Egy következő konkrét ügyben (Pécsi Ítélőtábla Fpkf.IV.45.020/2016/2.) az elsőfokú bíróság az adós felszámolási eljárását befejezte, az adóst megszüntette, rendelkezett a felszámoló díjáról, megállapította, hogy a további felszámolási költségek és hitelezői igények fedezet hiányában nem elégíthetők ki. A határozat indokolása szerint a tevékenység zárómérleg alapján az adós vagyona 45 408 000 forint tárgyi eszköz és 19 302 000 forint forgóeszköz volt, melyből készlet 2 960 000 forint. A tárgyi eszközök között szerepelt 2 db ingatlan és 4 db telek, valamint 1 db tehergépkocsi, melynek forgalomból kivonására 2011. március hó 22. napján került sor, átadása nem történt meg. A 2 960 000 forint teakészlet jótállási ideje lejárt, selejtezni kellett volna, a felszámoló már a nyitómérlegben sem szerepeltette.
Az adós fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését, és a felszámolási eljárás folytatását, a felszámoló felmentését és új felszámoló kijelölését kérte. Hivatkozott arra, hogy az adós tulajdonát képező tehergépkocsi fellelhetőségéről a felszámolót 2013. évben tájékoztatta, a felszámoló ennek ellenére nem intézkedett az átvétel és értékesítés érdekében. Utalt arra, hogy a 2 960 000 forint értéken nyilvántartott, több raklapnyi készlet tea szintén a lakhelyén megtalálható, a felszámoló a készletet nem vette át, veszélyes hulladékként megsemmisítése iránt nem intézkedett.
A másodfokú bíróság az alábbiakat emelte ki: A Cstv. 60. § (1) bekezdése értelmében a bíróság a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről, a pénzforgalmi számlák megszüntetéséről és a központi értéktár megkeresésével az adós által kibocsátott értékpapírok érvénytelenítéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére. A benyújtott zárómérleg és annak szöveges jelentése alátámasztja azt a tényt, hogy a felszámoló az adós felszámolását befejezte, az adós vagyonát értékesítette, ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor - a felszámolási eljárás befejezésére tekintettel - az adóst megszüntette. A tehergépkocsi már 2011-ben a forgalomból kivonásra került, értéke 0 forint, a teakészletet adós vagyonaként - a közbenső mérleg írásba foglalt jelentésében megjelölt okokból - a felszámoló már a nyitómérlegben sem szerepeltette, nincs tehát olyan vagyona az adósnak, amely a felszámolás befejezését akadályozná.
A Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.414/2012/4. számú határozata szerint amennyiben a követelés behajthatatlan, azt a felszámolónak az adós vagyoni állományából ki kell vezetnie. A könyvelésből kivezetett követelés már nem tartozik a felszámolási vagyonhoz, ezért arra vonatkozóan vagyonfelosztási javaslat sem tehető. Egy másik ügyben a bíróság kifejtette, hogy a felszámoló a tevékenységét önálló felelősséggel végzi, így jogosult dönteni annak tárgyában is, hogy a rendelkezésére álló adatok alapján a mérlegben feltüntetett követelés behajtható-e. Tévesen hivatkozott ezért a hitelező fellebbezésében arra, hogy a felszámoló nem tett meg minden szükséges intézkedést az adósi követelések érvényesítése érdekében, és ezáltal nem gondoskodott megfelelően az adós vagyonának a megóvásáról. Annak eldöntése, hogy egy konkrét ügyben milyen intézkedések megtétele szükséges és indokolt, a felszámoló feladata. A felszámoló előadása szerint megkereste a követelés kötelezettjeit, melynek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a követelések nem behajthatóak, így önálló felelőssége alapján dönthetett a követelések zárómérlegből történő kivezetéséről. Abban az esetben azonban, ha a hitelező úgy ítéli meg, hogy a felszámoló a tevékenységét nem megfelelően látta el, és ezzel kárt okozott, úgy a felszámolóval szembeni igényét a Cstv. 54. §-ában foglaltak szerinti felelőssége alapján, perben érvényesítheti.[2]
Ha az adós nem tesz eleget az iratátadási kötelezettségének, úgy egyszerűsített felszámolásnak van helye. Ez esetben az adós alappal nem hivatkozhat arra, hogy a felszámoló nem tett eleget követelésbehajtási kötelezettségének.[3]
A Csődtörvényben előírt feladatait önállóan, a saját felelősségére végző felszámoló az adós követeléseinek behajtása körében nem utasítható. A Csődtörvény 51. § (3) bekezdése nem határoz meg semmiféle konkrét intézkedést, amelynek megtételére a bíróság a felszámolót kötelezhetné, általánosságban pedig követelés behajtásra a felszámoló nem kötelezhető. A felszámoló maga dönthet arról, hogy egy követelést hogyan, mennyiben, mikor érvényesít, és abban a kérdésben is maga dönt, hogy adott követelést érvényesíti-e.[4]
A felszámoló a jogszabályi keretek között dönt a vagyonfelosztásról, arra vonatkozóan jogszabályi előírás nincs, hogy a különböző likviditású vagyonelemeket miként kell felosztania. A Csődtörvény szerinti kielégítési rangsor érvényesülése érdekében az elvárható, hogy a elsődlegesen a magasabb megtérülési esélyt jelentő vagyonelemet - az ingatlant - kell felosztani, és ezt követően a követelést. (Kérdés azonban, hogy valóban magasabb-e a megtérülési esély abban az esetben, ha egy már több alkalommal eredménytelenül meghir-
- 13/14 -
detett, két éven keresztül nem eladható ingatlan átadására kerül sor). Hangsúlyozni kell viszont, hogy a felosztás nem "alku" tárgya, a hitelező nem válogathat, persze a visszautasítás joga megilleti, annak jogkövetkezményeivel együtt.
A Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján a vagyonfelosztási javaslat kifogással támadható, azonban annak sérelmezésére nincs lehetőség, hogy a hitelező nem az általa kért vagyontárgyat kapja a hitelezői igénye kielégítéseként. A bíróság egy ügyben kiemelte, hogy a hitelezői igényeket elsősorban az adós készpénzvagyonából kell kielégíteni, és a vagyonfelosztás tárgyában önálló felelősséggel a felszámoló jogosult dönteni, e körben a hitelezőt választás joga nem illeti meg, így alappal nem sérelmezheti az üzletrész átadás elmaradását, illetve igényének pénzeszközzel történő kielégítését. Erre figyelemmel a felszámoló által előterjesztett, és az elsőfokú bíróság által jóváhagyott vagyonfelosztási javaslat nem tekinthető jogszabálysértőnek azért, mert a hitelező által kért vagyontárgyat - adott esetben üzletrészt - nem a hitelező, hanem a felszámoló kapta meg a felszámolói díja kiegyenlítéseként.[5]
A kérdés megválaszolásához érdemes áttekinteni, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárgy sorsa és a zálogjogosult kielégítése miként alakulhat a felszámolási eljárás során.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
