A Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben Fenyvesi Csaba, Herke Csongor és Tremmel Flórián által szerkesztett "Kriminalisztika" című tankönyv.[1]
A mű létrejöttéhez számos egyetemről, (Debreceni Egyetem, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Széchenyi István Egyetem) az Országos Kriminológia Intézettől, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Szakértői Intézettől, és a Nemzeti Szakértői és Kutató Központtól vettek részt szerzők. Az autórok (névsorban: Angyal Miklós, Anti Csaba László, Budaházi Árpád, Elek Balázs, Fejes Attila, Fenyvesi Csaba, Gárdonyi Gergely, Hegyaljai Mátyás, Hengl Melinda, Herke Csongor, Horváth Orsolya, Kármán Gabriella, Kovács Gábor, Kovács Lajos, Máté István Zsolt, Mészáros Bence, Nagy Zoltán, Nogel Mónika, Orbán József, Pádár Zsolt, Pásztor Attila, Petrétei Dávid, Tangl László, Tremmel Flórián, Vigh András) között a témában jártas professzorokkal, egyetemi docensekkel, fiatal kutatókkal, szakértőkkel és doktoranduszokkal találkozhatunk.
Az aktuális tankönyvnek az előzményei között szerepel Vargha László szerkesztésében megjelent jegyzete, illetve Tremmel Flórián és Fenyvesi Csaba által írt és 1998-ban kiadott atlasszal színesített kriminalisztikai tankönyve. Utóbbi 2005-ben került átdolgozásra, amelyben már Herke Csongor is megjelent szerzőként. Szakmai előzményként pedig kiemelendő Fenyvesi Csaba "A kriminalisztika tendenciái: A bűnügyi nyomozás múltja, jelene, jövője" című monográfiája, amely 2014-ben jelent meg. Az új tankönyv létrejöttét indokolta az elmúlt években megfigyelhető fejlődése a tudomány szinte valamennyi területének, amely hatással volt a nyomozással összefüggő módszerekre, illetve eszközökre.
Áttekintést nyújtva a tankönyv három fő részre tagolódik:
- az első részben bevezetésként megtörténik az elméleti megalapozás, a kriminalisztika történetének és lényegének a bemutatása,
- a második rész a krimináltechnikáról szól,
- a harmadik rész a kriminalisztika másik fő területével a krimináltaktikával foglalkozik.
- 139/140 -
A bevezető részben bemutatásra kerülnek a történelmi előzmények, illetve az újkori történetben megjelölésre kerül az öt mérföldkő:
- az ujjnyom-ujjnyomat alapú személyazonosítás,
- a vérazonosítás,
- a neutronaktivációs elemző azonosítás,
- a DNS-alapú azonosítás,
- és a digitális adatok a ténymegállapítás szolgálatában.[2]
Ezt követően kibontásra kerülnek a kriminalisztika alapelvei. Ebben a fejezetben kerül tárgyalásra a kriminalisztikai piramismodell is, amely a kriminalisztika hét alapkérdése köré épül. A piramist szemléletes ábrán is megtekinthetjük a könyvben. Három szintje közé tartozik az alapkérdések, a mediátorok, illetve a fókusz, és ezeken belül találhatók meg az ún. építőkockák.
A második fejezetben kerül tárgyalásra a nyomozás kriminalisztikai fogalma, illetve annak alapelvei, a verziók, a nyomozás tervezése és szervezése, a bűnelemzés, és a kriminalisztikai azonosításelmélet.
A fenti kérdéskörök a hallgatók számára jól áttekinthető módon kerülnek bemutatásra, sokszor pontokba szedve és kiemelésekkel. Naprakész kérdések is elemzés alá kerülnek e részben, mint például az adatbányászat, a bűnüldözési célra felhasznált mobiltelefon cella információi.
A második rész a krimináltechnikára vonatkozó ismeretanyagokat tartalmazza. Ez a terület elsőbbséget élvez objektivitása miatt a szubjektív elemeket tartalmazó krimináltaktikával szemben. Így a könyv ezen részében a piramis modellben bemutatott segítők és mediátorok kerülnek részletezésre. Ide tartoznak:
- a nyomok,
- az anyagmaradványok,
- az okiratok,
- az elektronikus adatok,
- a szakvélemények,
- és a speciális technikai eszközök, módszerek.
