A fizetett politikai hirdetések számos európai országban tiltottak az elektronikus médiában, míg néhány országban megengedett a politikai reklám televíziós közzététele. A politikai reklámokat az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlata is védelemben részesíti a véleménynyilvánítás szabadságának részeként. A kérdés a védelem mértéke: a Bíróság szerint a politikai reklámok politikai beszédnek minősülnek, azonban a részes államok között nincs európai konszenzus a szabályozás tekintetében, ami szélesebb mérlegelési jogkört tesz lehetővé, és a tilalom bizonyos esetekben - például annak megakadályozása, hogy a gazdagabb pártok nemkívánatos előnyre tehessenek szert a legbefolyásolóbbnak tartott elektronikus médiumban - összeegyeztethető lehet az Egyezmény 10. cikkével. Említést érdemel az Európa Tanács választási kampányok médiában való megjelenítéséről szóló ajánlása is, amely ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok számára a fizetett politikai hirdetések és az ingyenes műsoridő lehetőségéről.
A politikai reklámok a politikai pártok és jelöltek népszerűsítését vagy valamely politikai cél előmozdítását szolgálják, amelyen keresztül a pártok bemutathatják magukat a választók előtt, illetve ismertethetik nézeteiket.1 A politikai reklámok a véleménynyilvánítás szabadsága részét képezik, a közéleti kommunikáció egyik formája, ám a védelem mértéke a politikai közlések szintjét nem éri el. A szabályozás terén jelentős eltérések mutatkoznak az egyes európai országok között: a legtöbb állam valamilyen módon korlátozza, akár tiltja a politikai reklámokat az elektronikus médiumokban, illetve speciális szabályokat ír elő a választási kampányidőszakokra, míg néhány országban megengedett azok közzététele. Sok ország azt is előírja a médiaszolgáltatóknak, hogy választási időszakban biztosítsanak ingyenes műsoridőt a politikai pártok és jelöltek számára.
A politikai reklámok kérdése az Európa Tanács ajánlásaiban is megjelenik. A Miniszteri Bizottság R (99) 15. számú ajánlása a választási kampányok médiában való megjelenítésére vonatkozó intézkedésekről2 elismeri, hogy a média a jelentős szerepet játszik a modern társadalmakban, különösen a választások idején, és figyelembe kell venni a nyomtatott sajtó és az elektronikus média között fennálló jelentős különbségeket is. Az ajánlás hangsúlyozza, hogy a választásokról szóló tájékoztatásoknak az elektronikus médiában tisztességesnek, kiegyensúlyozottnak és pártatlannak kell lenniük. Különös figyelmet kell fordítani ezen belül a fizetett politikai hirdetésekre. Minden, a választási beszámolókra vonatkozó szabályozásnak tiszteletben kell tartania az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás szabadságának alapelvét az Emberi Jogok Európai Bíróságának értelmezése szerint.
- 7/8 -
Az ajánlás elismeri, hogy a fizetett hirdetés a nyomtatott sajtóban bevett gyakorlatnak számít, és az újság tulajdonosai elvileg szabadon elfogadhatják vagy elutasíthatják a pártok hirdetésre vonatkozó kérelmét az általános szabályok figyelembevételével. Az állami szervek tulajdonában lévő nyomtatott sajtótermékek tekintetében külön hangsúlyozza, hogy ha az ilyen médiumok elfogadják a fizetett politikai reklámok közzétételét, biztosítaniuk kell, hogy valamennyi versenyző és politikai párt egyenlő feltételekkel és megkülönböztetés nélkül kérhesse a reklámfelület megvásárlását. A különböző politikai pártokat egyenrangúnak kell kezelni a fizetett hirdetések - beleértve a díjszabást is - tekintetében (26).
Az ajánlás az elektronikus médiára vonatkozó intézkedések körében részletesen szól az ingyenes műsoridő lehetőségéről választási időszakban a politikai pártok, jelöltek számára a közszolgálati médiában, és arra kéri a tagállamokat, vizsgálják meg az ingyenes műsoridő megadásának lehetőségét. Ha biztosítanak ilyen műsoridőt, azt tisztességes módon és megkülönböztetés nélkül, átlátható és objektív kritériumok alapján kell megtenni. Az ajánlás magyarázata (Explanatory Memorandum) hozzáteszi: ez a gyakorlat sok országban lehetővé teszi a politikai pártok számára az ingyenes hozzáférést a közszolgálati médiához. Ezt nevezik általában "ingyenes műsoridőnek" vagy "szabad politikai reklámnak", amely a politikusok és a szavazók közötti közvetlen kommunikáció egyik módja, a média közvetítő szerepe nélkül. A politikai pártoknak biztosított ingyenes műsoridő fő előnye, hogy képes kompenzálni az egyes médiumok tisztességtelen és elfogult kampánybeszámolóinak kockázatát. Továbbá, ellentétben a fizetett politikai hirdetéssel, a politikai párt gyenge pénzügyi ereje nem képez akadályt a műsorsugárzáshoz való hozzáférésben. Ugyanakkor az ingyenes műsoridőnek is vannak hátrányai. Ha például szélsőséges nézeteknek biztosítanak hozzáférést, az olyan eszmék terjedésének is segíthet, amelyek károsak a demokráciára (42.).
