Az Amszterdami Szerződés új dimenziót nyitott a tagállamok nemzetközi magánjogának jogharmonizációja terén az Európai Unióban. Komoly átrendezést hajtott végre az Európai Unió III. pillérét (Közös Kül- és Biztonságpolitika) illetően: a vízum, bevándorlás, menedékjog, személyek határellenőrzése, polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés közösségi jogviszonyokká váltak azáltal, hogy ezen területeket az EK-Szerződés IV. címévé tette; a III. pillér pedig új elnevezést kapott: "Rendőrségi és igazságügyi együttműködés a bűnügyek terén".1
Ennek következtében a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén a jogalkotási hatáskör a tagállamoktól az Unióhoz került át, az Unió intézményei az EK-Szerződés 61. cikkének c) pontja és 65. cikke alapján jogosultak közösségi jogszabályok megalkotására.
Ezen közösségi jogalkotási felhatalmazás felébresztette a szerződéses kötelmekre alkalmazandó jogról szóló 1980. évi Római Egyezmény 2 megkötése óta tartó "Csipkerózsika álmából" a nemzetközi magánjogi jogharmonizáció folyamatát. Az Unió intézményei számos rendeletet fogadtak el elsősorban a polgári eljárásjog területén3, melyek hatályba is léptek. Ezek mellett három klasszikus kollíziós jogi tárgyú rendelet kidolgozása indult meg, melyek közül kettő még csak tervezet formájában létezik és a közösségi együttdöntési jogalkotási eljárás során kisebb-nagyobb változásokon esnek át, egy pedig már elfogadásra került.
A három szoros értelemben vett nemzetközi magánjogi kollíziós jogi terület, melyen folyik a közösségi rendelet megalkotása a közösségi kollíziós jogi jogegységesítés jegyében:
a) Szerződéses kötelmekre alkalmazandó jog. Itt a cél az 1980. évi Római Egyezmény megreformálása és felváltása közösségi jogi instrumentum formájában, ún. Róma I. Rendelettel. [Javaslat az Európai Parlament és a Tanács rendelete a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.), COM/2005/0650 végleges.]
b) Szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jog, amelyet az ún. Róma II. Rendelet szabályoz. [Az Európai Parlament és a Tanács 864/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.)]
c) Házasság felbontására és a különválásra vonatkozó kollíziós jog. Ezen a téren a cél a 2201/2003/EK rendelet módosítása és kiegészítése a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog szabályaival. (Proposal for a Council regulation amending Regulation EC NO 2201/2003. as regards jurisdiction and introducing rules concerning applicable law in matrimonial maters, COM/2006/0399 final.)
Jelen tanulmány tárgya a szerződésen kívüli kötelmek kollíziós joga közösségi és magyar szabályozási modelljének, nevezetesen a közösségi Róma II. rendeletnek és a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr.-nek (magyar Kódex) az összehasonlítása. Az Európai Parlament és a Tanács közel tíz éves előkészítési folyamat és 5 éves döntéshozatali-jogszabályalkotási eljárás során, 2007. július 11-én fogadta el a 864/2007/EK rendeletet a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról ("Róma II.")4. A Róma II. rendelet hatályba lépése új alapokra helyezi a magyar deliktuális felelősségre vonatkozó kollíziós jogot is, félretéve a magyar Kódex vonatkozó szakaszait. Tovább fogja erősíteni a magyar nemzetközi magánjog rekodifikációjának és a magyar Kódex reformjának szükségességét. A tanulmány ismerteti a közösségi jogszabály szabályozási modelljének szerkezetét, általános jellemzőit, összevetve a magyar Kódex szabályozásának szerkezetével. Ezt követően a két modell megoldásainak részletes összehasonlítása következik.
A Róma II. rendelet a modern európai kollíziós jogok megoldásait vegyíti, azokat továbbfejleszti, sok megoldást átvesz az 1989-ben hatályba lépett svájci nemzetközi magánjogi törvényből és a 2001. április 11-i holland törvényből.5 A jogbiztonság követelménye és az igazságtétel iránti igény egyedi ügyekben a jog érvényesülésén alapuló térség fontos elemei. A rendelet olyan kapcsoló elveket alkalmaz, melyek e cél elérését a legmegfelelőbben biztosítják. Ezért a rendelet az általános szabály mellett speciális szabályokat is megfogalmaz, és egyes rendelkezésekben ún. "menekülési záradékot" is tartalmaz, mely eltérést enged e szabályoktól, ha az eset összes körülménye alapján a jogellenes károkozás nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódik egy másik államhoz. Ez a megoldás rugalmas keretet ad, egyben az eljáró fórum számára lehetővé teszi az egyedi ügyek megfelelő elbírálását. A rendelet több ponton új alapokra helyezi a szerződésen kívüli kötelmek kollíziós jogát.
a) Minden eddiginél szélesebb körben teszi lehetővé a jogválasztást, mely az alkalmazandó jog meghatározásában - a szerződéses kötelmekhez hasonlóan - elsődlegessé válik. A jogválasztás azonban meghatározott korlátozásokkal érvényesül és bizonyos speciális tényállások esetében nem adott (tisztességtelen verseny és a szabad versenyt korlátozó cselekmények; szellemi tulajdonjogok megszegése).
b) Jogválasztás hiányában a "lex loci delicti commissi" elve kerül alkalmazásra, azonban annak klasszikus cselekmény-elmélet szerinti (károkozó magatartás kifejtésének, vagy a mulasztás helye) értelmezését háttérbe szorítva az eredmény-elmélet szerint kár bekövetkezésének helye az általános szabály. A "lex loci damni" általános szabálya alól a rendelet a szokásosan alkalmazott kivételeket hozza:
- a károkozó és a károsult közös szokásos tartózkodási helye szerinti állam joga,
- az 1980. évi Római Egyezményből ismert ún. "escape clause": nyilvánvalóan szorosabb kapcsolat egy másik ország jogával, ami pl. lehet egy járulékos kapcsolat, korábban fennálló jogviszony a felek között.
c) A deliktumok különféle típusai esetében speciális tényállásokra speciális kapcsoló elvek vonatkoznak, értelmezve a lex loci delicti commissi elvét:
- termékfelelősség,
- tisztességtelen piaci magatartás,
- környezeti károk,
- szellemi tulajdonjogok megsértése
- szervezett fellépés.
d) Külön szabályok kerülnek megfogalmazásra a jogalap nélküli gazdagodásra, a megbízás nélküli ügyvitelre és az ún. "culpa in contrahendora".
A rendelet szerkezeti felépítése az együttdöntési eljárás során többször változott a Parlament és a Bizottság eltérő álláspontja miatt. Végül az alábbi megoldás született:
- a Preambulum 40 pontból áll;
- az I. fejezet határozza meg a rendelet hatályát és a szerződésen kívüli kötelmi viszonyok fogalmát;
- a II. fejezet "Jogellenes károkozás" elnevezés alatt tartalmazza a jogválasztás hiányában alkalmazandó jog általános szabályát és a speciális tényállásokra vonatkozó normákat;
- a III. fejezet a jogalap nélküli gazdagodásra, a megbízás nélküli ügyvitelre és a "culpa in contrahendora" alkalmazandó jogot jelöli ki;
- a IV. fejezet adja a jogválasztás szabályait;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
