A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (továbbiakban: Hatóság) NAIH/2020/5985/2 számú határozatában az érintett önkormányzatnak azt a gyakorlatát vizsgálta, mely során az önkormányzat képviselő-testülete a szociálisan rászorult, lakással nem rendelkező kérelmezők részére a bérleti szerződés megkötését 60 napnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványhoz köti.[1] A vizsgálat közérdekű bejelentés alapján indult.
Egy adatkezelés jogszerűségének vizsgálatakor a GDPR (Rendelet) alapelvi[2] rendelkezéseit kell elsősorban figyelembe venni. Ezek között az alapelvek között találjuk meg az adattakarékosság és a célhoz kötött adatkezelés elvét is, mely ebben az ügyben kiemelt figyelmet kap.
Az adattakarékosság elve alapján mindig csak annyi adatot gyűjthetünk, amennyire feltétlen szükségünk van (tehát a személyes adatok az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak legyenek és a szükségesre korlátozódjanak); míg a célhoz kötött adatkezelés biztosítja, hogy a személyes adatok gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történik és az adatokat nem kezelik ezekkel a célokkal össze nem egyeztethető módon.
A fentiek alapján az érintettől csak olyan adatok kérhetők, melyek megfelelnek ezen elveknek, tehát az adatkezelés szempontjából legfontosabb, legszűkebb adatkör. Nem gyűjthetők olyan adatok, melyek az adatkezelés céljának elérésére nincsenek hatással. "...Az érintettől csak olyan adat közlése kérhető, amely személyhez fűződő jogát nem sérti, és a kérdéses jogviszony létesítése, teljesítése vagy megszüntetése szempontjából lényeges."
A hatósági erkölcsi bizonyítvány személyes adatokat tartalmaz. A hatósági erkölcsi bizonyítványba történő betekintés a Rendelet 4. cikk 2. pontja értelmében adatkezelésnek minősül, a GDPR 5. cikke értelmében az adatkezelésnek meg kell felelnie az adatkezelési elveknek.
A Hatóság egy 2019-es állásfoglalása alapján (Ügyszám: NAIH/2019/1073) az erkölcsi bizonyítványok bűncselekményekre vonatkozó adatokat[3] tartalmaznak, ezért a GDPR rendelkezései közül a különleges adatokra vonatkozó speciális rendelkezéseket is figyelembe kell venni ezen kérdés megválaszolása kapcsán. Ez azt jelenti, hogy nem elég a GDPR 6. cikke szerint megfelelő jogalappal rendelkezni (pl. az érintett hozzájárulása, jogos érdek, vagy a jogi kötelezettség teljesítése), hanem szükséges a GDPR 9. cikkében meghatározott valamely feltétel teljesülése is az adatkezelés jogszerűségének megállapíthatóságához.[4] Az előzőeket erősíti az is, hogy az Európa Tanács keretei között létrehozott adatvédelmi egyezmény 6. cikke a bűnügyi személyes adatokat a különleges adatok közé tartozóként határozza meg.
A GDPR 10. cikke értelmében bűncselekményekre, illetve a kapcsolódó biztonsági intézkedésekre vonatkozó személyes adatoknak a Rendelet 6. cikk (1) bekezdése alapján történő kezelésére kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha az közhatalmi szerv adatkezelésében történik, vagy ha az adatkezelést az érintett jogai és szabadságai tekintetében megfelelő garanciákat nyújtó uniós vagy tagállami jog lehetővé teszi[5]. A "megfelelő garanciák" körét, tartalmát és jellegét a GDPR nem határozza meg. Ezen adatok kezelésénél figyelembe kell venni a fentieken túl a hazai jog, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Infotv.) 5. § (7) bekezdését is, mely szerint bűnügyi személyes adatok kezelése esetén - ha törvény, nemzetközi szerződés vagy az Európai Unió kötelező jogi aktusa ettől eltérően nem rendelkezik - a különleges adatok kezelésének feltételeire vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Ezenkívül a GDPR 9. cikke által megjelölt körben - amely cikk további jogszerűségi követelményeket tartalmaz e kört érintően - a tagállami jogalkotói aktusok engedhetik meg egyes esetekben a különleges adatok kezelését. Az érintett önkormányzati rendelettel szabályozott adatkezelés azonban nem tartozik az általános tilalom alóli kivétellel érintett adatkezelések közé.
Jelen ügyben a Hatóság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lakástörvény) 3. §-ának (1) bekezdésében foglalt felhatalmazását is vizsgálta, ami alapján az önkormányzat rendeletében a szociális helyzeten alapuló bérbeadások esetében a bérbeadás feltételeként csak vagyoni és jövedelmi körülményekhez igazodó feltételt határozhat meg.
Az önkormányzat gyakorlata az adatkezelés során az adattakarékosság elvébe [Rendelet 5. cikk (1) bekezdés c) pontja] ütközik, mivel a lakásbérleti szerződés megkötéséhez nem elengedhetetlenül szükséges a bérlő hatósági erkölcsi bizonyítványa tartalmának ismerete.
Az érintett önkormányzati rendelettel szabályozott adatkezelés nem tartozik
- 24/25 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
