2009. november 20-án ünnepelte "születésnapját" a New York-i Gyermekjogi Egyezmény, az első olyan egyezmény, amely valóban nemzetközi jelleggel foglalta össze a gyermekeket megillető legjelentősebb jogosítványokat, egyúttal a kötelezettek széles körét is meghatározva: a gyermekkel szemben szülei, családja, s végső soron az állam, az állam bíróságai, hatóságai is kötelesek a gyermek jogainak, mindenek felett álló érdekének - best interest - az érvényre juttatására. Noha a gyermekkel szembeni állami kötelezettségek nem azonos jellegűek, vannak, amelyek az államot tartózkodásra, vannak, amelyek aktív magatartásra kötelezik, vannak, amelyek abszolút jellegűek, vannak, amelyeket "csak" a rendelkezésre álló erőforrások keretei között kell teljesíteni - a dokumentum messze túllép az óhajok szintjén.
* * *
Több családjogi vonatkozású konferenciát is tartottak 2009-ben, egyeseket részben Magyarországon, részben magyar részvétellel, magyar érintettséggel. Voltak közöttük olyanok, amelyek kifejezetten a New York-i Egyezmény évfordulója jegyében kerültek megszervezésre, voltak amelyek nem feltétlenül. A gyermeki jogok előtérbe kerülését - egyre fokozottabb előtérbe kerülését - ugyanakkor jól jelzi, hogy nemcsak azok a konferenciák foglalkoznak gyermekjogi kérdésekkel, amelyek főtémaként választották ezt jogterületet, hanem azok is, amelyek valamilyen családjogi kérdéshez, valamely állam családjogi szabályozásához, illetve az aktuális családjogi problémákhoz kapcsolódnak. A családi jognak kevés olyan fejezete van, amely nem érinti a gyermeket, az őket elsősorban érintő területeket pedig az utóbbi években rendszerint kifejezetten gyermekjogi szempontból tárgyaljuk. Sem a gyermeket nevelő házastársak házasságának felbontását, sem az élettársak viszonyait, s különösen a szülői felelősség (szülői felügyelet), szülő-gyermek kapcsolat, tartás kérdéseit nem elemezhetjük anélkül, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe vegyük. Ez a kötelezettség, ha lehet, még fokozottabban jelentkezik a gyermekvédelmi ügyekben; s nemcsak elméleti vonatkozásai vannak - a joggyakorlat, jogalkalmazás szemszögéből is figyelemreméltó terület.
A családjog jelentőségének és egyes családjogi kérdések aktualitásának folyamatos növekedését egyértelműen jelzi az, hogy különböző szervezetek, intézmények tűzik napirendre az egyébként is gazdag jogi témaválasztékból éppen a családjogi szabályok, családjogi fejlemények tárgyalását. A Pannon Jogászok 2009. június végén rendezték meg XIX. Szimpóziumukat, ez évben az ausztriai Jennersdorfban. A konferenciát a Burgenlandi Jogász Társaság és a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium szervezte, magyar oldalról a Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete segítette elő a rendezvény sikerességét; a szimpóziumon - ahogyan minden alkalommal, jelenleg is - osztrák, szlovén és magyar jogászok tartották meg előadásaikat. 2009 októberének elején a Francia Nyelvet Alkalmazó Legfelsőbb Bíróságok Nemzetközi Szervezetének és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének szervezésében a magyar Legfelsőbb Bíróságon tartottak konferenciát, kifejezetten az 1989. évi New York-i Egyezmény születésének huszadik évfordulója alkalmából. A budapesti rendezvényen, Magyarországon kívül Franciaország, Svájc, Románia, Bulgária, Csehország, Moldávia, valamint Nigéria, Csád és Marokkó is képviseltette magát, a szervezet elnevezéséből is következően azok az országok, ahol a francia nyelvet első vagy második nyelvként használják, illetve e nyelvnek komolyabb hagyományai vannak.
