"A választottbíráskodás 30 éve Magyarországon" címmel rendezett 2024. november 12-én közös, egész napos konferenciát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara és a Magyar Választottbírósági Egyesület. Az esemény apropóját az UNCITRAL Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíráskodásról szóló Modelltörvényen alapuló első önálló hazai választottbírósági törvény 30. évfordulója adta, mivel 1994-ben lépett hatályba a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (rVbt.). A konferencia előadásai átfogó képet nyújtottak a magyar választottbíráskodás elmúlt három évtizedének fejlődéséről, a jogintézmény elméleti és gyakorlati kérdéseiről, valamint a nemzetközi trendekhez való kapcsolódásáról és aktuális problémáiról, illetve kihívásairól. A konferencia megrendezésére a PPKE-JÁK Szent II. János Pál pápa nevét viselő dísztermében került sor és azt a jogi kar dékánja, Komáromi László nyitotta meg köszöntőjével. Ezt követően a konferencián négy panel keretében hangzottak el előadások a választottbíráskodás történeti, dogmatikai, filozófiai és gyakorlati aspektusaira is kiterjedően. A jelen írás célja a konferencián elhangzott előadások összefoglalása.
Az első panelt Berzeviczi Attila[1] nyitotta meg "Az MKIK választottbírósága ügyei az elmúlt 30 év tükrében" című előadásával. Az előadás röviden ismertette, hogy milyen jogszabályi környezetben működött és működik a kereskedelmi választottbíróság, valamint, hogyan alakultak a választottbírósági ügyszámok az elmúlt 30 évben. Az előadás kitért arra, hogyan emelkedett meg a fogyasztói jogvitákból eredő választottbírósági ügyek száma a kétezres évek első felében, kiemelve, hogy volt olyan év (2005), amikor az ügyek több mint 80%-át a fogyasztó és vállalkozások közötti jogviták képezték. Ezt követően a 2009-ben bevezetett gyorsított eljárás sikerét mutatta be, megemlítve, hogy volt olyan év, amikor több mint 15 ilyen eljárás indult. A legjelentősebb ügycsoportok, pl.: a metróperek, erőművek, nagyberuházások ismertetése mellett a résztvevők képet kaphattak arról is, hogy az új Vbt. hatálybalépése óta hogyan alakultak az ügyszámok és milyen típusú szerződések képezték a választottbírósági ügyek alapját. Az előadás kitért arra is, hogy az elmúlt harminc évben a Választottbíróságon majdnem kétszáz idegen nyelven lefolytatott eljárást volt, több, mint 150 ügy angolul, 34 ügy németül, és egy ügy olasz nyelven zajlott le.
A panel második előadását Erdődy János[2] tartotta és egészen a választottbíráskodás római jogi gyökereihez vezette vissza a konferencia hallgatóságát. Az előadás "Az igényérvényesítés sémái a préklasszikus római jogban" címet viselte és az polgári jogi igények érvényesítésének jogi kereteivel foglalkozott. Az előadás bemutatta a római jogi igényérvényesítés alapvető jellemzőit az archaikus és préklasszikus korban. Ezt követően az előadás részletesen ismertette a préklasszikus kori legis actiones és agere per formulas igényérvényesítési módokat. Az előadás a záró részben az a) in iure és b) apud iudicem részekre tagolódó osztott eljárást mutatta be.
A fentieket követően Burai-Kovács János[3] "A magánautonómia érvényesülése a választottbírósági eljárás szabályainak alakításában" című előadását adta elő. Az előadás elsőként a választottbíráskodásnak az igazságszolgáltatáson belüli helyét határozta meg, és bemutatta a választottbíráskodásnak az állami bírósági rendszerrel való kapcsolatát is. A fentieket követően az előadás ismertette a privát autonómia elvének jelentő-
- 46/47 -
ségét a választottbírósági eljárás során, kiemelve, hogy egy választottbírósági eljárás során a felek az eljárás szabályait is alakíthatják az eljáró tanáccsal közösen, szemben az állami bírósági eljárással. Az előadás hangsúlyozta a kereskedelmi szokások jelentőségét, valamint a választottbíráskodás bizalmasságára és transzparenciájára vonatkozó szabályokat. Végül az előadás kitért a Választottbíróság Eljárási Szabályzatában meghatározott előkészítő egyeztetésre,[4] amelynek során a felek és a tanács az ügy sajátosságainak megfelelően határozhatják meg az eljárás konkrét szabályait és időrendjét. Ez a jogintézmény biztosítja a felek részére az eljárási transzparenciát.
