https://doi.org/10.59851/mj.72.08.10
A nemzetközi kapcsolatok területét a szuverén államok és a köztük kialakult kapcsolatok dominálják hosszú idő óta. Érdemes azonban megvizsgálni a szuverén államoktól eltérő jogállású területeket is, amelyek egyik típusa a részben független terület. A bemutatott munka a következő észak-európai, részben független területeket elemzi: Aland, Feröer-szigetek, Grönland, Skócia. Ezek a területek jó példaként szolgálhatnak más részben független területeknek is, mivel mind a demokrácia szintjét, mind a központi állammal való együttműködést tekintve jók a mutatóik.
Kulcsszavak: részben független terület; nemzetterület; Észak-Európa; megszilárdítás
The system of international relations has been dominated by the sovereign states for a long period of time. However, there are territories with different status worth of examination, one of them is the partially independent territory. The analysed work explores the partially independent territories of Northern Europe: Aland, the Faroe Islands, Greenland and Scotland. These territories could be solid examples for other partially independent territories as the level if democracy and their relationship with the core state as well is on a high level.
Keywords: partially independent territory; nation territory; Northern Europe; entrenchment
A nemzetközi kapcsolatok színterét a szuverén államok közötti kapcsolatok dominálják a vesztfáliai béke óta, azonban az elmúlt másfél évszázadban megfigyelhető egy elmozdulás ennek oldása irányába.[1] David A. Rezvani szerint azokat az entitásokat, amelyek nemzetiségileg elkülönültek és alkotmányos helyzetüket tekintve eltérőek az ország többi részétől, mivel osztott szuverenitás alapján rendelkeznek a végső döntéshozatal bizonyos jogosultságaival, részben független területeknek nevezzük (partially independent territory, PIT).[2]
A világon számos részben független terület létezik, például Puerto Rico kapcsolata az USA-val, vagy Kanada és a Nunavut-régió közötti rendszer ebbe a körbe tartozik, ahogy Niue és Új-Zéland viszonya is.[3] Ezek közül jó néhány Európában található, mint például Észak-Írország vagy Gagauzia.[4] Úgy vélem, ezeknek a területeknek a központi országgal való kapcsolata érdekes kérdés, és vizsgálata hasznos információkkal szolgálhat mindenféle államalakulat számára, hiszen a fejlődés elkerülhetetlen a megfelelő adaptáció érdekében.
Az elemzett munka négy olyan észak-európai részben független területet vesz górcső alá, amelyek megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, és jó példaként szolgálhatnak más központi államoknak, illetve részben független területeknek is, mivel mind a demokrácia szintjét, mind a központi állammal való együttműködést tekintve jók a mutatóik. Ezek a részben független területek: Aland, a Feröer-szigetek, Grönland és Skócia. Mind a négy részben független terület Észak-Európában található, és kapcsolatuk a központi országgal viszonylag harmonikusnak mondható. Érdemes azonban részleteiben is megvizsgálni a kapcsolat kialakulását, formáját és működését. Míg Aland Finnországhoz tartozik, Skócia Nagy-Britanniához, Grönland és a Feröer-szigetek Dániához.
A könyv első fejezetében, melynek címe "Introducing Partially Independent Nation Territories", a szerzők, David A. Rezvani és Jan Sundberg a fogalmi alapokat határozzák meg az egész kötet számára. A szuverenitás fogalmának elemzése[5] után a részben független terület koncepciójának bemutatása következik, melyet Rezvani dolgozott ki.[6]
Ezután következik a nemzetterület (nation territory) fogalmi hálóba való beemelése. A nemzetállam fogalmának mintájára létrehozott definíció szerint a nemzetiségileg elkülönült részben független terület a nemzetterület, melynek lakói elsődleges nemzeti önmeghatározásuk és lojalitásuk alapján a területhez kötődnek, és nem a
- 536/537 -
központi államhoz.[7] Emellett autoriter példákon keresztül mutatja be, hogyan kapcsolódhat össze az autonómia és az erőszak kérdése.[8]
A következő elemzésben, melynek címe "Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements", David A. Rezvani vizsgálja a sikeres etnoautonóm megállapodásokat. A pro- és anti-etnoautonómia irodalmának elemzése[9] után bemutatja, hogy milyen hitelességi mechanizmusok alkalmazhatóak a megállapodások fenntartására.[10]
A megállapodások fajtái a következők lehetnek: formális-jogi, megállapodásos és politikai-formális megszilárdítás (entrenchment).
