Az új Gt. megengedőbb szabályt vezet be a zártkörűen működő részvénytársaságok esetében. Kimondja, hogy a közgyűlés napirendjére tűzött ügyre vonatkozóan az igazgatóság köteles minden részvényesnek a napirendi pont tárgyalásakor a szükséges felvilágosítást megadni.1 Bővült tehát a Gt./97.-hez képest a részvényesi joggyakorlás, hiszen az igazgatóság már nem tagadhatja meg a felvilágosítás megadását azon az alapon, hogy az sértené a társaság üzleti titkait. Az új törvény ugyanakkor a részvényeseket titoktartásra kötelezi, de csak a titoksértés bekövetkezése esetén helyez kilátásba szankciót.
Amennyiben a társaság tagja a tagsági jogai gyakorlása folytán tudomására jutott adatokkal visszaél, és a társaság üzleti titkait megsérti, ennek következményei személyiségi jogi polgári perben vonhatóak le.2
A társaság hivatkozása az üzleti titoksértésre csak akkor lehet eredményes, ha a törvényességi felügyeleti eljárás során bizonyítani lehet, hogy valóban a taggal szemben is megóvni kívánt üzleti titoknak minősül az az ismeret, amelyet tartalmazó iratokba a kérelmező be kíván tekinteni. A jogi szabályozás elsődlegességet ad ugyan a társasági érdeknek, a bíróság azonban csak akkor dönthet a tag kérelmének elutasításáról, ha a társaság részéről a saját tagjával szembeni, a titoknak minősülő ismeret leplezésére irányuló, a cégbírósági eljárást megelőzően tanúsított, aktív védekező magatartása bizonyított. Ennek a szigorú tesztnek az alkalmazásával kerülhetők el azok az esetlegességek és önkényes döntések, amelyek odáig vezethetnek, hogy az ügyvezetés általánosságban a társaság üzleti titkai, valójában a jog által védeni nem kívánt ismeretkör sérelmére hivatkozással találjon kiskaput a felvilágosításadási kötelezettsége alóli kibújáshoz.
A tag felvilágosításkérési jogosultságának korlátját azonban - az eljáró cégbírók dolgát nehezítve - nem csak a társaság üzleti titkai, hanem üzleti érdekei is jelentik.
Az üzleti érdek fogalmának a magyarázatát jogszabály nem tartalmazza. Ez szintén a mérlegelésen alapuló, eltérő bírói döntéseknek adhat teret. Áttekintve a jogi normákat, az üzleti érdeknek több rokon fogalmát is megtaláljuk: így például jogi érdek, törvényes érdek, szolgálati érdek, természetvédelmi érdek, különös méltánylást érdemlő érdek. Az ezekből kinyerhető közös vonásokat összegyűjtve az érdek fogalmát akként határozhatjuk meg, mint amely általában nem manifesztálódik, de a társaság mindennapi tevékenységeit és működését befolyásolja, alapvető gazdasági célkitűzéseit érinti, illetve a jövőben keletkező, esetleg a későbbiekben üzleti titokká is váló beruházások, tervek védelmét is szolgálja. Pontosan emiatt a rejtett jelleg miatt nehéz az eljáró bírónak megítélnie, hogy a kérelmezett társaság által megjelölt érdek jogi védelme indokolt-e. Mérlegelés útján kell megállapítania azt, hogy a tag iratbetekintéshez és felvilágosításkéréshez fűződő érdeke sértheti-e a gazdasági társaság üzleti érdekeit. Segítheti a cégbíró dolgát az, ha figyelembe veszi, hogy a tag egyéni érdeke ütközik itt a tagok közösségi érdekeivel, amely egyben a társasági érdeket is jelenti. Ha kimutatható ilyen közös tagi érdek, annak elsődlegessége van.