A következő előadást Király Miklós[5] tartotta, "Nem állami normák alkalmazása választottbírósági eljárásban" címmel. Az előadás elsőként kifejtette, hogy érvelhető az, hogy a Róma I. rendelet 3. cikke, amelyek csak valamely állami jog választását teszik lehetővé, a választottbírósági eljárásban nem irányadóak, figyelemmel arra, hogy Brüsszel Ia. rendelet kizárja tárgyi hatálya alól a választottbírósági megállapodást, illetve - többségi értelmezés szerint - általában a választottbíráskodást. Az előadás bemutatta, hogy az UNCITRAL Modelltörvény, illetve az UNCITRAL Választottbírósági Szabályzata is utal arra, hogy a felek nem állami jogot is választhatnak a szerződésükre. A nem állami jogokra példaként említette az UNIDROIT Alapelveket. A fentieket követően felvázolta, hogy milyen előnyei lehetnek a nem állami jog alkalmazásának, ideértve a rugalmasságot, illetve a felek autonómiának támogatását is. A nem állami jog választása megoldást jelenthet olyan esetben is, amikor a felek kölcsönösen bizalmatlanok egymás jogrendszereivel szemben. Az előadás kitért arra, hogy míg számos meghatározó országban a jogszabályok kifejezetten lehetőséget biztosítanak nem állami jog alkalmazására a választottbírósági eljárásban, az új magyar választottbírósági törvény - a korábbi Vbt.-hez hasonlóan - csak "választott jogról" rendelkezik, amely továbbra sem teszi egyértelművé, hogy a felek kiköthetnek-e nem állami jogot a jogviszonyukra. Az előadás legvégén azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a 2015-ben elfogadott Hágai Alapelvek szerint lenne szükséges a nem állami jogok alkalmazását szabályozni, tehát csak nemzetközi, nemzetek feletti vagy regionális szinten elfogadott, semleges és kiegyensúlyozott jogi normarendek, szabályok választásáról lehetne szó.
Az első panelt Schmidt Richárd[6] zárta, "Lehet nem kizárólagos a választottbírósági megállapodás?" című előadásával. A választottbírósági megállapodás fogalmának, jellemzőinek rövid ismertetését követően az előadás bemutatta, hogy a hazai jogtudomány, illetve bírósági gyakorlat hogyan viszonyul a nem kizárólagos választottbírósági kikötésekhez. Mind a hazai jogtudomány képviselői, mind a bírósági gyakorlat egy évszázada megosztott ebben a kérdésben. Fabinyi Tihamér szerint a választottbírósági kikötésnek kizárólagosnak kell lennie, míg Kovács Marcell lehetségesnek tartotta a nem kizárólagos választottbírósági megállapodást. A kortárs bírósági gyakorlatban sincs egységes álláspont a nem kizárólagos választottbírósági kikötésekkel kapcsolatban. Egyes esetekben az eljáró bíróságok megtagadták az olyan választottbírósági kikötés kikényszerítését, amelyek lehetővé teszik a felek számára fizetési meghagyásos eljárás kezdeményezését vagy bizonyos összeghatár alatti jogvita esetén a rendes bírósághoz való fordulást. Azonban arra is akad példa, hogy a Kúria kikényszeríthetőnek tartotta azt a választottbírósági megállapodást, mellyel a felek a rendes bírósági út kizárása nélkül vetették alá magukat egy hazai állandó választottbíróság eljárásának. Az előadás az új Vbt. rendelkezéseinek többféle értelmezési módja (történeti, rendszertani, nyelvtani, logikai, teleologikus értelmezés) alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nem kizárólagos választottbírósági megállapodást el kell ismerni akkor is, ha a felek a választottbíráskodás és a rendes bírósági vitarendezés közötti választást mindkét, vagy akár csak az egyik fél részére biztosítják.
