk. 339. § (1) bekezdésében rögzített feltételei közül egyedül a jogellenes magatartás fennállását tartotta megállapíthatónak. A felelősség alapjául szolgáló magatartás a kórház alkalmazottjának a magzat vizsgálata során elkövetett mulasztása. A magatartás azonban tekintettel arra, hogy nem nyilvánul meg jogilag értékelhető károsodásban, pusztán a polgári jogi felelősség preventív funkciója alapján, egy konkrét jogparancs nemtevésben megnyilvánuló megszegése miatt minősül jogellenesnek. Az okozatosság vizsgálatánál is a megelőzés szempontja tűnik lényegesnek, az, hogy a jogsértő magatartást a kártérítés szankciójával "büntetni" lehessen. A természeténél fogva fogyatékossággal született gyermeknél azonban az egészségkárosodás a magzati fejlődés rendellenessége miatt következett be. Az ügyészi vélemény értelmében, még abban az esetben, ha elfogadná a Legfelsőbb Bíróság kárfogalmát, miszerint a gyermek egészségkárosodottan, hátrányos helyzetben kényszerül élni, sem állapítható meg, hogy a kár az orvos jogszabályellenes magatartása folytán következett be, így a jogellenes magatartást a mulasztónak a terhére nem lehet beszámítani. Nem fogadja el a kár fogalmát sem. Kézenfekvő lenne a gyermek fogyatékosságának hátrányként való felfogása. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a kár megállapítása egy értékelés eredménye, amely viszonyításon alapul. A természetnél fogva egészségkárosodással született gyermeknél azonban károsodás előtti állapot nem volt, így nincs viszonyítási alap, ami miatt a hátrányos állapotváltozásban megnyilvánuló kár nem értelmezhető.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
