2016-ban a kölni Bundesanzeiger Verlag gondozásában jelent meg Ludwig Salgo családjogász professzor[1] 70. születésnapját ünneplő kötet Die Rechte des Kindes (Gyermeki jogok) címmel.[2] Ludwig Salgo életpályája során elsősorban gyermeki jogokkal foglalkozott, ebből a témából írta disszertációját, s ezt területet oktatta mindvégig. 1996-ban jelent meg Der Anwalt des Kindes. Die Vertretung von Kindern in zivilrechtlichen Kinderschutzverfahren. Eine vergleichende Studie (A gyermek ügyvédje. A gyermek képviselete a polgári jogi gyermekvédelmi eljárás során. Összehasonlító tanulmány) című, máig meghatározó jelentőségű kötete. Erre a könyvre utalnak vissza az ünnepi kötet szerkesztői: "a gyermek legjobb ügyvédje a gyermeki jogok és gyermekvédelem területén Németországban minden bizonnyal ő maga, Ludwig Salgo".[3]
A kötet a köszöntő szavakat követően öt nagy fejezetre oszlik, melyek tartalmilag tagolják a tanulmányokat. Az írások szerzői családjoggal, gyermeki jogokkal, gyermekvédelemmel foglalkozó jogászok, többségükben bírák, ügyvédek, egyetemi oktatók, továbbá a gyermekvédelem területén jártas más szakemberek.
Az első nagy egység a gyermek jogi pozíciójának témáját járja körül, foglalkozva többek között az Alaptörvényben, a szövetségi gyermekvédelmi törvényben, illetve a New York-i Gyermekjogi egyezményben megjelenő gyermekvédelemmel, valamint azzal, hogy a Szövetségi Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata miként védi a gyermekeket. A Polgári törvénykönyv (BGB) gyermeket érintő egyes intézményeivel, szabályaival foglalkozik a második fejezet, kitérve a származás és a gyermeki jogok összefüggéseire, a gyámságra, a gyermek gondozásában-nevelésében megkívánt folyamatosság érvényesülésére, s annak a helyzetnek több aspektusára, amely a szülők válását követően áll elő a gyermek számára. Önálló fejezet érinti a gyermek családjogi bíróságok előtti helyzetét, védelmét, meghallgatásának kérdéseit. A negyedik és az ötödik fejezet tanulmányai a szűkebb értelemben vett gyermekvédelemre fókuszálnak. Az alábbiakban három olyan tanulmány áttekintésére kerül sor, amelyek nemcsak családjogi és gyermekjogi szempontból igen jelentősek, hanem a mindennapi hazai gyakorlatot ismerve igen aktuálisak is.
Michael Coester tanulmánya[4] rámutat arra, hogy a német Alaptörvénynek csupán 6. cikke és az oktatási rendszerről (iskoláztatásról) szóló 7. cikke tartalmaz gyermekjogi vonatkozású rendelkezéseket, ugyanakkor az ember számára biztosított védelem értelemszerűen a gyermekeket is megilleti, különösen az Alaptörvény 1-3. cikkei alapján. Az 1-3. cikkek többek között az emberi méltóság sérthetetlenségéről, a törvény előtti egyenlőségről szólnak. A 6. cikk rögzíti, hogy a házasság és a család az állam különös védelmét élvezi; s kimondja, hogy a gyermekek gondozása és felnevelése a szülők természetes kötelezettsége, s egyúttal olyan kötelezettség, amely elsősorban őket terheli, az állam pedig felügyeli ennek a kötelezettségnek a teljesítését. Szintén a 6. cikk rögzíti, hogy a gyermekeket szüleik vagy gyámjaik akarata ellenére
- 54/55 -
csak törvényben meghatározott esetekben lehet a családjukból kiemelni és csak akkor, ha a szülők vagy gyámok kötelezettségeiket megszegik, illetve a gyermek súlyos elhanyagolásának veszélye áll fenn. Az anyák számára védelmet és biztonságot garantál a 6. cikk, s deklarálja a házasságon kívül született és a házasságból származó gyermekek helyzetét egyenlőségét.