A második panelt Horváth E. Írisz[7] nyitotta, "Békés konfliktusrendezés - a katolikus egyház társadalmi tanítása szerinti elvárás" című előadásával. Az előadás kifejtette, hogy a Katolikus Egyház társadalmi tanítása szerint a konfliktusokat nem erőszakkal, hanem párbeszéddel, igazságossággal és szeretettel kell rendezni. Ismertette továbbá, hogy Szent II. János Pál pápa a Centesimus Annus (1991) enciklikája szerint a béke az igazság, a szeretet és a szolidaritás útján valósítható meg, továbbá kitért arra, hogy a Katolikus Egyháznak milyen szerepe van a párbeszédnek és kommunikációnak a konfliktusok elsimításában. A megbocsátás és az irgalmasság jelentőségét Ferenc pápa a Fratelli Tutti enciklikájában keresztül mutatta be. Az előadás második részében a békés konfliktusrendezés és a választottbíráskodás közötti kapcsolatot mutatta be, kiemelve, hogy a Katolikus Egyház támogatja a választottbírósági eljáráshoz hasonló, igazságosságra és kölcsönös megegyezésre építő eljárásokat.
Ezt követően Nemessányi Zoltán[8] adott elő "A választottbíráskodás filozófiája" címmel. Az előadás arra kereste a választ, hogy létezik-e a választottbíráskodásnak filozófiája? Az előadás kifejtette, hogy a választottbíráskodásnak elengedhetetlen a filozófiai megalapozása, mert a nemzetközi választottbíráskodás joga nem érthető meg filozófiai alapjai nélkül. A választott-
- 47/48 -
bíráskodás joga ugyanis alkalmas a filozófiai reflexióra, mert a szabad akarat és a szabadság filozófiai fogalmai a tudományág középpontjában állnak. A választottbíráskodás filozófiai és egyben legitimitási kérdéseket is felvet, ilyen például a Kompetenz-Kompetenz elve. Továbbá, filozófiai kérdésnek minősülnek a választottbírák hatáskörének forrásával, felelősségével kapcsolatos kérdések, illetve filozófiai kérdés a választottbírák immunitásának a problématikája is. A filozófiai elemzésre szorul a fentieken túl a szeparabilitás problémája is. Az előadás ezt követően ismertette Emanuelle Gaillard professzornak a választottbíráskodás felfogásával kapcsolatos három elméletét, nevezetesen: a) monolokális, b) multilokális és c) transznacionális elméleteket. A monolokális elmélet a választottbírókat egyszerűen az adott állami eljáró állami bíróval azonosítja, a választottbíróságot az állam által felállított bíróságok egy típusának tekinti. A multilokális (vesztfáliai) elmélet szerint a választottbírósági ítélet kötelező erejének a forrása mindazok a jogrendszerek, amelyek meghatározott feltételek mellett hajlandóak az ítéletet elismerni. A transznacionális elmélet szerint pedig a választottbírósági ítélet kötelező ereje nem valamely nemzeti jogrendszerben, hanem egy különálló transznacionális jogrendszerben gyökerezik, amit választottbírói jogrendnek nevezhetünk. Az előadás végül azt a kérdést feszegette, hogy mi az állam szerepe a választottbíráskodás területén.
A második panelt Boóc Ádám[9] folytatta "Áttekintés a választottbírói felelősségről" című előadásával. Az előadás a választottbíró jogállásának főbb elméleti modelljeit, a státuszelméletet, a kontraktuális elméletet, valamint a vegyes (hibrid) elméletet ismertette. A státuszelmélet alapján a választottbíró kvázi közhatalmi szervként jár el, a kontraktuális elmélet szerint a választottbíró a felekkel kötött szerződéses jogviszony alapján végzi tevékenységét, míg a vegyes (hibrid) elmélet vegyíti a bírói funkció és a szerződéses kötelezettségek jellemzőit. Az előadás ezt követően nemzetközi kitekintés körében mutatta be a kontinentális és egyes angolszász jogrendszerek (Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság) választottbírói felelősségére vonatkozó legfontosabb elméleteit. Az angolszász jogrendszerekre jellemző, hogy széles körű immunitást biztosítanak a választottbíró számára, míg a kontinentális országok differenciáltabb megközelítést alkalmaznak, e körben ismertette a francia, osztrák és spanyol szabályozást. Ezt követően bemutatta a választottbírók felelősségére vonatkozó hatályos magyar szabályokat és az ezzel kapcsolatos bírósági gyakorlatot. A magyar bírósági gyakorlat alapján, ha a választottbíróság ítéletével kárt okoz, arra a választottbíróság szabályzatának felelősségkizáró rendelkezése nem alkalmazható, egyfajta közhatalmi jelleget tulajdonít a választottbírósági ítéletnek. Az előadás végül konkrét szövegjavaslatot tett a választottbíró felelősségének önálló szabályozására.
