1. Az Országgyűlés november 9-én fogadta el a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvényt. Az új Polgári Törvénykönyv elfogadásával a magyar polgári jog megújítását szolgáló munka még nem fejeződött be. A Ptk. hatályba lépéséhez és végrehajtásához szükséges további rendelkezéseket a hagyományoknak megfelelően egy külön törvény, az új Ptké. tartalmazza.
Az új Ptké. zárószavazására 2009. december 14-én került sor. Ugyanekkor döntött az Országgyűlés három további, a Ptk.-hoz kapcsolódó törvényjavaslat elfogadásáról. A köztársasági elnök úr az új Ptké.-t és az említett három törvényt visszaküldte megfontolásra az Országgyűlésnek, majd a Parlament azokat változatlan formában elfogadta 2010. február 15-i ülésén. Az említett törvények a következő címekkel és számokkal kerültek kihirdetésre:
• 2010. évi XV. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2009. évi CXX. törvény hatályba lépéséről és végrehajtásáról,
• 2010. évi XVI. törvény az alapítványok elektronikus nyilvántartásáról, valamint a nyilvántartásból történő adatszolgáltatásról,
• 2010. évi XVII. törvény a nagykorú személy döntéshozatalának és jognyilatkozata megtételének segítéséhez kapcsolódó polgári nemperes eljárásokról,
• 2010. évi XVIII. törvény a gondnokoltak és gondnokaik, a támogatott személyek és támogatóik, valamint az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról.
2. Az új Ptké. felépítése követi a Ptk. szerkezeti újításait, és felhasználóbarát módon foglalja egységbe az egyes, könyveken belül is jól elkülöníthető témakörökhöz kapcsolódó végrehajtási, falhatalmazó, átmeneti, valamint módosító rendelkezéseket.
A Ptké. alapján 2010. május elsején lép hatályba a kódex Második Könyve, amely tartalmazza a személyekre - így a gondnokságra, az alapítványokra és a személyiségi jogokra - vonatkozó szabályokat. A 2011. január elsején hatályba lépő könyvekben találhatóak a családjog, a dologi jog, a kötelmi jog és az öröklési jog szabályai. 2015. január elsején egyetlen rendelkezés lép hatályba: az a szabály, hogy egy gondnoknak legfeljebb húsz gondnokoltja lehet.
A Személyek Könyvre vonatkozóan az alapelveket tartalmazó bevezető rendelkezések (mindössze 7. §) hatályba léptetése is szükséges májusban, valamint a Személyek Könyvhöz kapcsolódó fogalmak hatályba léptetése is.
3. A Személyek Könyv 2010. májusi hatályba lépése mellett a következő érvek szóltak:
3.1. A Személyek Könyv több emblematikus jelentőségű szabálya paradigmaváltást valósít meg, elsősorban a cselekvőképességre és a sajtóra vonatkozó szabályozás területén. Rugalmasabbá teszi az alapítványi szabályokat, megújítja és megerősíti a személyhez fűződő jogok hatályos rendezését. Az érintett könyv számos jogbővítő rendelkezést tartalmaz, amelyek mielőbbi hatályba léptetése indokolt. A teljesség igénye nélkül kiemeljük a legfontosabbakat:
A gondnokság területén az új szabályozás kevésbé korlátozó jogintézmények alkalmazására ad lehetőséget, ezek az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal. Az új Ptk. alapján megszűnik a nagykorú személy cselekvőképtelenné nyilvánításának lehetősége. A bíróság az általa, a szakértői vélemények alapján meghatározott ügycsoportokra vonatkozóan korlátozhatja a személy cselekvőképességét. Kellőképpen differenciált a szabályozás: ha a gondnokolt kommunikációra képtelen, akkor a bíróság feljogosítja a gondnokot az önálló eljárásra, a gondnok és a gondnokolt közötti véleményeltérés esetén pedig a gyámhatóság dönt. Főszabály a gondnok és a gondnokolt együttdöntése, a rutin ügyekben és az azonnali intézkedést követelő esetekben pedig eljárhat önállóan (de kellő ellenőrzés mellett) a gondnok. Garanciális jelentőségű szabálya a tervezetnek, hogy a jövőben végleges, élethosszig tartó korlátozó döntés nem születhet; a gyámhatóság kezdeményezésére legkésőbb öt év elteltével felül kell vizsgálni a korábbi bírósági határozat indokoltságát.
Az új Ptk. értelmében ezért a jövőben az alapítványrendelésnek nem lesz előfeltétele, hogy az alapítvány célja "közérdekűnek és tartósnak" minősüljön. Az alapítványrendelés így köz és magáncélra egyaránt történhet. Ha az alapító okirat az alapítványt üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására is feljogosítja, akkor az ilyen alapítványnak legalább a kft.-k számára előírt tőkeminimummal rendelkeznie kell az alapításkor és jogutód nélküli megszűnésére a vállalkozások felszámolására vagy végelszámolására vonatkozó szabályok vonatkoznának. Míg az üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató alapítványoknál egyszerűsített követelésrendezési eljárásra kerülne sor. A jövőbeli szabályozás lehetővé teszi az ún. tőkésített alapítványok létrehozását pl. az oktatás vagy az egészségügy területén, az ilyen alapítványok esetében törvény rendelkezhet a szükséges vagyon legkisebb mértékéről, felhasználása feltételeiről.