A formális-jogi megszilárdítás jellemző például az Aland-szigetekre és Zanzibárra. Ebben az esetben egy írásba foglalt alkotmányos szabály rögzíti a megállapodást a részben független terület és a központi állam között.[11]
A megállapodásos megszilárdítás esetében nem jogi szabályok rendezik a kapcsolatot, de azok mégis kötőerővel bírnak.[12] Jellemző Nagy-Britanniára ennek a módszernek az alkalmazása, ilyen módon rendezett a viszony például a Man-szigettel, Jerseyvel és Guernseyvel is.[13]
A politikai-formális megszilárdítás formájában az adott terület jogainak kiterjedését nagyon nehéz lenne megváltoztatni a politikai erő folyamatos gyakorlása miatt, vagyis a valódi hatalmi helyzet a részben független terület és a központi állam közötti egyensúlya biztosítja a rendszer működését és fennmaradását.[14] Ilyen terület például Mindanao és Bouganville.[15]
Ezek keveredése jellemző egy-egy ilyen megállapodás kialakításakor, hiszen a formális és informális szabályok támogathatják egymást a rendszer fenntartásában.[16]
A négy vizsgált részben független terület törvényhozási autonómiaszintjének elemzéséhez és a folyamatok vizsgálatához a szerzők David Easton politikai életre vonatkozó rendszeranalízisére[17] támaszkodtak. Ezt a kialakított rendszert mutatja be Jan Sundberg és Stefan Sjöblom a "The Quality of Large and Small Nation Territory Governments" című fejezetben.
Ennek része az input, az output és a feedback. Az input része a támogatás és az elvárások a környezettől, ez politikai tartalommá formálódik, a döntéshozóktól érkezik az output, és a feedback köti össze az output eredményét az inputtal, mert szükséges a visszajelzések ismerete a további cselekvések meghatározásakor.[18]
A könyvben használt rendszer szerint az input minőségét meghatározó aspektusok közé tartozik a pártrendszer fejlődése, a választási rendszer és a választói támogatás, a parlamentarizmus fejlődése, a törvényhozó tanács és a kormány szervezetrendszere és létrehozatala, valamint az adminisztratív és gazdasági források. Az output minőségét meghatározó aspektusok közé tartoznak a törvényhozó hatalom alkotmányos garanciái, a törvényhozó hatalom kiterjedése és korlátai, a törvényhozó output, a parlamenti scrutiny és ellenőrzés eszközei és az ellenőrzési rendszer. Az eredmény (outcome) minőségét meghatározó tényezők között szerepel: a szociális és gazdasági fejlődés, a bizalom az önkormányzatiságban, illetve a bizalom a szélesebb körű önkormányzatiságban vagy a függetlenségben.[19]
Ennek a szempontrendszernek a segítségével vizsgálják meg az ezt követő fejezetek szerzői az egyes részben független területek politikai rendszerét.
Az elsőként bemutatott terület Skócia, amelyet a kötet a fenti szempontok szerint elemez. Malcolm Harvey a "'Good Governance' and Entrenched Self-Government in Scotland: A Success?" című írásában vizsgálja Skócia helyzetét a brit alkotmányos rendszerben.
A devolúciótól kezdi a szerző a folyamat bemutatását. A devolúciós folyamat során létrejött Skócia részleges függetlenségének jogi alapja is. Az azóta kialakult törvényhozói és végrehajtói rendszer, valamint a választások eredményeinek bemutatása viszi végig a szempontrend-
- 537/538 -
szert. A 2014-es népszavazás és annak következményei is a vizsgálat fókuszába kerülnek.[20]
Nehéz megállapítani, hogy a lakosok többsége támogatná-e a Nagy-Britanniától való függetlenedést. Sok felmérés volt a népszavazás óta, de szorosak az eredmények, mindkét oldalnak veszélyes lehetne egy új népszavazás.[21] Elmondható, hogy "A 2016-os Scotland Act eredményeként a Skót Parlament alkotmányos státusza biztosítottnak látszik. Skócia alkotmányos státusza kevésbé biztos."[22]