A fentieket követően Raffai Katalin[10] "A választottbírósági érdemi döntés alapjául szolgáló jog meghatározása" címmel tartott előadást. Az előadás bemutatta, hogyan határozható meg az alkalmazandó jog a nemzetközi magánjogban és a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásban jogválasztás hiányában. A téma kapcsán elsőként kiemelte a New York-i Konvenció és az 1961. Genfi Választottbírósági Egyezmény jelentőségét, valamint a soft-law UNCITRAL Választottbírósági Mintatörvényt és Nemzetközi Kereskedelmi Kamara hatályos eljárási szabályzatát. Jogválasztás hiányában két lehetőség nyílik a választottbírósági tanács számára az alkalmazandó jog meghatározására. Az egyik, amikor a választottbíróság közvetlenül választja ki az alkalmazandó anyagi jogot (voie directe), az ügy meghatározott körülményei, pl.: a felek által megkötött szerződés, az egyes tényállási elemek, a felek beadványai alapján. A másik lehetőség, hogy azt közvetett módon, a nemzetközi magánjogi szabályok segítségével határozzák meg (voie indirecte). Ezen elv alkalmazása során az intézményi és a nemzeti szabályok kétféleképpen járnak el: vagy mérlegelési jogkört adnak a választottbíróságnak a kollíziós szabályok kiválasztására, vagy konkrétan előírják az irányadó kollíziós szabályokat. A fentieket követően a magyar Vbt. jogválasztással kapcsolatos rendelkezéseit elemezte, kifejtve, hogy az alkalmazandónak vagy megfelelőnek ítélt kollíziós szabályok kiválasztása pontos jogszabályi meghatározás hiányában a választottbírósági tanács megítélésén múlik.[11]
A következő előadást Szabó Sarolta Édua[12] tartotta, "Lyukak a szabályozás szövetén - a választottbírósági törvény területi hatálya által felvetett kérdések és a lehetséges válaszok" címmel. Az előadás bemutatta, hogy a választottbírósági törvény tárgyi hatálya kapcsán az elmúlt 30 évben három olyan időállapota is volt, amely kérdéseket vet fel. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI törvény (rVbt.) tárgyi hatályát kétféleképpen lehetett értelmezni, egyrészt úgy is lehetett értelmezni, hogy törvény akkor volt alkalmazható, ha a választottbíráskodás helye Magyarországon volt, illetve úgy is, hogy a törvény csak ad hoc választottbírósági eljárások esetében tekintette a választottbíráskodás helyét relevánsnak, intézményi választottbíráskodás esetében azonban az eljáró állandó választottbíróság székhelye alapján határozta meg az alkalmazhatóságát. A kiterjesztett tárgyi hatályra vonatkozó kivételszabályt az rVbt. a nemzetközi választottbíráskodás fogalmához kötötte. Az új Vbt. 2018. augusztus 8-a előtt hatályos időállapota szerint ad hoc választottbíráskodás esetén magyarországi választottbíráskodási hely, intézményi választottbíráskodás esetén pedig magyarországi állandó választottbíróság eljárása volt szükséges a Vbt. alkalmazhatóságához. A kivételsza-
- 48/49 -
bályt ez az időállapot is a nemzetközi választottbíráskodás fogalmához kötötte. Az új Vbt. jelenleg hatályos szövege megszüntette az ad hoc és az intézményi választottbíráskodás esetén alkalmazandó tesztek közötti különbséget. Azonban problémát jelent az, hogy a Vbt. kiterjesztett hatályára vonatkozó érintett rendelkezések abban az esetben alkalmazhatóak Magyarországon kívüli választottbíráskodási hely esetén, ha az eljáráshoz az intézményi hátteret a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság szolgáltatja. A fenti rendelkezés alapján ugyanis pl., ha egy tisztán belföldi jogvitában a felek egy külföldi választottbírósági intézmény szolgáltatásait veszik igénybe, akkor a magyar bíróságok a felek számára nem nyújthatnak jogsegélyt. A fentiek alapján az előadás leszögezte, hogy az új Vbt. 1. §-a további módosításra szorul.
