A jövő fürkészése nemcsak természetes emberi kíváncsiságot elégít ki, hanem megalapozza a felkészülést is a várható eseményekre. A későbbi időpontban bekövetkező események - témánk szempontjából - két csoportra oszthatók. Egyesek a jelentől függetlenül következnek be, mások a jelenre épülnek rá, gyökereik a jelenben vannak, sőt visszanyúlnak a múltba is, bekövetkezésük nem független a mától. Az előbbire példa lehet a lottó. Ezekben az esetekben - ha kizárható a csalás lehetősége - akkor az előzményből nem lehet következtetni arra, hogy mi fog történni. Az, hogy a lottón ezen a héten kihúztak egy számot, abból nem következik sem az, hogy a legközelebbi húzásnál újból ugyanaz fog kijönni, sem ennek az ellenkezője. Itt a tudomány - a valószínűség-számítás - csak annyit "jósolhat" meg, hogy nagyszámú esemény esetén egyenletes lesz a számok eloszlása.
A társadalmi jelenségeknek nem ilyen a természetük, múltbeli alakulásuk és jelenlegi helyzetük hatással van a jövőre. A múlt és a jelen vallatása teszi lehetővé következtetések levonását a beköszöntő időszakra. Bűnügyi prognózis készítésénél itt kezdődnek az igazi gondok.
Magyarországon viszonylag hosszú időre visszanyúló adatsorokon tanulmányozhatjuk a bűnözés alakulását, de nem igazán ismerjük azoknak a társadalmi, gazdasági körülményeknek a hatásmechanizmusát, amelyek formálták, vagy legalábbis befolyásolták a kriminalitásnak időnként lejtő, máskor pedig meredeken felfelé ívelő görbéjét. Még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezeknek a feltételezett vagy bizonyítottan hatást gyakorló tényezőknek sem ismerjük a jövőjét. Egy kézzelfogható példán: kriminológiai közhely, hogy a szegénység, a munkanélküliség és főképpen az egyes társadalmi rétegek életszínvonala közti különbségek növekedése kriminogén tényező. Vajon hogyan és milyen mértékben hatnak ezek a paraméterek a bűnözésre, milyen szerepük volt/van a jelenlegi helyzet kialakulására? Erről csak megközelítő, számításokkal alá nem támasztott fogalmunk van. Ehhez jön még, hogy nem ismert ezeknek a társadalmi jelenségeknek a jövőbeni alakulása sem. Példánkon: nem tudhatjuk, hogy vajon hogyan alakul a következő tíz évben a szegénység és a munkanélküliség, tovább nyílik-e vagy valamennyire záródik a gazdasági elit és a társadalom alsó rétege közötti életszínvonal ollója, és melyik réteg szélesedése vagy olvadása várható.
A logikus az lenne, ha először elkészülne az alapvető társadalmi-gazdasági paraméterek és az igazságszolgáltatási politika, valamint a rendőrségi fejlesztés prognózisa, és csak ezek ismeretében fognánk hozzá a bűnözés jövőjének előreszámításához. A társadalmi igény azonban nem ad erre időt és lehetőséget. Természetes, hogy a társadalom, és kiemelten a bűnüldöző hatóságok és a jogszabály-előkészítők már most szeretnék tudni, hogy mire kell felkészülniük. Ugyanakkor, pl. a gazdaságpolitikai látóhatár 2004. év végénél húzódik.[2]
Ez a helyzet nem kivételes, hanem tipikus a jövőkutatásban. A prognosztika különböző ágaiban dolgozó kutatók ilyenkor nem egymásra várnak, hanem forgatókönyveket (szcenáriókat) dolgoznak ki. Megint visszatérve előbbi példánkhoz: kimunkálható a bűnözés alakulásának egy forgatókönyve az életszínvonal-olló bizonyos fokú feltételezett záródására, egy második az olló nyitódására és egy harmadik a változatlanságára. Sok-ismeretlenes folyamatok előrejelzésénél még ennél is több forgatókönyvet készítenek, például az Európai Bizottság szakértői Európa jövőjét öt lehetséges változatban vázolták fel.[3] A szociális problémák kezelésének skálája terjedhet a jóléti intézmények széleskörű kialakításától ezek teljes elutasításáig. A technológia szintje visszaeshet, stagnálhat, fejlődhet, de előre nem látott áttörése, harmadik ipari forradalom bekövetkezése sem zárható ki. A migráció előtt lezárhatják a tagállamok a határokat, vagy különböző mértékig nyithatnak is. A globalizáció megteremtheti a határok nélküli világot, de életre hívhatja a regionális elzárkózottságot, és globálissá teheti a válságot is. Ezeken kívül még sok egyéb tényező egymástól eltérő fokozatának kombinációja jellemzi Európa jövőjének öt különböző szcenárióját.