Az új Gt. a gyakorlat által kitöltendő jogfogalmak bevezetésekor nem áll meg az üzleti érdek kategóriájánál. A korábbi társasági törvényhez képest ugyanis egy jelzővel bővíti a tagi joggyakorlás korlátozásáról szóló rendelkezést, amikor kimondja, hogy a tag iratbetekintési joga nem sértheti a társaság méltányos üzleti érdekeit és üzleti titkait. A jog és erkölcs határterületén mozgó definíció alkalmasat, megfelelőt, valamihez képest arányosat jelent, amely a szubjektív értékrendet is erőteljesen tükröző bírói mérlegelés eredményeként születik meg. Vajon mi volt a jogalkotó célja, amikor a kógens normák, a kiszámítható döntések, az objektivitás jellemezte társasági jog szabályai közé egy egyéni megítélés szerint változható jogfogalmat helyezett? Az amúgy is komoly érdekmérlegelést igénylő ügyekben az eljáró bírónak tekintetbe kell vennie egy további, objektív mércével nem meghatározható szempontot, amelyről kijelenthető, hogy a jogalkotót a kérelmezett társaság üzleti titoksérelemre való hivatkozási lehetőségének szűkítése vezérelhette. Csak a társaság méltányos üzleti titkai és érdekei korlátozhatják a tagot iratbetekintési joga gyakorlásában. Ebből következik, hogy ha a tag által megtekinteni kért irat ugyan üzleti titkot tartalmaz, ám ennek jogi védelme az adott esetben nem volna a taggal szemben méltányos, a cégbíróság kötelezheti a társaságot az irat bemutatására. Az új társasági törvény egy érdekösszemérésen alapuló mérlegelést kíván a jogalkalmazótól. Az érdekek vizsgálatát teszi szükségessé annak eldöntése, hogy a társaság üzleti titkai és érdekei védelmének arányos, megfelelő eszköze-e a tag elzárása a tagi jogai gyakorlásához szükséges felvilágosításkérési jogosultságától. Ha egy példával akarjuk megvilágítani a problémát: Tegyük fel, hogy a tag egy dél-alföldi, ipari létesítményeknek takarítási szolgáltatásokat nyújtó cég alapítója, aki részesedést szerzett egy azonos tevékenységi körű, nyugat-dunántúli székhelyű társaságban. A délalföldi társaság elzárta alapító tagját a társaság árképzési gyakorlatát is tükröző szerződésekbe való betekintéstől, mondván, hogy az érdekelt egy másik, azonos tevékenységi körű cégben. Az eljárás során azonban kiderül, hogy az alföldi cég felvevő piaca kizárólag Magyarország, ezen belül is az Alföld, míg a nyugatdunántúli társaság kizárólag osztrák megrendelőinek nyújtja szolgáltatásait. Látható, hogy még ha formálisan meg is állná a helyét a társaság hivatkozása üzleti titkai sérelmére, a tagi jog korlátozása azonban mégsem megfelelő és arányos: nem méltányos.
Ebben az értelmében alkalmazva és a jogalkotó szűkítési szándékát elfogadva a méltányosság kategóriájának bevezetése is azt szolgálja, hogy csak megalapozott, az adott felek viszonyában megfelelő, szükséges korlátozásokra hivatkozhat a gazdasági társaság.
Az iratbetekintési jog gyakorlása parttalanságának nem csak az üzleti titok és érdek megsértésének tilalma, hanem a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye is gátját jelenti. A Gt./II. külön nem tartalmazta ezt a korlátot, csupán a Gt./II. 9. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó mögöttes Ptk. rendelkezéseiből volt levezethető a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. Az új Gt. annyi változást hoz, hogy a törvény iratbetekintést szabályozó szakaszában kimondja: a tag joggyakorlásának rendeltetésszerűnek kell lennie. Említettük ugyanakkor már, hogy a kérelmezett társaságok hivatkozása erre a törvényi korlátra kevésbé jellemző. Ha mégis előfordul, akkor a társaságok azt sérelmezik, hogy a tag túlzott gyakorisággal és intenzitással követelt iratokba való betekintésre irányuló igénye zaklatásszerű, melynek hátterében az ügyvezetéssel szembeni személyes ellentétek állnak. Joggyakorlása ezért a Ptk. 5. §-ába ütközően rendeltetésellenes.
