A biztosítási jog egyik talán leginkább speciális, és sajnos a biztosítottak részéről kevésbé ismert intézménye az automatikus kötelemszüntetés. A Ptk. 543. § (1) bekezdése szerint a biztosítási díj esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást sem kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette. A polgári jog olyan alanyait is, akik viszonylag gyakrabban kötnek más szerződéseket, sokszor meglepi az a jogszabályi rendelkezés, amely alapján a szerződésszegés, a díjfizetés nem vagy késedelmes teljesítése miatt a kötelem minden további cselekmény nélküli megszűnéséhez vezet - gyakori az a téves meggyőződés, hogy mint a többi szerződés esetében, a megszüntetés feltétele a jogviszony felmondása.
A megfelelő ismeretekkel, gyakorlattal nem rendelkező szerződő felek gyakran a biztosítási díjak elmulasztásának a jogkövetkezményét a közüzemi számlák, a kölcsön törlesztő részletei vagy éppen a lakásbérleti díj megfizetése késedelmes teljesítésének a következményeihez hasonlítják, és abból indulnak ki, hogy a határidőn túli fizetésnek önmagában nincsenek súlyos, a kockázatviselést kizáró hátrányai, hanem a fizetésre kötelezett kap egy további esélyt, akár a megszűnés jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés, akár az utólagos befizetéssel önmagában történő helyreállítás formájában.
Különösen gyakori a félreértés az egy hónapnál hosszabb díjfizetési időszak esetében, így negyedéves fizetési kötelezettségnél többször előfordul az alaptalan feltevés, hogy a negyedévben bármikor történő fizetés határidőben van, holott az időszak első hónapjának a végén a szerződés a díjnemfizetés következtében már önmagában megszűnt.
Kétségtelen, hogy a törvényi rendelkezés elvileg semmilyen kötelezettséget nem ró a jogviszony vonatkozásában a biztosító részére annak a céljából, hogy a szerződés megszűnésre kerüljön, hiszen a díjfizetés elmulasztása automatikusan, bármilyen egyéb cselekmény nélkül a kockázatviselés megszűnéséhez vezet.
Az intézmény viszonylagos ismeretlensége azonban nemcsak a biztosított, hanem igen gyakran a biztosító oldalán is sajátos problémákat okoz, igen sokszor a biztosító magatartása olyan jogviszonyra utal, amely megszüntetésének mintha feltétele lenne a fél részéről történő felmondás.
Gyakran előfordul a biztosítási szerződések körében, hogy a biztosító a késedelmesen befizetett díjakat rendszeresen elfogadja, az időszakos fedezetigazolásokat kiállítja, a következő esedékesség időszakára vonatkozó számlákat megküldi, nem intézkedik a biztosítási szerződés megszűnéséhez kapcsolódó értesítési kötelezettségei teljesítéséről, mintegy fennállónak és folyamatosnak tekinti a biztosítási jogviszonyt, és csak akkor nyilatkozik úgy, hogy a szerződés a díjnemfizetés következtében már megszűnt, amikor helytállási kötelezettségét kiváltó biztosítási esemény bekövetkezett.
Felmerül a kérdés, hogy a biztosító ezen magatartására a jogalkalmazónak kell-e és hogyan kell - különös tekintettel a biztosítóval szerződő fél érdekeire - reagálnia.
A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés esetében van különös jelentősége a biztosító magatartása értékelésének, tekintettel arra, hogy a késedelmesen történő díjfizetésnek ekkor lehet igazán súlyos következménye, amennyiben a biztosítással nem rendelkező gépjárművel baleset okozása történik. Értelemszerűen a biztosított az esetleges késedelem fenyegető jogkövetkezményeit minél hamarabb igyekszik elhárítani, ezért is szükséges az utólagos biztosítói magatartások értékelése.
