A megállapított tényállás szerint a felek között közelebbi ismeretség, majd a szexuális kapcsolatra is kiterjedő érzelmi kapcsolat 1984-ben alakult ki. Az alperes 1984. december 15-én házasságot kötött korábbi barátnőjével, F. M.-val, akitől 1985 áprilisában G. nevű gyermeke született. A házastársak közös lakása a K.-n, az A. utca 15. szám alatt volt.
A felek szerelmi viszonyát a házasságkötés rövid időre beárnyékolta, de később a felperes elfogadta azt az alperesi magyarázatot, hogy a házasságkötésre csak a születendő gyermekre tekintettel került sor. Ezt látszott alátámasztani az, hogy a felperessel fenntartott szerelmi viszony folytatódott, az alperes kettős életet élt.
Az alperes jól jövedelmező vállalkozást vezetett, az ezzel kapcsolatos ügyintézés során őt a felperes gyakran elkísérte, előfordult, hogy segített az üzletben elárusítani, ezen kívül közös programokat szerveztek, a felperes szabadidejét kizárólag az alperessel töltötte.
A felek az 1980-as évek végén elhatározták, hogy közös gyermeket vállalnak, ennek érdekében Budapesten magzatvédő programban is részt vettek. 1991. május 3-án L. nevű gyermekük született, akit az alperes teljes hatályú elismerő nyilatkozattal magáénak ismert el. A megfelelő lakhatás érdekében az alperes nevére a K., E. utca 19. szám alatt társasházi öröklakást vásároltak, melyre nézve az alperes a későbbi indult bontóperében úgy nyilatkozott, hogy "ezt a lakást a barátnőm pénzén az én segítségemmel újítottuk fel".
Az alperes felesége 1991. június 6-án a házastársi közös vagyon megosztása, majd 1991. augusztus 29-én a házasság felbontása iránt pert indított. A házasfelek mindkét perben az alperes és a felperes kapcsolatát házasságon kívüli szerelmi kapcsolatnak minősítették. Ebben a perben az alperes az E. utcai lakásról azt is előadta, hogy azt kölcsönből vette, a berendezést pedig a felperes szülei vásárolták.
A házastársi közös vagyon megosztása és a házasság felbontása iránti per 1991. szeptember 20-tól, illetve szeptember 23-tól szünetelt, majd megszűnt. Az alperes és F. M. házassága rendeződött, 1992. szeptember 11-én F. nevű közös gyermekük született.
A házasság fennállása ellenére az alperes a felperessel folytatott kapcsolatát nem számolta fel, ebből a viszonyból is megszületett 1994. október 1-jén a második, L. nevű közös gyermek.
Az alperes a kapcsolatot ezután is mind a házastársával és a házasságból született gyermekeivel, mind pedig a felperessel, illetőleg a tőle származó gyermekeivel folyamatosan tartotta akként, hogy életközössége a feleségével fennállott, ugyanakkor szabadideje túlnyomó részét a felperessel, illetve gyermekeivel töltötte. 1998-ban a felperest alkalmazottként a vállalkozásába bejelentette.
1999-ben a felperes tudomására jutott, hogy az alperes a feleségével a házassági életközösséget kapcsolatot fenntartja, ezért köztük nézeteltérés keletkezett, ami oda vezetet, hogy kapcsolatuk megszakadt.
A felperes keresetében élettársi közös vagyon megosztása jogcímén kérte, hogy a bíróság az alperes nevén nyilvántartott K., E. utca 19. II. em. 13. szám alatti társasházi öröklakást az ott lévő ingóságokkal adja tulajdonába és kötelezze az alperest 24 740 000 forint megfizetésére. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a felperessel fenntartott érzelmi és szexuális viszonya a közös gazdálkodásra nem terjedt ki, s bár a felperessel és a gyermekekkel szoros kapcsolatot tartott fenn és megtehette azt is, hogy barátnője és gyermekei eltartását magas szinten biztosítja, közös gazdálkodás, ennélfogva élettársi kapcsolat nem alakult ki köztük.
Az elsőfokú bíróság az ügyben rendkívül terjedelmes tanúbizonyítást folytatott le, majd ezeknek az adatoknak az egybevetésével arra a következtetésre jutott, hogy a felek közt élettársi kapcsolat nem állott fenn. Indokolása szerint az élettársi kapcsolat fogalmi kellékének kell tekinteni, hogy a felek éljenek együtt házasságkötés nélkül, rendelkezzenek közös háztartással, továbbá közöttük érzelmi és gazdasági közösség egyaránt fennálljon. Az élettársi kapcsolat érzelmi, vagyoni és érdekközösséget tételez fel. Kiemelte, hogy az élettársi kapcsolat egy állandó, véglegesség szándékával történő berendezkedést tételez fel, amely mellett egyidejűleg nem képzelhető el más életközösség fennállása.
Értékelési körébe vonta, hogy a felek közt nem egyszerű nemi kapcsolat volt, hiszen közös gyermekeiket előre tervezték, megszületésük érdekében egészségügyi programban is részt vettek. Számos okiraton és levélen az alperes címeként az E. utcai lakás van feltüntetve, a felperes az alperes tulajdonában álló lakásban a végleges berendezkedés szándékával lakott, továbbá az alperes az 1996. március 10-én alkotott, saját kézzel írott végrendeletében a felperest "élettárs"-ként tüntette fel.
Ugyanakkor tényként állapította meg azt is, hogy az alperes és felesége között 1991-ben indult házassági közös vagyon megosztása, illetve házasság felbontása iránti perben a felperesről a házasfelek egyike sem nyilatkozott úgy, mint az alperes élettársáról. Mindkét per szünetelés folytán megszűnt, ezt követően az alperes házasságából 1992. szeptember 11-én megszületett a második gyermek, ami egyértelműen arra utal, hogy a házastársak életközösségüket helyreállították. A jelen perben kihallgatott tanúk jelentős része - köztük kétségkívül érdektelen tanúk is - vallották, hogy az alperes és házastársa közt az életközösség nem szűnt meg, az alperes életvitelszerűen a házastársával közös, A. utcai lakásában lakott. Ezt támasztotta alá az is, hogy az alperesnek címzett és az iratokhoz csatolt nagyszámú levél, számla és egyéb hivatalos irat az A. utcai lakásba érkezett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Indokolása szerint a fenti, ellentmondó bizonyítékok összegzésével arra a következtetésre jutott, hogy az alperes és házastársa közt az életközösség a felek kapcsolata alatt - néhány hetes megszakítással - fennállott, és bár az alperes és felperes kapcsolata a szokványostól teljes mértékben eltérő, a barát-barátnő viszonyán túlmenő mély, érzelmi, szexuális kapcsolat volt, amely kapcsolatkörből az alperes kiszakadni nem kívánt, ez a kapcsolat azonban nem jutott el olyan szintre, hogy az alperes házassági életközösségét megszakítva a felperessel a közös gazdálkodásra is kiterjedő életközösségre lépjen.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, elsődlegesen annak megváltoztatását és - az eredeti keresettől részben eltérően - az E. utcai lakáson és az ott lévő ingókon a tulajdonjoga megállapítását, továbbá az alperest 3 000 000 forint megfizetésére való kötelezését, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
A fellebbezés részben alapos.
Az élettársi kapcsolat fennállását a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a felperesnek kellett volna bizonyítania, amiből az következik, hogy a bizonyítatlan-ság jogkövetkezményeit a felperesnek kell viselnie.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
