2011. november 17-én került sor az Európai Jogi Intézet (EJI) ünnepélyes megnyitójára, a szervezet újonnan felavatott titkárságának székhelyén, a Bécsi Egyetemenab. Nem ez volt az első alkalom, hogy az intézet létrejöttét ünnepelhették a részt vevő jogászok. Az Európai Jogi Intézetet Ünnepi Alapító Kongresszusát 2011. június 1-jén tartották Párizsban. Ezen Reinhard Zimmermann, az intézet Alapító Bizottságának egyik társelnöke tartott nagyhatású és mondanivalójában a bécsi rendezvényen is többször visszaköszönő beszédet a szervezet előtt álló kihívásokról[1].
Az intézet létrehozásának ötlete már több mint egy évtizede felmerült: alapvetően két, egymással részben konkuráló kezdeményezésről érdemes beszámolni. 2008. év októberében a vezető európai jogi képzőhelyek és kutatóintézetek jogtudósait hívták össze Brüsszelben, akik a későbbi prágai, amsterdami, stockholmi és frankfurti találkozóik után 2010 márciusában alakították meg a Szövetség az Európai Jogi Intézetért nevű szervezetet (Association for a European Law Institute, ELIA) azzal a céllal, hogy az intézet körüli európai szintű vitákat elindítsa és koordinálja. 2011-re az ELIA-nak már mintegy 250 tagja volt, köztük oktatók több mint 100 európai jog karról, számos legfelsőbb bírósági és egyéb bíró valamint egyéb jogi szakemberek. Ettől független kezdeményezésként fogalmazta meg az intézet létrehozásának szükségességét a firenzei European University Institute (EUI) továbbképzésért felelős Robert Schuman Központja, amelynek négy munkatársa 2010. áprilisi konferencián vitatta meg az intézet megalapításának ötletét az európai intézmények és hálózatok számos vezető személyiségével. Az itt elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazó kötet[2]fontos beszámítási pont volt és maradt az intézet további sorsát illetően. Miután az ELIA és az EUI kezdeményezések között sok átfedés volt, azok szinte szükségszerűen - a tudományos közösség tagjainak aggodalma ellenére - az elsőségért versengő ötletekként jelentek meg. Ezért a Max Planck Intézet elnöke Reinhard Zimmermann meghívására 2010. június 22-én és 23-án a hamburgi Max Planck Intézetben azt vitatták meg a résztvevők, hogy összefésülhető-e a két kezdeményezés. Így került sor az ún. Hamburgi Memorandum[3] elfogadására, amelyben rögzítették az elért kompromisszumot, és lefektették az Európai jogi Intézet létrehozásának közös ütemtervét, amelyben szerepet kapott a Trans Europe Experts (TEE) hálózat is. Itt rögzítették a leendő intézet egyes alapvető sarokköveit, így például a működtetéséhez szükséges pénzösszeget (évi 250 000 euró).
A Hamburgi Memorandum értelmében létrehozott közös projekt csoportban részt vettek tehát az ELIA és az EUI kezdeményezések ötletgazdái valamint további hálózatok és érdekelt szervezetek. A közös projekt csoport és az Európai Bizottság megfigyelőinek első találkozóját 2010. november 23-24-én tartották Bécsben. Az ülésen közösen elnökölt az EU legfelsőbb bíróságai hálózatának akkori elnöke, Irmgard Griss, és Reinhard Zimmermann. Az eredményeket a Bécsi Memorandum[4] foglalta össze. Ebben kaptak helyet az intézet később elfogadott statútumában is fontos szerepet játszó alapelvek. Ezek közé tartozik, hogy az EJI nem kívánja helyettesíteni illetve magába olvasztani a jelenleg fennálló hálózatokat illetve szervezeteket. Az alapítás folyamatában nyilvánvaló magánjogászi túlsúlyt ellensúlyozni kívánva rögzítésre került, hogy az EJI a jog valamennyi területére és valamennyi jogászi hivatásrendre ki akarja terjeszteni tevékenységét, hogy figyelembe veszi az Európai Unió egyes régióinak sokféleségét és jogi hagyományait, és hogy független[5].
