Tisztelt Hallgatóság!
Hölgyeim és Uraim!
A magyar magánjog kodifikációjának a története annyiban kétségkívül nem volt sikeres, hogy egészen az 1959. évi IV. törvényig nem volt képes, vagy ha képes lett volna, de nem tudott egy egységes magyar magánjogi/polgári jogi törvénykönyvet létrehozni.
Ugyanakkor sikeresnek kell tartani annyiban, hogy az egységes magánjogi törvénykönyv létrehozására irányuló kísérletei olyan színvonalúak voltak, amelyek a gyakorlatban törvénykönyvi szintet értek el és a mai napig egyes nem elhanyagolható tételei, most már a tételes jogban is megjelentek. Ez viszont a fentebb felvetett kérdésben, hogy képes volt-e, vagy csak nem tudott a kodifikáció egy egységes polgári törvénykönyvet létrehozni, egyértelműen azt mutatja, hogy a képesség megvolt, csak az adott korszak politikai akarata képezte azt a gátat, amely megakadályozta, hogy ezek a kodifikációs kísérletek tételes joggá váljanak.
Ennek következtében a magyar magánjog kodifikációjának a történetében a viszonylagos sikertelenséget, nem a megfelelő szakmai munka hiánya, hanem sokkal inkább a hatalom részéről, a megfelelő politikai akarat hiánya volt az az ok, amely miatt 1960. május 1-ig kellett várni arra, hogy Magyarországnak egységes magánjogi törvénykönyve hatályba lépjen.
Ha visszatekintünk a magyar magánjogi kodifikáció történetének a kezdetére, amit általában az 1848. évi XV. törvénycikkel szoktunk jelezni, kétségkívül kiemelkedő helyet foglal el a sikertelen utolsó kísérlet, az 1928. évben benyújtott Magánjogi törvényjavaslat (Mtj.)
Véleményem szerint az Mtj. sikerét nem csak az a körülmény bizonyítja, hogy hosszú évtizedeken keresztül sok esetben mint elfogadott törvény funkcionált, hanem az is, hogy az első sikeres kodifikáció számos rendelkezését beiktatta a ma hatályos rendelkezések közé, mert a Ptk-t szerkesztő kormánybizottságnak az volt a véleménye, hogy a gyakorlatban bevált és a megváltozott viszonyok között is alkalmazható tételeket be kell iktatni a hatályos szabályok közé.
A mai emlékülés az Mtj. megalkotásának 80. évfordulóján csendes tisztelgés a nagy elődöknek, és az Mtj. egyes rendelkezéseinek az összevetése a mai hatályos rendelkezésekkel. Ez a visszatekintés egyben a jövőbe mutatás célját is szolgálja, mert régi meggyőződésem, hogy csak akkor tudjuk magunknak meghatározni azt, hogy hová igyekszünk, ha tudjuk, hogy honnan jöttünk.
Természetes, hogy egy ilyen rövid előadássorozat nem vállalhatja fel az egész Mtj. értékelését és bemutatását, azt hiszem erre nincs is szükség, de egy-egy részterület bemutatásával jól mutatja az elmúlt nyolcvan év alatt bekövetkezett fejlődést, amit a jelenleg folyó kodifikáció során is figyelembe kell venni.
Örömömre szolgál, hogy a Magyar Jogtörténeti Tanszék és a Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék vállalta ennek az előadás-sorozatnak a megrendezését, amelyet ezennel megnyitok. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző professor emeritus, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Szeged.
Visszaugrás
