Az adóeljárás egyik meghatározó jelentőségű eljárási cselekménye a hivatalos iratok - azok közül is jellemzően az adófizetési kötelezettséget megállapító határozatok - kézbesítése. Ez elsősorban annak tudható be, hogy a kézbesítéshez, illetve annak időpontjához az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) meghatározott következményeket fűz; másrészt ezen aktussal a hatósági eljárás lezárul, és a jogorvoslati kérelem - illetve másodfokon hozott döntés esetén a bírósági felülvizsgálatra irányuló keresetlevél - előterjesztésének határidejét nyitja meg, tehát a határidők számítása szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír. Tanulmányomban gyakorlati jogalkalmazóként a címben hivatkozott tárgykört szeretném megvilágítani, különös figyelemmel a kézbesítési vélelem jogintézményének ismertetésére és annak az adóhatóság gyakorlatában történő alkalmazhatóságára.
- 12/13 -
A hivatalos iratok adóeljárás során történő kézbesítésére az Art. az irányadó, kiegészítő szabályként alkalmazandóak a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi XCL. törvény (a továbbiakban: Ket.) és a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Postatv.) rendelkezései; a postai szolgáltatások nyújtásának és a hivatalos iratokkal kapcsolatos postai szolgáltatás részletes szabályairól, valamint a postai szolgáltatók általános szerződési feltételeiről és a postai szolgáltatásból kizárt vagy feltételesen szállítható küldeményekről szóló 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet), valamint az adóügyek állami adóhatóság előtt történő elektronikus intézésének szabályairól és egyéb adózási tárgyú miniszteri rendeletek módosításáról szóló 47/2013. (XI. 7.) NGM rendelet (a továbbiakban: NGM rendelet) szabályai, melyeket az adóhatósági iratok kézbesítéséről szóló, 7004/2009. (AEÉ2.) APEH Irányelvvel módosított 7004/2008. (AEÉ7.) APEH Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) egészít ki.
A Postatv. 2. § 18. pontja rögzíti a hivatalos irat definícióját: az állami vagy önkormányzati szervek, valamint a jogszabályban meghatározott egyéb szervek vagy személyek jogszabályban meghatározott eljárásában papír alapon, elektronikus adathordozón vagy elektronikus hírközlési hálózat igénybevételével feladott vagy ilyen módon kézbesített, könyvelt postai küldeménye, amelynek feladásához vagy kézbesítéséhez (illetve a kézbesítés megkísérléséhez), vagy azok időpontjához jogszabály jogkövetkezményt fűz, illetve amely jogszabályban meghatározott határidő számításának alapjául szolgál, továbbá amit jogszabály hivatalos iratnak minősít. Az Irányelv 2. pontja a hivatalos irat fogalmát tartalmi szempontból közelíti meg; eszerint hivatalos iratként azon iratokat kell kézbesíteni, melyek kézbesítésének megkísérléséről, a kézbesítés tényéről, annak időpontjáról tudomást kell szerezni, mivel ahhoz konkrét jogkövetkezmények fűződnek (pl. felszólítás, nyilatkozattételre felhívás, hiánypótlásra felhívás, idézés, jegyzőkönyv, határozat), illetve jogszabályban meghatározott határidő számításának alapjául szolgálnak.
Jóllehet a Ket. rendszerében az ügyféllel való kapcsolattartás a 28/A. § (1) bekezdésének a) pontja szerint többféle úton (postai, elektronikus, telefax, kézbesítési meghatalmazott, személyes átvétel, hatósági kézbesítő, hirdetményi kézbesítés, valamint kézbesítési ügygondnok) is lehetséges, a leggyakoribb kapcsolattartási forma a postai szolgáltató útján történő kézbesítés. Az Art. 124. §-a is a postai utat preferálja, mely az adóhatósági iratok kézbesítésének legjellemzőbb módja.[1]
Ha az adózó képviselővel rendelkezik, akkor a hatóság az iratokat a képviselőnek küldi meg [Ket. 40. § (7) bekezdése]. Több meghatalmazott esetén az adóhatóság az iratot az adózó által iratátvételre írásban kijelölt képviselőnek, kijelölés hiányában az adózó általa választott meghatalmazott képviselőjének kézbesíti [Art. 124. § (6) bekezdése]. A jogszabályhely (7) bekezdése kimondja, hogy az irat - a meghatalmazott képviselő mellett - a meghatalmazott képviselővel rendelkező adózó részére is kézbesíthető. Ilyen esetben az iratot az adózó, valamint a meghatalmazott részére ugyanazon a napon kell postára adni, illetve az ügyfélkapu tárhelyén elhelyezni. Ha az irat mindkét esetben kézbesítettnek minősül, úgy a kézbesítés joghatásai az első kézbesítés időpontjában, elektronikus kézbesítés esetén az első visszaigazolás időpontjával állnak be. A kézbesítés formájának az adózó és a meghatalmazott részére történő kézbesítés esetén meg kell egyeznie, eltérő kézbesítési metódus esetén a törvény nem alkalmazható. A párhuzamos kézbesítés lehetősége ugyanakkor nem kötelezettség, annak mellőzése az adóhatóságon nem kérhető számon, jogszabálysértést nem eredményezhet.[2]
Az Art. 124. § (2) bekezdése szerint van lehetőség az adóhatósági irat személyes kézbesítésére is, mely az adóhatósággal munkaviszonyban, kormányzati vagy hivatásos szolgálati jogviszonyban álló legalább két személy útján történik.[3] Ezt a Rendelet 29. § (5) bekezdése sürgősség vagy egyéb ok indokoltsága esetén engedi azzal, hogy amennyiben az átvételre nyomtatványt rendszeresítettek, az átvétel tényét ezen kell elismerni. Ha a kézbesítés kétszeri kísérlettel sem
- 13/14 -
teljesíthető, a kézbesítést még egy alkalommal meg kell kísérelni, vagy a posta útján kell teljesíteni. A hatósági kézbesítés tehát a postai szolgáltató igénybevételét helyettesíti, azzal egyenértékű, ehhez a postai kézbesítéssel megegyező jogkövetkezmények kapcsolódnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
