1. A közelmúltban jelent meg először magyarul egy olyan kézikönyv: Freda Adler, Gerhard Mueller és William Laufer Kriminológia című műve - amely átfogó képet ad az amerikai kriminológiáról. A kötet valószínűsíthető, hogy számottevő hatást fog gyakorolni a hazai kriminológiai gondolkodásra is, ezért mint figyelemre méltó tudományos teljesítményről, indokolt, hogy szóljunk róla.
A könyv hosszas előkészítő munka után jelent meg. A vállalkozás sikeréért tett erőfeszítéseket (különösen Lévay Miklós szerkesztőként végzett alapos munkáját) volt alkalmam figyelemmel kísérni, sőt, fordítóként magam is részt vállaltam belőlük. Emiatt elég bensőséges viszonyba kerültem a könyvvel. Az alábbiakban olyan gondolatokat közlök, amelyek a szöveggel kapcsolatos munkálkodásaim során fogantak. Mivel nem vagyok kriminológus, helyzetemnél fogva elsősorban jogelméleti és tudományelméleti tárgyú gondolatokról van szó. Ám talán a kriminológusok sem találják majd őket érdektelennek.
Kellő szakmai kompetencia hiányában nem mérhetem fel a könyv megjelenésének jelentőségét a magyar kriminológia szempontjából.
Néhány vonatkozást azonban így is érdemes leszögezni ezzel kapcsolatban. A könyv óriási apparátussal dolgozik, olyan szakirodalmi bázisra támaszkodik, amely az eddig megjelent (és általam ismert) magyar tan- és kézikönyvekhez képest minőségi ugrást jelent. Az amerikai kriminológiában kialakult elméleteket a teljesség igényével igyekszik feldolgozni, és óriási mennyiségű kutatási eredmény feldolgozásával járul hozzá az egyes kriminológiai problémák áttekintéséhez. Szigorú és következetesen alkalmazott szerkesztési elvek érvényesülnek a szövegben - ebben a tekintetben a mű kifejezetten példaszerű lehet. Mindezeket tekintetbe véve nyugodtan leszögezhetjük, hogy a könyv megjelenése nagy nyereség a hazai kriminológia és az egész magyar jogtudomány szempontjából. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert az alábbiakban inkább azzal foglalkozom majd, amit bírálhatónak tartok a szerzők munkájában.
2. A kriminológia stratégiai jelentőségű tudományág a jogi tárgyú megismerés szempontjából. A jogtörténet, a jogelmélet és a jogszociológia mellett ez az egyik olyan tudásterület, amelyen keresztül a jogtudomány más társadalomtudományokkal (és azok problémáival) érintkezésbe kerül (szociológiával, társadalomelmélettel, pszichológiával): a társadalomtudományok egyikeként ismerheti fel magát. Könnyű rámutatni ennek a kapcsolatnak néhány alapvető összefüggésére. A kriminológiai megismerés határait a jog húzza meg, hiszen a jog definiálja a bűncselekményeket, amelyek a bűnözés fogalmának magvát képezik, és a jog konstituálja a büntető igazságszolgáltatási rendszert, amelynek működését a kriminológia vizsgálhatja és értékelheti.
Ez azonban a kapcsolatnak csak az egyik vonatkozása. A másik az, hogy a kriminológiai kutatás olyan ismeretanyagot állít elő, amelynek kifejezett jogpolitikai vonatkozásai vannak. Most a dolognak erre az oldalára fogok koncentrálni, mert Adler, Mueller és Laufer könyvének egyik legszembetűnőbb jellemzője az a megközelítés, hogy a kriminológia fejlődése szükségképpen egy olyan szakértői tudás kialakítása felé mutat, amelyet a büntető jogalkotás folyamatában (ha lehetne is) nem érdemes megkerülni (lásd például 28., 45-46., 508.). A szerzők feltételezik, hogy a kriminológia már elérte azt a szintet, ahol a bölcs jogalkotó a törvényi változtatások előtt növekvő mértékben veheti igénybe a kriminológusok szakértelmét. A kriminológia sikerének egyik mércéje éppen ez a mélyülő kapcsolat a törvényhozással.
Minthogy olyan problémáról van szó. amelyről a jogtudománynak mindenképpen beszélnie kell, a könyv megjelenése jó alkalom arra, hogy vessünk rá egy pillantást, és jobban átgondoljuk, a szerzők mit is mondanak nekünk róla. Csakis azért írom meg ezt a recenziót, mert ezt az alkalmat szeretném megragadni.