A második panel utolsó előadását Bán Dániel[13] tartotta, "A választottbírósági szerződés relatív szerkezetének bomlása és ennek veszélyei" címmel. Az előadás bemutatta, hogy a választottbírósági szerződés relatív szerkezete bomlásának tendenciáit, amely jelenségre a common law jogrendszerekben "joining non-signatories", a kontinentális jogrendszerekben "extending the arbitration clause" kifejezésekkel hivatkoznak. A bírósági gyakorlat a választottbírósági szerződés relatív szerkezetének megbontására, azaz a szerződés harmadik személyekre történő kiterjesztésére 1. szerződési jogi (fiktív szerződési akarat) 2. társasági jogi (a szervezet önálló jogalanyiságának ignorálása) 3. eljárásjogi eszközöket (estoppel) is használ. Azonban a harmadik személyek bekapcsolásával megvalósuló hatáskör-kiterjesztés komoly veszélyeket rejthet, mert az lényegében a szerződések relatív szerkezete bomlásának eljárásjogi következményekkel járó sajátos tükröződése. Az eljáró választottbírósági tanácsnak ilyen helyzetben emiatt már a hatáskörének megállapítása kapcsán vizsgálnia kell, hogy a választottbírósági megállapodás létezik-e, érvényes-e. Az ezzel kapcsolatos téves döntés a választottbírósági ítélet végrehajtása során is problémát okozhat.
A harmadik panel Csonka Balázs[14] a "Választottbírósági ítéletek érvénytelenítése a magyar közrendbe ütközés okán" című előadásával kezdődött. A választottbírósági ítéletek érvénytelenítési okainak általános bemutatását követően az előadás ismertette a közrendbe ütközés mint érvénytelenítési okkal kapcsolatos jogtudományi, illetve bírósági gyakorlatot. Elsőként levezette, hogy vita merült fel annak kapcsán, hogy a bíróság hivatalból figyelembe veheti-e a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését. Érvként szolgál ehhez a Vbt. megfogalmazása ("a bíróság úgy ítéli meg"), illetve az Vbt. 54. §-a szerint a közrendbe ütközést hivatalból veszi figyelembe a végrehajtást elrendelő bíróság. Ellenérvként hozható fel a Pp. szerinti jogcímhez kötöttség. Az előadó álláspontja szerint nincs akadálya, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése ügyében eljáró bíróságok hivatalból figyelembe vegyék az ítélet közrendbe ütközését, az anyagi pervezetés megfelelő alkalmazása mellett. A fentieket követően kifejtette azt is, hogy a Kúria gyakorlata alapján - több szerző álláspontjával szemben - a közrendbe ütközést olyan ítélet kapcsán is lehet vizsgálni, amelyben nem külföldi, hanem magyar jogot alkalmaztak. Az előadás a közrendbe ütközéssel kapcsolatban témakörökre osztva mutatta be, hogy milyen okok vezetnek a választottbírósági ítélet érvénytelenítéséhez, és melyek nem alapozhatják meg az érvénytelenítést. Összefoglalóan meg lehet állapítani, hogy az eljáró bíróságok a közrendbe ütközést inkább a választottbírósági eljárás valamilyen hibája miatt állapítják meg.