Az ajánlás azt is elismeri, annak eldöntése, hogy mely pártok jogosultak az ingyenes műsoridőre, illetve a szabad reklámfelületre, és milyen mennyiségben, nehéz és kényes kérdés, amelynek megoldása országonként különböző. Előfordul, hogy a műsoridő felosztása a politikai párt múltbéli teljesítményén alapul, vagy a parlamentben szerzett helyek számától függ (arányos hozzáférés). Elterjedt az is megoldás, hogy a műsoridőt a versengő pártok között egyenlő arányban osztják fel (egyenlő hozzáférés). Egy harmadik lehetséges módja a műsoridő felosztásának egy minimális mennyiség megállapítása minden versenyzőnek, a többi időt pedig arányossági vagy más alapon elosztani (vegyes hozzáférés). Fontos hangsúlyozni, hogy az ajánlás egyik gyakorlatot sem részesíti előnyben a másikkal szemben. Azt viszont kimondja, hogy ha a pártok számára műsoridőt bocsátanak rendelkezésre, azt tisztességes módon és megkülönböztetés nélkül, valamint átlátható és objektív kritériumok mentén kell megadni (44.). Ami az ingyenes műsoridő spotjainak tartalmáért való felelősséget illeti, a felelősség elvben azt a politikai pártot terheli, amely az anyagot elkészítette. A műsorszolgáltatók és a politikai pártok közötti felelősség pontos elhatárolását nemzeti szinten kell eldönteni (45.). Ha pedig egy tagállam a műsorszolgáltatók számára előírja az ingyenes műsoridő megadásának kötelezettségét a politikai pártok számára a választási kampányok során, biztosítani kell, hogy az nem sérti a műsorszolgáltató pénzügyi egyensúlyát (46.).
A fizetett politikai hirdetések kapcsán az ajánlás kimondja, azokban a tagállamokban, ahol a politikai pártok és a jelöltek számára engedélyezett a reklámfelület választási célokra történő vásárlása, a szabályozásnak biztosítania kell, hogy:
- a reklámfelület vásárlásának lehetősége valamennyi versengő párt számára elérhető legyen, és egyenlő feltételekkel a díjszabás tekintetében;
- a közönség tisztában legyen azzal, hogy az üzenet egy fizetett politikai hirdetés.
Az ajánlás megfontolásra érdemesnek talál egy olyan rendelkezést, amely korlátozza a politikai reklámfelület mennyiségét, amit egy adott párt vagy egy jelölt megvásárolhat. Az ajánlás magyarázata külön kiemeli, hogy a fizetett politikai hirdetések számos tagállamban hagyományosan tiltottak az elektronikus médiában, míg más országokban megengedettek. Egyik legnagyobb előnye, hogy minden politikai erő számára lehetőség nyílik, hogy széles körben terjessze üzeneteit vagy programjait. Másrészt viszont tisztességtelen előnyhöz juthatnak azok pártok és jelöltek, akik jelentős mennyiségű műsoridőt képesek vásárolni (47). Tekintettel a különböző felfogásokra, az ajánlás nem foglal állást abban a kérdésben, hogy melyik megoldást kell elfogadni, és csak arra szorítkozik, hogy ha a fizetett politikai reklámok megengedettek, bizonyos minimális szabályok alá kell vetni őket. Az egyik az egyenlő elbánás - a hozzáférés és az árak tekintetében - alkalmazása minden műsoridőt kérő féllel szemben; a másik, hogy a közönségnek tisztában kell lennie azzal, hogy az üzenetért fizettek (48). Fontos lehet az is, hogy meghatározzák az egy párt által megvásárolható fizetett hirdetés mennyiségét. Ennek ellenére az ajánlás nem határozza meg, kívánatos-e vagy sem a fizetett hirdetés mennyiségének bármely korlátozása, mivel úgy véli, hogy a döntést ebben a kérdésben tagállami szinten kell meghozni (49.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