3. A kérdés nem vizsgálható anélkül, hogy érintenénk néhány filozófiai és tudományelméleti kérdést, amelyek valamelyest megvilágítják a kriminológiában rejlő tudásanyag episztemológiai jellegét. Ezekkel a könyv szerzői alig vagy egyáltalán nem foglalkoznak. Sok szempontból nem lenne szerencsés, ha pusztán ezért megrónánk őket, hiszen egy kriminológiai tankönyvben nem egyszerű megtalálni egy ilyen tárgyalásnak a helyét és a funkcióját. Ám ez nem ok arra, hogy ne vegyük fontolóra egy könyv mögöttes filozófiai és tudományelméleti vonatkozásait. Eb-
- 148/149 -
ben az esetben csak arra kell tekintettel lennünk, hogy a szerzők álláspontja ezeknek a kérdéseknek a vonatkozásában felszínre jut, a mellette szóló érvek azonban nem mindig.
Két vonatkozást kell kiemelni. Az egyik az, hogy a szerzők a kriminológiát egyértelműen empirikus tudománynak tekintik (32.), a másik pedig az, hogy a kriminológia sajátos teljesítményének azt tartják, hogy képes érvényes predikciókat adni a bűnözés jelenségeiről (lásd például 29., 45., 50.). Ez utóbbi összefüggés azért meghatározó jelentőségű, mert éppen ez igazolja azt az elvárást, hogy a törvényhozók figyeljenek a kriminológusok mondanivalójára. A két említett vonatkozás nem független egymástól: az elméletek ellenőrzésének az a módja, amelyet a szerzők alkalmaznak, valójában azon alapul, hogy az elméletek bizonyos társadalmi folyamatokra, statisztikai trendekre vonatkozó hipotéziseket, illetve predikciókat tesznek megfogalmazhatóvá, amelyek teljesülése empirikusan ellenőrizhető (például 50., 163., 185., 245.). Az egyes kriminológiai irányzatokat a szerzők következetesen szembesíteni igyekeznek azzal, hogy az empirikus kutatás mennyiben tudta visszaigazolni az elméletek alapján álló hipotéziseket, illetve predikciókat.
Az elemzés során elindulhatnánk a tudományelmélet felől, mert ennek a megközelítésnek jól körvonalazható tudományelméleti háttere van. A legnevesebbek közül talán Carl G. Hempel nézetei jelenthetnék a kézenfekvő támpontot. "A potenciális prediktív erő adja meg a tudományos magyarázatnak a maga jelentőségét: csak amennyiben képesek vagyunk empirikus tényeket megmagyarázni, annyiban érhetjük el a tudományos kutatás fő célját, nevezetesen, hogy ne csupán feljegyezzük a tapasztalati jelenségeket, hanem tanuljunk is belőlük azáltal, hogy olyan elméleti általánosításokat építünk rájuk, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy az új jelenségeket előre lássuk, és legalább bizonyos fokig kontrolláljuk a környezetünkben történő változásokat." (Lásd Carl G. Hempel - Paul Oppenheim: "A tudományos magyarázat logikája"; in Tudományfilozófia, szerk. Forrai Gábor és Szegedi Péter, Budapest, Áron, 1999. 113.)
Hiba lenne azt a képzetet kelteni, hogy a szerzők a "hempeliánusok" táborába tartoznak a kriminológusok között, mert ehhez ők túl kevéssé veszik komolyan egy ilyen episztemológiai elkötelezettség következményeit. Valami közük van egy olyan megközelítéshez, amely a tények konfirmáló, illetve diszkonfirmáló erejét hangsúlyozza az elméletek vonatkozásában, ám közelebbről tekintve azt láthatjuk, hogy a műben körvonalazódó módszertani elkötelezettség több ponton is csorbát szenved a kifejtés során. Szinte minden esetben sor kerül arra, hogy az elméleteket empirikus kutatások eredményeivel, azaz tudományos tényekkel szembesítik, az elemzés minden esetben rámutat, hogy melyik kutatási eredmény erősíti és melyik gyengíti az elméletet, ám egyetlen egyszer sem fordul elő, hogy kijelentenék, a tények oly mértékben diszkonfirmáltak egy elméletet, hogy az érvénytelennek, javíthatatlanul hibásnak tekinthető. Homályban marad, hogy azok a tényállítások, amelyeket a kriminológusok fel tudnak állítani, alkalmasak-e arra, hogy a (hempeli értelemben vett) "konfirmáció logikájának" alapelemei legyenek. Ami azt illeti, az elméletek értékelése végső soron nem is arra fut ki, hogy mennyiben tekinthetőek érvényesnek, hanem hogy milyen hatást gyakoroltak a kriminológiai gondolkodásra, hogy mennyiben ösztönöztek további elméletek kidolgozására, empirikus kutatásokra (lásd például 167., 179., 199., 234.), néhol pedig arra, hogy milyen jelentősége volt az elméletnek a politikai döntéshozatalban (lásd például 183.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