Ezután Maria Ackrén és Uffe Jakobsen elemzi Grönland helyzetét a "The Capacity of Self-Government in Greenland" című munkában. A fejezet a kezdeti fejlődést is bemutatja, 1857-től indítja az elemzést, amikor Dánia elkezdte támogatni a grönlandiak oktatását annak érdekében, hogy "hosszú távon is képesek legyenek a helyi ügyeket saját maguk intézni".[23] Grönland 1953-ban megyeként lett Dánia része, nem esett szó függetlenedési lehetőségekről.[24] Nem kapták meg a szabad döntési jogot függetlenségük kérdésében, és nem szavazhattak azon a dán népszavazáson sem, amely döntött az új alkotmányról, melynek része volt, hogy Grönland Dánia integrált részét képezi.[25] Ezután hosszú dekolonizációs folyamat indult meg. Az 1960-as években jelent meg egy olyan generáció, akiket elkezdett foglalkoztatni a terület helyzete, és megjelentek az első politikai pártok is.[26]
A Home Rule 1979-ben nagyobb függetlenséget biztosított a terület számára, majd majd 2008-ban tartottak egy népszavazást, melynek eredménye szerint a szavazók több mint 70%-a támogatta a szélesebb önkormányzati jogok létrehozatalát.[27] Végül, 2016-ban a grönlandi kormány benyújtott a grönlandi parlamentnek egy javaslatot egy olyan bizottság létrehozatalára, amely megszövegezné a független Grönland alkotmányát. Ez a dokumentum 2023 márciusában készült el,[28] és több olyan jel is volt, mely a leendő függetlenség irányába mutatott.[29] A javaslat elkészülésének idején a grönlandiak csak megfelelő gazdasági feltételek mellett tartották reálisnak a kiválást,[30] azonban a jelenlegi helyzetben fokozott figyelem illeti ezt a kérdést, hiszen a függetlenség elérése mellett megjelent opcióként az USA, amelynek új elnöke komoly érdeklődést mutat a terület iránt.[31] Dánia reakciója ennek ellenzése volt, de a grönlandi oldalról megjelent visszajelzés azt emelte ki, hogy "Grönland a grönlandiaké".[32] A helyzet alakulása mindenképpen érdekes eredményeket fog mutatni.
A Feröer-szigetek alkotmányos helyzetét Hallbera West vizsgálta a "Faroese Self-Government: A Disputed But Evolved Model" című tanulmányban. A terület 1814 óta Dániához tartozik.[33] Volt egy népszavazás a függetlenségről 1946-ban, amelynek eredménye nagyon kis többséggel, de a függetlenséget támogatta, ennek drámai események lettek a következményei, majd új parlamenti választásokat követően, a Dániával való tárgyalások során 1948-ra kialakult a Home Rule modell.[34] Ezt 2005-ben újraformálták.[35]
Ennek eredményeként öt téma nem kerülhet a feröeri döntéshozók elé: az alkotmány, az állampolgárság, a Legfelső Bíróság, a pénznem, és a kül-, a biztonság- és a védelmi politika.[36] A fő törvényalkotó hatalom a feröeri parlament kezében van.[37] Megállapítható, hogy a rendszer de facto elkülönült politikai rendszerré fejlődött.[38] A pár-
- 538/539 -
tok az 1900-as évek eleje óta jelen vannak,[39] parlamentáris,[40] többpárti rendszer jellemzi.[41]
A függetlenség elérésének szempontjából igencsak megosztott a társadalom, ugyanis 40% feletti azok aránya, akik nem akarnak Dániától elválni, és még az utóbbi időben virágzó gazdaság sem erősítette meg a függetlenségi mozgalmat.[42] A lakosság viszont egyértelműen támogatja az önálló önkormányzatiság fenntartását. Bár a modell létrejötte nem volt zökkenőmentes, és mai napig vitatottak bizonyos pontjai, folyamatosan fejlődik.[43]
Az utolsó vizsgált részben független terület az Aland-szigetek, melyet Jan Sundberg és Stefan Sjöblom elemeznek "The Quality of Self-Government in the Aland Islands" című munkájukban. Az első világháború után, Aland Oroszországtól való függetlenedését követően Svédország és Finnország között konfliktus volt a terület hovatartozásáról,[44] végül Finnországhoz került ez a túlnyomó többségben svédek lakta terület. Az entitás önálló önkormányzatisággal rendelkezik 1920 óta a finn alkotmány és az Act on the Autonomy of the Aland Islands szerint, saját parlamentje és végrehajtó hatalma van.