A következő előadást Cseh Tamás Zoltán[15] tartotta, a "Választottbírák kijelölése, integritása, illetve kizárása" címmel. Az előadás elsőként bemutatta a témakörre vonatkozó jogforrásokat, a Vbt., illetve az MKIK mellett működő Választottbíróság Eljárási Szabályzatát, valamint a témakör kapcsán jelentős soft-law-nak minősülő IBA Guidelines alapelveit. A fentieket követően a választottbíró kijelölésére, a tisztség elfogadására vonatkozó rendelkezéseket ismertette a Vbt. és az Eljárási Szabályzat alapján. A fentieket követően az IBA Guidelinesnak a választottbírók függetlenségének és pártatlanságának megállapításához segítséget nyújtó, ún. vörös, narancs és zöld listáit mutatta be. A vörös listán belül a nem felmenthető vörös listás esetekben a választottbíró automatikusan kizárásra kerül, a felmenthető vörös listás esetekben a felek beleegyezhetnek a bíró eljárásába. A narancs listás esetek egyedi vizsgálatot igényelnek, a zöld listás esetek pedig nem vetnek fel összeférhetetlenséget. Az előadás végül a kizárási eljárást, valamint a választottbírói megbízás megszűnésével kapcsolatos rendelkezéseket ismertette.
A soron következő előadást "A választottbíró (változó) szerepe" címmel Grosu Manuela[16] tartotta. Az előadás bevezetésként bemutatta, hogyan változott meg a választottbíró szerepe napjainkra, hogyan lett kiemelt szempont a proaktivitás, illetve a hatékonyság növelése a választottbírósági eljárásokban. Az előadás kitért arra, hogy az eljáró választottbíró milyen módon működhet közre a békés vitarendezés érdekében. A választottbírósági szabályzatok leginkább az egyezség választottbírósági ítéletbe foglalását szabályozzák, illetve néhol szerepelnek a békés vitarendezést elősegítő, aktív közreműködést elősegítő rendelkezések. A proaktív választottbírói szerepvállalás felveti a füg-
- 49/50 -
getlenség és pártatlanság dilemmáját, egyrészt, mert a felek esetleg úgy érzékelhetik, hogy a választottbíró nem akar vagy nem képes döntést hozni. Másrészt a túlzottan aktív szerepvállalás a felek közti egyezség létrehozatalában prejudikációhoz vezethet. Az előadás ezt követően bemutatta, hogy a választottbíró hogyan valósíthatja meg a békéltető szerepét. Továbbá, az előadó ismertetett több szabályzatot is, amelyek "jó gyakorlatként" figyelembe vehetők a választottbíró békéltető eljárás során, pl.: a "EDR Rules for the Facilitation of Settlement in International Arbitration (2009)" vagy a "Rules on the Efficient Conduct of Proceedings in International Arbitration (Prague Rules, 2018)".
A III. panel zárásaként Novák Zoltán[17] tartotta meg, "A perjogi hagyományok hosszú árnya - lehetne-e még hatékonyabb a választottbírósági eljárás?" című előadását. Az előadás bemutatta, hogyan fejlődött a magyar választottbírósági eljárás, az miben tért el a perjogi hagyományoktól az elmúlt évtizedekben. Példaként említette, hogy a választottbírósági eljárásban lehetőség van a törvényes képviselő tanúként történő meghallgatására, valamint széles körben megengedettek az okiratátadási feltárási) indítványok. Azonban a magyar választottbírósági eljárás sok esetben még mindig követi a perjogi hagyományokat. Az eljárás például keresetlevéllel indul, nem választottbíráskodás iránti kérelemmel, továbbá az okiratátadási kötelezettség, valamint a különvélemény intézményét sem megfelelően alkalmazzák a magyar választottbírósági eljárásban. Végül az előadás nemzetközi példák alapján, javaslatot fogalmazott meg rugalmasabb szabályok alkalmazására az alperesek egymással szembeni igényeinek vagy a beavatkozó és a felek egymással szembeni igényeinek elbírálása kapcsán.