A jogszabály-értelmezés a jogviszony további sorsának két lehetőségét irányozhatja elő. Az egyik értelmezés szigorúan értelmezi a jogszabályi rendelkezéseket, és abból indul ki, hogy a biztosítási szerződésekre vonatkozó írásbeliség érvényességi követelménye, a további cselekményeket nem igénylő fizetési határidő túllépése következtében történő kötelemszüntetés miatt a biztosítónak a szerződés változatlan fenntartására utaló magatartása csak a szerződéses jogviszonyon kívül, így a kártérítési felelősség, esetleg az utaló magatartáson alapuló biztatási kár vonatkozásában vehető figyelembe. A másik értelmezés viszont előtérbe helyezi a felek tényleges akaratát, és úgy foglal állást, hogy amennyiben szándékuk, a nyilatkozati elvből értelmezhető magatartásuk a jogviszony változatlan fenntartására irányul, úgy a biztosító ezen magatartását nem csupán a kártérítési felelősség körében kell értékelni, hanem abból a jogviszony érvényes fennállására vonatkozó következtetést kell levonni.
Nem vitatható, hogy a Ptk. 543. § (1) bekezdése alapján a díjnemfizetés automatikus kötelemszüntető hatású, tehát a biztosítási szerződés a jogszabály erejénél fogva, minden további cselekmény (törlési értesítő, hatóság megkeresése, felmondás) nélkül megszűnik.
Nincs lehetőség a már megszűnt biztosítási szerződés módosítására, tekintettel arra, hogy a szerződés módosítására a megkötése és a megszűnése közötti létszakaszban van lehetőség a Ptk. 240. § (1) bekezdés megfelelő alkalmazásával. Amennyiben a felek megelőzően nem módosították a biztosítási szerződést sem úgy, hogy eltérő esedékességi időpontot határoztak volna meg, sem úgy, hogy önmagában a biztosítási szerződés szerint eltekintettek volna a díjnemfizetés jogkövetkezményeinek az alkalmazásától, úgy a díjfizetés utólagos elfogadása nem tekinthető a szerződés módosításának. A két értelmezés közötti különbséget jól mutatja az ugyanabban az ügyben hozott jogerős ítélet és a felülvizsgálati eljárásban született ítélet indokolása.
A Debreceni Ítélőtábla a Bírósági Döntések Tárában BDT 2008/1785. számmal közzétett Pf. I. 20.412/2007/6. számú ítéletével azt az álláspontot fogadta el, hogy a Ptk. 567. § (1) bekezdése alapján a biztosítási szerződésekre vonatkozó fejezet rendelkezéseitől a biztosítási szabályzat és a felek szerződése a biztosított, illetőleg a kedvezményezett hátrányára a törvény kifejezett engedélye nélkül nem térhet el, tehát ebből következően az eltérés a biztosított javára lehetséges. Az értelmezés szerint a biztosító és a biztosított a biztosított számára előnyösebben, olyan módon tértek el a díj nemfizetésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéstől, hogy bár a törvény erejénél fogva a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés - a díjfizetés késedelme miatt - megszűnt, a felek a jogviszonyt mégis folyamatosnak tekintették. Ebből lehet arra a következtetésre jutni, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási jogviszony változatlanul az eredeti tartalommal fennállt. Rámutatott arra, hogy a biztosított javára való eltérést a Ptk. 567. § (1) bekezdéséből következően a törvény nem korlátozza, és ezzel a szerződő felek élnek akkor, ha a biztosító utóbb rendszeresen elfogadja a késedelmesen befizetett díjakat. Különösen erre utal a fedezetet igazoló lap kiállítása, a 2003. évi LX. törvény 107. § (3) bekezdése ellenére a szerződő fél, illetve a Belügyminisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatala értesítésének elmaradása a szerződés megszűnéséről. Az ítélőtábla megítélése szerint nem tekinthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak, ha a biztosító attól függően tekinti megszűntnek vagy fennállónak a jogviszonyt, hogy felmerült-e a helytállási kötelezettsége.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
