A transznacionális vállalatok folyamatosan növekedő államhatárokon átívelő tevékenysége és világgazdasági szerepe a mai világ egyik meghatározó jellemvonása. Miközben a transznacionális vállalatok működése a belső jog szabályaitól egyre inkább függetlenedett, a nemzetközi jog a nemzetközi gazdaság fejlődésével nem tud lépést tartani. A vállalatok önkéntes társadalmi felelősségvállalása ilyen körülmények között jelent meg azzal a céllal, hogy pótolja a transznacionális vállalatok kötelezettségeit rendező nemzetközi jogi szabályokat. A tanulmány bemutatja az önkéntes társadalmi felelősségvállalások kialakulásának történelmi útját és legfontosabb céljait, továbbá megvizsgálja a társadalmi felelősségvállalások és a nemzetközi jog közötti összefüggéseket, valamint felvázolja a nemzetközi jog fejlesztésében betöltött lehetséges szerepét.
Az üzleti világ, és ebben a világban főszerepet játszó vállalatok működését az elmúlt évtizedek során egyre jelentősebb közéleti figyelem kíséri, illetve egyre intenzívebb közéleti párbeszéd zajlik természetükről, a társadalomban játszott szerepükről és társadalmi felelősségük[1] egyes kérdéseiről. E közéleti párbeszédnek különös időszerűséget ad egyfelől, hogy az országhatárokon is átnyúló tevékenységet végző vállalatok száma[2] és működésük volumene[3] az elmúlt évtizedekben ugrásszerű növekedésnek indult, amely gazdasági erejük és befolyásuk kiterjedéséhez vezetett.[4] Másfelől pedig éppen nemzetközi működésükből fakadóan e vállalatok a nemzetközi gazdaság meghatározó szereplőivé válva egyre inkább eltávolodnak az egyes államok jogi kötelékeitől. Ez a jelenség kiváltképpen abból fakad, hogy a transznacionális vállalatok hatékony és rugalmas üzleti-gazdasági működését egyidejűleg több országban honos vállalatok együttes, egymást kiegészítő tevékenysége határozza meg, vagyis a legtöbb esetben pénzügyi finanszírozásuk, termelésük és gyártási üzemeik, illetve kereskedelmi és marketingtevékenységük mind más-más országokhoz kapcsolódnak.[5] Az egyes országokhoz kapcsolódó különböző társasági jogi identitások tehát valójában mind egyetlen gazdasági egységet tükröznek.[6] Ebből adódik, hogy az egyes államok önmagukban legfeljebb a transznacionális vállalatok működésének csak egy-egy szeletét képesek szabályozni. A nemzetközi jog azonban a nemzetközi gazdaság rohamos fejlődésével nem tudott lépést tartani, amelynek eredményeként a transznacionális vállalatok nemzetközi jogi kötelezettségei és felelőssége jórészt rendezetlen maradt.[7] A nemzetközi jog e kötelező minimummércéinek hiányát igyekeznek pótolni a vállalatok önkéntes társadalmi felelősségvállalásai.
Milyen fejlődési utat jártak be a transznacionális vállalatok a történelemben? Mikor jelentek meg és milyen szerepet játszanak az önkéntes társadalmi felelősségvállalások? Milyen kapcsolatban áll a nemzetközi elismerést nyert emberi jogokkal? Vajon milyen jelentőségre tehet szert a vállalatok társadalmi felelősségvállalása a nemzetközi jogban? Jelen tanulmány a nemzetközi jog ezen újszerű kérdéseire keresi a választ, miközben igyekszik feltárni a transznacionális vállalatok felelősségét övező dilemmák lényegét, és kapcsolatát a nemzetközi elismerést nyert emberi jogokkal. A tanulmány elsőként rövid áttekintést nyújt a transznacionális vállalatok megjelenéséről és működésük nemzetközi emberi jogi dilemmáiról. Ezt követően a tanulmány bemutatja az önkéntes társadalmi felelősségvállalások megjelenésének kiváltó okát és leg-
- 173/174 -
főbb célját. A tanulmány végül felvázolja az önkéntes társadalmi felelősségvállalás és a nemzetközi jog lehetséges összefüggéseit, illetve perspektíváit.