Témánk szempontjából különösen jelentős, hogy az Európai Bizottság szakértői a társadalmi egyenlőtlenség növekedését látják "a társadalmi stabilitást leginkább fenyegető veszélynek".[4] A világ hét leginkább fejlett ipari államában (G 7) az egy főre jutó jövedelem 1965-ben hússzor, 1997-ben harminckilencszer akkora volt, mint a hét legszegényebb államban. Nemcsak az országok közötti, hanem az országokon belüli egyenlőtlenség is növekedett, 1975 és 1995 között a társadalmi különbségek fokozódása volt megfigyelhető az ipari országok 71,8%-ában és a Kelet-Európai országok 98,1%-ában. A fejlett ipari országok lakossága egy főre jutó jövedelmének elérését célzó magyar gazdaságpolitika a bűnözés szintjét leginkább azzal befolyásolhatja, ha eközben a társadalmi egyenlőtlenség mértékét csökkenti
A demográfia a kriminológiánál sokkal hosszabb, homogén adatsorokkal rendelkezik, mégis több változatban (Magyarországon négyben) készülnek az előreszámítások. Az elsőben a magasabb gyermekszámot társítják az alacsonyabb élettartammal ez a "fiatal változat", ennek fordítottja az "idős változat", ezen kívül készül egy közepes vagy "alapváltozat" is.
A családtámogatási rendszer lehetséges hatásai figyelembe vételével még egy kedvezőbb változat is létezik, "Fenntartható változat" elnevezéssel. Ennek lényege, hogy a folyamatok összhatására feltételezi a nagyarányú népességcsökkenés elkerülhetőségét.[5] A továbbiakban az alapváltozat adatait használjuk, az így készült előreszámításoknak megfelelő előrejelzés helytállósága - többek között - attól is függ, hogy a demográfiai prognózisból melyik változat fog megvalósulni.
A bűnügyi prognózisok a - szakirodalom szerint - intuitív vagy trendanalitikai (extrapolációs) módszerekkel készülnek.[6] Az intuitív megismerés ebben a kontextusban nem a belső szemlélődés irracionális eredményének, hanem a szakértő empirikus tényekkel megalapozott és felhalmozódott tapasztalata intenzív, racionális gondolkodáson alapuló elemzésének terméke. Ilyen esetekben a szakértői "szubjektív" becslések a prognosztikában még felül is múlhatják a nagy apparátussal készített matematikai extrapolációk eredményességét.[7] Az emberi agy, mint komplex komputer túlszárnyalhatja azokat a statisztikai módszereket, amelyek - bármilyen bonyolultak is - tulajdonképpen az agyműködés leegyszerűsített kivonatai.[8] Az intuitív módszer lényege a szakértői becslés.
A szakértői becslés módszerébe is beépíthetők statisztikai eljárások, nemcsak abban az értelemben, hogy a szakértő véleményének kialakításhoz előzetesen tanulmányozza a bűnügyi statisztika adatait. A Németországban kidolgozott egy-, két-, sőt háromfokú bűnügyi prognóziskészítésbe igyekeznek minél nagyobb számú szakértőt bevonni. Az elsődlegesen összehívott értékelő csoport kérdőívet dolgoz ki, amelyet különböző szakértőkhöz juttatnak el. A kitöltve visszaérkezett kérdőíveken lévő válaszokat összesítik, ezek alapján a kérdőíveket átdolgozzák és még szélesebb körben terítik (második fok). Ezután következik a beérkezett vélemények értékelése, a vélemények statisztikai számbavétele és a prognózis kialakítása. Szükség esetén még egy harmadik lépcsőt is beállítanak. A Delphi módszer néven ismertté vált eljárás így már nem egy-egy szakértő elképzelését, hanem a szakma legelismertebb szakértői véleményének súlyozott összefoglalását jelenti.[9] Magyarországon 1987-ben tették közzé az első bűnügyi prognózist, amely kétfokozatú szakértői becslésre épült.[10]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