A negyedik panel első előadását Darnót Sára[18] tartotta "A külföldi választottbírósági határozatok elismerése és végrehajtása a magyar bírósági gyakorlatban - az elmúlt 30 bírói gyakorlata tükrében" címmel. Az előadás bemutatta a külföldi választottbírósági határozatok elismerésével és végrehajtásával kapcsolatban a New York-i Egyezmény mellett annak végrehajtási rendeletét, illetve a Vht. külföldi (nem csak) választottbírósági határozatokra vonatkozó rendelkezéseit. A bírósági gyakorlat ismertetése keretében kifejtette, hogy a magyar bíróságok eleinte leginkább csak formai szempontokat vizsgáltak, érdemi kérdéseket pl.: a közrendbe ütközést, csak később, inkább csak a 2010-es években kezdték el vizsgálni a bíróságok. Kiemelte, hogy a New York-i Egyezmény alapján meginduló végrehajtási eljárásban, az eljárás nemperes jellegéből adódóan csak korlátozottan van helye. Továbbá, a bírósági gyakorlat alapján megállapította, hogy a külföldi határozat megtagadása kapcsán problémát okoz, hogy a megtagadási ok fennálltát csak a külföldi jog alkalmazásával lehetne megállapítani. Az előadás végül egy közelmúltbeli döntést mutatott be, amelyben a Kúria egyrészt megerősítette a New York-i Egyezmény végrehajtásbarát és választottbíráskodás-barát alkalmazását, másrészt abban a kérdésben is határozott, hogyan értékelendő egy választottbírósági kikötés, amelyre a német jog az irányadó és amelynek értelmezésével kapcsolatban Németországban egy bírósági eljárás volt folyamatban.
A panelt Korózs Péter[19] előadása folytatta, melyben a fogyasztói szerződésekből eredő jogviták arbitrabilitásának kérdéskörét járta körül. Az előadás "Az objektív arbitrabilitás alakulása a fogyasztói szerződésekből eredő jogviták kapcsán - javaslatok de lege ferenda" címet viselte. Az előadás bemutatta, hogyan alakult a magyar jog a fogyasztói szerződésekből eredő jogviták arbitrálhatóságával kapcsolatban, milyen lépcsők vezettek oda, hogy ma ilyen szerződésekből eredő jogviták - kivétellel - nem utalhatók választottbíróság elé. Kifejtette, hogy a fogyasztókkal kapcsolatos rendelkezések a rPtk. módosítását követően jelentek, amelyet követően az akkori Legfelsőbb Bíróság több döntésében is megállapította, hogy a választottbírósági kikötés a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő rendelkezésnek minősül. Azonban a bírósági gyakorlat nem volt, a széttartó gyakorlatnak a Legfelsőbb Bíróság 3/2013 PJE határozata vetett véget, amely megállapította, hogy tisztességtelen a választottbíróság kikötés fogyasztói szerződésben, ha az általános szerződési feltételekben vagy egyedileg meg nem tárgyalt feltételekben szerepel. A fenti előzményeket követően a magyar jogalkotó 2018. január 1. napjától, azaz az új Vbt. hatálybalépésétől kezdve kizárta a fogyasztói szerződésekből eredő jogvitákat a választottbírósági útra utalható ügyek közül. Ezt követően ismertette az EU 93/13/EGK irányelv, illetve az ahhoz kapcsolódó, az Európai Unió Bíróságának joggyakorlatát, kifejtve, hogy ennek alapján nem indokolt a magyar szabályozás teljes tiltást meghatározó szabálya. A fentieket követően a külföldi szabályozási módok bemutatásán keresztül felhívta a figyelmet a magyar szabályozás indokolatlanul túlzó módjára. Bár bizonyos országok, Magyarországhoz hasonlóan generálisan tiltják, hogy fogyasztói jogvitákat választottbíróság elé lehessen utalni, Németországban a jogvita felmerülését megelőzően is kiköthető választottbírósági megállapodás fogyasztói jogvitákban. Végül módosítási javaslatokat fogalmazott meg de lege ferenda.
A negyedik panelt Madarász Béla[20] "Az üzleti titok védelme a választottbírósági eljárásban" című előadása zárta. Az előadás elsőként bemutatta az üzleti titok fogalmát és a választottbírósági eljárás bizalmas jelle-
- 50/51 -
gét. Ezt követően arra hívta fel a figyelmet, hogy választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perekben született határozatok ugyanakkor közzétételre kerülnek a Bírósági Határozatok Gyűjteményében. Kifejtette, hogy a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróság honlapján, szerkesztett formában közételre kerülnek a választottbírósági határozatok, azonban azok szűkebb körben tartalmaznak bizalmas információkat a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatokhoz képest. Ezt követően a Kúria egy döntését elemezte, amelyben a Kúriának abban kellett állást foglalnia, hogy üzleti titoknak minősül-e egy olyan választottbírósági ítélet, amelyet anonimizáltan már közzétettek a Bírósági Határozatok Gyűjteményében. Az ügyben a Kúria megállapította, hogy a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett összefoglalóhoz képest maga az ítélet nem tartalmaz többlettartalmat, ezért az nem is minősül üzleti titoknak. Végül az előadás javaslatot fogalmazott meg a jelenlegi jogszabályi rendelkezések módosítására, hogy a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett döntések ne hordozzanak többlettartalmat - ideértve adott esetben üzleti titkokat - az Állandó Választottbíróság honlapján, szerkesztett formában közzétett határozatokhoz képest.