A személyhez fűződő jogok megsértése esetén továbbra is igényelni lehet a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását, azt, hogy a jogsértő adjon elégtételt, a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. Igényelhető továbbá a jogsértőtől a sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása a jogsértő részéről vagy költségén, a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítése vagy jogsértő mivoltától való megfosztása, a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése. A Ptk.-ban található szankciók köréből kikerül a polgári jogtól idegen és a gyakorlatban ritkán alkalmazott közérdekű bírság jogintézménye. Újdonság viszont a szankciók sorában az a lehetőség, hogy a sértett követelheti a jogsértőtől, hogy az a jogsértéssel elért vagyoni előnyt javára átengedje.
Az új Ptk. bevezeti a sérelemdíjat. A hatályos jog ugyanis lényegében anyagi hátrány bizonyítását követelte meg a sértett részéről a nem vagyoni kártérítésre kötelezés feltételeként is. Ez számos esetben megoldhatatlan bizonyítási problémákhoz vezetett, figyelmen kívül hagyva, hogy a személy társadalmi komfortérzete, életminősége, külső megítélése olyan módon is szenvedhet hátrányos változást, hogy azt kizárólag belső traumaként, mentális, lelki behatásként éli meg, anélkül, hogy az bármilyen költséggel vagy pótlandó kárral járna. A sérelemdíj megfizetésére való kötelezésnek viszont nem feltétele annak bizonyítása, hogy a jogsértés valamilyen hátrányt okozott. A bíróság a sérelemdíj mértékét az eset körülményeire - így különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére és a jogsértésnek a sértettre gyakorolt hatására - tekintettel állapítja meg. A sérelemdíj iránti igény érvényesítése mellett - azzal párhuzamosan - a sértett a személyhez fűződő jogainak megsértésével neki jogellenesen okozott vagyoni károkért az általános szabályok szerint követelhet kártérítést is.
A személyiségi jogi szabályok körét kiegészíti a fogyatékos személyek jogvédelmével, valamint a természet védelméhez és az egészséges környezethez való jog személyhez fűződő jogvédelmi szabályaival. A kiterjesztésnek az a gyakorlati jelentősége, hogy az ilyen jellegű sérelmek esetén is helye van a sérelemdíj követelésének.
Ugyanakkor az új Ptk. biztosítani kívánja - a sajtótudósítással kapcsolatban kialakuló bírói gyakorlattal egyezően - hogy ne fenyegesse sajtó-helyreigazítás (valamint sérelemdíj és kártérítés) az újságírót, illetőleg a szerkesztőséget a nyilvános rendezvényről, a forrás megjelölésével, szöveghű idézet formájában közölt tudósítás tényállítása vonatkozásában, mivel az ilyen híradással a sajtó nem az idézett mondatok valóságtartalmáért, hanem a közlés, az "idézés" korrekt voltáért tartozik felelősséggel.
A sajtó közéletet ellenőrző, tényfeltáró szerepe nem érvényesülhet, ha jelentéktelen tévedések miatti szankciók ezt akadályozzák. Erre figyelemmel az új Ptk. úgy rendelkezik, hogy ha közszereplő jóhírnevének megsértésére a sajtó által, a közhatalom gyakorlásával, illetve a közfeladat ellátásával összefüggésben kerül sor, a sajtó-helyreigazítás, a sérelemdíj és a kártérítés alkalmazásának feltétele, hogy a közszereplő bizonyítsa, hogy a jogsértés a sajtó szándékos vagy súlyosan gondatlan eljárása miatt történt. Természetesen emellett a közszereplő magánélete, nem közéleti megnyilvánulása bárki máséval azonos védelemben részesül. A jövőben a közszereplő nem perelhetne a siker reményében a riportnak az ügy lényegét nem érintő pontatlanságai illetve a sajtó ún. enyhe gondatlansággal megvalósított hibái miatt.
3.2. A kétlépcsős megoldás válasz azoknak, akik a rövid felkészülési időre hivatkozva támadják a törvényt mondván, hogy nem elegendő a néhány hónapos idő egy ilyen összetett, hatalmas joganyag megismeréséhez, alkalmazásához. 2010. májusában ugyanis a teljes, 1200 §-nyi joganyagból, egy kb. 100 § terjedelmű, viszonylag homogén (a személyekre vonatkozó) rész lép hatályba. Így a felkészülés célzottan, rövid idő alatt megvalósítható.
3.3. Az alapítványokra és a személyhez fűződő jogokra vonatkozó szabályok viszonylag kis terjedelműek, ezért elegendő a néhány hónapos felkészülési idő. A gondnokság szabályainak változása a gyámhatóságok és a bíróságok intenzív felkészülését igényli, ennek során olyan szakembereknek kell megtanulniuk az új rendelkezéseket, akik ezzel a területtel foglalkoztak eddig is, és figyelemmel kísérik a változásokat, amelyek a 2001 óta már létező ügycsoportra vonatkozó korlátozó gondnokságra épülnek.
3.4. A leginkább érintettek (fogyatékosok és hozzátartozóik a gondnoksági szabályok, alapítványok az alapítványi szabályok, a sajtó a sajtótudósításra és a közszereplőkre vonatkozó szabályok miatt) nagy várakozással tekintenek az új rendelkezések mielőbbi alkalmazása elé. ■
Visszaugrás
