AZ MKKSZ (Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete) alapszervezeteivel jelen van a közszolgáltatások számos területén, de meghatározó, jellegadó tagcsoportjai az önkormányzati tisztviselők közül kerülnek ki. Ezen a területen szervezettségünk eléri a tíz százalékot.
Mint ilyen, közvetlenül érintett érdekképviselet, már 2015-ben aktívan szerepet vállaltunk a tisztviselői életpályamodell előkészítő megbeszélésein. Ezekben - tradicionális értékeinket őrizve - következetesen képviseltük az egységes közigazgatás elvét; célunk volt a kinevezésben, képesítésben, előmenetelben és javadalmazásban is egységes közigazgatási szakmai modell - tisztviselői kar - szabályzásának megteremtése, amelyben a munka minősítése, a teljesítményelv éppúgy a helyére kerül, mint a képzettség és a szakmai gyakorlat, a szolgálati idő. Küzdöttünk az egységes és emelt értékű, a számos szolgáltatásra kedvezményesen felhasználható, elsősorban a rekreációt és az adósságszolgálatot segítő cafetéria általánossá tételéért. Célunk volt a minimálbér közelítése a létminimumhoz, a szakmai bérminimum megemelése, és a bértábla várható összenyomódását az illetményalap érdemi megemelésével kívántuk megelőzni. A kezdetektől tudtuk, ha csak alul, a legnagyobb bajban jön változás, az alulról "összeroppantja" a képzettebb és tapasztaltabb dolgozók jövedelmi helyzetét. Nyolc éves lemaradás behozatalát céloztuk meg!
A tárgyalások eleinte szemléletileg ebben a keretben folytak, és a kormányzat egyre inkább fel- és beismerte, hogy a majd évtizede változatlan fizetések harminc százalékot meghaladó értékvesztése miatt legalább a felzárkóztatás mértékéig gyors bérintézkedéseket kell, hogy tegyen. A reálbér "visszapótlása" ráadásul olyan általános kényszerként mutatkozott meg, ami a tisztviselők mellett a gazdasági, a műszaki és egyéb területen - sokszor a Munka Törvénykönyve szerint - foglalkoztatott kollégáinkra is fokozottabban érvényes volt.
Itt tartottunk, amikor az Államreform Bizottság 2 ülésein - még 2015 derekán - felvetődött, majd aztán a kormányzati döntésekben is érvényesült az a megfontolás, hogy az ágazati elven belül is tovább folytatva a szakterületek megosztását, az állami és az önkormányzati tisztviselők jogállását válasszák szét. Ezt követően jelent meg 2015. december 23-án az a Kormányrendelet, amely egyoldalúan felmondta az egységes jogállás koncepcióját és új pályára helyezte a szabályozást. Mindezt logikusan bontotta ki az a későbbi jogalkotási folyamat, amelyben az önkormányzatok hatásköreinek járási szintre emelt újjászervezésével - vannak, akik ezt elvételnek mondják - és a szak- és közigazgatás szervezetrendszerének a megyei, és központi átalakításával a politikai kormányzás elvárásaihoz szabták az állami tisztviselői kar működésének, hatásköreinek a viszonyait.
2016 tavaszán már a részleteket is láttuk, és az év során fokozatosan bomlott ki, mi történik az állami tisztségviselőkkel. A járási hivatali dolgozók számára már júliusban érvénybe lépő változások humánerőforrás katasztrófával fenyegették az önkormányzati hivatalok munkaszervezeteit. Már tavasszal hiány volt könyvelőből, építészből, és a járási hivatalok azonos beosztásaiban 100-150 ezer forinttal megugró fizetések szinte kiszippantották a szakembereket a lakossághoz legközelebbi ellátási, szolgáltatási sávból. Félreértés ne legyen, mi éppen olyan erővel és következetességgel küzdöttünk az állami tisztviselők helyzetének javításáért: a béremelésért, a kiszámíthatóbb viszonyokért; de semmiképp sem az önkormányzati tagok kárára képzeltük el a megoldásokat.
A feszültségek halmozódásával, az érdemi párbeszéd elmaradása mellett sztrájkhangulat alakult ki a nyár elejére. Ebben az is szerepet játszott, hogy az OKÉT (Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács) és a KÉF (Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum) ülésein egymást követték az egyirányú - nagyrészt szóbeli - tájékoztató napirendek, és rendre elmaradt a párbeszéd, nem váltak hozzáférhetővé a meghatározó adatbázisok. Miközben az állami tisztviselők a járásokban tényleges és érdemi bérfejlesztést, és a megyékben hiteles ígéreteket kaptak, az önkormányzati dolgozóknak ígéret sem jutott. Sőt, megfogalmazódott, hogy az állami közigazgatás testéről elindult az önkormányzati hivatali működés leválása, jogdogmatikailag is elválnak majd ezek a területek...
Az MKKSZ vezető testületei érzékelték ezeket a folyamatokat és sztrájkbizottság alakításával, a követelések megfogalmazásával válaszoltak:
"Az MKKSZ 30 százalékos általános béremelést követel október 1-jétől a köztisztviselőknek és a technikai dolgozóknak az önkormányzatoknál. Követeljük a jogállás, az előmenetel és a javadalmazás egységes életpályamodellben megfogalmazott szabályozását a közigazgatás egészében."
Erre a felhívásra százöt települési, vagy összevont polgármesteri hivatalban közel 4700 dolgozó tette le a munkát és vette fel a sztrájkot, azaz a dolgozók 15%-a - sikeresen teljesítve a feltételeket - vállalta az érdekvédelmi harc legkeményebb formáját. Részben az érdemi egyeztetések elmaradását, részben a szakszervezeti erők eltökéltségét bizonyította, hogy a június 22-én tartott két órás sztrájkot követve szeptember 14-én már egész napos
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