A cégbíróság feladata az, hogy meghúzza a határt a jogszabály által biztosított alanyi joggyakorlás és a visszaélésszerűen megvalósított magatartások között. Ezt a határt az iratbetekintési jog gyakorlásának céljában kell keresnünk. A tag jogát akkor gyakorolja rendeltetésszerűen, ha a társaságtól kért iratokba való betekintésre, illetve felvilágosítás megszerzésére a tagi jogainak gyakorlásához van szüksége.
Ahhoz, hogy a cégbíró a tagi joggyakorlás rendeltetésszerűségét megítélhesse, meg kell követelnie annak megjelölését, hogy a kérelmező mely tagi jogainak gyakorlásához szükséges a kért iratokba való betekintés. Ezek a tagi jogok a társasági jog által szabályozott jogosítványok. Közülük kiemelkedik az egyénileg gyakorolható ellenőrzésre irányuló jog. Kérdéses, hogy a tag milyen mértékig gyakorolhatja az iratbetekintés révén egyéni ellenőrzési jogát a társaság működése felett. A felvilágosításkérés alapvető tagi, részvényesi jog, amely a társaság és az ügyvezetés törvényes működése ellenőrzésének is eszköze.3 Azonban a tagi joggyakorlás céljával ellentétessé, önkényessé válik, ha az ügyvezetés működését ellehetetlenítve, zaklatásszerűen valósul meg. Amennyiben ugyanis a tag az ügyvezetés tevékenységét a társaság érdekeivel ellentétesnek ítéli, úgy egyéb, testületileg gyakorolható ellenőrzési és kisebbségvédelmi lehetőségek is rendelkezésére állnak.
A kifejtettek eredményeképpen felvázolhatjuk a döntési lehetőségeket és azok indokait, melyeket a cégbíró a tagi kérelmet érdemében elbírálva hozhat.
• az sérti a gazdasági társaság méltányos üzleti titkát (a társaságnak a taggal szemben is védeni kívánt üzleti titka áll fenn, melyről érdekösszemérés alapján megállapítható, hogy a tag iratbetekintéshez fűződő érdekét szükségszerűen és arányosan korlátozza).
• a társaságnak nincs védelemre érdemes üzleti titka, azonban a tagi joggyakorlás sértheti a társaság méltányos üzleti érdekét (a társaságnak általános gazdasági célkitűzésekben megnyilvánuló, működését döntően meghatározó olyan üzleti érdeke áll fenn, melyről érdekösszemérés alapján megállapítható, hogy a tag iratbetekintéshez fűződő érdekét szükségszerűen és arányosan korlátozza).
• a tagi joggyakorlás rendeltetésellenes (a tagi jogok gyakorlásához nem szükséges, illetve a tag nem jelölte meg hogy mely tagi jogai gyakorlásához szükséges az iratokba való betekintés, emiatt kérelme a Ptk. 5. §-ába ütközően jogellenes).
A kérelemnek helyt adó végzés meghozatalakor különös hangsúlyt kell helyezni a végrehajthatóságra: a rendelkező résznek nevesítenie kell azokat az iratokat, amelyekbe a bíróság határozata alapján a kérelmező betekinthet, meg kell határoznia azt a módot, (teljesítési határidőt, helyet, időtartamot) ahogy a kérelmező jogát gyakorolhatja, továbbá köteleznie kell a társaságot a betekintés megtörténtének dokumentálására. ■
JEGYZETEK
1 Új Gt. 215. § (1) bekezdés.
2 Győri Ítélőtábla Cgtf. IV. 26.019/2005/3.
3 Győri Ítélőtábla Cgtf. IV. 26.019/2005/3.
Visszaugrás