Ezt a rész a tankönyv nagy terjedelemben és részleteiben tárgyalja több, mint háromszáz oldalon keresztül. Ebben a körben a szerzők széles spektrumban taglalják az ehhez kapcsolódó általános és speciális kérdéseket.
A tankönyv harmadik fejezete a nyomtan címet viseli. Ismertetésre kerül a nyom fogalma a nyomképződés filozófiai alapjai a nyomkereszteződés, a nyomok osztályozása és a nyomrögzítés általános kérdései. E résszel szorosan összefügg az ezt követő fejezet, amely speciálisan az emberi, állati, és tárgyi nyomok kérdéskörével foglalkozik.
A következő fejezetek a (biológiai és egyéb) anyagmaradványok fogalmát és csoportosítását mutatja be. Külön alfejezetekben tárgyalásra kerül a vér, a DNS, és a nem emberi biológiai
- 140/141 -
anyagmaradványok vizsgálata. Ezek az ún. "néma tanúk" csoportját képezik a kriminalisztikában a nyomok mellett.[3]
A hetedik és nyolcadik fejezet az igazságügyi és egyéb írásvizsgálatokkal foglalkozik. Ezekben a fejezetekben bemutatásra kerül a kézírásvizsgálat lényege, tárgya és célja, illetve módszere. Egyéb írásvizsgálatok között tárgyalásra kerül többek között a technikai írásvizsgálat, az iratok, az okmányok kriminalisztikai vizsgálata, és az okmányok hamisítás elleni védelme.
A kilencedik fejezet az igazságügyi lőfegyvertan, tűzszerészet címet viseli. Ebben a fejezetben nem csak kriminalisztikai, hanem büntetőjogi kérdések is röviden érintve vannak, például a fegyveres elkövetés kapcsán. Külön érdeme fejezetnek, hogy itt nemcsak elméleti hanem gyakorlati aspektusból is górcső alá kerül a téma.
Következő fejezetben a személyazonosítás, illetve a daktiloszkópia kerül elemzés alá kriminalisztikai aspektusból. Közelebbről bemutatásra kerül a személyazonosítás rendszere, a személyleírás és készítésének elméleti alapjai, bűnügyi személyfénykép, a daktiloszkópia története és alapjai. Ugyancsak elmondható, hogy ez a fejezet az elméleti rendszer mellett bemutatja a gyakorlatot is, például egy alfejezet szól a rendőrségi gyakorlatban alkalmazott ALFONZ személyleírási rendszerről. Ez a rendszer a személyek és holttestek, illetve testrészek szakszerű leírására szolgáló eszközök és módszerek összességéről szól.[4]
A tizenegyedik fejezetben feldolgozásra kerül a bűnügyi nyilvántartási rendszer, annak fogalma felépítése és részei. E fejezet immanens módon összefügg a személyazonosítással. Olyan gyakorlati adatkezelési rendszerek is bemutatásra kerülnek, mint például a Robotzsaru rendszer.
A folytatás sajátos krimináltechnikai eszközökről és módszerekről szól. Bemutatásra kerül a szagazonosítás, a képrögzítő és képalkotó technikák. Az információ technológia fejlődése nem megkerülhető jelenség a 21. században, így természetesen vizsgálat alá kerül a fejezetben a számítógép az informatika és a 3D nyomtatás szerepe a bűnözésben, különös tekintettel a számítógépes bűncselekmények vonatkozásában.
Az ezt követő részben a bűnügyi hírszerzés fogalma, rendszere kerül ismertetésre.
A tizennegyedik fejezet krimináltechnikai szakértőtől, szaktanácsadókról, illetve a Bayes-módszerekről szól. Rámutatnak e fejezetben, hogy egyes matematikai módszerek nagymértékben elősegíthetik a modern bűnözés sikerességét, a jogalkalmazók felderítési munkáját, illetve bizonyíték mérlegelési tevékenységét, ide tartoznak a Thomas Bayesről elnevezett valószínűségi megközelítési módszerek, amelyeket angolszász országokban már előszeretettel használnak.[5]
- 141/142 -
A harmadik részben az olvasók betekintést nyerhetnek a krimináltaktika tudástárába. Az első krimináltaktikai fejezet a szemléről szól, annak fogalmáról céljáról alapelveiről fajtáiról, szemle lefolytatásának taktikai követelményeiről, eredményeinek rögzítéséről és értékeléséről.