A tanulmány célja, hogy átfogó képet vázoljon az üzleti világ önkéntes társadalmi felelősségvállalásának kialakulásáról és a nemzetközi elismerést nyert emberi jogok egyes összefüggéseiről, hozzájárulva az üzleti világ és a nemzetközi elismerést nyert emberi jogok kapcsolatát övező közéleti vita rendszerezéséhez.
1.1. A gazdasági működés érdekében tulajdonosaitól elkülönült jogi személyiséggel alapított társaságok gyökerei a római jogra nyúlnak vissza, míg a modern üzleti életben szereplő előképük elsőként a 15. századi brit jogban jelent meg.[8] Az erősödő iparosodás korában nyilvánvalóvá vált, hogy a társasági forma az üzleti tevékenyég forradalmasításával a gazdaság hatékony elemévé lép elő. A folyamatosan bővülő gazdasági élet és kereskedelmi forgalom, valamint a technológiai fejlődés igényeihez illeszkedve az általános társaságalapítási lehetőség,[9] a korlátozott tulajdonosi felelősség és a tagsági tulajdon forgalomképességének elvei a 19. század elején, míg a társaságok további társaságok tulajdonlásának, vagyis leányvállalatok alapításának lehetősége a század végén terjedt el.[10] A jogosítványok ilyen kiterjesztése összhangban állt azzal az általánosan elfogadott tétellel, amely szerint a társasági működés lehetőségének biztosítása a gazdasági növekedés egyik legfőbb záloga.[11] E főbb társasági jogi elvek elterjedése és megerősödése járult hozzá az úgynevezett "többszintű vállalatok" megjelenéséhez, amelyek jellemző sajátsága, hogy míg a piacon egyetlen üzleti vállalkozásként jelennek meg, mégis több, egymásra épülő és egymást tulajdonló társaságból állnak.[12] Egyetlen üzleti és gazdasági egységet alkotnak, mégis többes a jogi identitásuk, amelynek köszönhetően a hagyományos társasági szabályozás és jogi felfogás az elmúlt száz évben egyre távolabb sodródott az üzleti élet valóságától. Különösen igaz ez a modern világ gazdasági és üzleti életét jelentősen domináló vállalatcsoportokra, amelyek esetében a tulajdonos anyavállalatok nemcsak passzív befektetőként vannak jelen, hanem tulajdonolt társaságaik aktív irányítójaként központi szerepet játszanak a vállalatcsoport egészét érintő üzleti stratégia és üzletvitel meghatározásában.[13] Ebből következik, hogy a jelenkor társasági jogi szabályozásai számára az egyik legnagyobb kihívást a gazdasági társaságok integrált vállalatcsoportként való működése és ennek következményei jelentik, vagyis az a kérdés, hogyan képes a gazdaság valóságához igazítani fogalomrendszerét és alapvető szabályait.
1.2. A társasági jog e világszerte jelen lévő kihívásával párhuzamosan, az elmúlt fél évszázad ugyanilyen megfontolások mentén a vállalatcsoportok határokon átívelő[14] üzleti működésének megsokszorozódását hozta.[15] E vállalatcsoportok jellemzője, hogy a vállalati funkcióknak, így például a termelésnek, a pénzügyi tervezésnek, a kereskedelemnek és a marketingtevékenységnek más-más országok adnak otthont. Mindezt az üzleti jelenséget hűen igazolja, hogy a beruházásvédelmi jog fejlődését a jogirodalom számos szerzője azért tartja a nemzetközi jog egyik legnagyobb sikertörténetének,[16] mert mind a beruházásvédelmi megállapodások száma, mind pedig e megállapodások által közvetített működő tőke volumene a második világháborút követően szinte évről évre folyamatos növekedést mutat. E növekedést pedig megsokszorozta a tervgazdasági modell által kínált alternatíva összeesése az 1990-es évek elején.[17] Az ENSZ e területéért felelős különmegbízottjának becslése szerint jelenleg 80 000 transznacionális vállalat és mintegy tízszer ennyi leányvállalat működik világszerte.[18] A belső, állami jog szerint megalakult vállalatcsoportokhoz hasonlóan, a transznacionális vállalatokra is jellemző, hogy működésük integrált és tevékenységüket egyetlen, egységes üzleti stratégia mentén szervezik meg. Ebből következik, hogy az egyes országokban működő vállalatrészeik nem feltét-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