Érdekes formája alakult ki a helyi jogszabályok központi ellenőrzésének.[45] Ha az alandi Gyűlés (parlament) elfogad egy jogszabályt, azt elküldik a központi Igazságügyi Minisztériumba, valamint az Alandi Delegációnak, és az ő véleményük alapján dönt a finn elnök, hogy aláírja-e a jogszabályt, vagy vétójoga gyakorlása mellett dönt.[46] A vétójog gyakorlásához a Legfelső Bíróság véleményét is ki kell kérni.[47] Így Finnországban, ahol nem működik alkotmánybíróság, a Legfelső Bíróság alkotmánybírósági feladatot lát az alandi jogalkotás ellenőrzésekor. Az 1980-as évek vége óta a megalkotott helyi jogszabályok körülbelül 10%-a került a Legfelső Bíróság elé, és ezek 23%-ának esetében állapított meg a testület hatáskörtúllépést az alandi törvényalkotó hatalom részéről.[48] Vannak törekvések a helyi hatáskörök szélesítésére, a központi ország azonban nem támogatja a rendszer átalakítását a nagyobb függetlenség irányába.[49] Az erős központi ellenőrzés fenntartása és a hatáskörtágítás iránti vágy feszültséget okoz a részben független terület és a központi ország között.[50]
Megállapítják a szerzők, hogy az alandi lakosok számára a nemzetet a szigetcsoport testesíti meg.[51] Igényük a nagyobb fokú függetlenségre folyamatos, azonban eddig eredménytelenek voltak törekvéseik, a központi ország nem akar nagymértékű változást a rendszerben.[52]
Végül Jan Sundberg és Stefan Sjöblom összefoglalja a kutatás eredményeit a "Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet?" című részben. Megállapítják, hogy mind a négy részben független terület esetében magas szintű demokratikus, parlamentáris rendszer került kialakításra,[53] melyek működése a központi országéhoz hasonló.[54]
A központi állam és a részben független terület közötti kapcsolatot nézve elmondható, hogy az Aland-szigetek esetében erős formális-jogi rendszerről beszélhetünk, míg a másik három esetben megállapodásos rendszer működik.[55] Ha a területek lehetséges függetlenedésének kérdését vizsgáljuk, Skócia képez külön kategóriát, ugyanis mérete és súlya valós fenyegetéssé teszi ezt a lehetőséget, ezért a központi állam engedményekkel igyekszik bent tartani az államalakulatban,[56] ugyanakkor figyelembe kell venni Skócia Nagy-Britanniával való nagyon szoros kapcsolatát is.[57] Grönland és a Feröer-szigetek esetében pont a Dániára utaltság miatt nem tekintették a központi államban eddig valós problémának a kiválás kérdését,[58] azonban az USA mostani hozzáállása megkérdő-
- 539/540 -
jelezi az eddigi status quót.[59] Az Aland-szigetek vonatkozásában elmondható, hogy valószínűtlennek tűnik a függetlenség elérése a központi állam támogatásával.[60]
Míg az autoriter országokban a szeparatizmus jelének tekintik egy-egy terület magasabb szintű függetlenségének vágyát,[61] a vizsgált területeken békés megoldásokkal formálják a kérdést, ami a demokrácia és a jogállamiság magas szintjének is köszönhető mind a központi államok, mind a részben független területek esetében. A vizsgált részben független területek kis mérete is meghatározó a lehetőségek elemzésekor, hiszen egy kisebb terület számára nehezebb az összes állami funkció ellátása, ezért a központi állammal való kapcsolat előnyei sokat nyomnak a latban a függetlenségi kérdések megítélésekor.[62] Megállapítják a szerzők, hogy a részben független terület modellje ígéretesnek tűnik a békés konfliktusrendezés érdekében, azonban ehhez kölcsönös bizalomra és együttműködésre van szükség, mert a túlzott aszimmetria alááshatja a sikert.[63]
Kiváló munkát olvashattam, amely olyan információkat tartalmazott ezekről a részben független területekről, melyek a szélesebb olvasóközönség számára elérhetőségi és nyelvi akadályok miatt eddig el voltak zárva, például ilyenek a közvélemény-kutatások eredményei, illetve a gazdasági mutatók. A mű ismeretterjesztési szempontból is hiánypótló, érdekes olvasmány a fejezetek közötti eltérő fókuszpontok ellenére, amely a többszerzős könyvek sajátossága; azonban úgy vélem, hogy egy átlagos többszerzős kötethez képest itt sikerült erősebb kohéziót fenntartani a hasonló szempontrendszer mellett végigvitt elemzéseknek köszönhetően.
Hasznos lett volna, ha legalább említés szintjén minden területet bemutató fejezet foglalkozik a klasszikus hatalmi ágak harmadik ágával is, mert a törvényhozó és a végrehajtó ág alapos elemzése után hiányérzet támad az olvasóban a bírói hatalmi ág működésére vonatkozóan. Remek anyag, amely továbbgondolásra és további kutatásra ösztönöz nemcsak az észak-európai részben független területek, hanem a politikai rendszerek, az autonómia, a kis méretű területek jellemzői és az államszerkezet kérdéseiben is. ■
JEGYZETEK
[1] David A. Rezvani: Surpassing the sovereign state: the wealth, self-rule, and security advantages of partially independent territories. Oxford University Press, 2014. 225-227. DOI: https://doi.org/10.1093/acprof:oso/9780199688494.001.0001
[2] Rezvani: Surpassing the sovereign state... 89.