A tizenhatodik fejezet a bűnügyi adatgyűjtés és profilalkotás címet viseli. Itt tárgyalásra kerül a fogalom mellett az adatszerzési módszerek és a profilalkotás. E fejezetben megjelennek A digitális adatok körüli kihívások, például a mobiltelefonok kommunikációja mentén keletkező adatok fontossága, amelyeket konkrét jogeseteken keresztül is szemléltetnek.
Az ezt követő fejezetben a kihallgatás fogalma, fajtái, illetve menete kerül bemutatásra. Az általános elméleti alapvetések mellett megjelenik a kihallgatás és a kriminálpszichológia kapcsolata. Ebben a fejezetben még szó van poligráfos vizsgálat történetéről, lefolytatásáról és büntetőeljárásban betöltött jelentőségéről.
A tizennyolcadik fejezetben az egyes büntetőeljárásban szereplő alanyok: a terhelt, a tanú, és a sértett kihallgatásának főbb kérdései kerülnek tárgyalásra. Aktualitását növeli a könyvnek az új kihallgatási módok alfejezet.
A következő részben a szembesítés kérdéskörét járják körül szakmai alapossággal, például, hogy hol végezzük a szembesítést, milyen esetben kell alkalmazni, kiknek kellene részt venni a szembesítésben, vagy éppen milyen okból történjen ezen eljárási cselekmény.
Ezutáni három fejezetben az alábbi büntetőeljárásban jelentős eljárási cselekménynek a fogalma célja jelentősége, illetve az azokkal kapcsolatos taktikák kerülnek bemutatásra:
- a helyszíni kihallgatás,
- a felismerésre bemutatás,
- és a bizonyítási kísérlet.
A huszonharmadik fejezet a kényszerintézkedésekkel foglalkozik kriminalisztikai szemszögből. A tankönyv az egyes kényszerintézkedések krimináltaktikáját alfejezetekre bontva mutatja be.
A következő rész a nemzetközi bűnügyi együttműködés rendszerével foglalkozik. Áttekintésre kerülnek különböző nemzetközi bűnüldöző szervezetek, intézmények, illetve azt létrehozó egyezmények. Szó van még e fejezetben a közös nyomozócsoportokról, mikor kell ilyet létrehozni krimináltaktikai szempontból, illetve a Schengeni információs rendszerről is.
Az utolsó fejezetben kriminalisztikai jelenségeket negatív oldalról mutatja be, milyen emberi hibák keletkezhetnek a különböző eljárási cselekményeknél, annak milyen következményei lehetnek (legrosszabb esetben akár justizmord is bekövetkezhet.) Nem csak a hibákat, hanem a megelőzési lehetőségeket is tárgyalja a könyv. A végső részben egy jövőbe tekintő alfejezetet találunk, amely a kriminalisztika világtendenciáit mutatja be.
- 142/143 -
Összegezve elmondható, hogy a szerzők egy olyan tankönyvet alkottak, amely széleskörű ismereteket nyújt a kriminalisztikáról feldolgozható és rendszerezett formában a graduális hallgatók, a jogászok, illetve a jogász szakmán kívül a téma iránt érdeklődő emberek számára. A megértést számos esetben ábrák könnyítik meg. Új technikaként jelenik meg a tankönyvben a QR-kódos megoldás, amellyel megtekinthetők a fejezetenként csoportosított szemléltető mellékletek. Emellett a mű a kriminalisztikát érintő kutatók számára is alap hivatkozási opus lehet a jövőre nézve. A tankönyv egészére jellemző a logikus felépítés a stilisztikai egységesség és a magas tartalmi színvonal. Az új kriminalisztikai kutatási eredmények megjelenése hosszú évekre garantálhatja a tankönyv aktualitását. ■
JEGYZETEK
[1] Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó Budapest, 2022.
[2] Fenyvesi Csaba - Tremmel Flórián: Kriminalisztikai alapvetések. In: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó Budapest, 2022. 40. o.
[3] Herke Csongor - Pádár Zsolt: Biológiai anyagmaradványok. In: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor -Tremmel Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó Budapest, 2022. 123. o.
[4] Anti Csaba László: Személyazonosítás. In: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó Budapest, 2022. 247. o.
[5] Orbán József: A Bayes-módszerek bűnügyi alkalmazásának alapjai. In: Fenyvesi Csaba - Herke Csongor - Tremmel Flórián (szerk.): Kriminalisztika. Ludovika Egyetemi Kiadó Budapest, 2022. 368. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus, PTE ÁJK Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék.
Visszaugrás