Ezen kívül három munkacsoportot hoztak létre. Az elsőnek (Fabrizio Cafaggi, Christiane Wendehorst és Sabino Cassese vezetésével) az volt a feladata, hogy elkészítse a szervezet manifestumának és statútumának tervezetét illetve megvizsgálja, és javaslatot tegyen az EJI bejegyzési helyére vonatkozóan. A második munkacsoport (Sjef van Erp, Hans Micklitz és Sir Francis Jacobs irányítása alatt) javaslatot tett az Alapító Bizottság további tagjaira vonatkozóan, és kidolgozta, hogy milyen kritériumok alapján születhet döntés az intézet titkárságának székhelyéről. A harmadik munkacsoport (Miguel Poiares Maduro, Hans Schulte-Nölke és Bénédicte Fauvarque-Cosson koordinálásával) azt a kérdést vizsgálta, hogy mely tudományos projekteket folytasson az intézen, és ez előkészítette az alapító kongresszust.
Ezt követően 2011. április 15-16-án összehívásra került az EJI alapító bizottsága Athénban, annak érdekében, hogy megvitassák a Bécsi Memorandum által létrehozott három munkacsoport eredményeit. A megbeszélést Athénban ismét Zimmermann és Griss vezették. Az első munkacsoport javaslatát elfogadva az Alapító Bizottság úgy döntött, hogy az EJI-t a belga jog szerinti társulásként, [Association Internationale Sans De Lucratif (aisbl)] kell bejegyeztetni. Itt hagyták jóvá az EJI statútumát és manifestumát, és kinevezték az EJI első tanácsát. Egyben megállapodtak az EJI titkárságának kiválasztásához vezető eljárásban is.
Mindezen előzményeket követően az EJI-t 2011 júniusában független, non-profit szervezetként hozták létre, amelynek célja, hogy tudományos kutatásokat kezdeményezzen, folytasson és támogasson, ajánlásokat és gyakorlati útmutatásokat alakítson ki az európai jog fejlesztése érdekében. Az intézet különösen a különböző európai jogrendszerekben közös szabályokat és elveket (rules and principles) tartalmazó tervezetek kialakításához, értékeléséhez vagy javításához kíván hozzájárulni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy tevékenysége nem csak a szűkebb értelemben vett uniós jogra szorítkozik majd: az EJI kifejezetten arra törekszik, hogy feltárja és elemezze azon tagállami jogalkotási hatáskörbe tartozó területeket is, amelyek ugyanakkor uniós szinten is relevanciával rendelkezhetnek. A különböző jogi hagyományokra építve, küldetése a jobb jogalkotás megvalósítása Európában és az európai jogi integráció fokozása. Értékelni és ösztönözni szándékozik az EU-jog fejlesztését és gyakorlatát, illetve javaslatot tesz az uniós vívmányok további fejlesztésére, elősegíti azok tagállamok általi végrehajtását. Erőfeszítéseivel az ELI arra törekszik, hogy hozzájáruljon a koherensebb európai jogi közösség kialakításához, integrálja a különböző jogi kultúrákat, támogassa az összehasonlító tudás értékét, és valódi pán-európai perspektívát kínáljon. Mint ilyen, munkája kiterjed a jog minden területére: az anyagi és eljárásjogra, magán- és közjogra. Felismerve, hogy a törvényhozási integráció és harmonizácó rendkívül fontos, de nem kizárólagos előmozdítója az európai egység-gondolatnak[6], fórumot kíván biztosítani a különböző hivatásrendekhez tartozó jogászok közötti párbeszéd és együttműködés kialakítására, így többek között az európai jogi fejlődés iránt aktív érdeklődést tanúsító és együttesen a különböző jogi tradíciók széles körét képviselő jogtudósok, bírák, ügyvédek és más jogi szakemberek között.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