A konferencián elhangzott előadások átfogó képet nyújtottak a választottbíráskodás külföldi és hazai gyökereiről, múltjáról és jelenéről. Az egész napos konferencia lehetőséget biztosított, hogy a választottbíráskodás elméleti kérdései mellett a hazai joggyakorlatban felmerülő problémák exponálására is sor kerüljön. Az eseményen így kiegyensúlyozottan jelenhettek meg a választottbíráskodás örökzöld kérdései és a mindennapi gyakorlati jogalkalmazást foglalkoztató, aktuális kérdések. Külön öröm, hogy a konferencia a választottbíráskodással foglalkozó hazai jogászok minden generációját felvonultatta, így a rVbt. elfogadásának 30. évfordulója elmélyült eszmecserére is lehetőséget nyújtott a több évtizedes múlttal rendelkező jogász kollégák és a legfiatalabb jogász generáció tagjai között. Köszönet illeti a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát, hogy méltó helyszínt biztosított a választottbíráskodás ezen fontos mérföldkövének méltó megünnepléséhez, a Nemzetközi Magánjogi Tanszéket és Raffai Katalin tanszékvezető asszonyt pedig a konferencia megszervezéséért és lebonyolításáért. ■
JEGYZETEK
[1] Berzeviczi Attila, az MKIK mellett szervezett Állandó Választottbíróság elnöke, ügyvéd.
[2] Erdődy János PPKE JÁK dékánhelyettes.
[3] Burai-Kovács János, az MKIK mellett szervezett Állandó Választottbíróság korábbi elnöke, ügyvéd.
[4] Kereskedelmi Választottbíróság Eljárási Szabályzat 36. §.
[5] Király Miklós tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE-ÁJK.
[6] Schmidt Richárd, LL.M PhD ügyvéd, választottbíró, PPKE-JÁK Nemzetközi Magánjogi tanszék oktató.
[7] Horváth E. Írisz PhD egyetemi docens, PPKE JÁK, Polgári Eljárásjogi Tanszék.
[8] Nemessányi Zoltán egyetemi docens, BCE, of counsel, OPL gunnercooke.
[9] Boóc Ádám, PhD nemzetközi és tudományos dékánhelyettes, intézetvezető egyetemi tanár, KRE ÁJK, ügyvéd.
[10] Raffai Katalin PhD, PPKE JÁK, Nemzetközi Magánjogi Tanszék, tanszékvezető egyetemi docens, ügyvéd.
[11] A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 41. § (2) bekezdés.
[12] Szabó Sarolta Édua ügyvéd (Oppenheim Ügyvédi Iroda), ELTE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék óraadó.
[13] Bán Dániel PhD egyetemi docens, KRE-ÁJK, BCE, ügyvéd.
[14] Csonka Balázs bíró, Fővárosi Törvényszék.
[15] Cseh Tamás Zoltán ügyvéd, az MKIK mellett működő Állandó Választottbíróság elnökségének tagja.
[16] Grosu Manuela LLM PhD ügyvéd, ELTE-ÁJK - Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék, óraadó.
[17] Novák Zoltán PhD. LL.M. ügyvéd (Taylor Wessing), megbízott oktató (BGE).
[18] Darnót Sára ügyvéd (Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda), PhD-hallgató (ELTE ÁJK Polgári Eljárásjogi Tanszék).
[19] Dr. Korózs Péter ügyvéd (SMARTLEGAL Schmidt & Partners).
[20] Madarász Béla ügyvéd (László Fekete Bagaméry Ügyvédi Iroda).
Lábjegyzetek:
[1] A szerzők ügyvédek.
Visszaugrás