Noha a fenti cikkekben biztosított védelemből az következik, hogy a gyermek alkotmányjogi alapon követelheti abban foglalt jogainak figyelembevételét és biztosítását, egyáltalán nem egyértelmű, s ennek megfelelően vitatott kérdés az is, hogy valóban van a gyermeknek ilyen érvényesíthető igénye vagy ez csupán a szülők alkotmányjogi kötelezettségét rögzíti, amelynek megfelelően a gyermek számára biztosítaniuk kell a megfelelő gondoskodást és nevelést. Ami az alkotmánybírósági gyakorlatot illeti, annak alapján az a következtetés is levonható, hogy a gyermek alapjogok hordozója, ugyanakkor az is, hogy a gyermek jólléte egyfajta iránytűként szolgál mind a szülői jogok gyakorlását, mind pedig az állam gyermekvédelmi feladatának ellátását tekintve. Az Alaptörvény 6. cikkének gyermekjogi vonatkozású rendelkezéseivel mind az a felfogás összhangban áll, amely a gyermeket alapjogok közvetlen birtokosainak tekinti, mind pedig az, amely az állam patriarchális gyermekvédelmi feladatát hangsúlyozza.
Alapjogi tekintetben így kérdés, hogy lehet-e beszélni speciális, alkotmányjogi alapon álló gyermeki érdekről, s ha igen, akkor ez olyan jogként azonosítható-e, amelyre akár a gyermekek szüleikkel szemben is hivatkozhatnak. Ezt a kérdést az Alkotmánybíróság egy 2008-ban hozott ítélete (amely a gyermek szülővel szemben érvényesíthető kapcsolattartási igényét bírálta el) igenlően válaszolta meg, ezt követően azonban nem tűnt úgy, hogy az Alkotmánybíróság e megközelítését fenntartaná. Nem arról van szó, ahogyan Coester hangsúlyozza, hogy az Alkotmánybíróság a gyermek alapjogi jogérvényesítését tagadná, hanem arról, hogy az Alkotmánybíróság újabb gyakorlata eltérően ítéli meg azt, hogy kivel szemben lehet fellépni: nem a szülővel szemben, mert az Alaptörvény nem magánszemélyek egymás közötti viszonyát szabályozza, hanem az állammal szemben, arra hivatkozva, hogy védelmi/felügyeleti kötelezettségét nem teljesítette.
A fentiek alapján a gyermek - az Alkotmánybíróság által elismerten és támogatottan - az állammal szemben léphet fel arra hivatkozva, hogy nem érvényesült a gyermeknek ahhoz fűződő joga, hogy az állam őrködjön gondozása és nevelése felett. Ezzel összhangban azon gyermekvédelmi ügyek tekintetében, amelyekben a szülőt megfosztották attól, hogy szülői felügyeleti jogát gyakorolja, alkotmányjogi szempontból - amennyiben vitatott, hogy jogszerű volt-e a szülői felügyeleti jogok megvonása -, nem arról van szó, hogy a szülői jogok és a gyermeki jogok ütköznek, hanem arról, hogy az állam, amely beavatkozott a család életébe, mind a gyermeki, mind a szülői jogokat megsértette. Azon ügyekben azonban, amelyekben a szülők veszélyeztették a gyermek jóllétét, a gyermeki jogok és az állam gyermekvédelmi kötelezettsége állnak szemben a szülői jogok diszfunkcionális gyakorlásával: amennyiben a szülői felügyeleti kötelezettségeket nem a gyermeki jogok tiszteletben tartása mellett gyakorolták, a szülői jogok nem élveznek védelmet.
Coester beszámol arról a vitáról, amely azon kérdés körül folyik, hogy a gyermek számára külön, annak ellenére is szükséges-e a gyermeki érdek érvényesítésének általános biztosítása, hogy mint valamennyi ember élvezi az Alaptörvényben minden embert megillető alapjogokat. Ez különösen akkor vetődik fel, ha minden egyes gyermek tekintetében külön tekintetbe kell(ene) venni azt, mi szolgálja az érdekét; Coester szerint ugyanakkor ez könnyen vezethet a gyermekjóllét szempontjának túlhangsúlyozásához. (A vér szerinti származás megismeréséhez fűződő abszolút gyermeki jog a biológiai családnak a nem vér szerinti származáson alapul családdal szembeni túlzott elsőbbségben részesítéséhez vezethet, míg a gyermeknek a szülővel való kapcsolattartása csak akkor lehetne így garantálható, ha az a gyermek jóllétét szolgálja.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
