A magyar Alkotmánybíróság Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozása óta több olyan határozatot hozott, amelyek érintették az Európai Unió, közelebbről az Európai Közösség jogát.[2]
A határozatok szövegéből úgy tűnik, hogy az Alkotmánybíróság álláspontja az Unió (az Európai Közösségek) és a magyar jogalkotók által alkotott "belső" jog viszonyát illetően még nem teljesen kristályosodott ki.
A magyar irodalomból is jól ismert, hogy a tagállamok alkotmánybíróságai számára a közösségi jog és a tagállami jogrendszer, illetve a nemzeti alkotmány viszonya több vonatkozásban problematikus volt, s bizonyos értelemben ma is az.[3]
A jelen írás célja, hogy a határozatok kapcsán néhány adalékkal szolgáljon a nem könnyű kérdés megválaszolásához.
Kétségtelen, hogy ennek a felfogásnak a nyersanyagát az Európai Bíróság által kimondott elvek, érvelések adják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne volnának az elméletben hívei, követői, ne volnának elméleti szintű megfogalmazásai.
A koncepció magva: a közösségi jog autonóm jogrend. Nemzetközi szerződési eredete dacára a nemzetközi jogtól és a nemzeti jogrendszerektől is elváló, attól elkülönülő jog, saját jogi kategóriákkal, saját jogintézményekkel, jogelvekkel.[6] E jog érvényessége az Alapszerződésekből fakad. A közösségi jog a tagállamokban alkalmazandó jognak (law of the land, corpus juris) minden további beemelő aktus nélkül részévé válik (közvetlen alkalmazhatóság). Egységes érvényesülése megköveteli a tagállamok által alkotott jog -
- 423/424 -
ideértve azok alkotmányát is[7] - meghajlását a közösségi elsődleges és másodlagos jog előtt. A közösségi jog úgynevezett abszolút elsőbbségével, vagy inkább felsőbbségével állunk szemben. Ez itt azt jelenti, hogy a közösségi jog ellenében nem lehet érvényesen tagállami jogot alkotni, hatályban tartása jogellenes, alkalmazni nem szabad. A közösségi jog kifejezetten, vagy hallgatólagosan "lefoglalt", illetve lefoglalhat szabályozási területeket, ahová a tagállami jog nem hatolhat be (pre-emption). A tagállamok kötelesek a közösségi (uniós) jog végrehajtásaképpen meghatározott lényegi tartalommal jogot alkotni. Rendes bíróságaik a közösségi jog által kellő pontossággal rögzített alanyi jogokat kötelesek védelemben részesíteni (közvetlen hatály).[8] Ezzel a tagállami bíróságok a közösségi jog rendes bíróságai, az Európai Bíróság bizonyos értelemben felsőbírósági helyzetbe kerül.
Ennek az álláspontnak a kibontása (illetve kibontakozása-utalás a valóság alakulására) elvezethet az osztott szuverenitás elméletéhez, az Alapszerződések alkotmányi jellegének állításához (alkotmány állam nélkül). A Közösség alkotmánya nemzetközi szerződésnek indult, de mára self-referential jogrendszerré vált.[9] A gondolati építkezés az Unió föderális állami jellegzetességeinek felfogásáig is elmehet.
Az alapvető alkotmányos követelmények - demokrácia, alapjogok érvényesítése - a közösségi jog rendszerén belül valósulnak meg. A Kompetenz-Kompetenz - tehát az arra vonatkozó hatáskör, hogy a számára adott hatáskörön belül járt el a Közösség - végső letéteményese a Közösség, közelebbről az Európai Bíróság. A Közösségi jog alkotmánybírósága az Európai Bíróság.