Noha mindkét rendezvénynek más volt a kiindulópontja, s más szempontból állították össze a programot, figyelemreméltó, hogy volt olyan téma, amely mindkét alkalommal napirendre került. A pannon jogászok azokkal a területetekkel foglalkoztak, amelyek valamennyi érintett országban a legaktuálisabbak közé tartoznak, és valóban a fejleményekre, a fejlődés lehetőségére, szükségességére, annak lehetséges irányára, valamint a három állam közötti igazgatási együttműködésre koncentráltak. Minthogy egy régióba tartozó államok jogrendszere, ítélkezési gyakorlata került tárgyalásra, több közös, illetve hasonló fejlődési tendenciát lehetett érzékelni. Az októberi konferencia szempontrendszerét részben az határozta meg, hogy elsősorban bírák részvételével tartották, s az előadók, hozzászólók is főként bírák voltak; másrészt pedig az, hogy a gyermek jogai köré csoportosultak a vizsgált témák. Jelentősége volt kétségtelenül annak is, hogy több kontinens is képviseltette magát, s Európán belül sem egy szűkebb régióba tartozó országok képviselői voltak jelen.
A Pannon Jogászok Szimpóziumának előkészítő ülésén két terület került meghatározásra olyanként, amely mindhárom országban részben változó, illetve vitatott téma, részben pedig az országhatárok egyre könnyebb és gyakoribb átlépése, s a családi kapcsolatok nemzetközivé válása miatt egyre több nehézséget okoz. Ennek megfelelően foglalkoztak a szimpózium előadói és a résztvevők az élettársi viszony és a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozásával, valamint a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló egyezmény gyakorlati megvalósulásával, illetve a tartásdíjjal kapcsolatos külföldi döntések elismerésével és végrehajtásával. Egy-egy előadás érintette a családjog és a büntetőjog egyik határterületét, azt, hogy a gyermekelhelyezés, tartásdíj és a kapcsolattartás kapcsán mikor kell és lehet a büntetőjognak beavatkoznia, illetve azokat a kihívásokat, amelyek az európai fejlemények alapján megfogalmazhatóak.[1]
"A gyermekek jogainak védelme határokon belül és kívül" címmel megtartott konferencián részletesen foglalkoztak a magának az "ünnepelt" New York-i Gyermekjogi Egyezménynek a hátterével, történetével, részletes szabályozásával, a gyermekeket érintő nemzetközi együttműködési egyezményekkel, így különösen a nemzetközi örökbefogadásról szóló Hágai Egyezménnyel, a gyermekek jogellenes elvitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló Hágai Egyezménnyel, az Európai Unió Tanácsának Brüsszel IIA rendeletével, továbbá a veszélyben lévő gyermekkorúak, illetve bűnelkövető fiatalkorúak védelmével. Műhelyvita keretében tárgyalták meg az egyes államok képviselői azt, hogy miként rendezi a jogszabály és miként oldja meg az egyes bíróságok gyakorlata a gyermek meghallgatását, akár a szülők bontóperében, akár abban az esetben, ha a gyermek áldozattá vált.[2]
A New York-i Egyezmény felhívta a figyelmet a leglényegesebb gyermeki jogok különös súlyára, egyúttal - még ha bizonyos korlátok között is - a tagállamok kötelezettségévé tette azt, hogy ezeket a jogokat tekintetbe vegyék, érvényre jutásukat és juttatásukat elősegítsék. Az Egyezmény egyértelműen megfogalmazta azt, hogy a gyermek az őt, illetve őt is érintő eljárásoknak nem pusztán passzív érintettje, hanem kifejezetten aktív résztvevője. A részvételre az Egyezmény azáltal is lehetőséget ad, hogy kimondja: az ítélőképes gyermeket az őt érintő eljárásokban meg kell hallgatni, s véleményét az eljáró hatóságoknak, bíróságoknak figyelembe kell venni. (A vélemény meghallgatásának és figyelembevételének kötelezettsége természetesen a szülőket is terheli.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
