A hagyaték átadásáról a közjegyző a hagyatékátadó végzésben rendelkezik. A hagyaték átadása a hagyatékként leltározott vagyontárgyak jelképes átadása, tulajdonképpen annak a megállapítása, hogy a leltározott vagyontárgyakra a hagyatéki eljárás eredményeképpen kit és milyen jog illet meg. A hagyaték teljes hatályú átadása után a közjegyző feladata az, hogy a közhiteles nyilvántartásban szereplő dolgok esetén a hagyatéki eljárás szerint bekövetkezett változás nyilvántartáson való átvezettetéséről gondoskodjon a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 91. § (2) bekezdése alapján.
Az ingatlan-nyilvántartás az erre felhatalmazott hatóság - a földhivatal - által vezetett olyan közhiteles nyilvántartás, amely Magyarország területén fekvő valamennyi ingatlan adatát és az ingatlanra vonatkozó, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat, tényeket és adatokat tartalmazza.
Hasonlóan a kérelemhez és a kérelem alapjául szolgáló okirathoz, a földhivatal sem egyszerűen a hagyatékátadó végzés rendelkező része alapján vezeti át az ingatlan-nyilvántartásban a változást, hanem a hatósági megkeresés alapján (az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: InytvVhr.) 126. §-a szerint a közjegyzői hagyatékátadó végzés, a közjegyzőnek a hagyatéki eljárásban hozott egyéb végzése, valamint az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 1. §-a szerint, bármelyik közjegyzői nemperes eljárásban hozott mindegyik végzése hatósági határozat, továbbá mindegyik megkeresése hatósági megkeresés), a megkeresés alapjául szolgáló okirat pedig a hagyatékátadó végzés. Következik ez abból, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 6. § (1) bekezdése alapján jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére, illetőleg feljegyzésére irányuló ingatlan-nyilvántartási eljárás hatósági megkeresésre indul és az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény jegyezhető be, illetőleg kerülhet feljegyzésre, amelyet a hatósági megkeresés megjelöl. Ezt erősíti az Inytv. 34. § (1) bekezdése is, mely szerint a bejegyzés alapjául szolgáló jogerős hatósági határozat csupán a felek megállapodását pótolja, és nem az eljárást megindító megkeresést. Nem mindig egyezik meg a közjegyzői megkeresés a hagyatékátadó végzéssel. (Így például: ha az özvegyi haszonélvezetet öröklő túlélő házastárs utóbb - akár már a hagyatéki (pót-hagyatéki) eljárásig - házasságot kötött, a hagyatékot akkor is özvegyi haszonélvezeti joggal terhelten kell átadni, tekintettel arra, hogy az örökhagyó halálával a hagyatéka átszállt az örökösre, a túlélő házastárs tehát az örökhagyó halálakor az özvegyi haszonélvezeti jogot megörökölte, avagy: az ingatlant terhelte a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti joga, amely özvegyi jog az újabb házasságkötéssel megszűnt. Ugyanakkor értelmetlen lenne, hogy a közjegyző ilyenkor a haszonélvezeti jog ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetése és az ezzel egyidejűleg ennek törlése végett a földhivatalt megkeresse.)
Annak ellenére, hogy a közjegyzői megkeresést nem formanyomtatványon kell a földhivatalhoz benyújtani és a hagyatékátadó végzés maga tartalmazhatja a megkeresést is, a megkeresésnek határozottnak kell lennie. A megkeresés határozottsága azt jelenti, hogy a megkeresésnek magában kell foglalnia mindazon tartalmi elemeket, melyek alapján a megkeresés teljesíthető, így tartalmaznia kell az érintett ingatlan helyrajzi számát, azt, hogy kivel szemben kell a bejegyzést teljesíteni, kinek a javára és milyen jogot vagy tényt kell bejegyezni (feljegyezni).
A magyar jogban nem létezik egységes közhitelesség fogalom.[1] Minden közhiteles nyilvántartás esetén a közhitelesség tartalmát más és már jogszabályi rendelkezések töltik ki tartalommal. Tulajdonképpen minden közhiteles nyilvántartás olyan mértékben közhiteles, amilyenben azt a törvény közhitelesnek minősíti.[2] Az ingatlan-nyilvántartási közhitelesség tartalma a tételes jog alapján (a nyilvántartás közhitelessé nyilvánításán és a bejegyzett adatok hiteles tanúsításán kívül) a következő:
- Senki sem hivatkozhat arra, hogy a bejegyzett jogról vagy feljegyzett tényről nem tudott (cognitio, ismertség).
- A bejegyzett jogról, feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy fennáll és a bejegyzett jogosultat illeti meg (eljárásjogi hatály).
- Jogok, tények törlése esetén vélelmezni kell, hogy a törölt jogok, tények nem állnak fenn (negatív teljesség elve).
- A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat, feljegyzett tényeket akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha azok a
- 165/166 -
valóságos helyzettől eltérnek (közbizalmi erő, publicafides, jogvédelmi hatály).
- Ezek a vélelmek ellenkező bizonyításig állnak fenn. A törvény a szabály megerősítésére vélelmet állít fel a jóhiszeműséggel kapcsolatban, ami szintén megdönthető vélelem (pozitív teljesség elve).
- A nyilvántartáson kívül jogot szerző, illetve törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti jogát a nyilvántartásba bejegyzett, illetve őt rangsorban megelőző jóhiszemű szerzővel szemben (jóhiszemű jogszerző védelme).
- Végül az úgynevezett "telekkönyvi elbirtoklás".[3]
A teljesség és a helyesség feltétlen jogvédelmi hatás, a jóhiszemű jogszerző javára beálló jogvédelmi hatály esetén az ingatlan-nyilvántartás tartalma megdönthetetlen vélelemként viselkedik, a jóhiszemű szerző elődje javára elrendelt bejegyzéstől számított 3 év elteltével.[4] Ez azt jelenti, hogy a nyilvántartásban bízva szerző jóhiszemű harmadik személyt a törvény még a nem jogosulttól való szerzés esetén is megvédi az anyagi jogosulttal szemben. A jóhiszemű harmadik személy tehát alappal hivatkozhat a nyilvántartás tartalmára a bíróság előtt. A közhitelesség a rendező elv, ha a nyilvántartás tartalma eltér az anyagi jogi állapottól. A közhitelesség pozitív hatása ugyanis azt jelenti, hogy ha valaki a nyilvántartásba bejegyzett jogosulttól ingatlanra vonatkozó jogot szerez, akkor úgy szerez, mintha az elidegenítő valódi jogosult lett volna, valamint olyan tehertől mentesen szerez, amely az ingatlan-nyilvántartásból nem tűnik ki, noha a tényleges fennállása miatt annak az ingatlan-nyilvántartásban szerepelnie kellene. [5] Röviden: a nyilvántartás válik valósággá, ha a valóság nem vált a nyilvántartás tartalmává.
Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességén még az Inytv. 5. § (1) bekezdése sem üt lyukat, mely szerint az ingatlan-nyilvántartás csak akkor közhiteles, csak akkor tanúsítja hitelesen a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását, ha törvény kivételt nem tesz. Nincs ugyanis egyetlen olyan törvényi rendelkezés sem (sem az Inytv.-ben, sem más törvényben), amely úgy szólna, hogy ha az Inytv. az általános szabályok szerint a bejegyzett jog vagy feljegyzett tény fennállását közhitelesen tanúsítja ugyan, ezek közül azonban - e törvény szerinti kivételként - ennek és ennek a tanúsítása mégsem közhiteles.[6]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