[3] Rezvani: Surpassing the sovereign state... 24-25.
[4] Rezvani: Surpassing the sovereign state... 8.
[5] David A. Rezvani - Jan Sundberg: Introducing Partially Independent Nation Territories. In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 1-27. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_1
[6] Rezvani: Surpassing the sovereign state... 89.
[7] Rezvani - Sundberg: Introducing Partially Independent Nation Territories. 18.
[8] Rezvani - Sundberg: Introducing Partially Independent Nation Territories. 18-22.
[9] David A. Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 29-74. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_2
[10] Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. 50.
[11] Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. 50.
[12] Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. 54.
[13] Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. 59.
[14] Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. 59.
[15] Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. 60.
[16] Rezvani: Credibility Explanations for the Success of Ethnoautonomy Arrangements. 64.
[17] Jan Sundberg - Stefan Sjöblom: The Quality of Large and Small Nation Territory Governments. In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 78. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_3
[18] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Large and Small Nation Territory Governments. 78.
[19] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Large and Small Nation Territory Governments. 80.
[20] Malcolm Harvey: 'Good Governance' and Entrenched Self-Government in Scotland: A Success? In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 121. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_4
[21] Harvey: 'Good Governance' and Entrenched Self-Government in Scotland: A Success? 130-131.
[22] Harvey: 'Good Governance' and Entrenched Self-Government in Scotland: A Success? 132.
[23] Maria Ackrén - Uffe Jakobsen: The Capacity of Self-Government in Greenland. In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 138. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_5
[24] Ackrén - Jakobsen: The Capacity of Self-Government in Greenland. 138.
[25] Ackrén - Jakobsen: The Capacity of Self-Government in Greenland. 166.
[26] Ackrén - Jakobsen: The Capacity of Self-Government in Greenland. 139.
[27] Ackrén - Jakobsen: The Capacity of Self-Government in Greenland. 141.
[28] Ackrén - Jakobsen: The Capacity of Self-Government in Greenland. 167.
[29] Greenland's leader steps up push for independence from Denmark. Reuters, 2025.01.03., https://www.reuters.com/world/greenlands-leader-steps-up-push-independence-denmark-2025-01-03/
[30] Ackrén - Jakobsen: The Capacity of Self-Government in Greenland. 164-165.
[31] Maya Yang: Trump again demands to buy Greenland in 'horrendous' call with Danish PM. The Guardian, 2025.01.28., https://www.theguardian.com/world/2025/jan/25/trump-greenland-denmark
[32] Ian Aikman: Trump says he believes US will 'get Greenland'. BBC News, 2025.01.26., https://www.bbc.com/news/articles/crkezj07rzro
[33] Hallbera West: Faroese Self-Government: A Disputed But Evolved Model. In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 178. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_6
[34] West: Faroese Self-Government... 180.
[35] West: Faroese Self-Government... 181.
[36] West: Faroese Self-Government... 181.
[37] West: Faroese Self-Government... 204.
[38] West: Faroese Self-Government... 182.
[39] West: Faroese Self-Government... 182
[40] West: Faroese Self-Government... 189.
[41] West: Faroese Self-Government... 193.
[42] West: Faroese Self-Government... 219.
[43] West: Faroese Self-Government... 221.
[44] Jan Sundberg - Stefan Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 225. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_7
[45] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 226.
[46] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 250.
[47] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 251
[48] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 251.
[49] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 248.
[50] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 258.
[51] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 261.
[52] Sundberg - Sjöblom: The Quality of Self-Government in the Åland Islands. 264.
[53] Jan Sundberg - Stefan Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? In: Jan Sundberg - Stefan Sjöblom (eds): Governing Partially Independent Nation-Territories Evidence from Northern Europe. Cham, Palgrave Macmillan, 2024. 285. DOI: https://doi.org/10.1007/978-3-031-54176-6_8
[54] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 276.
[55] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 291.
[56] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 275.
[57] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 278
[58] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 274.
[59] Aikman: Trump says he believes US will ‘get Greenland'.
[60] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 275.
[61] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 302.
[62] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 301.
[63] Sundberg - Sjöblom: Is It Better for Nation Territories to Stand on One or Two Feet? 309.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző adjunktus, Szegedi Tudományegyetem Közjogi Intézet. https://orcid.org/0000-0003-3370-623X
Visszaugrás
