Tanulmányomban egy olyan új - a hazai műsorterjesztési piacon egy-két hónapja már a gyakorlatban is jelen lévő - internet-protokollok felhasználásával megvalósuló digitális (xDSL alapú) adatátviteli platform (IPTV) médiajogilag releváns aspektusait igyekszem bemutatni, amely az információs társadalom fokozatos kiépülését egymással versenyezve megalapozó DVB-T, DVB-S, DVB-C, DVB-H platformokhoz hasonlóan a hazai jogalkotás és hatósági jogalkalmazás számára óriási kihívásokat hordoz.
Jóllehet az IP-alapú műsorterjesztés technológiai hátteréről és a nevezett platformban rejlő kiegészítő és/vagy értéknövelő szolgáltatások mibenlétéről már fellelhetők kisebb-nagyobb részletességgel feldolgozott elemzések, azonban annak mind a hatályos hazai jogszabályi környezetre, mind pedig a közösségi jogi szabályozásra vonatkozó aktuális médiajogi/távközlésjogi/versenyjogi/szerzői jogi és nem utolsó sorban fogyasztóvédelmi vetületeivel de lege lata et ferenda idáig szinte még egyáltalán nem foglalkoztak. Ez egyfelől azzal magyarázható, hogy a hazai digitális médiarendszer kialakításának és jövőbeni szabályozási rendszerének fókuszában jelenleg - érthető módon - az analóg földfelszíni műsorterjesztésről/műsorszórásról digitálisra (DTT) történő átállásának "kényszere", az átállásra vonatkozó kormányzati, médiapolitikai koncepciók és stratégiák mielőbbi kialakítása áll. Továbbá, praktikusan leginkább itt, azaz a DVB-T platform esetében nélkülözhetetlen az állami beavatkozás, a hatályos jogi szabályozás felülvizsgálata, módosítása.[1] Másfelől azonban fontos hangsúlyozni, hogy a digitalizáció pluralitásánál fogva más, elsősorban a piaci ösztönzők hatására kialakuló platformoknál (DVB-C, DVB-S) is bizonyos fokig szükségessé teszi ezt, különösen akkor, ha a jogszabályi környezet nem csak, hogy nehezen alkalmazható, hanem egyes elvi jellegű kérdésekben kifejezetten alkalmazhatatlan.
Ez utóbbi megállapítás fokozottan igaz az IPTV-szolgáltatók/szolgáltatások médiajogi szempontú - a Dtv. hatálybalépését megelőző - hatósági felügyeletére. Indokoltnak látszik tehát azokra a konkrét jogértelmezési és jogalkalmazási kérdésekre és anomáliákra rávilágítani, amelyek jól érzékeltetik, hogy ez - a technológiai oldalról talán az egyik legdinamikusabban fejlődő - digitális műsorterjesztési platform hosszútávon nem vonható ki azokból a komplex (a tartalomipar, a technológiai szolgáltatók, a fogyasztói képviseletek, az államigazgatási hatósági szereplők által közösen kialakított) stratégiaalkotási mechanizmusokból, amelyeknek végső célkitűzése a különböző jogágakba tartozó rendelkezések egymásra épülő, egymást kiegészítő koherens rendszerének, a kiszámítható és ellentmondásmentes szabályozás megteremtésének, a feladatok és hatáskörök racionális telepítési rendszerének mielőbbi megvalósítása.
A témát alapvetően - figyelembe véve az aktuális médiapolitikai/hírközléspolitikai koncepciókat is - a hatósági jogalkalmazás (döntés-előkészítés, jogértelmezés, végrehajtás) aspektusából közelítem meg, mégpedig elsősorban a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (a továbbiakban: Rttv.) 2007. július 11-vel hatályon kívül helyezett[2] szabályozási rendszerére, az Országos Rádió és Televízió Testület (a továbbiakban: ORTT, Testület) közelmúltban meghozott döntéseire, a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló 2007. évi LXXIV. tv. (a továbbiakban: Dtv.) illetve az ide vonatkozó európai uniós jogelvekre (irányelvekre) tekintettel.