A tagállamok alkotmányaira - amennyire a közösségi jog egységes érvényesülésének követelménye engedi - a Közösség figyelemmel van, azokat mintegy tiszteletben tartandónak ítéli.[10]
Itt egy olyan felfogással állunk szemben, amelyben az Alapszerződések a jogforrási hierarchia csúcsán állnak (the supreme law of the land), hiszen azzal nem lehet ellentétes sem tagállami alkotmány, sem más tagállami jog.[11]
A másik elméleti megközelítés - amelynek egyes elemeit megtalálhatjuk a tagállami alkotmánybíróságok megnyilatkozásaiban is - értelmében a közösségi jog származtatott jog(rend), az érvényesség alapját a szuverenitásukat megőrző tagállamok alkotmányain alapuló felhatalmazás adja.[12] Ez a felfogás meghatározhatónak tételezi azokat a hatásköröket, amelyet a tagállam átadott, amelyekkel a Közösség jogosan élhet. Pozitív meghatározásként nyilván az alapszerződésekben foglalt célok és hatáskörök adódnak, míg negatív meghatározásként egyrészt a teljeskörű felhatalmazás lehetetlensége, másrészt tagállami alkotmányos minimum (esetleg az integrációs klauzulában kinyilvánítva) adódhatnak. A Közösség (Unió) demokratikus legitimációs bázisa a tagállam.
- 424/425 -
Jogilag a származtatás nemzetközi szerződésben történik, a Közösség (Unió) nemzetközi szervezet. A nemzetközi szerződési jelleg, mint strukturális mozzanat nem enyészik el. Ha a nemzetközi jogi köldökzsinór elszakadna (mert a gyermek elszakítja), akkor az a nemzetállami szuverenitás végét jelentené, szövetségi állam akaratlan létrejöttét eredményezné.
A felhatalmazáson túlnyúló ténykedés nem érvényes. Nem adható felhatalmazás az alkotmányokban rögzített alapjogok megsértésére. Innét adódik, hogy a tagállami alkotmányok által át nem származtatott tagállami hatáskörök, illetve a nemzeti alkotmányokban rögzített alapvető jogok (legalább azok lényegi tartalmának, vagy minimumának) utolsó védelmi vonala a közösségi joggal szemben a tagállami jogrendszer (beleértve az alkotmánybíróságokat).[13] A Kompetenz-Kompetenz végső letéteményesei a tagállamok, végső soron azok alkotmánybíróságai.[14] Itt a közösségi jog(rend) a tagállami alkotmány alatt helyezkedik el. A közösségi jog elsőbbsége úgynevezett alkalmazási elsőbbségként értelmezendő, amely az Alkotmány alatti szinten elhelyezkedő joggal szemben érvényesül a rendes bíróságokon.[15] Az Európai Bíróság, mint a közösségi jog érvényességének megállapítására és értelmezésére felhatalmazott bíróság autoritása a rendes bíróságok számára kötelező, de adott esetben ezt a nemzeti alkotmánybíróság a nemzeti alkotmány érvényesülése érdekében felülírhatja.
Ennek a koncepciónak egyik leágazása, hogy a két jogrend egymástól elkülönül, mindkettő a saját területén "elsőbbséget élvez" a másikkal szemben. A területek kijelölése a tagállami alkotmányban történik, vagy arra vezethető vissza.[16]
Ennek a koncepciónak egy másik leágazása szerint az Alapszerződések alkotmányos beemelésével voltaképpen az illető állam alkotmányos berendezkedése, alkotmánya módosul, kiegészül a Közösségi rendszerrel.[17]
A két megközelítés elméletileg összeegyeztethetetlen. Amennyiben a két jog között alkotmányi szintű konfliktus adódik, a konfliktus megoldása nem oldható fel az elméleti felfogások érintetlenül hagyásával.[18]
A tagállami alkotmánybíróságok az idők folyamán -a Közösségek, illetve az Unió "demokratikus jogállamisága" előrehaladása láttán is - egyrészt az alkotmányvédelem körét egyre szűkebben meghatározva "önkorlátoztak",[19] másrészt a működési elveket gyakorlatilag elfogadták, miközben retorikájukban több (Lengyel Alkotmánybíróság, Német Alkotmánybíróság Solange I., Maastricht-ítélet) vagy kevesebb (Solange II) keménységgel kiálltak a nemzetközi szerződési jelleg, az egységes (nemzet)állami szuverenitás mellett. A kígyó néha a saját farkába harapott: az alkotmány adott felhatalmazást az alkotmány lerontására (Írország esete[20]).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