A digitális technológia két legjellemzőbb sajátossága abban ragadható meg, hogy egyrészt segítségével a műsorszolgáltatók által előállított kép és hang digitális formában[3] jut el a felhasználókhoz (előfizetőkhöz), másrészt a műsorjelek átvitelére használt közegek megváltoznak, körük színesebbé válik. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a jövőben az egyes rádió- és televízió-műsorokat nem csupán rádióhullámok vagy koaxiális kábel, esetleg üvegszál segítségével juttathatja el hozzánk a szolgáltató, hanem az ún. IP (Internet Protokoll) hálózatok útján is. Az ilyen - a világban egyre inkább elterjedő - IP hálózaton keresztül számos szolgáltatást lehet megvalósítani, amit akár a vezetékes telefonszolgáltató, akár a mobiltelefon-szolgáltató, akár a számítógép-hálózat üzemeltetője is kínálhat.
Elmondható, hogy az internet és a hagyományos távközlés világa között egyre inkább elmosódnak a határok. A telekommunikációs, a média- és információs technológiai szolgáltatások közötti konvergencia üteme
- 126/127 -
az utóbbi években felgyorsult, az Internet Protokoll pedig, úgy tűnik arra felé tart, hogy a kommunikáció mindenki által használt adatátviteli platformjává váljon.
Az IPTV - mint elektronikus hírközlési szolgáltatás - megjelenése a hírközlési piaci verseny fokozódásaként is értelmezhető, melynek eredményeként a triple play (sőt a közeljövőben quadra play)[4] felé elmozduló verseny nem csak a szektorszabályozás által, hanem ettől függetlenül, infrastruktúra-alapon is fejlődhet. A versenyjogi szempontokat figyelembe véve megjósolható - ahogyan erre a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is több ízben felhívta a figyelmet -, hogy az IPTV a különböző adatátviteli platformokon megvalósuló hálózati átfedéseknél eredményezhet igazi versenyhelyzetet, amely ennél fogva a "hagyományos" koaxiális (illetve hibrid üvegszálas-koaxiális) kábeltelevíziós műsorterjesztéshez hasonló (ezen belül is leginkább a DVB-C platform sajátosságait idéző), különösen a műsorkínálattól és az ártól függően - versenyjogi, piacelemzési értelemben - azok helyettesítő szolgáltatásként (is) felfogható. A 2002/77/EK Versenyirányelv, a 2002/20/EK Engedélyezési irányelv, valamint a GVH kábeltelevíziós szektort érintő versenypolitikai álláspontjának értelmezésén keresztül fontos hangsúlyozni, hogy az IP alapú műsorterjesztés elvileg országos nyújtását nem lehet megakadályozni, jóllehet az Rttv. 115. § (4) bekezdésében foglalt vételkörzeti korlátozás (ún. 1/3-os szabály) formálisan sokáig ez ellen hatott.
Megjegyzendő, hogy az NHH által "a kábeles műsorelosztási piac átfogó, jövőbe mutató elemzése az ex-ante és ex-post szabályozás indokoltságának és lehetőségének bemutatása céljából" készített tanulmány[5] is megerősíti a fentieket. A tanulmány szerint ugyanis a platformok versenyére vonatkozó nemzetközi középtávú várakozások az mutatják, hogy a kábeltelevíziós penetráció stagnálása mellett, az IPTV és a műholdas sokcsatornás előfizetések növekedése várható. Az önmagát magasabb televíziós szegmensbe pozicionáló IPTV tehát az európai példák alapján valószínűleg a kábeltelevíziós szolgáltatások részben helyettesítő terméke, illetve versenytársa lehet a jövőben (leginkább az "igényes", a kiegészítő szolgáltatásokra is nyitott előfizetők körében), még akkor is, ha a nyilvános kapcsolt közcélú telefonhálózaton (PSTN) biztosított IPTV szolgáltatás - a hazai példánál maradva - jelenleg csupán az ország egyes részein érhető el.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
